Publication/name

A Koncert

Tolcsvay László (1950) zenész, énekes, zeneszerző, előadóművész, felesége Péreli Zsuzsa képzőművész, testvére Tolcsvay Béla,
Klasszikus zenei tanulmányai mellett beatzenekarokban játszott, 1967-ben a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-tolcsvay-trio-6674">Tolcsvay Trió</a> egyik alapítója, mellyel az elsők között ötvözte a rockzene elemeit a magyar népzenével. A formáció legnagyobb sikerét 1973-ban aratta, amikor Petőfi Sándor Nemzeti dal című költeményét megzenésítette, mely bár csak 1981-ben kerülhetett nagylemezre, korosztálya egyfajta himnuszává vált. 
1973 szilveszterétől a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-fonograf-488">Fonográf</a> tagja és egyik zeneszerzője lett, az együttes 1984-es feloszlásáig több mint tíz nagylemez készítésében vett részt. A zenekarnak komponált slágerei (Első villamos, Jöjj kedvesem) mellett rendszeresen írt Koncz Zsuzsának és Halász Juditnak dalokat. 
Az elmúlt évtizedekben számtalan szólólemezt jelentetett meg (Várd ki az időt, 1983, Kapcsolj át, 1995, Fehér zaj, 1997, 12 nő, 2002, ’68, 2018), egyik legnagyobb munkája mégis az 1987-ben írt, a népi, a klasszikus és a rockzenei hagyományokat ötvöző Magyar Mise. Benne rockerekkel és operaénekesekkel, modern ütőegyüttessel és népzenészekkel, valamint egy száztagú klasszikus kórussal.
Színpadi művei közül talán a legjelentősebbek a Müller Péterrel és Bródy Jánossal közösen írt Doctor Herz musical, melyet tíz éven át játszottak a Madách Színházban. Ugyanitt mutatták be 1991 húsvétján a Müller Péterrel és Müller Péter Sziámival közös Mária evangéliumá-t, mely nemzetközi szinten is jól futott, illetve 1995-ben az Isten pénze című musicalt (ugyancsak Müller Péterrel és Müller Péter Sziámival).
További színpadi művei: Testamentom (oratórium, 1992), Bábel (táncdráma, 1994), Beszterce ostroma (daljáték, 1999), ÖrökKörök (balett, 2002), Rákóczi-fantázia (2003), Egy mondat a szabadságról (kantáta, 2006), Ördögölő Józsiás (tündérmusical, 2013), Vörös és fekete (musical, 2015).
Munkásságáért 1989-ben eMeRTon-díjat, 1991-ben Erzsébet-díjat, 1995-ben Erkel Ferenc-díjat és a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét kapta.
JBSz
 
<a href="https://www.facebook.com/tolcsvay.laszlo/">https://www.facebook.com/tolcsvay.laszlo/</a>

Tolcsvay László

A huszadik századi magyar zene- és kultúrtörténet meghatározó alakja, a magyar nyelvű beatzene megteremtője. Az Illés és a Fonográf tagjaként, Szörényi Levente alkotótársaként, majd szerző-előadóként a nagy generáció tagjai közül ő tett az elmúlt évtizedekben a legtöbbet azért, hogy a rockzene Magyarországon elismert része legyen a magyar kultúrának.
Pályafutását az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-illes-klasszikus-178">Illés</a>ben kezdte (1964–1973), majd rövid kitérő (KITT-Egylet) után a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-fonograf-488">Fonográf</a>ban (1974–1984) folytatta. A hatvanas években ő írta meg nemzedéke, a beatgeneráció legismertebb helyzet-és közérzet-értékelő dalait (Az utcán, Ne gondold, Miért hagytuk, hogy így legyen?), majd a hetvenes években az Illés és Koncz Zsuzsa albumain kitágította szövegírói univerzumát, és sajátos szimbólumrendszert alkalmazva egyre erőteljesebb társadalomkritikai hangot is megfogalmazott (Jelbeszéd, Ha én rózsa volnék).
A hetvenes évek második felétől, a Fonográf korszakban a rá nehezedő fokozott nyomás és odafigyelés miatt ugyan a korábbinál kevesebb társadalmi töltésű dallal lepte meg a híveit, mert a szövegeit ebben az időben még a korábbinál is erősebben cenzúrázták, de ő mindig megtalálta annak lehetőségét, hogy dalaiban a hivatalos szólamoktól eltérő gondolatokat és érzelmeket közvetítsen. Ha másként nem ment, akkor Koncz Zsuzsa verslemezein például a magyar költőkkel üzent (Kertész leszek, Itt van az ősz, itt van újra).
Pályafutásának önálló korszaka 1978-ban a Várszínházban és az Egyetemi Színpadon tartott előadásaival kezdődött. Az utca másik oldalán című műsora már címében is kifejezte művészi, alkotói alapállását. Első szólóalbuma 1980-ban Hungarian Blues címmel jelent meg. Ezen a szerző-előadó saját életérzéseit, filléres emlékeit, valamint a mindennapokban tapasztalt konfliktusokat énekelte meg, ironikus felhangokkal, sokat sejtető, áttételes megfogalmazásokkal. Ez a törekvése megfigyelhető későbbi albumain is, amelyekkel négy-öt évenként jelentkezett. Bródy szemmel láthatóan ezekben a mikrorealista vagy gúnyos, szatirikus kis dalokban (Mama kérlek, Filléres emlékeim, Légy hű magadhoz, Maszkabál, Földvár felé félúton) érzi jól magát, mint ahogy a színpadon is eszköztelen előadásmódjával, dalainak gondolatiságával képes leginkább hatni nézőjére, hallgatójára.
Bródy életművében ugyanakkor jelentős helyet foglalnak el a színpadi művek. A nyolcvanas évektől több alkotóval (Szörényi Levente, Müller Péter Sziámi, Tolcsvay László, Andrew Lloyd Webber) is maradandó értékű műveket hozott létre – Kőműves Kelemen, 1982, István, a király, 1983, Doktor Herz, 1988, Fehér Anna, 1988, A kiátkozott, 1997, Will Shakespeare, vagy amit akartok, 1997, Veled Uram!, 2000, Volt egyszer egy csapat, 2005 –, amelyek ma már repertoár darabok a színházakban.
A szólista évek alatt dalszerzőként is aktív maradt. Koncz Zsuzsával és Halász Judittal mindvégig termékeny volt a kapcsolata, de életkortól és stílusoktól függetlenül jól együtt tudott működni más zenésztársakkal is, írt dalokat Tolcsvay Lászlónak, Nagy Ferónak, Zoránnak, Komár Lászlónak és a Géniusznak. 1996-ban Liszt-díjat és Huszka Jenő-díjat, 2000-ben az Illés együttes tagjaként Kossuth-díjat, 2006-ban pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét vehette át. Vámos Miklós (Ha én Bródy volnék), illetve Gréczy Zsolt és Retkes Attila írt róla könyvet (Bródy). 1990 és 2012 között az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület elnöke volt.
JBSz-SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 408–409.
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 258–259.
<a href="https://www.instagram.com/brodyjanos_official/">https://www.instagram.com/brodyjanos_official/</a>
<a href="http://brody.mediastorm.hu/">http://brody.mediastorm.hu/</a>
<a href="https://www.facebook.com/brody.janos/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/brody.janos/?locale=hu_HU</a>

