Publication/name

Az első villamos

Az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-illes-klasszikus-178">Illés</a> együttes romjain 1973 szilveszterén – más verziók szerint már Újévkor – létrejövő Fonográf a várakozásokkal ellentétben nem vitte tovább az illési örökséget, inkább az akkoriban nemzetközileg is egyre népszerűbbé váló amerikai country-rockot igyekezett idehaza meghonosítani. Zeneileg igényesen kidolgozott, de kor- és kultúrtörténeti szempontból súlytalanabb albumaikkal egészen az évtized végéig, a kemény rockhullám mindent felülíró dominanciájáig népszerűek maradtak, köszönhetően a country-rock stílusában előadott rendkívül sikeres számaiknak. Aztán a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján Szörényi és Bródy inkább saját szólóalbumaira, illetve közös színházi-filmes produkcióikra (mindenekelőtt a korszakalkotó István, a király-ra) koncentrált. Amikor pedig Szörényi 1984 decemberében látványosan elbúcsúzott a színpadtól, a BS-ben adott hármas koncertjével óhatatlanul pontot tett a Fonográf pályafutásának a végére is.
A Fonográfot 1973/1974 fordulóján alapították a KITT-Egylet (Illés, – Koncz Zsuzsa – Tolcsvay és a Trió) zenészei. Nevét – Bródy javaslatára – az Illés klub Fonográf című újságja után kapta. Felállás: Szörényi Levente (1945, gitár, ének), Bródy János (1946, gitár, steel gitár, ének), Tolcsvay László (1950, billentyűsök, ének), Móricz Mihály (1948, gitár, ének), Szörényi Szabolcs (1943, basszusgitár), Németh Oszkár (1946–2021, dob). 
Nyilatkozataikban a bartóki örökséghez való ragaszkodást hirdették meg, ennek ellenére amerikai eredetű country-rockot játszottak. Szintetizáló, többszólamú vokáléneklésre épülő, harmóniagazdag zenéjük a legnépszerűbb amerikai zenekarok (Crosby, Stills Nash &amp; Young, Eagles) sikeres mintáit követte. Ez a zenei világ azonban csak mérsékelten lett népszerű idehaza, miként a zenekar „elegáns-szolid előadásmódú” albumain tett utazások a Jövőbe (FG–4) vagy a Múltba (Edison Fonográf Album) mindig tartalmaztak néhány jelentős slágert (Az első villamos, Levél a távolból, Hunyd le a szemed, Jöjj kedvesem, Lökd ide a sört). A Fonográf e kalandozások után visszatért a Jelenbe (Útközben), de „ironikus szókimondó hangütése miatt” ezt az albumot is inkább kortörténeti dokumentumként fogadta a kritika. 
A kemény rockhullám 1977-es megjelenése után egyre ritkábban léptek fel Magyarországon, viszont az „amerikai” hangulatot árasztó zenéjükkel rendkívül népszerűek lettek az NDK-ban és a béketábor más országaiban. A tagok önálló kísérletekbe, színházi munkákba kezdtek, a zenekar pedig az MHV segédletével megpróbálta nemzetközi zenéjét (country and eastern jelszóval) a nyugati piacon eladni. 1978 őszén – brit ösztönzésre – kislemezt készítettek (Greyhound / Lonesome Once Again), majd 1980-ban angol nyelvű nagylemezt dobtak piacra Hollandiában, Svédországban és Finnországban. Néhány kisebb nyugati turné után a Fonográf szerzői úgy döntöttek, hogy új utakat keresnek.
Szörényi Levente és Bródy János szólóalbumokat (Hazatérés, Hungarian Blues – mindkettő 1980) jelentetett meg, Tolcsvay László Koncz Zsuzsának írt nagylemezeket (Valahol, 1979, Menetrend, 1981), majd jöttek a Szörényi-Bródy alkotópárosnak a Fonográf közreműködésével készült színházi és filmes munkái (Kőműves Kelemen, 1982, István, a király, 1983). Majd amikor Szörényi 1984 decemberében három estén a Budapest Sportcsarnokban – az amúgy legerősebb Fonográf-album, a Jelenkor bemutatóján – elbúcsúzott a közönségtől (mint később kiderült, nem végleg), a zenekar lényegében megszűnt létezni. Mégha a nosztalgia ezt a formációt sem kímélte: 2004 júniusában és 2018 februárjában a régi társak egy-egy nagyszabású koncert erejéig ismét összeálltak, mintegy demonstrálandó, hogy azért a Fonográf még nem járt le teljesen.
JBSz-SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 302–304.

