Publication/name

A miniszter félrelép

Szulák Andrea a pályáját a Hungaria Csacska Macska vokáljában kezdte, majd az 1980-as évek közepétől a külföldi vendéglátóiparban dolgozott. 1990-ben a Neoton énekesnője lett, de egyetlen lemez után a zenekar feloszlott.
Szulák fesztivál-énekesnőként 1992-ben megnyerte az egri Táncdalfesztivál-t, majd a következő évben megjelent első nagylemeze (Nem harap a néni). A Rapülőkkel indult turnéra, de aztán a Darabok a szívemből című következő albumán sem szerepeltek emlékezetes slágerek. 1997-ben a Xénia-láz című televíziós sorozat, A miniszter félrelép című film révén marad neve a köztudatban, majd a zenés színház felé talált kiutat (Hotel Menthol, Funny Girl, Hello Dolly). 1998-ban Dizősz címmel önálló estet mutatott be a Komédiumban.
2001-ben a pályafutását összegző Best of albumon gyűjtötte össze legnagyobb sikereit (Nem harap a néni, Szabadon szállok, Az élet az úr, Csak cha-cha-cha, Ki vagyok én, Shoop shop). A kilencvenes évektől egyre inkább médiasztár: előbb a Calypso Rádió műsorvezetője, majd felbukkan a Top Tv-n (1995), 2000-től pedig a TV2 egyik arca (Ki vagyok én? Bruhaha, Activity). 2006-tól újra nagylemezeket jelentet meg (főleg a Komédium Színházban adott zenés darabjainak dalaival), melyek közül a legnagyobb sikert a 2007-es Boldogság, gyere haza és a 2012-es Szeretni bolondulásig érte el.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 382–383.

Szulák Andrea

Jazz+Az

A pályáját vokalistaként kezdő, később zenekart alapító énekesnő a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola jazztanszakán tanult. Előbb a Cini és a Tinik (1975–78) formációban énekelt, majd a Wastaps és a külföldön fellépő Marathon szólistája lett. Kislemezt készített a Safarival, majd az Amire a világ táncol című tévésorozatban énekelt örökzöld slágereket.
1986-ban Dévényi Ádámmal közösen jelent meg Nincs kegyelem című, a húszas-harmincas évek slágereit tartalmazó nagylemeze. Ugyanebben az évben a Macskafogó című film Miú, mi újság betétdalát énekelte nagy sikerrel. 1993-ban Lerch István és Horváth Charlie közreműködésével jelent meg első önálló albuma (Veled vagy nélküled). 1997-ben A miniszter félrelép című játékfilm Puszi-nyuszi című betétdalával aratott sikert.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 363–364.