Bródy János

Szörényi Levente dalszerzőként és dalműszerzőként is korszakos alkotó. A hatvanas évek közepétől a születő magyar rockzene első olyan zeneszerzője volt, aki saját dalaiban megpróbált elszakadni az angolszász mintáktól, majd a hetvenes évek elejétől szólólemezein markáns kísérletekbe kezdett, hogy a magyar és a kelet-közép-európai térség népzenéjének és a rockzenének a keveredéséből egy sajátos kelet-európai rockzenei stílust hozzon létre. Ezeket a kísérleteket a nyolcvanas évek elejétől a dalformától a dalműforma felé fejlesztette tovább, s különböző színházi produkciókban megpróbálta megújítani, modernizálni az opera műfaját azzal, hogy megteremtette a történelmi témájú nemzeti rockoperát.
Pályafutását a Mediterrán (1962), a Balassa (1963–1964) együttesekben kezdte, majd az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-illes-klasszikus-178">Illés</a>ben (1965–1973) és a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-fonograf-488">Fonográf</a>ban (1974–1984) folytatta. 1974-ben jelentette meg első szólóalbumát (Az utazás), amely szakított az illési hagyományokkal, s mintegy megelőlegezte a Fonográf későbbi, nemzetközi zenei trendeket követő zenéjét. Alkotó munkásságában az 1980-ban kiadott Hazatérés jelentette a fordulópontot, amelyen összegezte korábbi – elsősorban filmzenékben (Hajdúk, A trombitás) megnyilvánuló – zenei kísérleteit. Ezek dallam- és szövegvilága, hangszerelése már magán hordozta egy új magyar rockzenei stílus jegyeit, mely aztán részben a Kőműves Kelemen-ben (1982), de sokkal inkább az 1983 augusztusában bemutatott István, a király című rockoperában teljesedett ki. E sikeres produkciók is közrejátszottak abban, hogy 1984-ben a Fonográf felbomlott, Szörényi pedig három koncerten búcsúzott el a Budapest Sportcsarnokban a nyilvános színpadi szerepléstől.
A továbbiakban kísérleteinek szánta minden alkotó energiáját. Előbb Sebestyén Mártával jelentetett meg közös lemezt (Jeles napok, 1984), majd újabb szólóalbumot adott ki (Végtelen úton, 1986). Még mindig a népzenei kincsből és a magyar folklórból merített a Fehér Anna (1988) című rockballada, de 1989-ben a sumér-akkád ékiratos szövegekre írt ötszereplős oratórium (Fénylő ölednek édes örömében) már az ősidőkbe, a misztikus múltba vezetett vissza, s ezzel új szakasz kezdődött az életműben.
A rendszerváltozás után már a magyarság történelmi múltját küldetéses megszállottsággal kutató, felsőbb szellemi körökkel is kommunikáló, olykor médiumként is megnyilvánuló alkotó lépett az előtérbe, aki maga nyilatkozta: „A történelemről gondolkodó Szörényi Levente szétválaszthatatlanul összefonódik bennem a zeneszerző Szörényivel.”
Szörényi a magyarság sorsához, történelmi feladatához kapcsolódó mondanivalóját ettől kezdve monumentális előadásokban, nagy lélegzetű, egymással szoros kapcsolatban álló, történelmi tablóvá formálódó zenés színpadi előadásokban közli hallgatóságával. Ennek összefüggő részei az Atilla – Isten kardja (1993), A kiátkozott (1997), a Veled, Uram! (2000), az Árpád népe (2006) és A sziklák meghasadnak (2007) című színpadi művek.
Több mint ötvenéves pályafutása során számos filmhez írt zenét. Többek között: Ezek a fiatalok, Szevasz Vera, Eltávozott nap, Holdudvar, Bűbájosok, Petőfi ’73, Extázis 7-től 10-ig, Álljon meg a menet, Az oroszlán ugrani készül, Tigrisugrás, Szabad lélegzet, Hajdúk, Ékezet, Kabala, Pókfoci, Locsolókocsi, Szép leányok, ne sírjatok, Egyszeregy.
2015-ben Szörényi – Rohan az idő címmel Stumpf András írta meg élettörténetét.
Munkásságáért 1983-ban Erkel-díjat, 1995-ben Huszka Jenő-díjat, 2000-ben – az Illés tagjaként – Kossuth-díjat kapott.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 407–408.
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 255–257.
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/szorenyilevente/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/szorenyilevente/?locale=hu_HU</a>