Fonográf

Szörényi Levente dalszerzőként és dalműszerzőként is korszakos alkotó. A hatvanas évek közepétől a születő magyar rockzene első olyan zeneszerzője volt, aki saját dalaiban megpróbált elszakadni az angolszász mintáktól, majd a hetvenes évek elejétől szólólemezein markáns kísérletekbe kezdett, hogy a magyar és a kelet-közép-európai térség népzenéjének és a rockzenének a keveredéséből egy sajátos kelet-európai rockzenei stílust hozzon létre. Ezeket a kísérleteket a nyolcvanas évek elejétől a dalformától a dalműforma felé fejlesztette tovább, s különböző színházi produkciókban megpróbálta megújítani, modernizálni az opera műfaját azzal, hogy megteremtette a történelmi témájú nemzeti rockoperát.
Pályafutását a Mediterrán (1962), a Balassa (1963–1964) együttesekben kezdte, majd az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-illes-klasszikus-178">Illés</a>ben (1965–1973) és a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-fonograf-488">Fonográf</a>ban (1974–1984) folytatta. 1974-ben jelentette meg első szólóalbumát (Az utazás), amely szakított az illési hagyományokkal, s mintegy megelőlegezte a Fonográf későbbi, nemzetközi zenei trendeket követő zenéjét. Alkotó munkásságában az 1980-ban kiadott Hazatérés jelentette a fordulópontot, amelyen összegezte korábbi – elsősorban filmzenékben (Hajdúk, A trombitás) megnyilvánuló – zenei kísérleteit. Ezek dallam- és szövegvilága, hangszerelése már magán hordozta egy új magyar rockzenei stílus jegyeit, mely aztán részben a Kőműves Kelemen-ben (1982), de sokkal inkább az 1983 augusztusában bemutatott István, a király című rockoperában teljesedett ki. E sikeres produkciók is közrejátszottak abban, hogy 1984-ben a Fonográf felbomlott, Szörényi pedig három koncerten búcsúzott el a Budapest Sportcsarnokban a nyilvános színpadi szerepléstől.
A továbbiakban kísérleteinek szánta minden alkotó energiáját. Előbb Sebestyén Mártával jelentetett meg közös lemezt (Jeles napok, 1984), majd újabb szólóalbumot adott ki (Végtelen úton, 1986). Még mindig a népzenei kincsből és a magyar folklórból merített a Fehér Anna (1988) című rockballada, de 1989-ben a sumér-akkád ékiratos szövegekre írt ötszereplős oratórium (Fénylő ölednek édes örömében) már az ősidőkbe, a misztikus múltba vezetett vissza, s ezzel új szakasz kezdődött az életműben.
A rendszerváltozás után már a magyarság történelmi múltját küldetéses megszállottsággal kutató, felsőbb szellemi körökkel is kommunikáló, olykor médiumként is megnyilvánuló alkotó lépett az előtérbe, aki maga nyilatkozta: „A történelemről gondolkodó Szörényi Levente szétválaszthatatlanul összefonódik bennem a zeneszerző Szörényivel.”
Szörényi a magyarság sorsához, történelmi feladatához kapcsolódó mondanivalóját ettől kezdve monumentális előadásokban, nagy lélegzetű, egymással szoros kapcsolatban álló, történelmi tablóvá formálódó zenés színpadi előadásokban közli hallgatóságával. Ennek összefüggő részei az Atilla – Isten kardja (1993), A kiátkozott (1997), a Veled, Uram! (2000), az Árpád népe (2006) és A sziklák meghasadnak (2007) című színpadi művek.
Több mint ötvenéves pályafutása során számos filmhez írt zenét. Többek között: Ezek a fiatalok, Szevasz Vera, Eltávozott nap, Holdudvar, Bűbájosok, Petőfi ’73, Extázis 7-től 10-ig, Álljon meg a menet, Az oroszlán ugrani készül, Tigrisugrás, Szabad lélegzet, Hajdúk, Ékezet, Kabala, Pókfoci, Locsolókocsi, Szép leányok, ne sírjatok, Egyszeregy.
2015-ben Szörényi – Rohan az idő címmel Stumpf András írta meg élettörténetét.
Munkásságáért 1983-ban Erkel-díjat, 1995-ben Huszka Jenő-díjat, 2000-ben – az Illés tagjaként – Kossuth-díjat kapott.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 407–408.
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 255–257.
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/szorenyilevente/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/szorenyilevente/?locale=hu_HU</a>

