Publication/name

A nagy buli

Az 1970-es évek második felének kétségkívül legnépszerűbb hazai rockcsapata, amelyet akkoriban társadalmi méretekben is divat volt szidni vagy dicsérni, mennybe meneszteni és pokolba taszítani, a zenekar és zenéje ürügy lett a legkülönbözőbb zenei, társadalmi, politikai vitákhoz. 
A Piramis ritka szerencsés pillanatban érkezett a hazai rockvilágba. A társadalmi szervezetektől, intézményektől a szükségesnél és igényeltnél kevesebb figyelmet kapó fiatalok számára az általuk kínált kemény rockzene segített az eszmélésben. Zenéjükkel, dalszövegeikkel ők fejezték ki először ennek az új generációnak a hangulatát, érzéseit, vágyait. Koncertjeik alkalmat nyújtottak a fölös energiák és indulatok levezetésére, néhány órára még valamilyen közösségi összetartozás illúzióját is megteremtették. Így vált szinte hónapok alatt „szükségletzenévé”, a fiatalok kizárólagos zenei táplálékává a kemény rock. S így lett a Piramis „szükségletzenekar”.
Két tapasztalt és tehetséges zenész, Som Lajos (1947–2017, basszusgitár) és Köves Miklós (1949, dob) 1974-ben Svájcban és Nyugat-Németországban vendéglátózás közben határozta el, hogy új rockzenekart alapít. A nevet is kitalálták hozzá: a Piramis megítélésük szerint jól kifejezte, hogy az együttes biztos alapokon nyugszik, egyben az ég, azaz a sikerek felé tör. Elsőként az ekkor a Non-Stopban zenélő Závodi Jánost (1947, gitár) szervezték be, aztán a Nautilus-tag Gallai Pétert (1953–2019, billentyűk, ének), majd 1975 januárjában csatlakozott hozzájuk egy másik billentyűs, a Szabadkán született Lévay Tibor.
Kezdetben instrumentális zenét játszottak, aztán – mivel rájöttek, a sikerhez slágerek kellenek – Gallai lépett elő énekesnek, koncertenként négy-öt szám erejéig. 1975 nyarán a balatoni Koktélhajón „csapattréningeztek”, a nyár végén a jugoszláv állampolgár Lévaynak el kellett hagynia az országot (állítólag valutaügyek miatt utasították ki). És Som ekkor megszerezte a korszak első számú tinédzsersztárját, a Generál énekesét, Révész Sándort (1953).
Bemutatkozó kislemezüket egy sodró rockos és egy lírai dallal (Becsület / Szállj fel magasra) – mintegy meghatározva profiljukat – 1976-ban adták ki, jelentős sikert aratva. 1977 májusában megjelent első nagylemezük mai füllel hallgatva is tele van remek dalokkal és hangszeres futamokkal. Még ebben az évben – a siker fokozása érdekében – elindultak a Metronóm ’77 fesztiválon, ahol Égni kell annak, aki gyújtani akar című dalukért megkapták a közönségdíjat. Az év végi szokásos Popmeccs-szavazáson pedig már négy kategóriában (énekes, basszusgitáros, zenekar, dal) is az élen végeztek.
A Piramis kétségkívül 1978-ra érkezett el pályája csúcsára. A harmadik szolidaritási rockfesztiválon 38 ezer néző ünnepelte őket (illetve az előttük fellépő Minit és P.Mobilt), december 23-án pedig a téli időjárás ellenére is 8 ezer fiatalnak kívánhatott Révész Sándor boldog ünnepeket az Ifipark szabadtéri koncertjén.
Ebben az évben jelent meg a második, meglehetősen egyenetlen színvonalú lemezük is, amelyet a kritika és a rockszakma eléggé fanyalogva fogadott, a közönség viszont – elsősorban a rajta található slágerek, a Gyere közelebb, az Őszintén akarok élni és az Ajándék miatt – továbbra is szeretett, ismét bőven több mint százezer példányban fogyott el. Ugyanez történt a következő évben piacra dobott, technikailag is rosszul szóló Piramis III-mal is, majd – talán kárpótlásként? – még karácsony előtt a boltokba került az ősszel, az Ifjúsági Parkban adott nagysikerű koncertjük esszenciája, A nagy buli.
1980-ban elkészítették az Erotica című anyagot, de ekkor Révész már teljesen eltávolodott társaitól, és végül 1981-ben a keletnémet turné utolsó koncertjén bejelentette, hogy vége. A többiek Piramis Plusz néven még próbálkoztak, de Som Lajos és Köves Miklós „aranyügye” 1982 végén végképp pontot tett a Piramis pályájának végére.
1992-ben még egyszer összeálltak, és az év végén öt alkalommal is megtöltötték a Budapest Sportcsarnokot. Az egyaránt ötvenedik születésnapját ünneplő Som és Závodi 1997-ben Száz év zene címmel adott ki közös nagylemezt, amelyen a Piramis nyolc dalát játszották fel újra, különböző énekesekkel. 2006-ban ismét dupla Piramis-bulit tartottak a Budapest Sportarénában, majd 2009-ben létrejött a Piramis Plusz (Nyemcsók János énekessel), 2016-tól pedig Révész és Závodi Piramis-évek címmel turnézott közösen.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 369–375.
Kapcsolat:
<a href="https://piramiszenekar.com/">https://piramiszenekar.com/</a>
<a href="https://www.facebook.com/piramiszenekar/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/piramiszenekar/?locale=hu_HU</a>