Szörényi Levente

A magyar nyelvű beatzene megteremtői
Ami a briteknek a Beatles, az nekünk az Illés. Fellépésükkel nemcsak a zenében, a szórakoztatásban kezdődött új időszámítás, de dalaikkal, gondolataikkal, lemezeikkel megváltoztatták egy nemzedék arculatát, gondolkodását, értékrendjét, életről, eszményekről való felfogását. Pályafutásuk, karrierjük története elválaszthatatlan a hatvanas évek történetétől, életművük, minden megnyilvánulásuk a korszak lenyomata. Új idők új dalaival érkeztek, s ezek – ma már bizton mondhatjuk – kiállták az idők próbáját.
A „nagy csapat” – Illés Lajos (1942–2007, zongora, ének), Szörényi Leventével (1945, gitár, ének, Bródy Jánossal (1946, gitár), Szörényi Szabolccsal (1943, basszusgitár, ének), Pásztory Zoltán (1944–2005, dob) 1965 nyarán állt össze, amikor Illés Károly kiszállt, a dobok mögé pedig Pásztory Zoltán ült. Nyáron, Verőcemaroson a Szörényi–Bródy szerzőpáros megkezdte az első magyar dalok írását, melyeket hamarosan koncertjeiken (Bosch, Törekvés, Vár klub) is bemutattak. Az instrumentális felvételek (Protonok tánca, Séta az aranyhúrokon, A magányos, Üzenet Eddynek) után 1966-ban ezeket a számokat (Az utcán, Ó, mondd, Légy jó kicsit hozzám, Mindig veled) rögzítették az első négyszámos kislemezre.
Az újabb áttörést az 1966-os Táncdalfesztivál hozza (Még fáj minden csók), és dalaik lendülete, őszintesége revelációként hatott a fiatalokra. 1966 decemberében az Ifjúsági Magazin sikerlistáján már hat számmal szerepeltek a Top 10-ben, s ettől kezdve gyakorlatilag minden daluk, kislemezük sláger lett (Nyári mese, Igen, Itt állok egymagamban, Különös lány, Nézz rám, Ne gondold). Az 1967 nyáron bemutatott Ezek a fiatalok című film nyomán pedig joggal nevezhetjük nemzedéki zenekarnak őket, amit az ifjúsági lapok év végi szavazásán az elsöprő győzelmek is bizonyítottak.
1968 az Illés diadaléve. Szinte minden hónapban jelent meg kislemezük, slágerük (Kis virág, Little Richard, Téli álom, Régi dal, Nem érti más, csak én), több filmzenét komponáltak (Az oroszlán ugrani készül – Miért hagytuk, hogy így legyen; Bűbájosok – Történet M-ről; Eltávozott nap – Eltávozott nap). Az Ifjúsági Magazin júliusi sikerlistájának első négy helyét Illés-dalok foglalták el, majd a következő táncdalfesztiválon öt díjat kaptak (Amikor én még kissrác voltam), és Bródy ekkor írta rá a turnébusz oldalára, hogy „Magyar Állami Népi Beategyüttes”.
Az Illés ekkor már politikai tényező volt. Folklorisztikus törekvéseiket nacionalistának, a Fővárosi Művelődési Házban létrehozott Fonográf ifjúsági klubot ellenzékinek bélyegezte a hatalom. Majd amikor kiderült, hogy a vezető reformértelmiségiek (Vitányi, Gyurkó, Jancsó, Hernádi, Pernye) is szimpatizálnak velük, előbb a „kukarugdalási ügy” (1969), majd a londoni nyilatkozat (1970) miatt büntették szilenciummal és eltiltással őket (ekkor lettek „a vidék legjobb zenekara”). Első két albumuk (Nehéz az út, 1969, Illésék és pofonok, 1969) pedig szinte említésre méltó kritikai visszhang nélkül jelent meg (miközben nagyon jól fogyott).
Az Illés 1971. március 11-én tért vissza a fővárosba, ahol az Egyetemi Színpadon mutatta be a Human Rights című, az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának apropóján írt beatoratóriumát. A fehér borítóban megjelent album – másságával, formai, tartalmi kísérletével – kivált a korabeli produkciók közül, hiszen benne Szörényiék elsőként lépték túl a háromperces dalformát. A „csalódottság és a megaláztatás” lemezét azonban az Illés-rajongók tapintatosan félretolták. Osztoztak a zenekar „gyászában”, de populárisabb hangvételt, a régi álmok továbbálmodását várták egy olyan korszakban, amikor a politizáló rockzene számára elmúltak a kedvező idők.
Ahogy Bródy allegorikusan megfogalmazta a változásokat: az Illés 1969–70-ben még „Júliára várt”, de 1971–72-ben már a „Kati jött”. Új trendek, új divatok, új zenekarok születtek, s az Illés 1972-től lényegében már búcsúzott rajongóitól. Ezt sugallták a dalcímek (Gondolj néha rám, Rég volt, szép volt, Európa csendes), erre utaltak a negyedik album (Add a kezed, 1972) dalai (Nehéz várni, Good bye London, A szó veszélyes fegyver, Emlék M-nek), és ezt üzente a betiltott Illés-film helyett elkészült Szép lányok, ne sírjatok! is.
1973-ban Szörényi alkotó energiáinak már csak jelentéktelen részét szentelte az Illésnek. Az átmeneti megoldásként létrehozott KITT-egylet (Koncz Zsuzsa, Illés, Tolcsvayék és a trió) miskolci koncertjén kirobbant botrány után Bródy szintén takarékra állította magát, és ilyen körülmények között a zenekar erejéből már csak egy önfeldolgozás-lemezre (Ne sírjatok, lányok, 1973) futotta. Illés Lajos november 2-án a Magyar Ifjúság-ban jelentette be – elfáradásra hivatkozva – a zenekar feloszlását. 
A „nagy csapat” 1981-ben A Koncert című film kedvéért állt ismét össze, majd 1990. szeptember 14–15-én a Népstadionban adott telt házas koncerteket. 1992. december 24-én az FMH-ban, a régi klub helyszínén adott unplugged koncertet, amit a televízió felvett. 1996 májusában ismét három koncertet adtak a Budapest Sportcsarnokban, majd 2001-ben a Metróval és az Omegával adtak közös koncertet. 2005-ben Pásztory Zoltán halála miatt az együttes utoljára lépett fel (augusztus 5-én Csíkszeredán, 9-én pedig a Sziget „nulladik” napján)
JBSz–SJ
 
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 69–73.