Szörényi Levente

A huszadik századi magyar zene- és kultúrtörténet meghatározó alakja, a magyar nyelvű beatzene megteremtője. Az Illés és a Fonográf tagjaként, Szörényi Levente alkotótársaként, majd szerző-előadóként a nagy generáció tagjai közül ő tett az elmúlt évtizedekben a legtöbbet azért, hogy a rockzene Magyarországon elismert része legyen a magyar kultúrának.
Pályafutását az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-illes-klasszikus-178">Illés</a>ben kezdte (1964–1973), majd rövid kitérő (KITT-Egylet) után a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-fonograf-488">Fonográf</a>ban (1974–1984) folytatta. A hatvanas években ő írta meg nemzedéke, a beatgeneráció legismertebb helyzet-és közérzet-értékelő dalait (Az utcán, Ne gondold, Miért hagytuk, hogy így legyen?), majd a hetvenes években az Illés és Koncz Zsuzsa albumain kitágította szövegírói univerzumát, és sajátos szimbólumrendszert alkalmazva egyre erőteljesebb társadalomkritikai hangot is megfogalmazott (Jelbeszéd, Ha én rózsa volnék).
A hetvenes évek második felétől, a Fonográf korszakban a rá nehezedő fokozott nyomás és odafigyelés miatt ugyan a korábbinál kevesebb társadalmi töltésű dallal lepte meg a híveit, mert a szövegeit ebben az időben még a korábbinál is erősebben cenzúrázták, de ő mindig megtalálta annak lehetőségét, hogy dalaiban a hivatalos szólamoktól eltérő gondolatokat és érzelmeket közvetítsen. Ha másként nem ment, akkor Koncz Zsuzsa verslemezein például a magyar költőkkel üzent (Kertész leszek, Itt van az ősz, itt van újra).
Pályafutásának önálló korszaka 1978-ban a Várszínházban és az Egyetemi Színpadon tartott előadásaival kezdődött. Az utca másik oldalán című műsora már címében is kifejezte művészi, alkotói alapállását. Első szólóalbuma 1980-ban Hungarian Blues címmel jelent meg. Ezen a szerző-előadó saját életérzéseit, filléres emlékeit, valamint a mindennapokban tapasztalt konfliktusokat énekelte meg, ironikus felhangokkal, sokat sejtető, áttételes megfogalmazásokkal. Ez a törekvése megfigyelhető későbbi albumain is, amelyekkel négy-öt évenként jelentkezett. Bródy szemmel láthatóan ezekben a mikrorealista vagy gúnyos, szatirikus kis dalokban (Mama kérlek, Filléres emlékeim, Légy hű magadhoz, Maszkabál, Földvár felé félúton) érzi jól magát, mint ahogy a színpadon is eszköztelen előadásmódjával, dalainak gondolatiságával képes leginkább hatni nézőjére, hallgatójára.
Bródy életművében ugyanakkor jelentős helyet foglalnak el a színpadi művek. A nyolcvanas évektől több alkotóval (Szörényi Levente, Müller Péter Sziámi, Tolcsvay László, Andrew Lloyd Webber) is maradandó értékű műveket hozott létre – Kőműves Kelemen, 1982, István, a király, 1983, Doktor Herz, 1988, Fehér Anna, 1988, A kiátkozott, 1997, Will Shakespeare, vagy amit akartok, 1997, Veled Uram!, 2000, Volt egyszer egy csapat, 2005 –, amelyek ma már repertoár darabok a színházakban.
A szólista évek alatt dalszerzőként is aktív maradt. Koncz Zsuzsával és Halász Judittal mindvégig termékeny volt a kapcsolata, de életkortól és stílusoktól függetlenül jól együtt tudott működni más zenésztársakkal is, írt dalokat Tolcsvay Lászlónak, Nagy Ferónak, Zoránnak, Komár Lászlónak és a Géniusznak. 1996-ban Liszt-díjat és Huszka Jenő-díjat, 2000-ben az Illés együttes tagjaként Kossuth-díjat, 2006-ban pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét vehette át. Vámos Miklós (Ha én Bródy volnék), illetve Gréczy Zsolt és Retkes Attila írt róla könyvet (Bródy). 1990 és 2012 között az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület elnöke volt.
JBSz-SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 408–409.
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 258–259.
<a href="https://www.instagram.com/brodyjanos_official/">https://www.instagram.com/brodyjanos_official/</a>
<a href="http://brody.mediastorm.hu/">http://brody.mediastorm.hu/</a>
<a href="https://www.facebook.com/brody.janos/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/brody.janos/?locale=hu_HU</a>