Piramis

Révész Sándor (1953, Budapest) énekes, az 1970-es években a Generál, majd a Piramis zenekar frontembere, a magyar rocktörténet egyik kiemelkedő előadója.
Tizenhárom évesen, 1966-ban egy nyarat töltött Londonban, ahol megtanult angolul, és „megfertőzte” őt a beatzene imádata. Elsős gimnazista korában már zenekart alapított, amelyben énekelt és gitározott. Együtt játszott osztálytársával, a későbbi Hobo Blues Band-basszusgitáros Póka Egonnal is. Miután mindkettőjüket kirúgták a középiskolából - és Révészt otthonról is - két évig Póka Egonéknál lakott és közben zenéltek: Led Zeppelin, Cream, Traffic - többnyire ez volt repertoáron. Zenekart is alakítottak Mogyorósi László gitárossal közösen. És ebből az időszakból ered Révész barátsága Som Lajos basszusgitárossal.
Tizenhat évesen szerzett korengedményes ORI-engedélyt és elkezdett az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-echo-6700">Echo</a> együttessel turnézni, mint vendégénekes. Becenevét is akkor kapta - ő volt a „Kölyök”. Ezután énekelt a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-zege-6684">ZéGé</a> együttesben, majd 1971-től annak utódzenekarában, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-general-390">Generál</a>ban. Az ott töltött évek, amelyek alatt olyan zenészekkel játszhatott együtt, mint Karácsony János, Várkonyi Mátyás és Novai Gábor máig a legszebb emlékei közé tartoznak. Három nagylemezen énekelt (Staféta, 1973, Generál II., 1975, és az angol nyelven kiadott Rockin' &amp; Rollin', 1975).
Aztán nem tudott ellenállni a kihívásnak, és 1975-ben a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-piramis-9305">Piramis</a> frontembere lett, ahol énekelt és gitározott. Ezek az évek jelentették zenei pályafutásának csúcsát. 1978-tól már olyan - néha hisztériába hajló - rajongás vette körül a rockzenét játszó Piramist, ami manapság elképzelhetetlen. És az imádat első számú „célpontja” a karizmatikus énekes, az egyedi hangú és hihetetlen színpadi energiával rendelkező Révész Sándor volt. Aztán ennek is vége lett, 1981-ben úgy döntött, hogy elhagyja a zenekart.
A Piramisból történt kiválása után készített egy elvont, keleti hatásokat mutató demót, de az MHV-nál populárisabb dolgokat vártak tőle. 1982-ben Frenreisz hívta énekelni a Skorpióba, de inkább egy óceánjáró luxushajóra szerződött, ahol 1984 tavaszáig énekelt. Hazatérése után megkereste az MHV-t, ahol ezúttal már bevállalták szólólemezét. Mint annak idején nyilatkozta, „Az ajánlat eleinte úgy szólt, mi volna, ha Presser az Electromantic II helyett egy