Illés (klasszikus)

Illés Lajos (1942–2007) zeneszerző, billentyűs, énekes. Az Illés együttes alapítója, amely az első magyar nyelven játszó, kiemelkedő jelentőségű beatzenekar volt az 1960-as, 1970-es évek hazai könnyűzenéjében.
Az Illés családi zenekarként alakult 1957-ben, és ebben Illés Lajos zongorán, testvére, Illés Károly (1944–2013) szaxofonon játszott. A <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-illes-korai-89334">korai Illés</a> a korszak ismertebb külföldi számait adta elő: dixielandet, olasz slágereket, örökzöldeket, Shadows- és Hurricanes-dalokat. Klubokban, egyetemi rendezvényeken léptek fel. Később a Budapesti Műszaki Egyetem zenekara lett az akkor már héttagúra növekedett formáció. A Sportcsarnokban 1963-ban megrendezett beatseregszemlén aranyérmet nyertek. És ettől az évtől kezdve lépett fel velük <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-koncz-zsuzsa-66">Koncz Zsuzsa</a>. 1964-ben megjelent első kislemezük négy száma közül kettő Illés Lajos szerzeménye volt.
1965-ben indult az Illés kiemelkedő korszaka, amely 1973-ig tartott. A <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-illes-klasszikus-178">klasszikus Illés</a> együttesben Bródy János, Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs és Pásztory Zoltán voltak Illés Lajos zenésztársai. A zenekar és a magyar beat aranykorából csak néhány dalcím, amelyek Illés Lajos szerzeményei: Oh, kisleány, Miért hagytuk, hogy így legyen, Élünk és meghalunk. Ugyancsak ebben az időszakban Illés Lajos volt Koncz Zsuzsa számos sikerdalának is zeneszerzője (Szőke Anni balladája, Valahol egy lány, Jelbeszéd). A klasszikus Illés 1973 végén oszlott fel.
Nem sokkal ezután <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-illes-kesoi-89341">új Illés</a> néven folytatta a zenekar, teljesen új tagokkal, köztük Serfőző Anikó énekesnővel és Jenei Szilveszter gitárossal. Megnyerték a 1977-es Metronóm’77 fesztivált, 1978-ban nagylemezzel jelentkeztek. Illés Lajos egyre inkább a zeneszerzés felé fordult és a szóló munkáira koncentrált, így 1982-ban végleg feloszlatta zenekarát. Az Illés együttesnek három korszaka volt, amelyek alatt az összetétel és a zene is változott (1957–1965, 1965–1973 és 1973–1982). Mindhárom korszakban az alapító Illés Lajos vezette a zenekart.
1988-ban jelent meg Kicsit keserű című szerzői albuma, ezen a dalait a hazai rockzene olyan kiválóságai énekelték, mint Zalatnay Sarolta, Bontovics Kati, Demjén Ferenc és Somló Tamás. 1997-ben két közös kiadványa is megjelent Szvorák Katalin énekesnővel. A Válaszúton albumon népdalfeldolgozásaikat tették közzé, Álomföldön címmel pedig magyar költők gyermekverseit zenésítették meg.
Illés Lajos a rendszerváltozás küszöbén vállalt először felesége mellett kántori szolgálatot református gyülekezetekben. Az itt kapott lelki élmények ihlették arra, hogy szerzeményeiben is hitvallást tegyen. 1991-ben mutatták be a Velünk az Isten című művét. Legtovább Kisorosziban szolgált, ahol számos nagyszabású, szintén vallásos, nemzeti ihletésű szerzeménye született: Magyar ének – Cantus Hungaricus, Betlehem csillaga. 2003-ban a Magyar Te Deum zsoltáros hangú muzsikájával köszöntötte a Kisoroszi református templom 200 éves fennállását. Két évvel későbbi alkotása a Karácsonyi Te Deum, majd betegsége miatt a befejezetlenül maradt Pünkösdi Te Deum.
Munkásságának elismeréséül – a klasszikus Illés többi tagjával együtt – 2000-ben Kossuth-díjban részesült. 2007. január 29-én hunyt el.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/illeslajosemlekturne">https://www.facebook.com/illeslajosemlekturne</a>