Bródy János

Tolcsvay László (1950) zenész, énekes, zeneszerző, előadóművész, felesége Péreli Zsuzsa képzőművész, testvére Tolcsvay Béla,
Klasszikus zenei tanulmányai mellett beatzenekarokban játszott, 1967-ben a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-tolcsvay-trio-6674">Tolcsvay Trió</a> egyik alapítója, mellyel az elsők között ötvözte a rockzene elemeit a magyar népzenével. A formáció legnagyobb sikerét 1973-ban aratta, amikor Petőfi Sándor Nemzeti dal című költeményét megzenésítette, mely bár csak 1981-ben kerülhetett nagylemezre, korosztálya egyfajta himnuszává vált. 
1973 szilveszterétől a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-fonograf-488">Fonográf</a> tagja és egyik zeneszerzője lett, az együttes 1984-es feloszlásáig több mint tíz nagylemez készítésében vett részt. A zenekarnak komponált slágerei (Első villamos, Jöjj kedvesem) mellett rendszeresen írt Koncz Zsuzsának és Halász Juditnak dalokat. 
Az elmúlt évtizedekben számtalan szólólemezt jelentetett meg (Várd ki az időt, 1983, Kapcsolj át, 1995, Fehér zaj, 1997, 12 nő, 2002, ’68, 2018), egyik legnagyobb munkája mégis az 1987-ben írt, a népi, a klasszikus és a rockzenei hagyományokat ötvöző Magyar Mise. Benne rockerekkel és operaénekesekkel, modern ütőegyüttessel és népzenészekkel, valamint egy száztagú klasszikus kórussal.
Színpadi művei közül talán a legjelentősebbek a Müller Péterrel és Bródy Jánossal közösen írt Doctor Herz musical, melyet tíz éven át játszottak a Madách Színházban. Ugyanitt mutatták be 1991 húsvétján a Müller Péterrel és Müller Péter Sziámival közös Mária evangéliumá-t, mely nemzetközi szinten is jól futott, illetve 1995-ben az Isten pénze című musicalt (ugyancsak Müller Péterrel és Müller Péter Sziámival).
További színpadi művei: Testamentom (oratórium, 1992), Bábel (táncdráma, 1994), Beszterce ostroma (daljáték, 1999), ÖrökKörök (balett, 2002), Rákóczi-fantázia (2003), Egy mondat a szabadságról (kantáta, 2006), Ördögölő Józsiás (tündérmusical, 2013), Vörös és fekete (musical, 2015).
Munkásságáért 1989-ben eMeRTon-díjat, 1991-ben Erzsébet-díjat, 1995-ben Erkel Ferenc-díjat és a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét kapta.
JBSz
 
<a href="https://www.facebook.com/tolcsvay.laszlo/">https://www.facebook.com/tolcsvay.laszlo/</a>