Vangelis - Jon Anderson-típusú produkciót készítene velem. Így kezdtünk neki a lemezkészítésnek.” Révész 1986-ban Karácsony Jánossal közös turnéra indult. Szólókarriert azonban ritka lemezmegjelenéseivel nem sikerült építenie (Révész 1993, 1993, Változtam, 2003, Révész 60, 2013). A Piramisban szerzett mítosza még vonzotta a rajongókat, megvolt a hang, a karizma is, de repülésre vágyó lelkülete, fennkölt, befelé figyelő elvontsága, spirituális szellemi-zenei világa nem érdekelte a tömegeket.
1992-ben és 2006-ban énekelt néhány - hatalmas sikerű - Piramis-koncerten. 1993-as szólóalbumán két egykori Piramis-tag, Gallai Péter billentyűs és Závodi János gitáros is közreműködött. 2016-tól Révész és Závodi Piramis-évek címmel turnézott közösen. Rendszeresen fellépett Presser Gábor, valamint Demjén Ferenc arénakoncertjein, ez a két zenész segítette őt még 1985-ben első szólólemezének elkészítésében. 2009-ben fiatal zenésztársakkal indult országos turnéra. 2013-tól Zajzon Gábor lantművésszel voltak meghitt hangulatú fellépései.
Révész Sándor hangja az idők során semmit nem változott, elmondása szerint a Generálban 18 évesen eredeti magasságban felénekelt dalokat ma ugyanúgy elénekli. Büszke arra, hogy a Generál tagja lehetett, a Piramis újraélesztésének kísérletei viszont nem érdeklik őt.
Első felesége Zalatnay Sarolta volt, akivel 1974-ben kötöttek házasságot. Az együtt töltött rövid idő alatt Révész közreműködött az énekesnő két albumának elkészítésében. Többször újranősült, a hatodik feleségétől nemrég vált el. 2022-ben szélütés érte, részben lebénult, de innen is talpra tudott állni, az év végén már újra koncertezett. Mint mondja: "Nekem a zene mindig az öröm egyik legfelsőbb fokának forrása. Ünnep számomra, amikor művelem." Az idén 70 éves énekes jelenleg a fővárostól távol, a Mecsek egyik kis településén él, közel a természethez.
A Piramis-korszakban a közönségszavazatok alapján többször is elnyerte az Év Énekese díjat. 1992-ben eMeRTon-díjas lett, 1994-ben megkapta A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét, 2012-ben pedig A Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki. 2019-ben Pro Urbe Budapest díjat, 2022-ben Fonogram Életműdíjat kapott - megosztva a Piramis tagjaival.
JBSz-HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/gyerekozelebb">https://www.facebook.com/gyerekozelebb</a>
<a href="https://www.instagram.com/revesz_sandor_hivatalos/">https://www.instagram.com/revesz_sandor_hivatalos/</a>
<a href="http://www.reveszsandor.hu/home.php">http://www.reveszsandor.hu/home.php</a>