Illés Lajos

A hatvanas években felbukkant beatlányok közül kétségkívül ő vitte a legtöbbre, ő emelte pódiumművészetté a műfajt.
Tizenhat évesen, 1962-ben a Ki mit tud?-on tűnt fel az egyik „gézengúzként”. Felfedezése Benkő László nevéhez fűződik: „Néztük a tévében a Ki mit tud?-ot, és látjuk, hogy a gézengúzok közül az egyik, bizonyos Koncz Zsuzsa valahonnan nagyon ismerős. Akkor már a Várban játszottunk, nagy törzsközönség előtt. Következő szombat, buli a Várban, megvan! Innen ismerjük, a saját bulinkról, ott táncolt lent egy sráccal. Nekilódultunk a szünetben a szaxofonossal, leszólítjuk a büfében, hogy lenne-e kedve megtanulni néhány számot. Mondta, lehet. Össze is jöttünk, egész héten gyakoroltunk. A Locomotion-t és hasonló nótákat. Szombaton indult a műsor, mi show-ban gondolkodtunk: Zsuzsa továbbra is lent táncol a fiúval, mi meg egyszer csak spontán felhívjuk a csajt, aki elénekel három nótát. Nagyon nagy sikert aratott.”
A Koncz–Omega fúzió azonban rövid ideig tartott. 1963-ban a Sportcsarnokban megrendezett koncert után a tizenhét éves énekesnő átpárolt az Illéshez, majd amikor a zenekar kikerült a külvárosba, tovább állt a belvárosi Metróhoz. Little Eva-, Connie Francis-, Sandie Shaw-dalokat énekelt. Végül 1965-ben a Rohan az idő című Szörényi-sláger indította el a pályáját. Egyik főszereplője volt az Ezek a fiatalok című filmnek (Mr. Alkohol, Szőke Anni balladája, Ez az a ház). 1967-től 1969-ig elsősorban táncdalénekes, a táncdalfesztiválok rendszeres fellépője volt (Színes ceruzák, 1968).
Az első nagylemeze (Volt egyszer egy lány, 1969) megjelenése után csak az Illéssel (1973-ig), majd a Fonográffal (1978-ig) készítette nagy- és kislemezeit. 1973-ban Jelbeszéd című albumát - elsősorban a rajta található Ha én rózsa volnék című dal miatt – betiltották. A hetvenes évek elején, első lemezein a játékosság, a könnyedség, a kedvesség, egy új műfaj, a popsanzon megteremtésének igénye a meghatározó. Ekkor született dalai (Micimackó, Kis herceg, Szinga-linga, Csillag Hajnalka) a mai napig népszerűek, és ez a népszerűség fogadtatta el 1973-ban az előzőektől alapvetően eltérő, súlyos mondanivalójú lemezét, a Jelbeszéd-et, mely a Szörényi–Bródy szerzőpáros valódi, a beatkorszakot elbúcsúztató dalait tartalmazza. Már az „új” Bródy által kitalált jelbeszédben megfogalmazva, nyersen és kíméletlenül számolt le az álmokkal, idézte meg a forradalminak hitt nemzedék nevében Petőfi alakját, rajta találhatjuk a beatnemzedék utolsó, talán legszebb himnusszá lett hitvallását (Ha én rózsa volnék).
A Jelbeszéd-del azonban nemcsak a szerzőpáros, hanem Koncz életében is lezárult egy szakasz, és az Illés megszűnése, a Fonográf megalakulása után döntenie kellett, kivel és hogyan folytatja tovább. Együttműködése a szerzőpárossal nem szakadt meg, de – némileg kényszerből, hiszen Bródyt „leállították” – a magyar és külföldi költők műveit énekelte lemezre. Elhatározása Liszt-díjat eredményezett (1977), a műfajnak is fontos és jelentős elismeréseket hozott. Weöres Sándor írta: „Úgy hiszem, sokan köszönhetik Önnek Weöres Sándor- és József Attila-szeretetüket. Ön az idők folyamán énekesből népművelővé vált.” Ilyen elismerő, méltató dicséretet a műfaj képviselői még soha addig nem kaptak.
Az évtized közepétől az egyik legsikeresebb magyar exporténekesnő lett (NDK, NSZK, Franciaország, Lengyelország). Slágerei rendszeresen szerepeltek a sikerlistán (Zöld szemem kék, A széllel szemben, Előszó, 1964, Bordódi Kristóf, Mama kérlek, Még minden előttem áll, Légy óvatos, A szerelem hív, Őszinte bohóc, Könnyű kis kabátban). 1979-től váltakozó zeneszerzőkkel (Tolcsvay László: Valahol, Menetrend; Bornai Tibor: Újhold, Fordul a világ) dolgozott, mindinkább háttérbe vonulva a mindennapi popélettől. 1981-ben résztvevője volt A Koncert című nosztalgiaestnek és a róla készült filmnek. Az 1980-as évektől ritkábban jelentkezett albumokkal, és a reprezentatív koncertek mellett a turnézást is hanyagolta.
1991-ben a Hungarotontól átszerződött a független Quint (később EMI-Quint) kiadóhoz, ahol öt albuma jelent meg (Illúzió nélkül, Ne veszítsd el a fejed, Jubileum XXX., Unplugged, Miénk itt a tér). 1997-ben ismét a Hungarotonhoz szerződött, ahol azóta több válogatás-CD-n kívül kilenc új anyagot tartalmazó albumot adott ki. Ezek egyike a Csodálatos világ, amelyen duettben énekelt a hazai élmezőny legjobb előadóival. 2002-ben kiadott stúdiólemezén (Ki nevet a végén?) pedig először dolgozott együtt Lerch Istvánnal. Addigi szerzői mellett többek között Bódi László (Cipő), Gerendás Péter és Müller Péter Sziámi dalait is elénekelte. 2006-os verslemezén (Egyszerű ez) a magyar irodalom klasszikusaitól és az új generáció költőinek verseiből válogatott. Szabadnak születtél  címmel 2020-ban jelent meg jelentős életművének eddigi utolsó, új dalokat tartalmazó stúdióalbuma.
Számos elismerés és díj tulajdonosa, melyek közül a legrangosabbat, a Kossuth-díjat 2008-ban vehette át.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 83–85, 409–412.
 
Kapcsolat:
<a href="https://konczzsuzsa.hu/">https://konczzsuzsa.hu/</a>

Koncz Zsuzsa

A bukás várható volt, de nem akkora, mint amekkora következett

Az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-illes-klasszikus-178">Illés</a> együttes romjain 1973 szilveszterén – más verziók szerint már Újévkor – létrejövő Fonográf a várakozásokkal ellentétben nem vitte tovább az illési örökséget, inkább az akkoriban nemzetközileg is egyre népszerűbbé váló amerikai country-rockot igyekezett idehaza meghonosítani. Zeneileg igényesen kidolgozott, de kor- és kultúrtörténeti szempontból súlytalanabb albumaikkal egészen az évtized végéig, a kemény rockhullám mindent felülíró dominanciájáig népszerűek maradtak, köszönhetően a country-rock stílusában előadott rendkívül sikeres számaiknak. Aztán a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján Szörényi és Bródy inkább saját szólóalbumaira, illetve közös színházi-filmes produkcióikra (mindenekelőtt a korszakalkotó István, a király-ra) koncentrált. Amikor pedig Szörényi 1984 decemberében látványosan elbúcsúzott a színpadtól, a BS-ben adott hármas koncertjével óhatatlanul pontot tett a Fonográf pályafutásának a végére is.
A Fonográfot 1973/1974 fordulóján alapították a KITT-Egylet (Illés, – Koncz Zsuzsa – Tolcsvay és a Trió) zenészei. Nevét – Bródy javaslatára – az Illés klub Fonográf című újságja után kapta. Felállás: Szörényi Levente (1945, gitár, ének), Bródy János (1946, gitár, steel gitár, ének), Tolcsvay László (1950, billentyűsök, ének), Móricz Mihály (1948, gitár, ének), Szörényi Szabolcs (1943, basszusgitár), Németh Oszkár (1946–2021, dob). 
Nyilatkozataikban a bartóki örökséghez való ragaszkodást hirdették meg, ennek ellenére amerikai eredetű country-rockot játszottak. Szintetizáló, többszólamú vokáléneklésre épülő, harmóniagazdag zenéjük a legnépszerűbb amerikai zenekarok (Crosby, Stills Nash &amp; Young, Eagles) sikeres mintáit követte. Ez a zenei világ azonban csak mérsékelten lett népszerű idehaza, miként a zenekar „elegáns-szolid előadásmódú” albumain tett utazások a Jövőbe (FG–4) vagy a Múltba (Edison Fonográf Album) mindig tartalmaztak néhány jelentős slágert (Az első villamos, Levél a távolból, Hunyd le a szemed, Jöjj kedvesem, Lökd ide a sört). A Fonográf e kalandozások után visszatért a Jelenbe (Útközben), de „ironikus szókimondó hangütése miatt” ezt az albumot is inkább kortörténeti dokumentumként fogadta a kritika. 
A kemény rockhullám 1977-es megjelenése után egyre ritkábban léptek fel Magyarországon, viszont az „amerikai” hangulatot árasztó zenéjükkel rendkívül népszerűek lettek az NDK-ban és a béketábor más országaiban. A tagok önálló kísérletekbe, színházi munkákba kezdtek, a zenekar pedig az MHV segédletével megpróbálta nemzetközi zenéjét (country and eastern jelszóval) a nyugati piacon eladni. 1978 őszén – brit ösztönzésre – kislemezt készítettek (Greyhound / Lonesome Once Again), majd 1980-ban angol nyelvű nagylemezt dobtak piacra Hollandiában, Svédországban és Finnországban. Néhány kisebb nyugati turné után a Fonográf szerzői úgy döntöttek, hogy új utakat keresnek.
Szörényi Levente és Bródy János szólóalbumokat (Hazatérés, Hungarian Blues – mindkettő 1980) jelentetett meg, Tolcsvay László Koncz Zsuzsának írt nagylemezeket (Valahol, 1979, Menetrend, 1981), majd jöttek a Szörényi-Bródy alkotópárosnak a Fonográf közreműködésével készült színházi és filmes munkái (Kőműves Kelemen, 1982, István, a király, 1983). Majd amikor Szörényi 1984 decemberében három estén a Budapest Sportcsarnokban – az amúgy legerősebb Fonográf-album, a Jelenkor bemutatóján – elbúcsúzott a közönségtől (mint később kiderült, nem végleg), a zenekar lényegében megszűnt létezni. Mégha a nosztalgia ezt a formációt sem kímélte: 2004 júniusában és 2018 februárjában a régi társak egy-egy nagyszabású koncert erejéig ismét összeálltak, mintegy demonstrálandó, hogy azért a Fonográf még nem járt le teljesen.
JBSz-SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 302–304.

