Publication/name

1991 – Metastabil – 2014

A Bizottság tagjaként kultikussá vált, autodidakta képzőművészként és zenészként egyaránt figyelemre méltó életművet jegyző ef. Zámbó István (Salgótarján, 1950. január 3.) alig húszévesen, 1970-ben hozta létre ezt a változó felállású, hullámzó aktivitású és intenzitású bulizenekart. Érdeklődésének és személyiségének megfelelően az ef Zámbó Happy Dead Band repertoárja is kellően eklektikus, sajátosan keverednek benne a populáris zene különféle stílusai (pop, rock, tánczene, jazz, szving, rhythm and blues), mindez szürrealisztikus, expresszív és végtelen humorral teli szövegekkel megfejelve.
Alapvetően koncertezni szeretnek (különösen a nyolcvanas-kilencvenes években voltak roppant aktívak), miközben egyáltalán nem állítható róluk, hogy csak úgy ontanák magukból a hanghordozókat: az ef Zámbó Happy Dead Band fennállása bő fél évszázada alatt mindössze két saját kiadású albumot (Szerelem – Élet – Halál, 1990, Himalája, 1991) jelentetett meg, ráadásul az elsőt csak kazettán. Ezeken a felvételeken a zenekarvezető (ének, billentyűsök) döntően Szulovszki István „Joni”, Horányi Sándor vagy Keszei Krisztián gitározott, Waszlavik Miklós basszusozott, Molnár Gábor „Lóhalál”, Borlai Gergő vagy Lovag Roland dobolt, Takács Tamás énekelt, kongázott és harmonikázott, Makó László, Lukács Gábor „Luki” vagy Vázsonyi János szaxofonozott, Lambert László vagy Abbas Murad harsonázott, Kovács Ferenc trombitált, Matisz Flóra hegedült. No és a három vokalista hölgy: Béres Eszter, Czerovszky Henriett és Simányi Zsuzsa.
Bár a zenekarban meghatározó szerepet játszó Szulovszki István „Joni” 2006-os halála hosszú időre meghiúsította ef. Zámbó István tervei, miszerint a korábbi dalokat jobb minőségben újra rögzítsék, egy összefoglaló jellegű CD végül is 2014-ben megjelent tőlük (1991 – Metastabil – 2014).
JBSz

Ef Zámbó Happy Dead Band

A Salgótarjánban született, de Szentendréhez kötődő autodidakta festő, grafikus popkulturális szempontból a leginkább a Bizottság egyik meghatározó arcaként és az ef Zámbó Happy Dead Band vezetőjeként ismert. Ahogy magáról írja: „autodidakta képzőművész vagyok, más műfajokban (szobrászat, grafika, zene, performance, film, multimédia) is kísérletező alkotó.”
Gépszedőként, illetve gépészként dolgozott, miközben többedmagával megalapította a szentendrei Vajda Lajos Stúdiót, illetve szintén többedmagával tíz éven át szervezte a szentendrei szabadtéri tárlatokat. 1974 és 1985 között a Fiatal Képzőművészek Stúdió, 1976 óta a Művészeti Alap és a Képzőművészek Szövetségének tagja. 1985-ben barátaival megalakította az Új Modern Akrobatika music-performance csoportot, 1987-ben pedig a Vajda Lajos Művészeti Szabadiskolát.
1980 és 1985 között az underground élet egyik kultikus zenekarában, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bizottsag-9860">Bizottság</a>ban játszott, annak – Wahorn András és Fe Lugossy László mellett – meghatározó alakja volt. Ezzel párhuzamosan már létezett változó felállású, hullámzó aktivitású és intenzitású buliformációja, a saját meghatározása szerint kommandó-esztrádzenekara, az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-ef-zambo-happy-dead-band-23350">ef Zámbó Happy Dead Band,</a> mely érdeklődésének és személyiségének megfelelően az ef Zámbó Happy Dead Band repertoárja is kellően eklektikus, sajátosan keverednek benne a populáris zene különféle stílusai (pop, rock, tánczene, jazz, szving, rhythm and blues), mindez szürrealisztikus, expresszív és végtelen humorral teli szövegekkel megfejelve.
ef Zámbó István képzőművészeti alkotása magán és közgyűjteményekben egyaránt megtalálható, így a Ludwig múzeumban, a szentendrei Ferenczi Múzeumban, a székesfehérvári István Király Múzeumban, a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban, de Aachenben, Nürnberben vagy a svédországi Vasteros Konst Halléban egyaránt.
JBSz
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.efzambo.hu/">https://www.efzambo.hu/</a>

ef Zámbó István

A negyvenes dobosok egyik legfontosabb képviselője.
Régóta külföldön (Barcelonában) él a dobos Borlai Gergő (1978), aki 1990-ben, alig tizenkét évesen mutatkozott be a nála több mint húsz évvel idősebb Grencsó István zenekarában. Számára a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy kiskamaszként avantgárd jazzt játszott, ahogy az is, hogy gimnazistaként a Tin Tin Quartetben, az ef Zámbó Happy Dead Banddel vagy Babos Gyula együttesében dobolt. Zenehallgatóként pedig éppúgy mindent evett, ahogy zenészként.
Miként 2009-ben mesélte: „Az újdonság éltet. Huszonöt éven át irreális mennyiségben hallgattam zenét, gyakorlatilag állandóan, még az ágyban is fejhallgatóval. Technót éppúgy, mint Weather Reportot. Igaz, Frank Zappa nálam mindent visz. (…) Amikor megjött az értesítés, hogy felvettek [a világhírű Berklee College of Musicra], ráeszméltem, hogy valójában soha nem akartam elmenni. A nyugati kultúrával való azonosulásnak ez a módja nem érdekel. Ugyanakkor szerintem egy közép-európai zenész Amerikában sosem futhat be karriert. Azt csak más fórumokon lehet. Engem sokkal jobban érdekel a teremtés vékony ösvénye. Hogy ne papírforma szerint, hanem a magam erejéből járjam végig, tapasztaljam azt. Tizenhat évesen még talán lett volna értelme kimenni. Felnőtt fejjel nincs. Emocionális ember vagyok, ráadásul nyughatatlan, úgyhogy belehaltam volna, hogy – kvázi tanulás címszóval – évekig nem történik semmi.”
A több száz pop-, rock- és jazzkorongon doboló Borlai Gergő eddigi pályafutása során mindössze három önálló, stilárisan egyaránt eklektikus albumot jelentetett meg: a 17-et (1998), a Sausage-ot (2004) és az M.M.M.-et (2010). Viszont az elmúlt években olyan remek muzsikusokkal játszik trióban, mint a bőgős Gary Willis vagy a billentyűs Scott Kinsey, velök számos közös korongot jegyez (Gary Willis With Gergo Borlai, Albert Bover: Retro, 2013; Gary Willis Featuring Gergo Borlai, Scott Kinsey, Steve Tavaglione, Llibert Fortuny, Claudia Bardagi: Larger Than Life, 2015; Per Mathisen / Ruggero Robin / Gergo Borlai: Ospitalità Generosa, 2015; Jimmy Haslip | Scott Kinsey | Gergő Borlai: ARC Trio, 2018; István Alapi Feat. Gergo Borlai: L. A. On My Mind, 2018)
JBSz
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 267.
Kapcsolatok:
<a href="https://www.facebook.com/gergoborlai/photos?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/gergoborlai/photos?locale=hu_HU</a>
<a href="https://www.instagram.com/gergoborlai/">https://www.instagram.com/gergoborlai/</a>