Révész Sándor

Gallai Péter (1953-2019) zeneszerző, billentyűs, énekes, aki az 1970-80-as évek egyik legsikeresebb rockzenekarának, a Piramisnak volt a tagja, és aki később játszott a Bikini együttesben is.
1953. október 5-én született Budapesten. 1971-ben alapította első együttesét. 1974-ben végzett a Konzervatóriumban. Első ismertebb zenekara a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-nautilus-6744">Nautilus</a> volt, velük egyetemi klubokban lépett fel. 1974-ben alapító tagja lett a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-piramis-9305">Piramis</a>nak. A hard rock csapat a hetvenes évek második felében talán a legnépszerűbbnek számított Magyarországon. Ma már szinte elképzelhetetlen ismertség és rajongás vette körül a zenekart. Lemezeik több százezres példányszámban keltek el, Piramis őrsök alakultak, verseket írtak hozzájuk, a zenészek úgyszólván nem tudtak kimenni az utcára, mert láttukra leállt a forgalom. Gallai Péter számos Piramis-dal szerzője, illetve énekese volt, olyan slágerek fűződnek a nevéhez, mint a Szabadnak születtem, a Szállj fel magasra, a Mikor megszülettem, a Nem tudom, vagy a Más helyen keress. Révész Sándor énekes távozása után az 1982-es Piramis Plusz lemezen és a koncerteken kizárólag ő énekelt. 2006-ban így emlékezett frontember-szerepére: „hihetetlenül nagy szenvedés volt. [...] Még a stúdióban ment is, de amikor nekem ugrálnom kellett a színpadon... Nem szeretném többet csinálni. Ez nem nekem való.” A Piramis végül 1982-ben felbomlott.
Ezután a Bergendy együttessel zenélt, amelyből rövidesen kilépett, nem tudott azonosulni a szalonzenekar stílusával. Pár éves külföldi zenélés után 1985-től 2002-ig a szintén hatalmas népszerűségnek örvendő - már D. Nagy Lajossal felálló - <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bikini-10606">Bikini</a> együttes tagja volt. Gallai Péter billentyűjátéka és hangja a zenekar tizenhárom lemezén hallható, emellett a zeneszerzésből is kivette a részét.
Fábri Péter író, költő, dalszövegíróval Kolumbusz címmel írt gyerekoperát (1993), és zenés mesejátékot (Alice Csodaországban, 1999), továbbá a Gallai-Fábri szerzőpáros színészeknek is készített lemezanyagokat (Kováts Kriszta, Szakácsi Sándor). Kováts Krisztával duóalbumuk is megjelent (KettősPont, 1999). 1997-től játszott a Favágók együttesben közösen Heilig Gáborral és a televíziós műsorvezetővel, Vágó Istvánnal (basszusgitár). 2007-től a Formiusz Színházi Egyesület zeneszerzője volt.
A Piramis 1992-ben és 2006-ban is visszatért néhány nagy koncertre, majd 2009-tól három alapító tag, Gallai Péter, Köves Miklós és Závodi János vitte tovább a zenei örökséget, kiegészülve Nyemcsók János (Csoki) énekessel és Vörös Gábor basszusgitárossal (ex-Ossian). Ebben a formációban lépett utoljára közönség elé Gallai Péter. Egyik utolsó fellépésén, 2018 márciusában, a Piramis egykori vezetőjétől, az előző évben elhunyt Som Lajostól búcsúztak el zenésztársai.
„Sosem akartam sztár lenni, én inkább egy jól képzett iparosnak tartom magam, aki miután elvégzi a színpadon a munkáját, hétköznapi életet él”. A csendes, halk szavú, intelligens és mindenkivel kedves Gallai Péter élete utolsó éveiben egészségügyi problémákkal küzdött, amin egy időre felül tudott kerekedni, később azonban visszaesett, végül 2019. szeptember 16-án elhunyt.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/groups/825272834660648/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/groups/825272834660648/?locale=hu_HU</a>

