Publication/name

Az időn túl

Karácsony János albumborítók

Presser Gábor (1948, Budapest) a magyar rocktörténet kiemelkedő jelentőségű alkotóművésze, az Omega és az Locomotiv GT billentyűse, számtalan színházi mű zeneszerzője.
Pályáját „szomorúzenészként” kezdte (többek között Antal Imre tanította), elvégezte a zeneművészeti szakiskolát, de félbehagyta további klasszikus tanulmányait. Első dalát iskolatársának, Verebes Istvánnak a színtársulata mutatta be. Előbb a Scampolo orgonistája, majd az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-omega-51">Omega</a> dalszerzője lett. Az 1967-es Táncdalfesztivál-on a Zalatnay Sarolta által énekelt Nem várok holnapig című dal hangszereléséért díjat kapott. Ősztől tagja lett az Omegának, és Adamis Annával a beatkorszak egyik sikeres szerzőkettőseként az Omega legnagyobb slágereit (Petróleum lámpa, Ismertem egy lányt, Halott virágok, Gyöngyhajú lány), illetve első három lemezének szinte a teljes anyagát írták.
1971-ben Presser kivált az Omegából és Laux Józseffel, Barta Tamással és Frenreisz Károllyal megalakította a hetvenes évek talán legfontosabb rockegyüttesét, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-locomotiv-gt-113">Locomotiv GT</a>-t. Billentyűsjátéka, zeneszerzői, hangszerelői, produceri munkája meghatározó szerepet kapott a zenekar sikerében. Presser – az új utakat kereső, kísérletező anyagával sokat birkózó Szörényi Leventével ellentétben – inkább szintetizáló típus volt, hihetetlenül termékeny és könnyed kezű dallamkovács, a dalforma mestere, aki nemcsak igényes bestsellerek, de művészi színvonalú dalok, lemezek, színházi alkotások szerzőjeként is beírta nevét a magyar zene- és kultúrtörténetbe.
A hetvenes évek közepéig Adamis Annával dolgozott, akivel 1973-ban megírta az első magyar rockmusicalt (Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról), amelyet a Vígszínház mutatott be. Innentől kezdve kapcsolata egyre szorosabb a körúti színházzal (Harmincéves vagyok, 1975, Jó estét nyár, jó esetét szerelem, 1977, A sanda bohóc, 1981), amelynek 1978-tól zenei vezetője. A következő évtizedekben zenés darabjait (A próba, 1982, A padlás, 1988, A piros esernyő, 1988, Szent István körút 14., 1996, Túl a Maszat-hegyen, 2005/2010) számos hazai és külföldi színház műsorára tűzte, és játssza folyamatosan.
Presser a hetvenes évek közepe óta ír dalokat másoknak, megalapozva a „Presser Művek” mítoszát. Alkotótársa 1977-től Sztevanovity Dusán. Emellett számos film-, tévé- és színházi adaptáció zenéjét is megírta (Sok hűhó semmiért, A vihar, Szentivánéji álom).
1982-ben az Erkel Színházban mutatták be A próba című balettjét, amelynek zeneanyaga Electromantic címmel jelent meg, és egyik tétele később a BBC televízió egyik híradójának szignáljaként is szolgált. 1992-ben kötött szerződést a BMG-vel, amely 1994-ben megjelentette első valódi (azaz dalokat tartalmazó) szólólemezét. 1995-ben kilenc esten mutatta be a Csak dalok anyagát. 1996-ban szintén neves külföldi sessionzenészekkel készítette el a Kis történetek-et.
Az 1992-ben elbúcsúzott Locomotiv GT-t 1997-ben ismét sínre állította (424 – Mozdonyopera), de társaival 2016-ig (Somló Tamás haláláig) mindössze néhány alkalommal (1999, 2002, 2007, 2013) lépett színpadra. Viszont az elmúlt húsz évben is számos remek szólóalbumot jegyez: Angyalok és emberek, 2000, t12enkettő, 2006, 1 óra az 1 koncertből, 2009, Rutinglitang (Egy zenemasiniszta), (Parti Nagy Lajos verseire); 2011, 13 dalunk (Falusi Mariannal), 2017.
2008 augusztusában az ő kezdeményezésére indult útjára A magyar dal napja. Presser töretlen népszerűségét és aktivitását mutatja, hogy 2009 januárjában és 2018 októberében egyaránt megtöltötte a Budapest Sportarénát (2023. szeptember 30-án Még 1 koncert címmel újabb koncertet ad ugyanott).
Presser könyve 1-2 címmel két kötetben megírta a maga szubjektív visszaemlékezéseit (2020, 2021).
Munkásságát többször jutalmazták: 1977-ben Erkel-díjat, 1996-ban Huszka Jenő-díjat, 1998-ban Arany Zsiráf életműdíjat, 2003-ban Kossuth-díjat kapott.
Presser évtizedek óta egyszemélyes intézmény a hazai rockéletben, akit a társművészetek képviselői is szívesen vonnak be a munkájukba. Termékeny alkotóként itthon ő tett a legtöbbet azért, hogy a rock egyenjogú tagja lehessen a művészetek testvériségének. Alkotóműhelye, a „Presser Művek” ma is sok előadóval és produkcióval áll kapcsolatban.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 251–254.
Kapcsolat:
<a href="https://pressergabor.hu/">https://pressergabor.hu/</a>
<a href="https://www.facebook.com/PRESSERGABORofficial/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/PRESSERGABORofficial/?locale=hu_HU</a>

