Publication/name

25 év rock

Az 1960-as évek végi, 1970-es évek eleji underground további fontos figurája volt az énekes, később fuvolista Török Ádám. Még a nyolcvanas évek végén is csak úgy emlegették, mint az utolsó mohikánt, aki megjelenésével még mindig a hatvanas éveket, a legendás zenészbarátokat, a felejthetetlen emlékű bulikat idézi. Elmaradhatatlan fuvolájával egyike azoknak a „kiveszőben lévő, bohém, nagy álmú, pesti Szindbád-embereknek”, akik a rockot nemcsak a színpadon és jelszavakban éltetik, hanem gondolkodásukban, életformájukban is igyekeznek azonosulni vele. És aki még hetvenen túl is képes megidézni a balatoni nyarakat, az autóstoppokat, az első beatünnepeket, a korai Tabán-bulikat, azokat a garabonciás időket, amikor nem csak ő és társai, hanem a közönség is hitte, hogy a zene erejével, a közösség hitével, az új eszmékkel, egymás közelségének melegével, gondolataink kicserélésével meg lehet változtatni a körülöttünk lévő világot.
Török Ádám sosem tartozott a menedzsertípusú zenekarvezetők közé. Zenész volt és maradt, aki a badacsonyi korszak tovatűnt álmait kergetve, a maga útját járva a széljárások helyett a zenei változásokra figyelt.
Nyughatatlan gyerekként kezdte, a tanárok réme volt, sokat csajozott meg balhézott. Az első beatbulikra osztálytársa, Zalatnay Cini jóvoltából került, ott fedezték fel Komárék is, velük énekelt először. Aztán rövid időre megfordult a Dogsban, 1968-ban pedig átvette a Mini irányítását. Nevüket egy kályháról kapták: a basszusgitáros Czipó Tibor jóvoltából játszottak egy Minikalor-reklámban, amelyet aztán sehol nem vetítettek le, de a név rajtuk maradt.
A badacsonyi Tátika eszpresszó-beli bulik hírére hívta Margó néni, az I. kerületi művelődési ház igazgatónője őket a Bem rakpartra (rockpart), ahol klubjuk a feléledő hippikultúra egyik központja lett. Erdős Péter akkori „popcsászár és atyaisten” felajánlotta „segítségét”, többek között azt javasolta neki, hogy komolyodjon meg, vegyen be három nőt a vokálba, ő meg – mint valami szépfiú – csak táncoljon velük. Persze Török nemet mondott: 1978-ig nem is jelenhetett meg lemeze a Mininek.
A hetvenes évek végén az új tinigeneráció a kemény rockzenét játszó zenekarokkal együtt a Minit is a hátára kapta. A keményebb közönség egyre keményebb zenét igényelt, így a Mini zenéje is egyre rockosodott, és hígult. De a váltás végül mégsem hozta meg a várt sikert, és 1983 októberében Török feloszlatta csapatát. Később különböző formációkkal – Mini RC., Török–Tátrai Tandem – kísérletezett, majd 1988-ban kiadott egy zeneileg érdekes, de rossz időben született albumot (Alligátor). A következő öt évben főként osztrák és svájci klubokban játszott, majd megalapította a később folyamatosan változó felállású, 1998-ig létező Rhythm And Blues Branchot, röviden R. A. B. B.-ot, amelyben többek között Závodi János, Köves Miklós, Muck Ferenc és Zsoldos Tamás játszott vele.
1993 márciusában egy nagyszabású Budapest Sportcsarnok-buli erejéig összetrombitálta a régi társakat, majd 1998-tól Török Ádám + Mini néven újraindította egykori formációját. A január 12-én ötvenedik születésnapját ünneplő Török Ádám előbb nagyszabású – később CD-n is kiadott – koncertet adott a Petőfi Csarnokban, majd újraélesztette a Minit. Azóta több színvonalas, de a korábbi Mini-képhez nem sok újat hozzárakó albumot (Misztikus utazó, 1999; A szél nomádja, 2001; Egy varázslatos éjszaka, 2003; Éjszakai harcos, 2005, Aphrodité, 2008, Elrohant idő, 2013) készített.
JBSz-SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 190–191.
Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/torokadamesamini/">https://www.facebook.com/torokadamesamini/</a>

