Publication/name

A halálba táncoltatott leány

A Dél-alföldit alapító három szaxofonos közül ketten később a hazai etnojazz/világzenei színtér meghatározó alakjaivá váltak. Az önmagát leginkább zeneközelítőként definiáló, zenei polihisztor Ágoston Béla (1966) szerénysége talán csak tehetségével vetekszik. Szaxofonon, basszusklarinéton, brácsán, gitáron, kecskedudán, steel drumon és szájharmonikán játszik, hozzá, ha kell, énekel. Nagy teherbírású, karakteres muzsikus, nyitott és fogékony minden színvonalas produkcióra.
Bő két évtizedes pályafutása alatt többek között a Mecseki Free-ben, a Kispál és a Borzban, a Dél-alföldi Szaxofonegyüttesben, a Vízöntőben és a Kampec Dorolesben fújta. Emellett mániákus zenekar-alapító. Felsorolni is reménytelen, mennyi saját formációt vezetett az elmúlt két évtizedben. A legfontosabbak talán az Ágoston Kvartett, az Agostones, az egykoron roppant népszerű, az elektronika, a folk és a hiphop metszéspontjában harsányan ingadozó Zuboly.
No és persze egyik legutolsó alakzata, a Gabona, amelyben egyrészt régi magyar népzenei dallamokat szólaltatnak meg, másrészt modern hangszerekkel megmutatják, miként szólt az Osztrák-Magyar Monarchia egyik képzeletbeli zenekara, „ha a dobos keletről, a tubás nyugatról, a harmonikás délről, a szaxofonos pedig északról érkezett Budapestre”.
JBSz
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 248–249.
 
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/people/%C3%81goston-B%C3%A9la/100063273155387/">https://www.facebook.com/people/%C3%81goston-B%C3%A9la/100063273155387/</a>

Ágoston Béla

Szintén Szabados és Dresch Mihály nyomdokain lendült neki a Dél-alföldi Szaxofonegyüttes. 1992-ben három olyan fiatal szaxofonos – Ágoston Béla, Szokolay Dongó Balázs, Burány Béla „Pöcök” – alapította, akik a történelmi Alföld déli vagy délkeleti részén születtek és ott is nőttek fel. A térség, ahonnan származnak nemcsak azért fontos számukra, mert gyökereik ott találhatók, hanem mert határvidék, ennek köszönhetően a Balkán is érezteti hatását zenéjükön. Népzenei gyökerek és zabolátlan jazzimprovizációk, kellő nyerseséggel, kellemmel és lendülettel – nagyjából ez jellemezte produkciójukat. Műsorukban népzenei feldolgozások, népi hangszeres darabok mellett olyan jazzes variációk is jelen voltak, melyek tánczenei gyökerei a népi és jazzritmusok világába kapaszkodtak. Zenei irányultságuk tükröződött hangszerválasztásukban is: a hagyományos instrumentumok mellett a duda, az ütőgardon, a népi furulyák és a körtemuzsika éppúgy szerepet kapott náluk, mint a dorombének. Három remekbe szabott korong maradt utánuk.
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, A magyar jazz története, Bp., Kossuth Kiadó, 2014, p. 247–249.

