Publication/name

Agent Spirituel

Balázs Elemér (1967) a magyar jazzélet egyik legkiválóbb dobosa. Már amikor a nyolcvanas–kilencvenes évek fordulóján a No-Spában, a Trio Midnightban, illetve a Vukán György vezette Creative Art Trióban felbukkant, érezni lehetett, hogy hangszerén ő a jövő egyik legnagyobb hazai ígérete. Huszonévesen a legnagyobbakkal dobolhatott, partnereinek listája azóta is folyamatosan bővül, az elmúlt évtizedekben olyan világhírességekkel muzsikálhatott együtt, mint Pat Metheny, Zbigniew Namylowski, Steve Houben, Lee Konitz, Art Farmer, Charlie Mariano, Randy Brecker vagy Al Jarreau. Nem véletlenül áradozott róla annyit a nemzetközi jazzvilág egyik legjobb gitárosa, Pat Metheny: „Úgy gondolom, Elemér az egyik legjobb dobos ma a világon. Képes minden zenei pillanatot belülről hallani; muzikalitása, finomsága és spontán döntéshozó képessége révén minden vele játszó zenész számára lehetővé teszi, hogy a legjobbat hozzák ki magukból. Csodálatosan üti meg a hangszerét. Mindig élvezem, ha alkalmam nyílik vele muzsikálni, illetve a játékát hallani.”
Balázs Elemérnek bő húsz éve van saját formációja. A kilencvenes években triójával, illetve kvintettjével három albumot készített, melyek közül az utolsó, a régi magyar tánczenei slágereket feldolgozó Always That Moment. 2000-ben elnyerte az év magyar jazzlemeze címet. Ezt követően alapította meg máig sikeres együttesét, a Balázs Elemér Groupot, mellyel végképp megerősítette a helyét a hazai élvonalban. Annak ellenére, hogy a zenekar az indulás óta többszörösen átalakult, s mára benne egyedül ő és zongorista testvére, Balázs József képviseli a folyamatosságot.
Az amúgy egységes, kiforrott, egyedi szonikus világú Balázs Elemér Group szinte minden CD-je más és más zenei kultúrából táplálkozik: a 2003-as Our Worlds Beyond-on például Charlie Marianóval keresték a közös hangot, a 2005-ös Fonogram-díjas Magyar népdalok címe magáért beszél (vendég: Palya Bea és Szalóki Ági), a 2007-es Early Music-on pedig a barokk zenét ötvözik a jazzel (vendég: Nuria Rial). Hosszabb szünet után 2013 októberében teljesen megújult felállásban – Szőke Nikolettával az élen – bukkantak fel újra a színen, és jelentették meg beszédes című (The New BEGinning) nagylemezüket. Azóta több anyagot (Örök szerelem, 2015, Sounds Of Diversity, 2018, Celebration 20&amp;10 ‎2020) is publikáltak.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 262–263.
<a href="http://balazselemergroup.hu/">http://balazselemergroup.hu/</a>
<a href="https://www.facebook.com/balazselemergroup/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/balazselemergroup/?locale=hu_HU</a>