Postásy Júlia

Kőrössy János 1964-es qualitonos nagylemezén többek között a magyar modern jazz első igazán nagy formátumú trombitása, Tomsits Rudolf (1946–2003) fújt. Másfél évtizeden át volt a Stúdió 11 egyik legstabilabb tagja és elsőszámú hangszerelője, emellett zeneszerzőként és zenekarvezetőként egyaránt elismerést vívott ki magának. 2003-ban neki ítélték oda a Szabó Gábor-díjat, 2008-ban pedig az ő emlékére rendezte meg a Magyar Rádió a jazztrombita tehetségkutató versenyét.
A hatvanas évek elején a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-gonda-janos-44721">Gonda János</a> által vezetett Qualitonban, majd <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-korossy-janos-44863">Kőrössy János</a> és <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bergendy-istvan-161">Bergendy István</a> együtteseiben hívta fel magára a figyelmet, a hatvanas évek végén alapított kvartettje, majd tíz évvel későbbi szextettje pedig a legjobbakéval vetekedett. 1980 és 1992 között az újvidéki rádió big bandjét vezette, melynek egyben karmestere, zeneszerzője, hangszerelője és szólistája is volt. 1991-ben a szekszárdi Belvárosi Plébániatemplomban mutatták be Christus Vinicit – Szekszárdi Jazz Mise című művét. 1995-ben Babos Gyulával, Pege Aladárral és Kőszegi Imrével létrehozták a Take 4 együttest, mellyel három CD-t jelentettek meg. Éveken át tanított a jazztanszakon. A kilencvenes években emellett sokat dolgozott Hobo produkcióiban, lett a bluesénekes-előadóművész több színházi produkciójának és nagylemezének szólistája, hangszerelője.
Pályafutása legerősebb köreit azonban kétségkívül 1964 és 1972 között működő kvartettjével futotta. Előbb a szintén a Stúdió 11-tag Berkes Balázzsal (bőgő) és Korodi Jenővel (dob) alakított triót, majd egy darabig Berkessel duózott. Az ő javaslatára vették be harmadiknak a zongorista Vukán Györgyöt, végül a Kórodit váltó Rosenberg Tamással lett teljes a később legendássá nemesedett Tomsits Quartet. A következő években járták a külföldi fesztiválokat, többek között Montreux-ben, Bledben, Bécsben, Palermóban és Varsóban arattak megérdemelt sikereket. 1971-ben a Dizzy Gillespie-vel, Thelonious Monkkal és Art Blakeyvel fölálló Giants of Jazz előzenekaraként turnéztak Európa-szerte. Főként saját számaik voltak, jól megírt, koncepciózus zenék, kellően progresszív hozzáállással. Kár, hogy a kvartett játékát nem őrizte meg önálló nagylemez.
Tomsits Rudolf: „A prospektuson az volt feltüntetve, hogy a stílusunk modern. Nem avantgarde; abban az időben mentek a free zenék, de azt soha nem szerettük. Azon az úton mentünk, amin Keith Jarrett és Chick Corea is járt: modern jazzt játszottunk, tele swinges elemekkel. Minden számot kidolgoztunk, az akusztikus hangzás minden lehetőségét kihasználtuk. Sok olyasmit csináltunk, amire ma már nem vállalkoznak a zenekarok, mert elüzletiesedett a szakma, mindenki azt nézi, hogy mit tud érte kapni. Mi viszont azért szerettük, mert eljuthattunk fesztiválokra, ahol személyesen láthattuk az addig csak rádióból hallott muzsikusokat. Ez nagy élményt nyújtott, ebből rengeteget lehetett tanulni. Azért is maradtunk korszerűek, mert mindig az áramlattal tudtunk haladni.”
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 110.