Tolcsvay László

A nagyközönség a Fonográf együttes gitáros-énekeseként ismeri, ahová 1973-ban a Tolcsvayék és a Trió zenészeként került, és amelynek az 1984-es feloszlásig tevékeny tagja maradt. Több dal zenéje fűződik a nevéhez, közülük az 1975-ös Az első sorban ült című Fonográf-sláger a legnépszerűbb, de számos közkedvelt számot írt Koncz Zsuzsának (Zöld szemem kék, Itt van az ősz, itt van újra, mindkettő 1975), Halász Juditnak (A hónapok, 1978), Ács Enikőnek (Kornél és Elvira, 1987) és Peremartoni Krisztinának (Pista bácsi, 1995) és is.
Pályáját az 1960-as években a Sakál-Vokálban kezdte, majd az évtized végén csatlakozott a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-tolcsvay-trio-6674">Tolcsvayék és a Trió</a>hoz, szerepelt annak egyetlen nagylemezén (T&amp;T, 1972) is (utóbbin a Hajnal című dalát Zalatnay Sarolta énekelte). A zenekar muzsikaként tagja volt a tiszavirág életű KITT-egyletnek (Koncz–Illés–Tolcsvayék és a Trió), majd 1973 szilveszterén a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-fonograf-488">Fonográf</a> együttes egyik alapítója lett. Hat stúdióalbumot készített velük, ezeken Móricz Mihály énekelt, gitározott, valamint mandolinon, billentyűs és ütőhangszerek játszott, miközben több dal (Szegény kisfiú panaszai, 1974; Zöld sárga rózsa, 1976; Műkritika, 1977; Menjünk, gyerekek, 1978) zenéjét szerezte.
A Fonográf zenészeként játszott az István, a király albumon, a zenekar 1984-es megszűnése után pedig stúdiózenészként részt vett a Magyar Mise, a Dr. Herz és a Mária Evangéliuma felvételein, valamit Tolcsvay László, Bródy János, Szörényi Levente és Cseh Tamás egyes szólólemezein. 1992-ben Anti Tamással (ének, gitár, szájharmonika), Bartha Tiborral (steel gitár), Födő Sándorral (basszusgitár), és Németh Oszkárral (dob) megalapította a countryt a popzenével ötvöző, dallamos zenét játszó NOCoMMent együttest, melynek 1994 és 2004 között a Fővárosi Művelődési Ház körtermében saját klubja volt. A zenekar rendszeresen koncertezett Bródy Jánossal, Tolcsvay Lászlóval, Halász Judittal, szerepelt Tolcsvay Isten pénze című darabjában a Madách Színházban. 
2013-ban Az első sorban ült címmel legfontosabb szerzeményeiből szerzői albuma jelent meg. Ezen hallható az Te meg én című, 1976-os, korábban meg nem jelent Koncz Zsuzsa-dal, illetve huszonegyedik számként felkerült rá a 2008-as Móricz Mihály, melyet Galla Miklós a hatvanadik születésnapjára az ő tiszteletére írt és adott elő.
JBSz

Móricz Mihály

Németh Oszkár (1946-2021) dobos, ütőhangszeres, az 1970-es évek egyik legjelentősebb hazai zenekarának, a Fonográfnak az alapító tagja.
A főváros közelében fekvő Pomázon nőtt fel. Már gyerekkorában kiderült, hogy van érzéke a doboláshoz. Keménykötésű könyveken gyakorolt, saját maga faragta dobverőkkel. Később az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-echo-6700">Echo</a> együttes technikusa lett, ahol kitanulta a szakma csínját-bínját, mert itt már alkalma volt rendes dobfelszerelésen játszani.
Első komolyabb zenekara a Sakál Vokál volt, ahol együtt játszott Móricz Mihály gitárossal is. 1970-ben innen ment a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-tolcsvay-trio-6674">Tolcsvayék és a Trió</a>ba, akikkel 1972-ben kiadtak egy nagylemezt, és ugyanebben az évben Kovács Katival is készítettek egy albumot (Autogram helyett). Ezzel egyidőben Németh Oszkár tagja volt a KITT-Egyletnek is (Koncz–Illés–Tolcsvayék és a Trió).
Az 1973 szilveszterén alapító tagja volt a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-fonograf-488">Fonográf</a> zenekarnak, amelyet 1984-es megszűnéséig ugyanaz a hat zenész alkotott. A formáció a 70-es, 80-as évek egyik legsikeresebb együttese volt. Country-rock, hard rock és progresszív elemek is megjelentek zenéjükben, amelyet tökéletes vokál és hangszeres játék jellemzett. 1974-ben megjelent első albumukon helyet kapott az Oszkár Blues című szám is. A dobos úgy emlékezett, hogy valószínűleg a „gyerekek, ha látnátok…” kifejezés, az ő szava járása lehetett, amiből Bródy János a szöveg ötletét merítette.
Németh „Oxi” dobolt Szörényi Levente és Bródy János szólólemezein és az István, a király albumon is.
A 80-as években övé volt a legendás Fonográf lemezbolt Budapesten, a Nyugati pályaudvarnál.
A Fonográf együttes megszűnése után 1988-ban csatlakozott a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bojtorjan-7052">Bojtorján</a> zenekarhoz. 1992-ben Németh Oszkár (N.O.) Móricz Mihály (M.O.) gitárossal megalapította a N.O. coM.M.ent együttest. Játszott Koncz Zsuzsával, Halász Judittal, szerepelt Zorán kísérő zenekarában is, valamint vendégzenészként szerepelt az énekes 2002-ben megjelent Zorán című lemezén. 2004-ben a Fonográf is újra összeállt - egyetlen koncertre.
2018-ban Tudod, én ott voltam címmel jelent meg önálló lemeze. A dalok nagyrészét Tolcsvay László és Bródy János írták, de Oxi saját szerzeményeit is hallhatjuk az albumon, amely sok-sok közreműködő zenészbaráttal készült el. Így például a szintén pomázi illetőségű, délszláv népzenét játszó Vujicsics együttessel is feljátszottak két dalt. Ugyancsak 2018-ban a Fonográf is tartott egy - utolsó - koncertet.
A 2020-ban kezdődő koronavírus-járvány sok más zenészhez hasonlóan őt is nehéz helyzetbe hozta. A fellépései elmaradtak, így jóval 70 felett munkát kellett vállalnia a megélhetésért. A precizitásáról és szellemes játékáról ismert dobos, a szinte mindig vidám és mosolygós Németh Oszkár 75 éves korában, 2021. november 7-én hunyt el.
HZ