Balázs Elemér

A modern magyar big band élet megteremtésében katalizátor szerepet játszó Fekete-Kovács Kornél (1970) a kilencvenes évek első felében a Magyar Rádió képviseletében több alkalommal részt vehetett az európai műsorszolgáltatók éves közös nagyzenekara, a European Jazz Orchestra műhelymunkáiban. S abban az ötödik trombitás posztján fújva is olyan erős élmények érték, amelyek aztán egy életre meghatározták az érdeklődését.
1998-ban megkereste őt a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-cotton-club-singers-54978">Cotton Club Singers,</a> hogy augusztusban a Budai Parkszínpadon adandó nagyszabású koncertjükre egyrészt hangszereljen meg nekik néhány dalt, másrészt állítson össze egy nagyzenekart. A ritmusszekció adott volt, Fekete-Kovács pedig az eseményre összetrombitált néhány vele egykorú ismerőst. Nem sokkal később a Cotton Club Singers menedzsmentjében dolgozó, a big band muzsikáért élő-haló Léderer Tamás felvetette, hogy jó lenne ezt folytatni, a kezdeti időszakhoz szükséges anyagi bázist pedig ő megteremti.
Fekete-Kovács Kornél: „A Cotton Club Singers népszerűségben sokat adott ennek az új formációnak, amelytől ők meg szakmailag tanulhattak sokat. Fél év alatt viszont kiderült, mindketten mást gondolunk a big band jazzről, így mindenki ment tovább a maga útján. Markánsan megváltozott a repertoár, s innentől kezdve hívtak Budapest Jazz Orchestrának. Léderer Tamás sokáig maradt velünk, aztán elfogyott a lelkesedése. Kezdetben mindenféle próbatermekben – például a budafoki gyártelepen – készültünk, elképzelhetetlen körülmények között, huzatban, fagyban, de csináltuk. 1999-ben Lukácsházi Győző segítségével sikerült az első önálló koncertsorozatunkat megszervezni az IBS-en. De bárhová pályáztunk, teljes szélmalomharcnak tűnt. Aztán 2001-ben a BMC-nél kijött a zenekar első nagylemeze, rajta a Budapest Jazz Suite című darabommal, s attól kezdve, úgy éreztem, sikerült áttörnünk valamit.”
A Budapest Jazz Suite megjelenése után a hazai zenei életben addig is hiánypótló feladatokat betöltő Budapest Jazz Orchestra státusza valóban megváltozott. Egyre sűrűbben érkeztek a felkérések, egyre komolyabb posztokon figyeltek fel rájuk, egyre nagyobb rendezvényeken (Budapesti Tavaszi Fesztivál, Budapesti Őszi Fesztivál) léptek fel. Amikor pedig 2003-ban Dave Liebmannal elkészítették második nagylemezüket, attól kezdve a határokon túlról is megindult az érdeklődés.
A<a href="https://popkulturalis.hu/eloado-budapest-jazz-orchestra-55241"> Budapest Jazz Orchestra</a> az évek alatt óhatatlanul összeforrt Fekete-Kovács Kornél nevével. Ő maga is a sajátjaként tekintett rá. Hisz ő hívta a zenészeket, ő készítette a hangszereléseket, ő írta a pályázatokat, ő tárgyalt a koncertszervezőkkel, szponzorokkal, mindenkivel. A sikerek hatására azonban másokban is felébredt a zenekar-vezetői ambíció, megindultak az együttesen belüli intrikák, és 2005-re olyan konfliktushelyzet alakult ki, amelyből Fekete-Kovács egyetlen kiutat látott: új formációt alapított. A hagyományos big band felállású, de kortárs megszólalású <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-modern-art-orchestra-44222">Modern Art Orchestra</a> élén pedig lényegében újra kellett pozicionálnia magát.