Gallai Péter

Köves Miklós

Som Lajos (1947-2017) basszusgitáros, zeneszerző, a Piramis zenekar alapítója és vezetője. Együttese volt az 1970-es évek második felének legnépszerűbb hazai rockcsapata.
Budapesten született, gyerekkorában kezdett zenélni. Első hangszere a szájharmonika volt, aztán jött egy orosz tangóharmonika, majd a zongora, a cselló, a nagybőgő és végül a basszusgitár. Som a magyar könnyűzenei életben a 60-as évek közepén jelent meg. 1964-ben, 17 évesen már zenekarban játszott.
1965-ben megalapította a Dogbeaters együttest, majd egy évvel később jött a Fekete-Fehér, aztán 1968-69-ben a Record zenekarban zenélt. A Gyapjúforgalmi Vállalat Révay utcai kultúrtermében volt állandó klubjuk.
1970-ben játszott a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-tuzkerek-6765">Tűzkerék</a> első felállásában, ahova Radics Béla hívta. Ez volt az első magyar zenekar, amelyik Led Zeppelin-dalokat adott elő. Aztán az évtized legelején zenélt még a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-pannonia-6723">Pannóniá</a>ban, majd 1972-ig a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-neoton-6654">Neoton</a> tagja volt. A zenekar első nagy slágereinek egyike volt a Kell, hogy várj, ebben a dalban Som Lajos csellózott.
1972-ben Balázs Fecóval, Radics Bélával és Brunner Győzővel megalapította a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-taurus-6766">Taurus</a>t, a rövid életű, ám korszakos jelentőségű hard-rock zenekart. A formáció 1972. május elsején mutatkozott be a nagyközönség előtt, szeptemberben pedig Som Lajos helyét Zorán vette át.
Som Lajos és Köves Miklós dobos 1974-ben Svájcban és Nyugat-Németországban vendéglátózott, és közben határozták el, hogy új rockzenekart alapítanak. 1975 januárjában megszületett a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-piramis-9305">Piramis</a>. A gitáros Závodi János volt, Köves Miklós dobolt, a két billentyűs pedig Gallai Péter és Lévay Tibor voltak. Akkor egy Hammond és egy Fender orgona, egy basszus-, egy szólógitárral és a dobbal álltak fel. Igaz, ekkor már érezték, hogy kellene egy frontember, hívták is Révész Sándort, de várniuk kellett, míg lejár a szerződése a Generálnál. Aztán 1975 októberében Lévay Tibor távozott a zenekarból, viszont megérkezett Révész Sándor énekes-gitáros, és így kialakult a Piramis klasszikus felállása. És ami ezután következett: aranylemezek, teltházas koncertek, hisztérikus rajongás – röviden ez volt a társadalmi vitákat is kiváltó Piramis-jelenség. A zenekar népszerűsége az eget ostromolta. És ehhez a sikerességhez nagyban hozzájárult Som Lajos zenekarvezetői munkája. Céltudatosan és „dörzsölten”, kapcsolatait felhasználva intézte a Piramis ügyeit. 1981-ben Révész Sándor elhagyta a zenekart, amely ezután még kiadott egy lemezt (Piramis Plusz, 1982, Gallai Péter énekével), aztán feloszlottak.
Som Lajos 1985-ben a Senator nevű együttes alapítója és basszusgitárosa lett, amelyben - mások mellett - Takáts Tamás énekessel és Szekeres Tamás gitárossal játszott együtt. Egy nagylemezük jelent meg, majd 1987-ben befejezték a közös zenélést.
1992-ben a Piramis újra összeállt, öt koncertet adott a Budapest Sportcsarnokban. A zenekar legközelebbi fellépésén, 2006-ban már egészségi állapota miatt Som Lajos csak a koncertek elején és végén állt színpadra.
Első felesége Karda Beáta énekesnő volt, akivel 1977-1988 között voltak házasok. Som Lajost 1982-ben azzal gyanúsították meg, hogy aranyat csempészett a Szovjetunióból. Emiatt három hónapot előzetesben töltött, majd felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Az esetről 1989-ben könyvet írt, Piramis-vádirat címmel. Jelent meg „futballszurkolói” kiadványa (Ferencvárosi hooligans, 1995) és önéletrajzi elemekkel teletűzdelt alkotása is (A boldogság kék madara, 2006). Ez utóbbiban vallott arról, hogy életének volt egy súlyos szenvedélybetegséggel terhelt időszaka. A függőségből 2003-ban sikerült kigyógyulnia.
2015-ben egy lapinterjúban beismerte, hogy a hetvenes években beszervezték, és (Professzor néven) jelentéseket adott az állambiztonság munkatársainak, bár saját bevallása szerint nem volt túl buzgó ügynök. Utolsó éveit nagy szegénységben, öregek otthonában, kerekesszékben töltötte. Hosszan tartó súlyos betegség után 2017. október 30-án hunyt el Budapesten. A zenész, aki háromszor is elnyerte az Év Basszusgitárosa címet, és akinek a nevéhez tucatnyi rocksláger fűződik 70 évet élt.
HZ