Török Ádám

Az egyik legnyughatatlanabb és legjobb hazai rockgitárost, Tátrai Tibort (1952. április 5., Budapest) az 1980-as  években Hobo nevezte Tibus Gitaricusnak. Tátrai a magyar rocktörténet egyik legjelentősebb és talán legtöbbet foglalkoztatott muzsikusa. Tizenkétszer volt az év gitárosa. Az elmúlt ötven évben megszámlálhatatlan zenekarban, formációban dolgozott, csak a legfontosabbak: Sakk-Matt, Syrius, Generál, Skorpió, Hobo Blues Band, Török-Tátrai Tandem, Tátrai Band, Boom-Boom, Latin. Ahogy 2000-ben nyilatkozta a Népszabadságban: „A többség leragad egy szinten. Kitalálják, milyenek akarnak lenni, és attól kezdve csak azt nyomják. Nekem meg az elmúlt 8-10 évben mindig több bandám volt. Szerintem ez minden zenész számára kötelező kellene, hogy legyen. Sosem csináltam gondot abból, hogy honnan jövök, vagy hogy hova megyek. Semmit nem találtam ki előre. Mindenhonnan úgy álltam fel, hogy köszönöm gyerekek, ennyi elég volt, puszi, kalap, kabát. Vagy feloszlott a zenekar. És akkor kerestem egy másikat.”
Tizenhat éves korában még inkább a sportnak élt: 1968-ban félnehézsúlyú ifjúsági ökölvívó bajnok volt. De a zene még ennél is jobban vonzotta. 1969-ben a Radics Béla vezette Sakk-Matt együttes roadjaként megismerkedett Harmath Alberttel, akivel még abban az évben megalapította az elsősorban rhythm and bluest játszó Kárpátia együttest. Radics következő formációjának, a Tűzkeréknek már Tátrai is tagja lehetett, majd egy rövid Juventus-kitérő után 1972-ben csatlakozott az Ausztráliából visszatért legendás <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-syrius-klasszikus-6771">Syrius</a>hoz. Bő fél évig játszhatott az együttes legjobb felállásával, de aztán Orszáczky és Ráduly távozása után a fúvós funky irányába mozduló zenekarban már nem találta a helyét.
1973-ban rövid időre megfordult a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-mini-6779">Mini</a>ben, majd az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-olympia-6820">Olympiá</a>ba igazolt át, ahol Horváth Charlie-val egymásra találtak, és 1975-ben együtt emelte ki őket onnan a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-general-390">Generál.</a> Velük készült a nagy sikert aratott Zenegép, rengeteget turnéztak külföldön, majd 1979-ben Frenreisz Károly elcsábította Tátrait az akkor induló Új <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-skorpio-6878">Skorpió</a>ba. De hiába került ott össze három remek muzsikus (a dobos Papp Tamás volt), a folytonos koncertezés és Frenreisz popularitásra törekvése nem tette lehetővé kiérlelt és egyenletes színvonalú lemezek készítését.
Tátrai a nyolcvanas évek elején a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-hobo-blues-band-9447">Hobo Blues Band</a> környékén is felbukkant, az 1983-as Még élünk! lemezen még vendégként játszott, az 1984-es Vadászat-on pedig már nem csak gitárosként, de szerzőként is maradandót alkotott. A továbbiakban viszont Török Ádámmal inkább a kísérleti, újszerű zenék felé fordult – a Török–Tátrai Tandem sportcsarnokok helyett kisebb klubokban, pubokban lépett fel.
1987-ben Tátrai úgy döntött, saját zenekart alapít, és létrehozta a Tátrai Bandet. Amikor pedig 1989-ben csatlakozott hozzájuk a régi zenésztárs, Horváth Charlie és Pálvölgyi Géza billentyűs, az együttes új pályára állt, és néhány éven belül – különösen a New York, New York című dal után – az ország egyik legnépszerűbb popformációja lett. Ettől kezdve nem volt megállás: minden évben sikeres országos turnék, zárásként BS- vagy BKK-bulik, és több tízezer példányban eladott lemezek. Egyéni, a pop és a rock között lavírozó (inkább az előbbihez közelebb álló) zenei világuk és Charlie különleges, rekedtes orgánuma a kilencvenes évek egyik legsikeresebb hazai zenekarává tette őket.
Az ezredfordulóra azonban a zenekar gyakorlatilag szétesett. Charlie szólóprojektjeivel volt elfoglalva, Tátrai meg egyszerre több vasat is tartott a tűzben, melyek közül zeneileg kétségkívül a mindössze két lemezt megért <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-boom-boom-11394">Boom-Boom</a> és a Szűcs Antal Gáborral közös latin-vonal lett a legérdekesebb.
Munkásságát 1996-ban A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével, 2010-ben Liszt Ferenc-díjjal ismerték el.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 264–265.
Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/TatraiTibor/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/TatraiTibor/?locale=hu_HU</a>