Tomsits Rudolf

Egyike a legsikeresebb zeneszerzőinknek és szaxofonosainknak. 1976-ban és 1985-ben San Sebastianban, 1985-ban Dunkerque-ben, 1986-ban Karlovy Varyban szavazták meg a legjobb szólistának, 1981-ben Wroclawban megkapta a kritikusok díját. Valamennyi zenekara (Dimenzió, Trio Strendhal, Jazz+Az) kora legnépszerűbb formációinak egyike volt. Megszámlálhatatlan filmslágert jegyez, több nagy sikerű musicalt írt, legutóbb színészdalokkal járta az országot. 
Klasszikus zongorázást tanult, tizenhat évesen John Coltrane Love Supreme című lemezét hallva vett más irányt az élete. 1976-ban szaxofonosként végzett a jazztanszakon, de már korábban bekapcsolódott a hazai jazzéletbe, mindenekelőtt az Interbrassban és a Kőszegi Rhythm and Brassban játszott. 1978-ban alapította meg első saját együttesét, a Dimenziót, amely az elkövetkező tíz évben többször átalakult, végül az 1987-es Avec Plaisir című nagylemezt követően oszlott fel véglegesen. Dés László ekkor alapította meg Snétberger Ferenccel (1957, gitár) és Horváth Kornéllal  (1954, ütőhangszerek) a nyolcvanas–kilencvenes évek fordulójának legnépszerűbb jazzformációját, a Trio Stendhalt. Több lemezüket Olaszországban vették fel, Európa-szerte koncerteztek, de felléptek Indiában is.
A nyolcvanas évek második felétől – a Dimenzió és a Trio Stendhal mellett – Dés előbb Udvaros Dorottyának, majd Básti Julinak és Cserhalmi Györgynek írt nagylemeznyi dalt, miközben filmzeneszerzőként is egyre aktívabb lett. Számos népszerű magyar filmnek – Nyom nélkül, Egymásra nézve, Szerelem első vérig, Szerelem második vérig, Csocsó, Üvegtigris, Sose halunk meg, A miniszter félrelép, Kalózok – szerezte a zenéjét. Emellett írt musicalt (Valahol Európában, A dzsungel könyve), valamint a Jazz+Az együttes zeneszerzője és zenekarvezetője volt. 1993-ban szólista lett, kortárs szerzők műveit adta elő, elsősorban kamara- és szimfonikus zenekarokkal. Miközben a 2003-ban megalapított Dés Septettel számos nagylemezt jelentetett meg. 2004-ben az újonnan alakult Magyar Jazzművészek Társasága elnökévé választották, de egy évvel később lemondott tisztségéről. 2008–2009-ben főként a Férfi és Nő – koncertturné négy színészre és zenekarra című produkcióval járta az országot – és adott annak keretén belül négy nagy sikerű koncertet a Művészetek Palotájában –, amit később a Nemzeti Színház is felvett a repertoárjába. 
Emellett az elmúlt időszakban, különösen az utóbbi három évben gyakorta szerepelt magyar írókkal (Esterházy Péterrel, Spiró Györggyel, Parti Nagy Lajossal, Závada Pállal, Grecsó Krisztiánnal) közös esteken, ahol aktuális zenészpartnereivel – fiával, az ütőhangszeres Dés Andrással, a bőgős Barcza Horváth Józseffel vagy a cimbalmos Lukács Miklóssal – szabad jazzel reflektálnak a felolvasott írásokra, folytatják azokat zenében.
Pályafutása során többek között dolgozott Nemes István, Geszti Péter, Bereményi Géza, Bródy János, Grecsó Krisztián, Parti Nagy Lajos, Müller Péter Sziámi dalszövegírókkal, Udvaros Dorottya, Básti Juli, Cserhalmi György, Kulka János, Koltai Róbert színészekkel, Szulák Andrea, Váczi Eszter, Szűcs Judith, Katona Klári, Koncz Zsuzsa, Kovács Kati, Zalatnay Sarolta, Cserháti Zsuzsa énekesekkel, Demjén Ferenccel, Presser Gáborral, Somló Tamással.
A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 31
Munkássága elismeréseként 1991-ben Liszt-díjat, 2007-ben Kossuth-díjat kapott.
JBSz
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 183–188.
Kapcsolat:
<a href="https://deslaszlo.hu/">https://deslaszlo.hu/</a>
<a href="https://www.facebook.com/deslaszlo/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/deslaszlo/?locale=hu_HU</a>

Dés László

A pályatársnője mentette meg az életét

Az 1960-as évek népszerű táncdalénekese, későbbi előadóművész, humorista, színész, showman.
A Zeneművészeti Főiskola oboaszakos hallgatójaként 1960 őszén, az iskola gólyabálján Vico Torrianit parodizálta, és miután az ORI munkatársa is jelen volt, a „szomorú zenészt” a hazai showbiz felfedezte. Szerződést kapott a Kamara Varietébe, a Kis Színpadra, a Tarka Színpad zenés műsoraiba, revüibe, és az évtized elejének nagy sztárja lett (Micsoda nagyszerű dolog, Járom az utam, Ami szívemen a számon, Paprika twist, Alfa Romeó, Camping, Kit érdekel, Kicsi római lány, Barátok nélkül, Mindenhol jó). Később a táncdalfesztiválok sztárja (Kislány a zongoránál, Kapitány, Annyi ember él a Földön, Nem vagyok teljesen őrült).
A táncdalénekesi szerepkörből később sikeresen váltott át a szórakoztató (entertainer) szerepkörbe, mindenekelőtt Hofi Gézával alkotott duója volt népszerű.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 105–106.