Fonográf

Tolcsvay Nagy Béla (1946. november 6. Budapest) gitáros, énekes, zeneszerző, szövegíró, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-tolcsvay-laszlo-6676">Tolcsvay László</a> bátyja.
Édesapja általános iskolai énektanár volt, hatévesen csellózni tanult, majd amikor eljutott hozzá a Beatles zenéje, kezébe vette a gitárt. Barátaival a korszak folkos beatzenéjét játszották akusztikus hangszereken, 1964 és 1967 között öccsével a Strangers, majd a Wanderers tagja lett, majd 1967-ben Balázs Gábor bőgőssel megalapították a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-tolcsvay-trio-6674">Tolcsvay Trió</a>t.
1973-ban a júniusi miskolci popfesztivál egyik fő szervezője volt. Mikor 1974-ben az öccse, Tolcsvay László csatlakozott a Fonográfhoz, azon gondolkodott, hogy a zenélést is abba hagyja. A fotós Kresz Albert azonban elvitte Gyimesbe, és ezzel egy új világ nyílt meg előtte. Majd találkozott Fábián Ágostonnéval, Márika nénivel, aki magnóra mondta neki Az égig érő fa című magyar népmesét. Nem sokkal később Pomázi Zoltánnal és Czipó Tiborral folytatták a Tolcsvay-triót, egészen 1979-ig. 
Közben 1976-ban közreműködött Latinovits Zoltán előadóestjein. 1976 és 1978 között az Agria Színjáték zenei vezetője volt. 1994-tól ismét írt dalokat, régi-új tagokkal – Czipó Tibor (basszusgitár), Egri László – újra indította a Tolcsvay Triót, mellyel Budapesten önálló klubot nyitott, és amellyel több-kevesebb rendszerességgel egészen Czipó 2019-es haláláig játszottak. 
Számos színpadi mű szerzője, társszerzője. 1987-ben a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon mutatták be a Tolcsvay Lászlóval közös Magyar Mise című rockoratóriumot, majd a kilencvenes években megírta a Tolcsvay-trilógiát (A Napfényfia, 1992, Rijjadóleány, 1996, Csillaglánc, 1999). 
A saját dalszövegei mellett számos verset is megzenésített, Balassi Bálinttól, Csukás Istvántól, Móricz Zsigmondtól, Janus Pannoniustól, Kis Dénestől, Jókai Mórtól és Szepesi Attilától.
JBSz

Tolcsvay Béla

Pásztory Zoltán

Czipó Tibor

A nagyközönség a Fonográf együttes gitáros-énekeseként ismeri, ahová 1973-ban a Tolcsvayék és a Trió zenészeként került, és amelynek az 1984-es feloszlásig tevékeny tagja maradt. Több dal zenéje fűződik a nevéhez, közülük az 1975-ös Az első sorban ült című Fonográf-sláger a legnépszerűbb, de számos közkedvelt számot írt Koncz Zsuzsának (Zöld szemem kék, Itt van az ősz, itt van újra, mindkettő 1975), Halász Juditnak (A hónapok, 1978), Ács Enikőnek (Kornél és Elvira, 1987) és Peremartoni Krisztinának (Pista bácsi, 1995) és is.
Pályáját az 1960-as években a Sakál-Vokálban kezdte, majd az évtized végén csatlakozott a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-tolcsvay-trio-6674">Tolcsvayék és a Trió</a>hoz, szerepelt annak egyetlen nagylemezén (T&amp;T, 1972) is (utóbbin a Hajnal című dalát Zalatnay Sarolta énekelte). A zenekar muzsikaként tagja volt a tiszavirág életű KITT-egyletnek (Koncz–Illés–Tolcsvayék és a Trió), majd 1973 szilveszterén a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-fonograf-488">Fonográf</a> együttes egyik alapítója lett. Hat stúdióalbumot készített velük, ezeken Móricz Mihály énekelt, gitározott, valamint mandolinon, billentyűs és ütőhangszerek játszott, miközben több dal (Szegény kisfiú panaszai, 1974; Zöld sárga rózsa, 1976; Műkritika, 1977; Menjünk, gyerekek, 1978) zenéjét szerezte.
A Fonográf zenészeként játszott az István, a király albumon, a zenekar 1984-es megszűnése után pedig stúdiózenészként részt vett a Magyar Mise, a Dr. Herz és a Mária Evangéliuma felvételein, valamit Tolcsvay László, Bródy János, Szörényi Levente és Cseh Tamás egyes szólólemezein. 1992-ben Anti Tamással (ének, gitár, szájharmonika), Bartha Tiborral (steel gitár), Födő Sándorral (basszusgitár), és Németh Oszkárral (dob) megalapította a countryt a popzenével ötvöző, dallamos zenét játszó NOCoMMent együttest, melynek 1994 és 2004 között a Fővárosi Művelődési Ház körtermében saját klubja volt. A zenekar rendszeresen koncertezett Bródy Jánossal, Tolcsvay Lászlóval, Halász Judittal, szerepelt Tolcsvay Isten pénze című darabjában a Madách Színházban. 
2013-ban Az első sorban ült címmel legfontosabb szerzeményeiből szerzői albuma jelent meg. Ezen hallható az Te meg én című, 1976-os, korábban meg nem jelent Koncz Zsuzsa-dal, illetve huszonegyedik számként felkerült rá a 2008-as Móricz Mihály, melyet Galla Miklós a hatvanadik születésnapjára az ő tiszteletére írt és adott elő.
JBSz