Presser Gábor

Karácsony János (1951, Budapest) az 1970-es, 1980-as évek egyik legjelentősebb hazai gitárosa, az egykori Generál zenekar, majd a Locomotiv GT tagja, akit énekesként és zeneszerzőként is megismerhettünk.
Gyerekkorát Óbudán töltötte. Zongorázni tanult, majd áttért a klasszikus gitárra, amelyen nyolc éven át tartó képzést kapott. Középiskolás korában fordult a hazai beatzene felé. Csodálta a Radics Bélával felálló Sakk-Mattot, de nagy hatással voltak rá az Illés koncertjei is.
Tizenhat évesen, 1967-ben lett a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-ferm-6741">Ferm</a> tagja, amely abban az időszakban Vincze Viktória énekesnő kísérőzenekara volt. Főleg szalagavatókon és iskolai bálokon léptek fel. A közönség mindig az aktuális slágereket szerette volna hallani, úgyhogy rövid időn belül háromszáz-háromszázötven számot tanult meg gitáron, de énekelt is a fellépéseken.
1971-ben alapító tagja volt a Ferm és a ZéGé zenekarokból létrejött <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-general-390">Generál</a> együttesnek. 1972-ben a Mit tehet az ember? című dalukkal megnyerték a Ki Mit Tud?-ot, ami országos hírnevet, és külföldi fellépéseket hozott nekik. És Karácsony János itt lett elismert gitáros, aki bluest, akusztikus balladát és countryt egyformán jól játszott és énekelt.
1974-ben csatlakozott az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-locomotiv-gt-113">Locomotiv GT</a>-hez, ahol nehéz örökség várt rá, hiszen Barta Tamás helyét kellett átvennie. Karácsony azonban itt is bizonyított: szerzeményeivel, gitárjátékával és jellegzetes énekhangjával hozzájárult az LGT hatalmas sikeréhez. Legismertebb dalai a Rajongás, az Engedj el, Az utolsó szerelmes dal, A dal a miénk, az Áldd meg a dalt, A síneken és az Ellenfél nélkül.
Az LGT az 1980-as évek második felében egyre kevesebbet koncertezett, a tagok pedig leginkább szólókarrierjükre koncentráltak. Karácsony János három saját albumot jelentetett meg, amelyeken énekel és gitáron játszik. Az időn túl (1986) című első lemezének zenéjét ő szerezte, a dalszövegek nagyrészét Sztevanovity Dusán írta, de indiai és japán költők egy-egy megzenésített verse is helyet kapott a korongon. Az LGT-tagok közül Presser Gábor és Solti János is szerepel a lemezen, amelynek dalait Révész Sándorral közös turnéján mutatta be a gitáros-énekes. 1996-ban jelent meg James című kiadványa (James a zenész egyik beceneve, a másik az Indián). Karácsony jobbára az előző albuma zenészeivel dolgozott együtt, Sztevanovity Dusán írta a szövegeket, Presser Gábor zongorázott, valamint ő szerezte három dalnak a zenéjét. A Boldog Karácsony című harmadik nagylemeze 2002-ben jött ki. Ezen az albumon már más csapattal dolgozott együtt, Závodi Gábor volt az alkotótársa, a dalszövegeket Korom Attila írta. Karácsony János talán ezen a lemezen mutatta meg leginkább, hogy mennyire komplex tehetség, aki dalszerzőként, gitárosként, énekesként, hangszerelőként és producerként is kiválót nyújt.
1981-ben tagja lett a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-supergroup-7029">Supergroup</a> nevű jazz- és rockzenészekből álló alkalmi formációnak. Közreműködött számtalan magyar előadó lemezén, szinte a teljes hazai élvonal szerepeltette őt a kiadványain. Ezenkívül zenei rendezőként dolgozott - többek között - Katona Klári, Zorán, Komár László, Kern András és a Napoleon Boulevard albumain. A 80-as években zeneszerzője volt Szomjas György több filmjének (Falfúró, Mr. Universe, Könnyű vér). 1990-ben két jó baráttal, Lerch István billentyűssel és Solti János dobossal együtt járta az országot. A Locomotiv GT 1992-es búcsúkoncertje után visszavonult, egyre kevesebb produkcióban vett részt, csak az LGT és a Generál újjáalakulása kapcsán tért vissza a színpadra és a stúdióba. De a csendesebb évek alatt sem szakadt el a zenétől: folyamatosan gyakorolt és komponált. És gitártudását évek óta továbbadja tanítványainak.
Zenei munkásságának elismeréséül 2000-ben Hungaroton életműdíjat kapott, 2005-ben pedig A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét vehette át.
Az énekes-gitáros manapság ismét aktívan zenél, fellépései vannak a Karácsony János Akusztik és a Karácsony János Trió elnevezésű formációkkal, és idén nyáron - Presser Gábor társaságában - koncertezik a Csík Zenekarral is.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/karacsonyjames/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/karacsonyjames/?locale=hu_HU</a>