Tátrai Tibor

A forgatás közepén halt meg az egyik főszereplő

Az volt a feltétel, hogy le kell vágatniuk a hajukat

A köztudatban jazz-rock formációként élő Mini underground, rhythm and blues zenekarként indult. 1968 áprilisában az Ifjúsági Magazin-ban ezen a néven még egy trió látható – Czipó Tibor (1947–2019, gitár), Kiss Zoltán (basszusgitár), és Dobos Sándor „Doxa” (dob), aztán a tavasz végén érkezett a későbbi frontember, Török Ádám (1948, ének, fuvola, ex-Dogs) és Závodi János (1947, szólógitár, ex-Stardust), Czipó pedig basszusgitárra váltott. Már a Török-Závodi-Czipó-Dobos felállású együttes tette híressé a badacsonyi Tátika eszpresszót, ahol a szokásos vendéglátós szórakoztatózene helyett a közönség az akkor Magyarországon még ritka progresszív rockzenét hallgathatta. A rögtönzött jam sessionökre a Balatonnál zenélő barátok összefutottak, és hamarosan országos híre lett a Tátikának. Autostoppal, hátizsákkal érkeztek a beatrajongók.
A Mini Budapesten 1969. augusztus 26-án a Sakk-Matt törzsközönsége előtt mutatkozott be az Ifjúsági Parkban, ahol a Troggs, Jimi Hendrix és a Who dalait, illetve saját bluesaikat (Asztalhoz leültem, Én akarlak) viharos siker fogadta. Néhány hét alatt elismert zenekar lettek, és a Syrius Csanády utcai klubja mellett 1969 őszén a Bem rakparton megnyíló Mini klub lett a rockerek és hippik egyik törzshelye, ahol a kezdeti rhythm and blues korszak után hamarosan megismertette híveit a jazz-rockkal is.
Ez azonban nem annyira tetszett az inkább rockzene-párti Závodi Jánosnak, majd 1971 januárjában a zenekar teljesen megújult – Török mellett Papp Gyula (1951, billentyűsök), Németh Tamás „Nemecsek” (1951, dob) és Nagy István (1945, basszusgitár) játszott benne. Az új formáció tavasszal már az Illéssel szerepelt egy ORI-műsorban, és nehezebben befogadható zenéjük ellenére országosan ismertek lettek. 1972-ben az MHV három kislemezt – Gőzhajó / Délelőtt, Kereszteslovag / Sirályok, Halványkék gondolat / Ne félj – vett fel velük, de önálló albumra már nem kaptak lehetőséget.
Aztán 1977-ben, a tizenévesek elindította rockhullám hátán a margóra szorult Mini is felkapott, sztárolt zenekar lett. Az új arcokat kereső fiatalok rátaláltak a kívülállás mítoszával körülvett, az „aranykor” hangulatát dalaival, megjelenésével, koncertformáival is megidéző együttesre. Török Ádámék a hetvenes évek végén a legnagyobb koncertfórumokra jutottak el, de továbbra is megmaradtak klubzenekarnak, őrizve a rock esetlegességét, őszinteségét, érzékenységét, lendületét, a közvetlen kapcsolatot.