Móricz Mihály

Németh Oszkár (1946-2021) dobos, ütőhangszeres, az 1970-es évek egyik legjelentősebb hazai zenekarának, a Fonográfnak az alapító tagja.
A főváros közelében fekvő Pomázon nőtt fel. Már gyerekkorában kiderült, hogy van érzéke a doboláshoz. Keménykötésű könyveken gyakorolt, saját maga faragta dobverőkkel. Később az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-echo-6700">Echo</a> együttes technikusa lett, ahol kitanulta a szakma csínját-bínját, mert itt már alkalma volt rendes dobfelszerelésen játszani.
Első komolyabb zenekara a Sakál Vokál volt, ahol együtt játszott Móricz Mihály gitárossal is. 1970-ben innen ment a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-tolcsvay-trio-6674">Tolcsvayék és a Trió</a>ba, akikkel 1972-ben kiadtak egy nagylemezt, és ugyanebben az évben Kovács Katival is készítettek egy albumot (Autogram helyett). Ezzel egyidőben Németh Oszkár tagja volt a KITT-Egyletnek is (Koncz–Illés–Tolcsvayék és a Trió).
Az 1973 szilveszterén alapító tagja volt a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-fonograf-488">Fonográf</a> zenekarnak, amelyet 1984-es megszűnéséig ugyanaz a hat zenész alkotott. A formáció a 70-es, 80-as évek egyik legsikeresebb együttese volt. Country-rock, hard rock és progresszív elemek is megjelentek zenéjükben, amelyet tökéletes vokál és hangszeres játék jellemzett. 1974-ben megjelent első albumukon helyet kapott az Oszkár Blues című szám is. A dobos úgy emlékezett, hogy valószínűleg a „gyerekek, ha látnátok…” kifejezés, az ő szava járása lehetett, amiből Bródy János a szöveg ötletét merítette.
Németh „Oxi” dobolt Szörényi Levente és Bródy János szólólemezein és az István, a király albumon is.
A 80-as években övé volt a legendás Fonográf lemezbolt Budapesten, a Nyugati pályaudvarnál.
A Fonográf együttes megszűnése után 1988-ban csatlakozott a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bojtorjan-7052">Bojtorján</a> zenekarhoz. 1992-ben Németh Oszkár (N.O.) Móricz Mihály (M.O.) gitárossal megalapította a N.O. coM.M.ent együttest. Játszott Koncz Zsuzsával, Halász Judittal, szerepelt Zorán kísérő zenekarában is, valamint vendégzenészként szerepelt az énekes 2002-ben megjelent Zorán című lemezén. 2004-ben a Fonográf is újra összeállt - egyetlen koncertre.
2018-ban Tudod, én ott voltam címmel jelent meg önálló lemeze. A dalok nagyrészét Tolcsvay László és Bródy János írták, de Oxi saját szerzeményeit is hallhatjuk az albumon, amely sok-sok közreműködő zenészbaráttal készült el. Így például a szintén pomázi illetőségű, délszláv népzenét játszó Vujicsics együttessel is feljátszottak két dalt. Ugyancsak 2018-ban a Fonográf is tartott egy - utolsó - koncertet.
A 2020-ban kezdődő koronavírus-járvány sok más zenészhez hasonlóan őt is nehéz helyzetbe hozta. A fellépései elmaradtak, így jóval 70 felett munkát kellett vállalnia a megélhetésért. A precizitásáról és szellemes játékáról ismert dobos, a szinte mindig vidám és mosolygós Németh Oszkár 75 éves korában, 2021. november 7-én hunyt el.
HZ