Fekete-Kovács Kornél: „Háromféle big band-felfogás létezik. Az első, a „moonlight orchestra” a harmincas–negyvenes évek klasszikus repertoárját játssza, főként bálokon és egyéb rendezvényeken, eredeti hangszerelésben és megszólalásban. A másik irányzat képviselői – ide tartozik a Budapest Jazz Orchestra is – sokkal szélesebb skálán mozognak, szélesebb igényeket akarnak kiszolgálni, ha kell moonlight orchestra, ha kell csak kísérő fúvósszekció, de felkérésre hazai és külföldi szerzők darabjait is megszólaltatja. A harmadik vonal pedig – a Modern Art Orchestra ezt képviseli – a saját arculat kialakítására, az önálló műhelymunkára fókuszál. Társaimmal 2005-ben úgy gondoltam, nem akarunk semmilyen külső elvárásnak eleget tenni, csak oda megyünk, ahol a mi produkciónkra kíváncsiak, vagy ahol minimum a saját hangszereléseinkben megszólalt zenei világot játszhatjuk. Kicsit befelé élünk, de nyitottak vagyunk. (…) Sokat próbálunk és ezek talán fontosabbak, mint maguk a koncertek. Elsősorban nem azért muzsikálunk, hogy csillogtassuk a tudásunk a színpadon, a mi utunknak – külön-külön és együtt is – a fejlődésről, a haladásról kell szólnia. Fontosabb számunkra, hogy próbáljuk tökéletesíteni magunkat és a darabokat, mint hogy hányszor koncertezünk egy hónapban.”
A hazai jazzélet mindenesetre sokat profitált ebből a 2005-ös szakításból, hisz azóta mindkét formáció járja a maga karakteres útját. A Budapest Jazz Orchestra azóta is modern mainstream nagyzenekarként működik, a hazai és külföldi jazzfesztiválok állandó résztvevője, a Cannes-i MIDEM-től a Marciac Jazzfesztiválon és a bécsi Porgy &amp; Bess Clubon át a Művészetek Palotájáig sokfelé koncertezik. Produkcióiban nagy hangsúlyt kap a harmincas évek swing aranykora, mindenekelőtt Glenn Miller és Benny Goodman világa. Az elmúlt évtizedekben olyan nemzetközi sztárokkal adott közös koncertet, mint Joe Lovano, George Duke, Peter Erskine, Jasper van’t Hof, Bob Mintzer, Al Di Meola vagy Chris Potter. Miközben Oláh Kálmánnal, Kevon Mahoganyval és Butch Lacyvel készített nagylemezeket. Új vezetője, a szaxofonos Kollmann Gábor a Magyar Jazz Szövetség vezetőségének munkájában is aktívan részt vett, így a BJO immár a szervezet programjaként többnapos országos big band találkozót rendez évente, főként amatőr nagyzenekar részvételével.
A jazzre nyitott klasszikus zenészekből és klasszikus zenére nyitott jazzmuzsikusokból álló Modern Art Orchestra az elmúlt években viszont még inkább a kortárs hangvétel felé mozdult el. Mindez a leginkább a szerzőként is jeleskedő tagok – Bacsó Kristóf, Hárs Viktor, Mester Dániel, Oláh Szabolcs, Fekete-Kovács Kornél, Subicz Gábor, Ávéd János, Korb Attila – nyitottságából fakad. A zenekar 2009-es albumán (Eclectic Path) valamennyien szóhoz jutottak, a MAO legfrissebb nagylemeze (Circular, 2014) pedig kizárólag Bacsó Kristóf szerzeményeit tartalmazza. Közben pedig folyamatosan járták a világot. Elég csak a legutóbbi egy évüket végignézni: turnéztak Rhoda Scottal, a Mezzofortéval, a Harlem Gospellel, a New York Voice-szal, 2014 tavaszán a szerzői pályájának 50. évfordulóját ünneplő Ennio Morricone partnerei voltak, e könyv írásakor, szeptemberben pedig épp az Egyesült Államokban turnéztak.
A két hazai professzionális big band helyzetét nagyban segítette, hogy 2008-ban a módosított előadó-művészeti törvényben a regisztrált előadói szervezetek közé bekerült a jazznagyzenekar fogalma. Innentől kezdve ugyanis a pályázatokon is másként bírálták el őket.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 253–255.