Karácsony János

Solti János (1953, Budapest) az elmúlt évtizedek egyik legkiválóbb magyar dobosa, aki olyan zenekarokban játszott, mint a Generál, az LGT, a Hobo Blues Band és a Tátrai Band.
Zenei óvodába, utána pedig zenei általános iskolába járt, ahol hegedülni tanult. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola jazzdob tanszakán <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kovacs-gyula-44718">Kovács Gyula</a> tanítványa volt 1973-1976 között.
A rendszeres gyakorlás mellett 1972-ben még középiskolásként, Dandó Péter basszusgitárossal megalapította a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-theatrum-7093">Theatrum</a> zenekart, amely a klasszikus zene, a jazz és a rock ötvözetét játszotta.
Ezután zenélt a Stop nevű együttesben, ahol elmondása szerint a menedzser azzal szélhámoskodott, hogy ők a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-non-stop-250">Non-Stop</a> együttes. Odamentek egy helyszínre és a szervezők látták, hogy ez bizony nem a Non-Stop. De mivel ők már ott voltak teljes felszerelésben, így hát lejátszották a koncertet. Solti János később zenélt a „valódi” Non-Stopban is.
1975-től dobolt az „újragondolt” <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-general-390">Generál</a> zenekarban, a Charlie- és Tátrai-korszakban, amikor funkos, teljesen más irányú zenével jelentkeztek, mint azt megelőzően. Rengeteg külföldi fellépésük volt, míg itthon igazából csak a zenésszakma ismerte el őket.
1977-ben „igazolt át” a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-locomotiv-gt-113">Locomotiv GT</a>-be. Az Amerikába távozott alapító tag, Laux József helyére érkezett. Somló Tamás győzte meg őt arról, hogy az LGT-ben folytassa a zenélést. A magyar könnyűzene korszakos jelentőségű együttesének 2016-ig, a zenekar pályafutásának végéig tagja volt.
Az LGT inaktív időszakában játszott a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-hobo-blues-band-9447">Hobo Blues Band</a>ben (1989-1998), a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-tatrai-band-11288">Tátrai Band</a>ben (1991-1999) és a Magyar Atom blues-rock zenekarban is (1994-től).
Emellett számos album készítéséből vette ki a részét – saját bevallása szerint a négyszázadik körül hagyta abba a közreműködésével készült lemezek számon tartását. Rendszeresen szerepelt Demjén Ferenc, Zorán, Katona Klári lemezfelvételein, valamint LGT-s zenésztársainak szólóalbumain is ő dobolt.
Stúdiózenészként jazz-előadókkal is több kiadványon játszott együtt. Lemezt készített olyan hazai művészekkel, mint Szabó Gábor, Lakatos Tony, Szakcsi Lakatos Béla, Babos Gyula és Dés László és Deseő Csaba. Szerepelt külföldi zenészek albumain is (Krzysztof Ścierański, Dave Samuels, Rainer Brüninghaus, Zbigniew Namysłowski).
Ugyancsak jazz-vonalon dobos-ütőhangszeres volt olyan formációkban, mint a Tomsits Jazz Group (1978-tól), a Supergroup (1981-82), a Things (László Attila gitárossal, 1985-től) az In Line Group (Vasvári Pállal és Csepregi Gyulával, 1989-től) és a Slang zenekarban (ifj. Rátonyi Róberttel, Muck Ferenccel és Tóth Tamással, 1989-től).
Az elmúlt időszakban sajnos más okból emlegették őt. Egy hatalmas fájdalommal járó súlyos betegség támadta meg, amelyet öt éven át tartó küzdelemben, különböző kezelések segítségével sikerült legyőznie. Ma pedig már újra zenél, közös produkcióban szerepel Karácsony Jánossal, és fellép Tátrai Tiborral is.
Solti János ütőhangszeres játéka a ma működő zenészek minden generációjára hatással volt. Jelenleg a kőbányai MZTSZ Zeneművészeti Szakiskola tanszakvezető tanára.
Tizennégyszer részesült „Az év dobosa” szakmai díjban (1977-91), nyolcszor pedig „Az év dobosa” közönségdíjban. 1991-ben és 1992-ben is megkapta az eMeRTon-díjat, 2000-ben pedig Hungaroton-életműdíjjal tüntették ki. 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét és az Artisjus Zenei Alapítvány díját vehette át. 2008-ban Jávori Vilmos-emlékgyűrűt kapott, 2010-ben kiemelkedő közreműködő-zenészi pályafutásáért Fonogram-díjban, 2022-ben pedig ismét Artisjus Előadóművészi Díjban részesült.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/janos.solti.53">https://www.facebook.com/janos.solti.53</a>