Dél-alföldi Szaxofonegyüttes

Bognár Szilvia (1977, Szombathely) kvalitásai régóta egyértelműek: hangban, technikában, zeneiségben, belső rezgésben lazán versenyre kel a népzenei/világzenei színtér ünnepelt sztárjaival. A zajos sikerhez gyakorta szükséges szerepjátszás, magabiztosság-többlet és megfelelési kényszer azonban neki nem megy. Mindenekelőtt alkatilag. 
A szombathelyi Bartók Béla Zeneiskolában tanult furulyázni, majd fuvolázni, tizenhat évesen csatlakozott Vasi Népdalstúdióhoz, még gimnazista volt, mikor Vas megyei Boglya együttes énekese lett. Érettségi után három évig a folkot elektronikus tánczenével ötvöző <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-anima-sound-system-11570">Anima Sound System</a>ben énekelt, de figyelmét inkább a néphagyomány komplex megismerésére fordította. 1998 és 2004 között az ELTE néprajz szakára járt, szakdolgozatában az énekes néphagyomány átalakulását, „továbbélési” lehetőségeit kutatta.
1998 és 2005 között a Vándor Vokál együttesben balkáni és kárpát-medencei (magyar, bolgár, szerb, horvát, szlovák, rutén, görög és korzikai) többszólamú dalokat énekelt, általában zenekari kíséret nélkül. Emellett öt éven át tagja volt a sokféle hatásból építkező <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-makam-11528">Makám</a> együttesnek, mellyel számos albumot készített. 
Emellett számtalan album és együttes szólistája, legyen az népzene, énekelt vers, régi zene, vagy világzene. A Magyar Állami Népi Együttes és a Duna Művészegyüttes meghívott előadója, a Szeret énekese, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-sebo-egyuttes-6889">Sebő együttes</a> és Nikola Parov vendége, szerepelt Rost Andrea Pannon dalok című lemezén. Nem utolsósorban a kétezres évek végén Herczku Ágnessel és Szalóki Ágival a nagy sikerű Szájról szájra produkció oszlopos tagja. 
Miközben Lovasi Andrással a Sator Quartetben középkori himnuszokat énekelt, jelenleg Kónya István lantművésszel van közös régizenei felállása, és állandó énekese az Esszencia produkciónak.
Mégis 2006 óta létező világzenei csapatában érzi jól magát, amellyel ezidáig négy albumot jegyez, valamint a gyermekeknek szóló Csintekerintő műsorát. Az időközben formáció az utóbbi években Bognár Szilvia Sextet néven lép fel. 2011-ben újabb világzenei produkciót hozott létre (Bognár Szilvia és az etNoé), s bár továbbra sem lépett ki a különféle etnikumok népzenéinek bűvköréből, új csapata határozottan progresszívebb hangzásvilágot képvisel. 
JBSz
Kapcsolat:
<a href="http://bognarszilvia.hu/">http://bognarszilvia.hu/</a>
<a href="https://www.facebook.com/BognarSzilvia/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/BognarSzilvia/?locale=hu_HU</a>

Bognár Szilvia

Szokolay Dongó Balázs (1965, Tótkomlós) népzenét, valamint népzenei ihletésű improvizatív zenét játszik dudán, furulyán és szaxofonon.
Mezőgazdasági majd rajzpedagógiai tanulmányok után autodidakta módon kezdett a zenével foglalkozni. Kezdetben bluest, később népzenét, megint később free jazzt játszott „csöveken” – elsősorban dudán, furulyán és szaxofonon. Népzenészként többek között a Kündü, a Magyar Dudazenekar, a Békés Banda és a Vasmalom zenekarokban fújt, megfordult a Makámban és a Csík zenekarban, turnézott a Tékával és a Vujicsics együttessel, később <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-palya-bea-8114">Palya Bea</a> és <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-sebestyen-marta-6894">Sebestyén Márta</a> zenekarainak meghatározó tagja volt. 
Zenei pályafutása során a kezdetektől napjainkig tartó fontos műhelymunka a jazz és népzene határmezsgyéjén alkotó zenekar, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-del-alfoldi-szaxofonegyuttes-41134">Dél-alföldi Szaxofonegyüttes.</a> Saját együttese a Dongó és Barátai zenekar. A formáció eredetileg a Dunaújvárosi Táncszínház kíséretére jött létre, mára önálló koncertező zenekarrá vált. 1999-tól dolgozott együtt egykori elmaradhatatlan társával, Bolya Mátyással (koboz, citera).
A szólómunkái mellett az elmúlt években főként a Corpus Harsona Quartettel, Fábri Gézával, Kónya Istvánnak, Fassang Árpáddal, Fabulya Andreával és Geröly Tamással (valamennyi előadóval duóban), valamint a Rustico és a Fohász formációval lép fel.
2003-tól az Óbudai Népzenei Iskola dudatanára. Hangszerei: furulyák (somogyi hosszúfurulya, kis magyarországi pásztorfurulya, erdélyi furulya, román kaval, szlovák fujara, (tilinkó), dudák (magyar duda, dráva-menti horvát duda, mohácsi duda, bánáti szerb duda), szopránszaxofon, tárogató, dorombének.
Szokolay sosem azt nézte, hogyan kell szabályosan megszólaltatni egy hangszert, hanem arra törekedett, hogy abból lehetőleg az és úgy szólaljon meg, ahogy ő elképzelte. Pályafutása során kapott is érte hideget-meleget mind a népzenészektől, mind a jazzisták részéről. Mire rendre csak megvonta a vállát és annyit válaszolt: „Mondhatnám azt, hogy amit csinálok, az free folk, de ezt sokan vagy nem értik, vagy félremagyarázzák. Persze, a szó hagyományos értelmében nem játszom se jazzt, se autentikus népzenét, és nem is törekszem rá. Amúgy sem kell mindig mindent kategóriákba tuszkolni. Külföldön érdekes módon sosem kérik számon ezt rajtam.”
Ahogy a honlapján hozzáteszi. „A népdal nem porosodó múzeumi kottafejek gyűjteménye, hanem elevenség és élet. Mindig újra éljük, mindig újra improvizáljuk, nem csak memorizáljuk. Az én tanulmányaim nem álltak másból, mint sok-sok népdal bemagolásából. De aztán, amikor játszom a dalokat, elindul a zenei fantázia. Meghallok hangokat, s megyek utánuk. Ma megyek utánuk, nem tegnap. Tehát kortárs.”
JBSz
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/people/Szokolay-Dong%C3%B3-Bal%C3%A1zs-Official/100063683824394/">https://www.facebook.com/people/Szokolay-Dong%C3%B3-Bal%C3%A1zs-Official/100063683824394/</a>