Fekete-Kovács Kornél

Generációja egyik legkiemelkedőbb és legsokoldalúbb szaxofonművésze és zeneszerzője, egyben a foglalkoztatottabb muzsikusa. Ráadásul nem akármilyen formációkban fújja: többek között az Oláh Kálmán Sextet, a Lukács Miklós Quintet és a Modern Art Orchestra szólistája. No meg a saját kvartettjéé.
A klasszikus tanulmányokat folytató Bacsó Kristófot már tinédzserként az improvizáció izgatta, magánúton Lakatos „Ablakos” Dezsőnél és Borbély Mihálynál tanult, majd érettségi után elvégezte a jazztanszakot. De túl sok kérdőjel maradt benne, ezért 1998-ban ösztöndíjjal kiment a Conservatoire de Paris-ba, két év múlva pedig tovább a bostoni Berklee College of Musicra, ahol többek között Joe Lovano, George Garzone és Hal Crook voltak a tanárai. S bár a jazzakadémia elvégzése után egy évig még kint maradt és különféle alkalmi együttesekben játszott, 2003-ban végül hazajött. 
2004-ben alapított együttese, a harmóniahangszer nélkül, két fúvóssal felálló Bacsó Kristóf Quartet pedig 2008-ban jelentette meg Alteregos című lemezét, amelyik az új évezred talán legerősebb hazai debütáló jazzalbuma lett. Hát még a folytatás, a négy évvel későbbi míves, honi gyökerű és globális kitekintésű Nocturne. Majd 2013-ban megalapította a Bacsó Kristóf Triad nevű, változó összetételű formációját, melynek 2017-es Pannon Blue albumán Lionel Loueke gitáros is játszott. A 2022-es Imaginary Faces-en pedig az olasz basszusgitár-virtuóz, Daniele Camarda működött közre
Bacsó az 1990-es évek vége óta dolgozott együtt Gadó Gáborral, akinek számos szerzői albumán (Modern Dances For The Advanced In Age, 2004, Psyché, 2005, Lung-Gom-Pa, 2010,) szerepelt, szólistaként közreműködött <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-winand-gabor-56487">Winand Gábor</a> – Gadó által hangszerelt – korongjain (Agent Spirituel, 2003, Different Garden, 2004). 2006-ban a zongorista <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-olah-kalman-7717">Oláh Kálmán</a>nal és a francia bőgős Sebastian Boisseau-val jelentetett meg trió-albumot (Fitting). 
A kétezres évek közepe óta a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-modern-art-orchestra-44222">Modern Art Orhcestra</a> fúvósa és zeneszerzője (2014-ben jelent meg szerzői albuma, a Circular), a MAO-val rendszeresen turnézott az Egyesült Államokban és Európa országaiban. Szintén szólistaként szerepel Oláh Kálmán Concerto for Symphony Orchestra and Jazz Band nagyzenekari művében. Nem mellesleg pedig 2012-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékének oktatója.
JBSz
Kapcsolat: 
<a href="https://www.facebook.com/profile.php?id=513437424">https://www.facebook.com/profile.php?id=513437424</a>
<a style="font-size: 15px;" href="https://www.kristofbacsomusic.com/">https://www.kristofbacsomusic.com/</a>
 
 
<div class="x78zum5 xdt5ytf xz62fqu x16ldp7u" style="margin-top: -5px; display: flex; flex-direction: column; margin-bottom: -5px;">
<div class="xu06os2 x1ok221b" style="margin-top: 5px; margin-bottom: 5px;"><span class="x193iq5w xeuugli x13faqbe x1vvkbs xlh3980 xvmahel x1n0sxbx x1lliihq x1s928wv xhkezso x1gmr53x x1cpjm7i x1fgarty x1943h6x x4zkp8e x3x7a5m x6prxxf xvq8zen xo1l8bm x1qq9wsj x1yc453h" dir="auto" style="word-break: break-word; max-width: 100%; display: block; overflow-wrap: break-word; text-align: left; min-width: 0px; -webkit-font-smoothing: antialiased; line-height: 1.3333;"> </div>
<div class="xu06os2 x1ok221b" style="margin-top: 5px; margin-bottom: 5px;"> </div>
<div class="xu06os2 x1ok221b" style="font-family: inherit; margin-top: 5px; margin-bottom: 5px;"> </div>
</div>