Solti János

Nélküle nem volna citromízű banán, sem popsi, ami belefér a nadrágba

A magyar poptörténet egyik legjobb dalszövegírója. Emellett dramaturg, gitáros, énekes, elvétve zeneszerző. <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-zoran-6270">Sztevanovity Zorán</a> öccse.
Tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen folytatta, de nem fejezte be, 1964-ben a Zorán vezette <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-metro-6269">Metro</a> gitáros-énekese lett, emellett ő írta a Metro-dalok döntő részének szövegét, így a legismertebb slágerekét (Ülök egy rózsaszínű kádban, Citromízű banán, Mária volt, Kócos ördögök, Bell, a részeges kutya, Dohányfüstös terem, Pár csepp méz stb.) is.
1971-ben kilépett a Metróból, előbb fordítóként dolgozott, majd a Magyar Televízió dramaturgja szerkesztője és műsorvezetője lett, ahonnan 1983-ban távozott. 
Pályáján 1976-ban új korszak kezdődött, ekkortól kezdett dolgozni <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-presser-gabor-68">Presser Gábor</a>ral, akivel azóta elválaszthatatlan dalszerző párost alkotnak. Szövegeit filozofikus hangvétel, mély gondolatiság, ugyanakkor könnyedség jellemzi. Az elmúlt évtizedekben több száz közös dalt írtak együtt, nemcsak Dusán testvérének, Zoránnak és Presser zenekarának, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-locomotiv-gt-113">Locomotiv GT</a>-nek, hanem <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kovacs-kati-6340">Kovács Kati</a>nak, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-katona-klari-7156">Katona Klári</a>nak, Kern Andrásnak, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-gerendas-peter-11186">Gerendás Péter</a>nek, <a href="https://popkulturalis.hu/szemely-karacsony-janos-393">Karácsony János</a>nak, <a href="https://popkulturalis.hu/szemely-somlo-tamas-64">Somló Tamás</a>nak és Janicsák Vecának. 
1988 januárjában mutatták be a Vígszínházban a Presser Gáborral és Horváth Péterrel közös félig mese – félig musicaljét, A padlást, mely a színház legsikeresebb, azóta is műsoron tartott darabja (1000. előadását 2021. november 20-án ünnepelték). A művet az 1988-as ősbemutató óta számos vidéki városban (többek között Miskolc, Debrecen, Kecskemét, Nyíregyháza, Sopron, Szeged, Székesfehérvár, Győr, Szombathely) vitték színre, valamint külföldön is játszották.
JBSz

Kapcsolatok

Karácsony János albumborítók

Presser Gábor

Karácsony János

Solti János

Sztevanovity Dusán