Az ekkor már Török Ádám, Németh Károly (1952, billentyűs), Németh Alajos (1956, basszusgitár) és Balogh Jenő „Szivacs” (1955, dob) felállású Mini műsorában a rhythm and blues és jazz-rock szerzemények mellett a hosszabb lélegzetű elektronikus, UFO-król szóló, elvont zenei és szövegvilágot képviselő dalkísérletek is helyet kaptak. Ezt a felemás állapotot jól tükrözi a végül 1978-ban megjelent első lemez (Vissza a városba), amely egyszerre tekinthető az előző évek lezárásának, de már helyet kaptak rajta az elektronikus rock jegyében született új dalok is. A Dinamitba csábított Németh Alajos helyére Kunu László (1955) érkezett, a zenekar pedig, kihasználva a közönség és a piac feltámadt érdeklődését, megkeményítette a zenét, és a második album (Úton a Föld felé, 1979) már címében is jelezte a realitásokhoz való alkalmazkodást. Amihez az is hozzátartozott, hogy a dalokat már a sikeres, befutott, a hatalom részéről elfogadott táncdalszövegíró, S. Nagy István jegyezte, igaz, jobbára csak a nevét adva a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat vezetői számára kevésbé szalonképes Török-sorokhoz.
Ezzel az eléggé egyenetlen színvonalú albummal azonban a zenekar a két szék között a földre huppant: sem a régi Mini-rajongók, sem a kemény rock közönsége nem szerette igazán. Ahogy a korong kulcsdala (Nem tudom, hogy merre?) is érzékelteti, nem tudták eldönteni, hogy melyik utat válasszák. A következő lemezzel ismét a múltba néztek: kiadták az 1980. június 8-án a Pestlőrinci Ifjúsági Parkban adott koncertjük esszenciáját, ahol az aktuális számok mellett jó néhány régi Mini-balladát (Kereszteslovag, Gőzhajó, Kolduskirály) is előadtak, és több szám erejéig csatlakozott hozzájuk az egykori társ, Závodi János. A zajos, de rövid életű siker után ekkor visszavonultak, és amikor 1983-ban a Dzsungel-lel újra visszatértek a színre, meglehetősen fáradt, önismétlő zenekar benyomását keltették. Török Ádám le is vonta gyorsan a konzekvenciát: még abban az évben, az október 20-i buli után feloszlatta csapatát.
A Mini nevével újra 1993-ban lehetett találkozni: márciusban a Budapest Sportcsarnokban „leszállt az időgép”, és emlékezetes hangulatú bulin idézték fel pályafutásuk legszebb, legmaradandóbb dallamait. Az eseményhez kapcsolódó (még a paksi főpróbán rögzített) CD-n pedig végre hanghordozón is megjelenhetett két régi remek Mini-ballada, az annak idején alkoholistának bélyegzett Asztalhoz leültem, az apokaliptikusnak aposztrofált Apák és fiúk, illetve Bartók Béla Este a székelyeknél című művének progresszív rockos átirata. (Utóbbit – tartva a híresen kötözködő/letiltogató Bartók-örökösöktől, Éjféli találkozás Béla bácsival a Csiki havasok alatt címmel tüntették fel.)
1998 -ban Török Ádám ismét újraélesztette a Mini nevet, és 2023-as haláláig alkalmanként Török Ádám és a Mini néven koncertezett.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 187–192.

Mini

Balogh Jenő „Szivacs”

Németh Tamás „Nemecsek”