Szokolay Dongó Balázs

Az 1970-es években a Kolinda és a Vízöntő tagjaként már akkor világzenét játszott, amikor ez a fogalom még nem létezett. A kilencvenes évektől főként szólólemezeket készített. 1992-ben Etnofon néven ő alapította az első magyarországi folkkiadót.
A népzene nála családi indíttatás: egyrészt a kárpátaljai Péterfalváról átszökött édesapja hozott magával erős dalkincset, másrészt finnugor nyelvész nagyapja szállította neki a népzenei lemezeket. 1973 januárjában csatlakozott pár hónappal korábban a Bihari együttes mellé elszegődött <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-vizonto-6922">Vízöntő</a> együtteshez. Egy rövid Kolinda-kitérőt leszámítva egészen a kilencvenes évek hajnaláig a csapat tagja maradt. A nyolcvanas években különösen külföldön arattak sikereket, kis folkkocsmáktól nagynevű fesztiválokig sokfelé felléptek, Kanadától Irakig járták a világot.
Kiss Ferenc a kilencvenes évtizedben jobbára az általa 1992-ben megalapított Etnofon Kiadó tevékenységére összpontosított, amely továbbra is a Kárpát-medencében élő népek folklórját népszerűsítette. Ezért elsősorban népzenei gyűjtéseket jelentetett meg, de vállalta olyan alkotók és előadók felvételeinek kiadását is, akik ebből a szellemi kincsből merítve, új utakat és lehetőségeket kerestek a kortárs zeneművészetben.
1992-ben Kiss Ferenc szerzeményei szóltak a sevilla-i világkiállítás Makovecz Imre tervezte magyar pavilonjában (ennek anyaga később A Héttorony hangjai címmel CD-n megjelent), emellett az elmúlt évtizedekben számos táncszínházi és filmes produkcióhoz komponált kísérőzenét. Időnként saját albumokat is kiad. Az 1999-es Nagyvárosi bujdosók nagy ívű, tematikus anyag, műfajilag valahol a folk, a rock és a popzene között helyezkedik el, a 2005 tavaszán kiadott Szerelem hava pedig egy idősödő dalnok kései szerelmes énekeit tartalmazza, remek társakkal előadva. És ahogy a szerelem is sokféle lehet, úgy a különböző népzenei gyökerű dalok is kellően változatosak: ki-ki megtalálhatja köztük a szívének, ízlésének és vérmérsékletének leginkább megfelelőt.
Díjak, elismerések: Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2002), Magyar Művészetért Alapítvány Bartók Béla emlék-díj (2006)
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar folk története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2013, p. 99–103.

A halálba táncoltatott leány

Kapcsolatok

Ágoston Béla

Dél-alföldi Szaxofonegyüttes

Bognár Szilvia

Szokolay Dongó Balázs

Kiss Ferenc (népzenész)

Huszár Mihály

Mazura János