Koós János

Hrutka Róbert

Szentmihályi Gábor

Somló Tamás (1947-2016) basszusgitáros, szaxofonos, énekes, dalszerző, aki Magyarország két csúcszenekarában is játszott – az 1960-as években az Omega, az 1970-es, 1980-as években az LGT tagja volt.
1947. november 17-én született Budapesten. Először hegedülni tanult, majd tizenhárom évesen szaxofonra váltott, még tucatnyi hangszeren játszott, a basszusgitártól a zongorán át a fúvós hangszerekig. Heinemann Sándornak, a Royal Orfeum vezetőjének, a nagycirkusz karmesterének hatására beiratkozott az Állami Artistaképzőbe, ahol cirkuszi zenebohóc lett.
Rövid ideig az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-atlas-6538">Atlas</a> együttesben zenélt, majd az akkor még amatőr <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-omega-51">Omegá</a>nak 1964-től három éven át volt tagja – szaxofonozott és énekelt –, de közben az anyagilag sokkal jövedelmezőbb artista szakmával sem szakított. A Luxor zsonglőrcsoporttal körbeturnézta a világot, majd miután a csapat 1969-ben szétszéledt, Somló a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kex-6750">Kex</a> együtteshez csatlakozott, amely azonban 1971-ben feloszlott. 1972-től a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-non-stop-250">Non-Stop</a> együttes frontembereként lépett színpadra, a következő évben meghívták basszusgitárosnak a távozó Frenreisz Károly helyére az első magyar supergroupba, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-locomotiv-gt-113">Locomotiv GT</a>-be.
Zenésztársa, Presser Gábor elmondása szerint Somló Tamás színpadi jelenléte nagy húzóerőt jelentett a zenekar számára és zenészi képességeit mutatta az is, hogy amikor 1973-ban helyett belépett az LGT-be, néhány hét alatt megtanult basszusgitározni.
Többek között ő szerezte a Ha a csend beszélni tudna, az Álomarcú lány, az Ülök a járdán, a Valamit mindig valamiért, a Boogie a zongorán, a Primadonna, a Nagyon kell, hogy szeress és az Annyi mindent nem szerettem még című LGT-slágerek zenéjét. Énekhangja és éneklési stílusa egészen egyedülálló és azonnal felismerhető volt.
Az 1980-as évek elejétől az LGT turnéi ritkultak, az együttes az 1987-es tabáni koncert után felfüggesztette tevékenységét, jóllehet hivatalosan nem jelentették be feloszlásukat. 1992-ben emlékezetes búcsúkoncertet adtak a Nyugati pályaudvaron, 1997-ben Somló Tamás 50. születésnapját ünnepelték fellépéssel. 2007-ben a Szigeten arattak hatalmas sikert, 2013-ban újra összeálltak két koncertre az Arénában, majd Alsóörsön.
Somló Tamás 1986-ban Dániába ment „vendéglátózni” egy külföldi zenészekből álló tánczenekarban énekelt és szaxofonozott. 1992-ben <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-demjen-ferenc-330">Demjén Ferenc</a> unszolására jött haza. Az ő rábeszélésére és szövegírói közreműködésével jelentette meg 1993-ban első szólólemezét (Somló), amelyet a Semmi cirqsz (1997), az 50mló koncert (1998), a Zenecsomag (2000), és a Best of (2004) című önálló albumai követtek.
Számtalan előadónak írt dalokat, illetve szerepelt azok albumain (Balázs Fecó, Bródy János, Charlie, Demjén Ferenc, Dés László, Illés Lajos, Katona Klári, Koncz Zsuzsa, Kovács Kati, Presser Gábor, Révész Sándor, Szűcs Judith, Udvaros Dorottya, Zalatnay Sarolta, Zorán, Animal Cannibals, Edda, Rapülők) A Patika (1996) című televíziós filmsorozat két betétdalát adta elő, szerepelt szerzeménye az 1999-es Hippolyt című filmvígjátékban. Jótékonysági előadásokon vett részt, rendszeresen fellépett nosztalgiakoncerteken és fesztiválokon.
Játszott a Zenevonat nevű formációban, amelyben rajta kívül még két LGT-tag zenélt (Karácsony János és Solti János). Itt a legsikeresebb LGT-slágerekből állítottak össze koncertprogramot.
Somló Tamást 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki. Ugyanebben az évben, már ősz fejjel szerezte meg a jogi diplomát. 2020-ban - posztumusz - neki ítélték az Emberi Hang díjat.
2016. július 19-én, 69. életévében türelemmel viselt hosszú, súlyos betegség következtében hunyt el Budapesten. A halálát követő napon zenésztársai emlékkoncertet rendeztek tiszteletére a Tabánban, az LGT nagy sikereinek színhelyén. Szeptemberben Karácsony János, Presser Gábor és Solti János hivatalosan bejelentették, hogy egykori társuk nélkül az LGT nem lép fel többet.
2022. májusában Szigetváron felavatták Somló Tamás köztéri szobrát, és a környező teret is róla nevezték el. A városban közel 20 éven át szerepelt a helyi zeneiskola jótékonysági rendezvényein.
Egykori zenésztársai egyetértenek abban, hogy Somló Tamás volt a magyar zenei élet egyik legsokoldalúbb, legőszintébb és leglazább alakja.
HZ

