Publication/name

Aradszky László

Az 1960-as évek legnépszerűbb táncdalénekese volt.
Műkedvelő énekesből, a Töltőtolljavító Ktsz alkalmazottjából Vécsey Ernő közvetítésével lett 1960-ban a Magyar Rádió könnyűzenei stúdiójának hallgatója. Vizsgaelőadásán olyan meggyőzően énekelte el Dobos Attila és S. Nagy István Még ide-oda húz a szív című dalát, hogy 1963-ban benevezték vele a Magyar Rádió Tessék választani! könnyűzenei versenyére. Mondhatni, egyből bekerült a mély vízbe, hisz az Erkel Színház több ezres közönsége előtt kellett megmérettetnie magát, de fényesen helyt állt, hisz a Még ide-oda húz a szív előadásával megosztott első helyezést ért el.
A siker hatására sorban jöttek a rádió- és hanglemez-felvételek, azt követően pedig, hogy 1966-ban Dobos Attila és Szenes Iván dalával (Isten véled édes Piroskám) a Magyar Rádió Made in Hungary hangversenyét is megnyerte, Aradszky egyértelműen az ország egyik legkeresettebb táncdalénekese lett. Az Isten véled édes Piroskám-ból kislemezen rövid idő leforgása alatt több mint százezer példányt adtak el belőle, ez lett hivatalosan az ország első aranykislemeze. A Pókháló van már az ablakon a második. Az Annál az első ügyetlen csóknál című dalát tartalmazó korongért pedig újabb aranyplakettet vehetett át – ez volt sorrendben a negyedik a hazai aranykislemezek sorában, merthogy Harangozó Teri (Mindenkinek van egy álma) beékelődött.
1966 nyaráig mintegy ötven dalt énekelt hangszalagra, illetve hanglemezre (Magdaléna, Nemcsak a húszéveseké a világ, Álmatlan évek, Az a sárga liliom, Ki figyel oda, Szólj csak hegedű!, Annál az első ügyetlen csóknál, Szomszédasszony fütyülök a lányára, Táskarádió, Hippidié, Én és a gitár, Álmatlan évek). Később a táncdalfesztiválok egyik sztárja lett (Nemcsak a húszéveseké a világ, Kicsit szomorkás). 1968-ban nagylemeze is megjelent. A hetvenes években eltűnt a nyilvánosság elől, külföldön énekelt. 1986-ban ismét albummal (Újra itt vagyok) jelentkezett és attól kezdve egészen 2017-ben bekövetkezett haláláig folyamatosan fellépett és adott ki nagylemezeket.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 102–104.

Az 1962-es Ki mit tud?-on győztes XIII. kerületi Dixieland Band 1965-től Express néven lavírozott a hagyományos tánczene és a pop között. Felállás: Solymos Antal (1943, gitár, ének), Malek Miklós (1945, trombita, gitár), Puha Ferenc (szaxofon), Silye Attila (1944, basszusgitár, ének), Magyar Csaba (zongora, ének), Kangyal Ferenc (dob).
A képzett, rutinos zenészek kezdettől a legtöbbet foglalkoztatott kísérőzenekart alkották. Az évtized közepétől rendszeresen felléptek a slágerparádékon, a Stúdió 11-gyel a táncdalbemutatók és táncdalfesztiválok állandó zenekara voltak. Könnyed stílusuknak köszönhetően tévés show-műsorokban is állandóan szerepeltek. Évente átlag négy hónapot a környező országokban turnéztak. Saját szerzeményeik, feldolgozásaik (Ó, egy kis csók, 1967, Szállj, szállj madár, Rock and roll a zene, Zöld a kukoricaszár, 1968, Rézgróf, Születésnap, Alagút, 1969) leginkább a hagyományos tánczenéhez álltak közel, amelyet modern hangszereléssel korszerűsítettek.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 154.

Kapcsolatok

Aradszky László

Express