Som Lajos

Závodi János (1947, Ercsi), a magyar blues és rockzene kiemelkedő jelentőségű gitárosa, aki a legnagyobb sikereit a Piramis zenekarral érte el, de több más formációban is bizonyította gitártudását.
1968-ban kezdődött a zenei pályafutása: a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-mini-6779">Mini</a> zenekar gitárosa lett, ahol együtt játszott gyerekkori barátjával, Török Ádám (1948-2023) fuvolás-énekessel. Kezdetben Cream, Jimi Hendrix és más hasonló előadók feldolgozásait játszották, később kezdtek saját számokat írni, amelyekből Závodi is kivette a részét. Azonban hangfelvételük nem jelent meg ebben az időszakban.
Závodi 1971-ben kilépett az akkor már a jazz-rock felé kacsintgató Miniből, és a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kex-6750">Kex</a> együttes tagja lett. De a zenekar „lelke”, a frontember Baksa-Soós János abban az évben elhagyta az országot. A Kex többi tagja másfél évig még próbálkozott a felszínen tartani az együttest, nem sok sikerrel.
Závodi János 1973-tól - az ugyancsak ex-Kex-tag Somló Tamással együtt - a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-non-stop-250">Non-Stop</a> zenekarban folytatta pályafutását. Itt ismerte meg Köves Miklós dobost, aki a mai napig a zenésztársa. A Non-Stop abban az időszakban hol hard-rockkal, hol pop dalokkal próbált sikereket aratni.
1974-ben a külföldi vendéglátózásból hazatérő Som Lajos és Köves Miklós őt hívták el az akkor alakuló zenekaruk gitárosának. A formációnak a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-piramis-9305">Piramis</a> nevet adták. 1975-re Gallai Péterrel és Révész Sándorral kiegészült ötösfogat a 70-es évek végének egyik legnépszerűbb hazai zenekara lett. Závodi itt vált országos ismertségű zenésszé, aki zeneszerzőként is bizonyított, és kiemelkedő gitárjátékával bekerült a legnagyobbak közé. A Piramis szárnyalása 1981-ig, az énekes, Révész Sándor távozásáig tartott. A többiek még kiadtak egy lemezt, aztán 1982-ben feloszlott a zenekar.
Ezután játszott az Ős-Bikini 1984-ben megjelent - a korszak egyik kiemelkedő - lemezén (XX. századi híradó). 1985-től egy másik sikerzenekarban, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-hobo-blues-band-9447">Hobo Blues Band</a>ban zenélt másfél évig. Az ő gitárjátékát hallhatjuk az 1986-os Esztrád című lemezen. Közben 1984 és 1987 között Svájcban és Nyugat-Németországban is játszott vendéglátós fellépéseken.
1988-ban már idehaza megalapította a Závodi Janó és barátai együttest. 1991-ben Török Ádámmal összehozták a zenei stílusát a nevében viselő <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-rhythm-and-blues-branch-11447">Rhythm And Blues Branch</a>-ot. A R.A.B.B. tagjai között volt Köves Miklós is. Több kiadványuk megjelent, nem csak itthon de Svájcban is sikeresek voltak. Závodi zeneszerzőként is jeleskedett a formációban.
1994-ben a Tunyogi Rock Band tagja lett, itt együtt zenélt volt P.Mobil-tagokkal - Tunyogi Péter, Kékesi „Bajnok” László, Zeffer András - valamint az ex-Beatrice dobos Donászy Tiborral. A zenekarban 2006-ig gitározott.
A Piramis 1992-ben újjáéledt, és teltházas koncerteket adtak. Az egyaránt ötvenedik születésnapját ünneplő Som Lajos és Závodi János 1997-ben Száz év zene címmel adott ki közös nagylemezt. 2006-ban ismét nagysikerű Piramis-koncerteket tartottak. 2009-ben Gallai Péter, Köves Miklós és Závodi János próbáltak új életet lehelni a Piramisba, megszületett a Piramis Plusz. Basszusgitárosnak felkérték Vörös Gábort (Ossian), énekesként pedig Nyemcsók János igyekezett helytállni, aki a néhai Manhattan és a Piramis emlékzenekar tagja volt. A mai napig koncerteznek, az ős-Piramisból Závodi és Köves még mindig ott zenél a színpadon. Závodi 2016-tól Révész Sándorral közösen is fellépett Piramis-évek című műsorukkal.
A gitáros 2019-ben a Hármasfogat formáció Blues című lemezén játszott Török Ádámmal és Fekete Jenővel (Palermo Boogie Gang) együtt.
A mai napig koncertező rocklegenda nem bővelkedik hivatalos elismerésekben, 2022-ben kapott Fonogram Életműdíjat, megosztva a Piramis többi tagjával. A zenész szakma és a közönség elismerése azonban kárpótolhatja a kitűnő gitárost.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/zavodijano/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/zavodijano/?locale=hu_HU</a>
<a href="https://www.facebook.com/piramiszenekar/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/piramiszenekar/?locale=hu_HU</a>