Németh Oszkár

Basszusgitáros, énekes, zeneszerző, a Kossuth-díjas Illés együttes tagja, a Fonográf egykori muzsikusa. Számos dal fűződik a nevéhez, többek között ő írta a Miszter Alkohol-t (Koncz Zsuzsa) és a Sáriká-t (Illés).
Testvérével, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-szorenyi-levente-180">Szörényi Leventé</a>vel 1958 óta játszott, többek között a Mediterránban (társaik: Kőszegi Imre, Bajtala János, Ráduly Mihály), mellyen a korszak nagy sztárját, Németh Lehelt is kisérték az egyik kislemezén. Leventével 1965 januárjában léptek be az Illés együttesbe, teljessé téve annak klasszikus felállását. Az<a href="https://popkulturalis.hu/eloado-illes-klasszikus-178"> Illés</a> 1973-as megszűnése után követte testvérét a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-fonograf-488">Fonográf</a>ba, melynek 1984-es feloszlásáig a tagja volt. 
Később az albumok zenei rendezője is ő lett, döntően testvére darabjaiban is nagylemezein működött közre ilyen minőségében is. Mint 2016-ban vele készült <a href="https://beatkorszak.hu/doc/Szorenyi_Szabolcs.pdf">életútinterjú</a>ban mesélte: „Például az Atilla – Isten kardja keverésénél az amúgy tipikusan nem jól artikuláló kórus az egyik rockos, tiltakozós nótában vadul harsogja, hogy »Ebédlő! Ebédlő! Ebédlő!« Mi a túró van? Megnéztem a szöveget, kiderül, hogy ez »Merénylő! Merénylő! Merénylő!« akarna lenni, de az »m« betűt eleve nem mondják, a többit sem tisztán. Ez amúgy a szólistákkal is elfordult. Például az István, a király 1983-as törökbálinti felvételén Deák Bill Gyula énekli a Véres kardot hoztam című dalban, hogy »Itvánnak ellenállunk«. Stenkben volt, és valamiért következetesen lehagyta az »s« betűt. Úgyhogy utólag bementem a mikrofonhoz, az egyik külön sávba rámondtam egy »s«-t, bejegyeztük a naplóba, hogy hol található, és a keverésnél a megfelelő helyeken alátoltam. Így lett az »Itvánnak«-ból »Istvánnak«.”
Egyetlen szólóalbumot (Lökd ide a ...! Kocsmadalok, 1990) jegyez. Ahogy a lemez megjelenése után mesélte: „Feküdtem otthon, néztem a plafont. Bejött a feleségem (Rosta Mária producer – a szerk), és megkérdezte: Nem kellene valamit csinálnod? Jó, és megcsináltam ezt a lemezt. Majd visszafeküdtem.”
Emellett lelkes vasútmodellező. Bár a Nyugati pályaudvar fotók alapján készített terve (melyet számítógépen rajzolt meg) már régóta készen állt, csak 1994 után építette meg háza száz négyzetméteres pincéjében – tíz éven át. Ezt később kiegészítette az innsbrucki pályaudvarral, a Karwendelbahnnal, egy forgalmas svájci alagutas, viaduktos, fordulóalagutas fiktív közlekedési csomóponttal, valamint a Lötschbergbahn északi szerpentinjével. 
JBSz

Kapcsolatok