Kunu László

Németh Alajos (1956, Budapest) dalszerző, hangmérnök és producer. Basszusgitáron, nagybőgőn és szintetizátoron játszik. 1974 óta van a zenei pályán, a fontosabb együttesei: Mini, Dinamit, Bikini. Az utóbbi két formációban együtt játszott bátyjával, Német Gábor dobossal.
Németh Alajos - vagy ahogy a zenészszakmában emlegetik őt: Lojzi - gyermekként hegedülni tanult. A könnyűzenére áttérve basszusgitározni kezdett, amihez eleinte nem sok kedve volt, de aztán Orszáczky Jackie játékát hallva felismerte a basszusgitárban lévő lehetőségeket. Hangszeres tudását a Zeneakadémia Bartók konzervatóriumának jazz tanszakán fejlesztette.
Még nem töltötte be 18. életévét, amikor 1974-ben Berki Tamás meghívta őt az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-interbrass-7014">Interbrass</a> jazz-rock együttesbe, ahol egy évet játszott.
1975-ben már a Török Ádám vezette <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-mini-6779">Mini</a> együttes tagja, és máig úgy véli, hogy az ott töltött négy év volt életének legfelhőtlenebb korszaka. A Mini repertoárján akkoriban a rhythm and blues és jazz-rock szerzemények mellett az elektronikus rock jegyében született számok is helyet kaptak. 1978-ban megjelent első nagylemezük (Vissza a városba) több dalát is Németh Alajos zeneszerzőként jegyezte.
1979-ben alapító tagja volt a viharos körülmények között létrejött supergroupnak, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-dinamit-9319">Dinamit</a> együttesnek. Hároméves fennállásuk alatt az „őszinte, kőkemény rock” jelszavát zászlajukra tűzve készítették vegyes megítélésű albumaikat. A basszusgitáros 2001-ben azt mondta, az első pillanattól érezte, hogy rossz felé mennek, mert a külsőségek voltak a fontosak náluk, s nem a belső értékek.
A Dinamit megszűnését követően, 1982-ben Nagy Feróval „kitalálták” az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bikini-os-bikini-744">Ős-Bikini</a> zenekart, amely friss hangzást hozott a hazai rockzenébe, két megjelent albumuknak pedig ott van a helye a korszak legjelentősebb kiadványai között.
Nagy Feró távozása után, 1985-ben Németh Alajos összehozta - a Dinamit, a Piramis, és a Rolls zenészeinek közreműködésével - az évtized egyik sikerzenekarát, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bikini-10606">Bikini</a> együttest, amely - egy 1993-1997 közötti szünetet leszámítva - azóta létező formáció. Az 1985-ös felállásból Németh Alajos és D. Nagy Lajos énekes ma is a Bikini tagja. A basszusgitáros-zenekarvezető fokozatosan vált az együttes zenei főszereplőjévé is dalaival és szövegeivel. Apránként a stúdiófelvételeket irányító producer munkáját is átvette.
Számtalan sláger, rengeteg lemez, hatalmas népszerűség, teltházas turnék - röviden összefoglalva ez volt a Bikini elmúlt négy évtizede. Ugyan 2022-ben volt megalakulásuk 40. évfordulója, de az országjáró ünnepi turnét 2023-ban tartják meg.
A zenekar 2012 óta nem jelentkezett friss kiadvánnyal, azonban Németh Alajos 2015-ben Sóhajok lépcsőháza címmel elkészítette első szólólemezét, amellyel saját szavai szerint „egész Erdélynek szerelmet akart vallani”.
Két állami kitüntetéssel büszkélkedhet: 2013-ban a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét kapta meg, 2019-ben Máté Péter-díjat vehetett át. Emellett kétszeres Artisjus-díjas (2007, 2013) és Fonogram-díjas (2008) előadó.
2022 óta ő az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület elnöke.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/alajos.nemeth/">https://www.facebook.com/alajos.nemeth/</a>