Závodi János

A becsület

Ajándék

Őszintén akarok élni

A fővárosi fiatalok első nagyobb szabadtéri szórakozóhelye, a Budai Ifjúsági Park 1961. augusztus 20-án nyitotta meg kapuit az egykori Várkert bazár területén. Az ifjúsági szórakozóhely a budapesti KISZ-bizottság ötlete volt, és azt a célt szolgálta, hogy a fiatalok szabadtéren is kulturáltan szórakozhassanak. Bár az első évben mindössze egyetlen hónapig tartott nyitva, a korabeli sajtó beszámolója szerint „a környezet, az ide csillámló Duna, a szolid társaság, és a Nebuló zenekar kitűnő játéka mágnesként vonzotta ide a szórakozni vágyókat.” Előbb fiatal táncdalénekesek – Kerényi Gabriella (Írógépen lekopogom), Németh Lehel (Reszket a Hold a tó vizén, Sára) – léptek színpadra, majd kedvenc színészek, komikusok, táncosok adtak esztrádműsort, az estet pedig tánc zárta. A továbbiakban csütörtökön, szombaton és vasárnap várták hasonló programokkal a látogatókat, és a szeptemberi záróráig 25 ezer látogatója volt az intézménynek.
Az Ifiparkba a következő évben minden hétvégén 2000-2500 fiatal váltotta meg az ötforintos belépőt, így az intézmény kultikus hellyé vált. A Duna-parton gyülekező, gyakorta sorban álló fiatalok látványa hamarosan hozzátartozott Budapest nyári városképéhez. A park azonban ekkor még a hagyományos szórakoztatás fellegvára volt: népi muzsikát éppúgy lehetett itt hallgatni, mint esztrád- vagy tánczenét, és bár egyes klubokban már szólt a „luxemburgi stílus”, itt még igencsak szolidan szórakoztak a vendégek. A helyet ugyan felfedezték maguknak az erős fiúk, a külvárosi galerik tagjai és a belvárosi „jampecek” is – ezért erősítésként hamarosan ifjú gárdisták felügyelték a rendet –, de az első években még szó sem volt „tombolásról”.
Az Ifiparkban ezekben a korai években a zenét a Holéczy és Kelényi zenekar, a Kovács–Pege duó, a Garay Trió szolgáltatta. Amikor 1962-től a Nebuló, illetve a Bergendy vette át a házigazda szerepét, a parkban is emelkedettebb lett a hangulat, a Metro és a többi amatőr beatzenekar későbbi megjelenésével pedig olykor eksztázisig „fokozódott a helyzet”, és ilyenkor a rendezőség mindig közbelépett: kinyíltak a pofonládák. Az Ifipark vezetősége deklaráltan szelektált, a hosszú hajúakat, az „ízléstelenül” öltözködőket egyszerűen kizárták. Lényegében éppen azokat, akik tudták, ki a twistkirály, ki vezeti az amerikai sikerlistát, és melyik az a brit együttes, amelyik Liverpoolból éppen Londonba szeretne eljutni, hogy első kislemezét felvegye.