Németh Oszkár

Basszusgitáros, énekes, zeneszerző, a Kossuth-díjas Illés együttes tagja, a Fonográf egykori muzsikusa. Számos dal fűződik a nevéhez, többek között ő írta a Miszter Alkohol-t (Koncz Zsuzsa) és a Sáriká-t (Illés).
Testvérével, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-szorenyi-levente-180">Szörényi Leventé</a>vel 1958 óta játszott, többek között a Mediterránban (társaik: Kőszegi Imre, Bajtala János, Ráduly Mihály), mellyen a korszak nagy sztárját, Németh Lehelt is kisérték az egyik kislemezén. Leventével 1965 januárjában léptek be az Illés együttesbe, teljessé téve annak klasszikus felállását. Az<a href="https://popkulturalis.hu/eloado-illes-klasszikus-178"> Illés</a> 1973-as megszűnése után követte testvérét a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-fonograf-488">Fonográf</a>ba, melynek 1984-es feloszlásáig a tagja volt. 
Később az albumok zenei rendezője is ő lett, döntően testvére darabjaiban is nagylemezein működött közre ilyen minőségében is. Mint 2016-ban vele készült <a href="https://beatkorszak.hu/doc/Szorenyi_Szabolcs.pdf">életútinterjú</a>ban mesélte: „Például az Atilla – Isten kardja keverésénél az amúgy tipikusan nem jól artikuláló kórus az egyik rockos, tiltakozós nótában vadul harsogja, hogy »Ebédlő! Ebédlő! Ebédlő!« Mi a túró van? Megnéztem a szöveget, kiderül, hogy ez »Merénylő! Merénylő! Merénylő!« akarna lenni, de az »m« betűt eleve nem mondják, a többit sem tisztán. Ez amúgy a szólistákkal is elfordult. Például az István, a király 1983-as törökbálinti felvételén Deák Bill Gyula énekli a Véres kardot hoztam című dalban, hogy »Itvánnak ellenállunk«. Stenkben volt, és valamiért következetesen lehagyta az »s« betűt. Úgyhogy utólag bementem a mikrofonhoz, az egyik külön sávba rámondtam egy »s«-t, bejegyeztük a naplóba, hogy hol található, és a keverésnél a megfelelő helyeken alátoltam. Így lett az »Itvánnak«-ból »Istvánnak«.”
Egyetlen szólóalbumot (Lökd ide a ...! Kocsmadalok, 1990) jegyez. Ahogy a lemez megjelenése után mesélte: „Feküdtem otthon, néztem a plafont. Bejött a feleségem (Rosta Mária producer – a szerk), és megkérdezte: Nem kellene valamit csinálnod? Jó, és megcsináltam ezt a lemezt. Majd visszafeküdtem.”
Emellett lelkes vasútmodellező volt. Bár a Nyugati pályaudvar fotók alapján készített terve (melyet számítógépen rajzolt meg) már régóta készen állt, csak 1994 után építette meg háza száz négyzetméteres pincéjében – tíz éven át. Ezt később kiegészítette az innsbrucki pályaudvarral, a Karwendelbahnnal, egy forgalmas svájci alagutas, viaduktos, fordulóalagutas fiktív közlekedési csomóponttal, valamint a Lötschbergbahn északi szerpentinjével.
Szörényi Szabolcs 81 éves korában, 2024. november 2-án hunyt el Budapesten.
JBSz

Szörényi Szabolcs

A Hungaria sikerével egy időben a nyolcvanas évek másik nagy showbiz-varázslója, Koltay Gábor is karriert épített a nosztalgiára alapozva. 1980 őszén a Gyertya nevű exkluzív éjszakai szórakozóhelyen nagyszabású fogadást és sajtótájékoztatót rendezett a Szörényi-Bródy (Az első tizenöt év) című könyve megjelenése alkalmából. Már ezt a kötetet is a nosztalgia, az emlékezés ihlette, a szerzőpáros és zenekarainak (Illés, KITT-Egylet, Fonográf) másfél évtizedes pályafutását foglalta össze, dokumentumok (interjúk, cikkek, levélrészletek, bírósági jegyzőkönyvek) alapján. A könyvbemutatón ott voltak az 1973-ban feloszlott KITT-Egylet (Illés, Koncz Zsuzsa, Tolcsvayék és a Trió) tagjai is, akik a beszélgetés folyamán kissé titkolózva, de céloztak arra, hogy a zenei munkaközösség ismét összeáll. Majd nem sokkal később újsághirdetések, plakátok adták tudtul, hogy egyetlen koncert erejéig ismét aktivizálta magát az Illés, és fellépését filmre, illetve nagylemezre rögzítik.
Koltay Gábor pontosan érzékelte, hogy ez a koncert vissza nem térő alkalom egy történelmi korszak (a hatvanas évek), egy generáció (a beatnemzedék), és egy szimbólummá nemesedő zenekar (az Illés) megidézésére, megörökítésére. A nagy eseményre 1981. március 26-án a régi Sportcsarnokban, Illésék első, emlékezetes botrányának a színhelyén került sor. Miközben a Thököly úton százak reménykedtek, odabent háromezren énekelték eufórikus hangulatban, hogy „Újra itt van, újra itt van, újra itt van a nagy csapat”. Illéséket egy generáció ünnepelte nemzedéki hősként, és a koncert azokban a napokban minden más kulturális programot háttérbe szorított Budapesten.
Koltay Gábor, sajnos, a vállalkozás szellemiségéhez méltatlan filmet készített. Nemcsak azért, mert A Koncert a híres rockfilmek (Woodstock, The Last Waltz, Concert For Bangla Desh, The Song Remains The Same) paneljeit használta fel, hanem mert csak azt a hangulatot, érzést sikerült dokumentálnia, amelyet az esemény a közönségből, a zenészekből kiváltott. Filmjét nézve nem lehetett megtudni, miért is volt Magyarországon a hatvanas években forradalmi a beatmozgalom, kikből verbuválódott a beatnemzedék, miért fontos történelmi szereplő ez a zenekar a magyar kultúrtörténetben. A film inkább egy üzleti vállalkozás diadalának lett a dokumentuma. Ahogy egy interjúban Koltay is megfogalmazta, A Koncert-vállalkozás „nem egyszerűen film volt csupán, hanem egy akció, mellyel az üzlet, illetve az üzleti érzék használta ki nagyszerűen a kedvező pillanatot.”  Magyarán, ahogy Fenyő a zene és a nosztalgia, Koltay a film és a nosztalgia segítségével találta meg azt az üzleti modellt (nem utolsósorban egyfajta kapitalista vállalkozást a szocialista keretek között), amellyel a későbbiekben is sikerrel lovagolták meg a közönség érzéseit, elvárásait, legyen az rock and roll vagy Trianon.
Magyarországon hasonló előkészítéssel, reklámmal még nem került film mozikba, nem meglepő, hogy A koncert-re a mozikba százezrek váltottak jegyet. A lemezből az induló 120 ezer példány hetek alatt elfogyott. A filmesek örülhettek, mert végre magyar kasszasiker született. Az Magyar Hanglemegyártó Vállalat örülhetett, mert monopoljogait érvényesítve 300 ezer forintért örök áron jutott a film zeneanyagához, és a 180 forintért árult duplalemez már az első százezer példány után 18 millió forint bevételt hozott. A rendező–szerkesztő–író Koltay is örülhetett, mert ezzel indította be anyagi szempontból mesés pályáját, és lett a kiemelt állami ünnepségek rendezője, kijáróembere a pártvezetésnél. És végül jól járt a közönség is, amely nemcsak jól szórakozott, de önmagát is odaálmodhatta a filmvászonra a szereplők mellé.

Kapcsolatok