Németh Alajos

Papp Gyula (1951, Nádudvar) billentyűs, zeneszerző. Az 1970-es, 1980-as években játszott a Mini, Skorpió és Dinamit zenekarokban. Eddigi pályafutása során csaknem 250 hanghordozón szerepelt előadóként, zeneszerzőként, producerként vagy vendégzenészként.
A Hajdúságban született, a családjával 1956-ban költözött Budapestre. Zenei tanulmányait hétévesen zongorán kezdte, majd a Konzervatóriumi előképzőben folytatta. Onnan útja a Konzervatóriumba vezetett, ahol 1966-tól zongora főtanszakra, majd 1967-től zeneszerzésre járt. Még a konzervatóriumi időszakban az egyik iskolatársa invitálására orgonistaként egy beatzenekarba igazolt.
Első ismertebb együttese a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-mini-6779">Mini</a> volt, amelyben 1970 és 1973 között volt billentyűs, és a zeneszerzésből is kivette a részét az akkoriban a progresszív, a jazz és a klasszikus zene szintézisét összehozó zenekarban.
Innen Frenreisz Károly elhívta őt a frissen alakuló <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-skorpio-6878">Skorpió</a>ba, ahol zeneszerzőként, illetve billentyűsként négy magyar és egy angol nyelvű nagylemezt jegyzett.  
1979-ben a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-dinamit-9319">Dinamit</a> rockzenekar alapító tagja lett, amelyben 1982-ig szerzőként, illetve billentyűsként két nagylemezen szerepelt.  A zenekar 2009-től 2011-ig tartó második korszakában is ott volt Dinamitban.
Nevéhez kötődik a A P.S. Bandként induló, majd Safari néven közismertté váló svéd-magyar zenekar megalapítása. A Varga Miklós énekessel felálló formáció nem sokkal az 1983-as That Was Then, This Is Now című album megjelenését követően feloszlott.
Papp Gyula 1987 és 1991 között a Kormorán tagja volt. Játszott a Besenyő Blues Bandben is. Zorán zenekarában 1991-től 2003-ig volt orgonista. 1995-ben saját lemezzel jelentkezett - Papp Gyula és a Prédikátor: A pokol tornácán. Két alkalommal is beszállt a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-p-mobil-6827">P.Mobil</a> együttesbe (1998-1999 és 2009-2013).
1997-2003 között a Mother Funker zenekar billentyűse volt, ezt követően 2009-ben Sárdy Barbara énekesnővel létrehozta a Papp-Sárdy n.b.b. zenekart, amely később a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-papp-sardy-acoustic-66318">Papp-Sárdy Acoustic</a> nevet vette fel. 2011- től ismét Török Ádámmal zenélt az ős-Mini, majd 2016-tól a Mini Acoustic World zeneszerző-billentyűse volt. 2019-ben Mándoki László felkérésére elvállalta a vendégbillentyűsi posztot a Mandoki Soulmates formációban, és világsztárok társaságában közreműködött a Living In The Gap / Hungarian Pictures című dupla albumon, illetve koncertsorozaton.
Az 1980-as évek közepétől kezdve a kiadói háttérmunkában is részt vett. Volt olyan időszak, amikor évente 10-15 lemez megszületésének volt részese, zenei rendezőként, vendégzenészként. Dolgozott például Csuka Mária és Mónika, Bajor Imre, Vikidál Gyula és Varga Miklós albumain, de a Pál Utcai Fiúk: A nagy rohanás című 1992-es lemezének felvételénél is komoly szerepet játszott.
Az évek során színpadi darabokhoz is írt zenét. Jelenleg a budapesti Újszínház zenei vezetője, emellett zenei tanácsadó a soproni színháznál, és dolgozik a békéscsabai teátrumnak is.
Papp Gyula - a Hammond-orgona hazai virtuóza - azon zenészek egyike, aki több területen maradandót alkotott. A négy-ötperces rockzenei daloktól kezdve a klasszikusok átiratain át a zenés színpadi művekig mindenütt otthagyta névjegyét.
2021 októberében 70. születésnapja alkalmából életműkoncertet adott az Erkel Színházban. A monstre előadáson számtalan zenész színpadra lépett Papp Gyulával. Többek között ott volt Török Ádám, Zalatnay Sarolta, Charlie, Vikidál Gyula és Rudán Joe.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/papp.gyula.56/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/papp.gyula.56/?locale=hu_HU</a>