Az Ifiparkban kezdetben a Bergendy, majd a Scampolo volt a sztár. Az évtized második felétől népszerű beatzenekarok (Illés, Metro, Omega) is bevállaltak egy-egy bulit, de a nézőcsúcsokat az évtized vége felé a rhythm and blues zenét játszó külvárosi bandák, a Liversing, a Meteor, a Dogs, a Sakk-Matt és a Tűzkerék hozták meg. Ebben az időben a legtöbb gond a zenekarok sleppjével volt, mert a rajongók viselkedésükkel, öltözködésükkel nem fértek bele a helyi normákba, így a park fölötti hegyoldalban, a nagyfa tövében vertek tanyát, és később ezeknek a galeriknak a rendőrséggel is meggyűlt a bajuk.
Az Ifiparkban kedden és csütörtökön játszottak az amatőrök, pénteken-szombaton Cintula mutatta be a legújabb külföldi slágereket, szerdán és vasárnap a hivatásosak léptek fel, míg hétfőn, a  koncertnapokon a sztárbandák és a kedvencek. A legtöbben a hatvanas évek végén jártak koncertekre. 1969. május 27-én fogadták az egymilliomodik látogatót. Ebben az időben havonta 45-50 ezer ember fordult meg ott. 1968-ban egy Omega-koncertre 7.125, egy Illés-koncertre 3.640, egy Metro-koncertre 2.330 jegy kelt el. 1969. augusztus 20-án viszont az Illésre 7.000-en voltak kíváncsiak.
A hetvenes évek első felében, a nemzedékváltást követően divatos tánczenét játszó bandák – Apostol, Corvina, Gemini, Juventus, M7, Neoton, Syconor, Szivárvány, ZéGé – uralták a koncertszínpadot, a látogatók száma viszont elmaradt az előző évekétől. Az újabb fellendülés a csövesek megérkeztével, a hetvenes évek második felében kezdődött. Ekkor a kemény rockot játszó zenekaroké (P.Mobil, Beatrice, Mini, Korál, Piramis, Edda, Hobo Blues Band, Karthago, Dinamit) volt a főszerep. 1978-ban a Piramis–P.Mobil páros parknyitó koncertjére (április 30.) tízezren váltottak jegyet, a december 23-i karácsonyi Piramis-koncertre pedig 7.773 jegy kelt el, míg a normál bulikra átlag három-négyezren voltak kíváncsiak. A park népszerűségi listáját ezekben az időkben a P.Mobil vezette, a Mini és a Piramis előtt.
A Budapesti Ifjúsági Park második aranykora 1980-ig tartott, amikor május 27-én az Edda fellépése alatt a bejárathoz vezető lépcsők kőfalai leomlottak, és öt fiatal megsebesült. Ekkor két hónapra bezárták, majd az újranyitás után 1984 szeptemberében végleg lakat került a kapukra.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 34–35.
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 159.

Kapcsolatok