Bacsó Kristóf

Winand Gábor (1964–2021) Berki Tamás mellett lényegében az egyedüli rendszeresen fellépő férfi jazzénekes volt.
Fiatalon még az operához vonzódott, emellett szaxofonon és fuvolán játszik, de hát mindenki jazzénekesként tartja számon. Egészen kivételes improvizációs képességgel rendelkezik, harmóniákat úgy képes dallamívekben felbontani, kromatikusan színezni, amire csak legkiválóbb hangszeresek képesek. Vokális téren mindez nemzetközi vonatkozásban is ritkaság. Lehet, hogy e különleges képesség Winand szaxofon-tudásával áll kapcsolatban, de énekben mindezt összehasonlíthatatlanul nehezebb megvalósítani, mint hangszeren – külföldön is csak kevesen tudják. A világot járó, mindenütt koncertező Lakatos Antal szaxofonos is bámulattal szólt Winandról, több közös koncertjük után. Nem csoda, hogy Al Jarreau elragadtatással nyilatkozott róla, saját budapesti koncertjén a színpadra invitálta.
Gyakran szerepelt hangszeres és énekes minőségben felesége, a kubai énekesnő, Elsa Valle együttesében.
Saját kvartettjében Rozsnyói Péter zongorázott, Barcza Horváth József bőgőzött és Dés András játszott ütőhangszereken. Utolsó éveiben duó és kvartett formációban is sokat koncertezett Szakcsi Lakatos Bélával. Saját neve alatt hat CD-je jelent meg.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 272

Winand Gábor

Schreck Ferenc

Gőz László

Barcza Horváth József (1974, Budapest) az egyik legkeresettebb hazai bőgős-basszusgitáros. Számtalan formációban hallhatják őt a zenekedvelők, legyen szó jazzről (Szőke Nikoletta Quartet, Snétberger Ferenc, Gadó Quartet, Modern Art Orchestra, Oláh Kálmán Septet), világzenéről (Palya Bea, Mitsoura, Szalóki Ági), vagy éppen popzenéről (Caramel, Takács Nikolas, Zséda).
Klasszikus zenei tanulmányait a Szent István Zeneiskolában, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Budapesti Tanárképző Intézetében végezte. 1995-től 1997-ig a Claudio Abbado által vezetett Gustav Mahler Ifjúsági Zenekar tagja volt, majd 1997-98-ban a Budapesti Fesztiválzenekarral dolgozott.
Autodidakta módon sajátította el a jazz-zene fortélyait, illetve vett néhány magánórát olyan kiválóságoktól, mint Egri János, valamint a svéd Palle Danielsson. A klasszikus képzettségből adódó magas szintű technikai tudása segítette őt a jazz elemek elsajátításában, így ebben az improzivatív zenei stílusban egy rendkívül egyéni zenei világot képvisel. 1995-ben Krakkóban a Jazz Juniors versenyen ő lett a „legjobb nagybőgős”, 2002-ben a Magyar Rádió által szervezett jazzbőgő tehetségkutató versenyén már ő volt a zsűri alelnöke.
Számtalan zenei projekt közreműködője, igen keresett session zenész. Emellett az évek során saját formációkat is létrehozott, ilyen a kortárs akusztikus jazzt játszó Barcza Congressio, a neo soult és R'n'B-t elektronikával fűszerező Bart’z eColony Band, vagy a Barcza Trió, amelyben Balázs Elemér (dob) és Zana Zoltán (szaxofon) a zenésztársai.
Több, mint 30 lemezfelvételen hallhatjuk játékát. Olyan előadókkal dolgozott együtt, mint Lakatos Tony, Erik Truffaz, Chris Potter, Joshua Redman, Mike Moreno, Gerald Presencer, vagy Gregory Hutchinson. 2011-ben jelent meg első önálló szerzői albuma, Garden of Myths címmel. 2022-ben adta ki The Sky Beyond the Glass című lemezét.
Az elmúlt húsz évben leginkább jazz-zenészként volt látható, de az utóbbi években újra elkezdett klasszikus zenészként is dolgozni - többek között a Danubia Zenekarral. A Budapest Scoring nevű formációval pedig filmzene felvételeket készít külföldi produkciók számára. A magyar jazz közép nemzedékének kimagasló nagybőgőse 2007 és 2008 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára volt, majd a Rajkó-Talentum Alapfokú Művészeti Iskolában tanított. Jelenleg a Snétberger Központban oktat, illetve a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékén a kötelező klasszikus nagybőgőt tanítja a növendékeknek. Oktatói munkáját 2010-ben Artisjus Pedagógusi Díjjal jutalmazták.
HZ

Kapcsolatok