Somló Tamás

Geszti Péter (1964, Budapest) énekes és rapper, dalszövegíró. A 90-es években hatalmas sikereket ért el együtteseivel: a Rapülők, majd a Jazz+Az formációkkal. Nyelvi leleményekkel teli dalszövegei kiemelték őt a korszak könnyűzenei strófaíróinak sorából.
Pályafutását gyermekszínészként kezdte. Rajzfilmfigurának adta a hangját, szinkronizált, kisebb-nagyobb szerepeket játszott tévé- és mozifilmekben, színházban. A könnyűzene világába gyerekkori barátja, Berkes Gábor révén került be, még főiskolásként, 1984-ben ő lett az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-elso-emelet-10536">Első Emelet</a> szövegírója. Első alkotása a Dadogós break volt, majd onnantól az ő szövegeire írtak zenét a 80-as évek második felének egyik legsikeresebb popzenekarának tagjai.
Az Első Emelet 1992-es leállása után aztán Geszti kilépett a rivaldafénybe. Felvette az MC Gesztenye művésznevet, és Berkes Gábor (T-boy) valamint Szentmihályi Gábor (Michel de Lux) társaságában megalapította a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-rapulok-12375">Rapülők</a> együttest, amely sikert sikerre halmozott. Népszerűségüket nagyrészt Geszti Péter tehetségének és kommunikációs képességének köszönhették. Két nagylemez után, 1994-ben mégis a szétválás mellett döntöttek. Aztán 2006-ban két koncertre és egy friss albumra újra összeálltak, ahogy megtették ezt 2017-ben is, amikor egyetlen teltházas budapesti koncert adtak a Rapülők megalakulásának 25. évfordulójára emlékezve.
Geszti 1996-ban Dés László zeneszerzővel közösen megírta a nagy sikerű A dzsungel könyve című musicalt. 1997-ben Dés Lászlóval, Kozma Orsolyával, Váczi Eszterrel és Behumi Dorottyával megalapította a Jazz+Az nevű formációt, amely az abban évben bemutatott A miniszter félrelép és az 1999-ben vetített Kalózok című magyar filmek slágereinek megalkotására jött létre. Két sikeres album kiadása után 2000-ben feloszlottak. Azért 2020-ban és 2021-ben még visszatért a Jazz+Az, és adott néhány koncertet.
2011-ben új zenekart hozott létre Gringo Sztár néven, amelyben a két énekesnő Gereben Zita és Sapszon Orsolya volt. Az együttes egyfajta "kozmopuritán" popzenét játszott, ami reggae, jazz, pop, rap, elektronikus zene, ska és balkáni népzene egyvelegéből állt össze. 2016-ban újabb zenei projektjét indította útjára. A Létvágy címet viselő album zenei anyagát élő koncerteken mutatta be. Innentől önállóan, GESZTI néven lépett fel, új énekesnőkkel Ambrus Ritával és Kiss Enikővel.
Számtalan előadónak írt dalokat, többek között Görbe Nóra, a Lord, az Azok a fiúk, a Manhattan, Oláh Ibolya, Wolf Kati, Zséda, Rúzsa Magdi és Tóth Gabi énekelték szerzeményeit. Színházi munkái közül kiemelkedik a 2016-ban bemutatott, ugyancsak Dés Lászlóval közösen jegyzett A Pál utcai fiúk musical, valamint a 2023-as, Monori András zeneszerzővel alkotott Ezeregy éjszaka című world musical, amelyeknek Geszti írta a dalszövegeit.
És röviden arról, hogy a zenélés és a szövegírás mellett mi mindent csinált még 1989-től napjainkig: volt rádiós és televíziós műsorvezető, filmproducer, forgatókönyvíró, reklámszakember, kreatív vezető, televíziós tehetségkutató zsűritagja, létrehozott országimázs-fesztivált és óriásplakát-kiállítást, valamint készített podcastot.
Számtalan elismerése közül a zenei vonatkozásúak: Popmeccs - Év szövegírója (1988), EMeRTon-díj (1992), Arany Zsiráf-díj (1993, 1994), Huszka Jenő-díj (1994), Magyar könnyűzenéért VIVA Comet díj (2011). És egy állami kitüntetéssel is büszkélkedhet: 2005-ben megkapta A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét.
Az utóbbi években sikeres önálló műsorral jelentkezett egy kereskedelmi TV-csatornán, de a zenéléssel sem hagyott fel: látványos showműsorokat tartott a Best of Geszti zenekarral, valamint különböző koncert-esteken láthatta őt a közönség, amelyeken partnere volt Váczi Eszter, illetve Falusi Mariann.
HZ
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/gesztipeter/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/gesztipeter/?locale=hu_HU</a>
<a href="https://www.instagram.com/geszti.official/">https://www.instagram.com/geszti.official/</a>

