Publication/name

Barbaro

Bánat - Barbaro

Elment az én rózsám - Barbaro

Gyere ki te - Barbaro

Kerek a szőlő - Barbaro

Kórus - Barbaro

Kesergés - Barbaro

Haramia - Barbaro

A többség még a balkáni népzenét játszó és rendszeresen táncházazó Zsarátnok együttes vezetőjeként emlékezhet a félig magyar, félig bolgár származású Nikola Parov-ra (1960), aki a Barbaro-ban is megfordult, majd az 1995 és 2001 közötti időszakot a világ egyik legjelentősebb táncos show-ja, a Riverdance zenekarában töltötte.
Nevéhez fűződik a Magyar Állami Népi Együttes 2000-es Naplegenda című tánc-show zenéje is. Az új évezredtől a magyar és a Kárpát-medence népdalvilágától megihletve, a legtehetségesebb itthoni énekesekkel (Herczku Ágnes, Szalóki Ági, Bognár Szilvia) készíti felvételeit, illetve koncertezik itthon és külföldön. Az utóbbi években pedig Herczku Ágnessel közös kvartettjével – további tagok: Födő Sándor (ütősök, billentyűk) és Wertetics Szlobodan (harmonika) – több sikeres, igényesen megmunkált, de populáris hangvételű nagylemezt jelentetett meg.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar folk története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2013, p. 256–257.

Nikola Parov

A leginkább a folk-rock irányzathoz sorolható Barbaro az 1980-as évek derekán a Gépfolklór romjain alakult. A sámáni erőkre és barbár ritmusokra esküsző Jorgosz Tzortzoglou (1952, ének, ütősök) nekilátott az ezredforduló talán legfontosabb folk-rock formáció, a Barbaro szervezésének. Megkereste a tiszavirág-életű Ködkondával befürdő Cziránku Sándort (1952, gitár), a V’Moto-Rockból menekülő dobost, Herpai Sándort (1954–2014) és a KFT basszusgitárosát, II. Lengyelfi Miklóst (1955), akit később Zsoldos Tamás (1964) váltott fel. Az 1987-es indulásnál még velük volt Ökrös Csaba (1960–2019, hegedű) is, az első, 1990-ben készült, cím nélküli nagylemezen viszont már a Zsarátnokból érkező, multiinstrumentalista Nikola Parov (1960) játszott. De hiába remek a korong, hiába van tele nagyszerű dalokkal és zenei fordulatokkal, a rendszerváltozás felbolydult időszaka nem kedvezett az ilyen hangoknak.
Miközben a kilencvenes évek első felében nem lehetett elképzelni nélkülük fesztivált Magyarországon, 1994-ben magánerőből kihoztak még egy lemezt (Barbaro II), mely durvább, sűrűbb, feszesebb szövésű és könyörtelenebb volt, mint az előző album. A zenéjükben négy évvel korábban domináló csángó és moldvai népdalok, szépséges balkáni dallamok időközben felolvadtak az öntörvényű egészben, akárcsak József Attila és Nagy László népköltészet ihlette versei. Ez már nem volt se rock, se folk, se a kettő szintézise: tényleg nincs rá jobb kifejezés, mint hogy ez volt a Barbaro. Hamarosan már így, múlt időben, mert a sikertelenség egy idő után végképp kikezdte a zenészek egzisztenciáját. Jorgosz elment festeni, Cziránku gondnok lett egy csepeli általános iskolában, Herpai ismét vállalkozóként futott tovább, egyedül az amúgy is álláshalmozó Zsoldos maradt a zene közelében.
Aztán 2004 tavaszán jött az első hír, hogy Herpai ismét összetrombitálta a régi társakat, egyedül az időközben a Balkan Fanatikkal nyomuló Jorgosz nem állt kötélnek, helyét a kései Vágtázó Halottkémek gitárosa-énekese, Both Miklós (1981) vette át. 2007-ben kigurítottak még egy nagylemezt (Barbaro III), és bár sosem jelentették be feloszlásukat, 2009-ben lényegében lehúzták a rolót.
JBSz-SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 361–362.
JBSz–SJ

Herpai Sándor

Cziránku Sándor

Tzortzoglou Jorgosz

Zsoldos Tamás

Kapcsolatok