Papp Gyula

Závodi János (1947, Ercsi), a magyar blues és rockzene kiemelkedő jelentőségű gitárosa, aki a legnagyobb sikereit a Piramis zenekarral érte el, de több más formációban is bizonyította gitártudását.
1968-ban kezdődött a zenei pályafutása: a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-mini-6779">Mini</a> zenekar gitárosa lett, ahol együtt játszott gyerekkori barátjával, Török Ádám (1948-2023) fuvolás-énekessel. Kezdetben Cream, Jimi Hendrix és más hasonló előadók feldolgozásait játszották, később kezdtek saját számokat írni, amelyekből Závodi is kivette a részét. Azonban hangfelvételük nem jelent meg ebben az időszakban.
Závodi 1971-ben kilépett az akkor már a jazz-rock felé kacsintgató Miniből, és a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kex-6750">Kex</a> együttes tagja lett. De a zenekar „lelke”, a frontember Baksa-Soós János abban az évben elhagyta az országot. A Kex többi tagja másfél évig még próbálkozott a felszínen tartani az együttest, nem sok sikerrel.
Závodi János 1973-tól - az ugyancsak ex-Kex-tag Somló Tamással együtt - a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-non-stop-250">Non-Stop</a> zenekarban folytatta pályafutását. Itt ismerte meg Köves Miklós dobost, aki a mai napig a zenésztársa. A Non-Stop abban az időszakban hol hard-rockkal, hol pop dalokkal próbált sikereket aratni.
1974-ben a külföldi vendéglátózásból hazatérő Som Lajos és Köves Miklós őt hívták el az akkor alakuló zenekaruk gitárosának. A formációnak a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-piramis-9305">Piramis</a> nevet adták. 1975-re Gallai Péterrel és Révész Sándorral kiegészült ötösfogat a 70-es évek végének egyik legnépszerűbb hazai zenekara lett. Závodi itt vált országos ismertségű zenésszé, aki zeneszerzőként is bizonyított, és kiemelkedő gitárjátékával bekerült a legnagyobbak közé. A Piramis szárnyalása 1981-ig, az énekes, Révész Sándor távozásáig tartott. A többiek még kiadtak egy lemezt, aztán 1982-ben feloszlott a zenekar.
Ezután játszott az Ős-Bikini 1984-ben megjelent - a korszak egyik kiemelkedő - lemezén (XX. századi híradó). 1985-től egy másik sikerzenekarban, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-hobo-blues-band-9447">Hobo Blues Band</a>ban zenélt másfél évig. Az ő gitárjátékát hallhatjuk az 1986-os Esztrád című lemezen. Közben 1984 és 1987 között Svájcban és Nyugat-Németországban is játszott vendéglátós fellépéseken.
1988-ban már idehaza megalapította a Závodi Janó és barátai együttest. 1991-ben Török Ádámmal összehozták a zenei stílusát a nevében viselő <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-rhythm-and-blues-branch-11447">Rhythm And Blues Branch</a>-ot. A R.A.B.B. tagjai között volt Köves Miklós is. Több kiadványuk megjelent, nem csak itthon de Svájcban is sikeresek voltak. Závodi zeneszerzőként is jeleskedett a formációban.
1994-ben a Tunyogi Rock Band tagja lett, itt együtt zenélt volt P.Mobil-tagokkal - Tunyogi Péter, Kékesi „Bajnok” László, Zeffer András - valamint az ex-Beatrice dobos Donászy Tiborral. A zenekarban 2006-ig gitározott.
A Piramis 1992-ben újjáéledt, és teltházas koncerteket adtak. Az egyaránt ötvenedik születésnapját ünneplő Som Lajos és Závodi János 1997-ben Száz év zene címmel adott ki közös nagylemezt. 2006-ban ismét nagysikerű Piramis-koncerteket tartottak. 2009-ben Gallai Péter, Köves Miklós és Závodi János próbáltak új életet lehelni a Piramisba, megszületett a Piramis Plusz. Basszusgitárosnak felkérték Vörös Gábort (Ossian), énekesként pedig Nyemcsók János igyekezett helytállni, aki a néhai Manhattan és a Piramis emlékzenekar tagja volt. A mai napig koncerteznek, az ős-Piramisból Závodi és Köves még mindig ott zenél a színpadon. Závodi 2016-tól Révész Sándorral közösen is fellépett Piramis-évek című műsorukkal.
A gitáros 2019-ben a Hármasfogat formáció Blues című lemezén játszott Török Ádámmal és Fekete Jenővel (Palermo Boogie Gang) együtt.
A mai napig koncertező rocklegenda nem bővelkedik hivatalos elismerésekben, 2022-ben kapott Fonogram Életműdíjat, megosztva a Piramis többi tagjával. A zenész szakma és a közönség elismerése azonban kárpótolhatja a kitűnő gitárost.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/zavodijano/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/zavodijano/?locale=hu_HU</a>
<a href="https://www.facebook.com/piramiszenekar/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/piramiszenekar/?locale=hu_HU</a>

Kapcsolatok