Geszti Péter

Ha Fekete Jenő jelenti a hagyományt, úgy a másik egykor <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-palermo-boogie-gang-11403">Palermo Boogie Gang</a>-frontember, Szabó Tamás (1968) a szüntelen kísérletezgetést. Egyrészt már korábban is számos hazai popprodukcióban (Zorán, Charlie) vett részt, másrészt 1997 őszén a fiatal kora ellenére több bluesformációban (Mama Killed A Chicken, Paid Holyday, Deep Fried) is megfordult zongorista Nemes Zoltánnal megalapította a Spo-Dee-O-Dee-t. Hozzájuk csatlakoztak később huszonéves muzsikusok (Szűcs Gábor, gitár, Varga László, bőgő, Torma Gábor, dob). Három, stilárisan eléggé heterogén korongot (Drinking Wine, 1999, Boogie Woogie Barbershop, 2000, Ain’t Got No Money, 2002) publikáltak 2003-as feloszlásukig.
A Spo-Dee-O-Dee után Szabó Tamás a bluesos, szvinges Largo Cammino formációban játszott, 2011 óta pedig a tradicionális blues vonalat a beattel és countryval elegyítő Mojo (korábban Mojo WorKings) alapító tagja.
Szabó emellett rendszeresen adott ki szólólemezeket. Első két korongja (The Tailor’s Clothes, 1997, The New Lodger, 1999), sokszínű, eklektikus munka, a 2001-es Blue Orange pedig szokatlan vállalkozás, és egyben arra kísérlet, hogyan lehet beleilleszteni a harmonikát a klasszikus zenébe, illetve a klasszikus darabokat hogyan lehet ötvözni a mai könnyűzenei hangzással. A 2003-as Part Of Silence-en filmzenei anyagok hallhatók, míg a két évvel későbbi All Comes Back-en Nemes Zoltánnal közösen New Orleans hangulatát igyekeznek felidézni.
Miként 2020-ban a Kortárs Online-on nyilatkozta: "Nincs még egy hangszer, ami ilyen szinten jelen lehet a hétköznapjaidban. Elfér a zsebedben, bármikor játszhatsz rajta. A szájharmonika nagyon emberi hangszer. Nincs rajta semmiféle áttét, se húr, se billentyűk: megfújod, és a lyukakon keresztül jön a hang. Emiatt a kapcsolatot is közvetlenebbnek érzem vele."
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 337–338.