Publication/name

1988-89

Dresch Mihály egykori társa, Grencsó István (1956, Nyíregyháza) inkább az avantgárd irányába mozdult tovább, és lett annak hazai meghatározó egyénisége, műhelyteremtő figurája.
Erőteljesen egyéni stílusa először az 1979-ben alakult szombathelyi Masina Jazz Csoportban mutatkozott meg, majd Budapestre költözése után Dresch Mihállyal zenélt. 1985-ben alapította meg a változó összetételű, ma is aktív Grencsó Kollektívát. Emellett a kortárs/etno Makám, a kortárs/rock Kampec Dolores tagja, illetve a kísérleti jazzt és hiphop ritmusokat ötvöző Dubcity Fanatikz egyik kulcsfigurája volt. A triótól a big bandig mindenféle formációval koncertezett és készített felvételeket, zenei világában sajátosan keverednek a jazz, az etno, a pop, a rock, sőt régi magyar tánczenei elemek. Jószerivel sosem tudni, mivel rukkol elő legközelebb. Nemcsak a stílusok, de a különböző zenei korszakok között is meglepő könnyedséggel és magabiztossággal vándorol: egykor a kortárs avantgárd jazz irányából indult, a kilencvenes évek végén a századelő jazz-, illetve a negyvenes–ötvenes évek filmvilágát idézte meg, később a legfrissebb popzenékhez nyúlt, ezzel megmutatva a jövő jazzének egyik lehetséges irányát.
Nemcsak a zenei szövet, de az azt megszólaltató formáció is állandóan más és más. A nevének megfelelően valóban közösséget jelentő Grencsó Kollektívában eleinte kényszerű volt az állandó váltás, később már tudatosan cserélte a muzsikustársakat. Ahogy Grencsó fogalmazta, ezek a kívülről érkező és részben beépülő ötletek, impulzusok tartják elevenen az egészet. A rajongók és tisztelők persze nem mindig tudják kalandozásait követni, de idővel azért a helyükre kerülnek az albumok.
Grencsó István: „Mindenhol ugyanazt játszom, csak mindig az aktuális környezet adja meg annak végső formáját. De nemcsak a zenei szövet, hanem az azt megszólaltató formáció is állandóan más és más. A Grencsó Kollektívában eleinte kényszerű volt az állandó váltás, folyamatosan cserélődtek a muzsikustársak, de ma már tudatosan törekszem erre. Nagyon jó ez a folyamatos mozgás, hogy a Kollektíva hol kibővül, hol beszűkül. De mindig van egy stabil mag – Benkő Róbert bőgő, Jeszenszky György dob –, nagyon jól érezzük egymást, és körénk időről időre mindenféle zenészek csoportosulnak. Így állandóan van frissülés, ez a változás nem engedi megsavanyodni, megposhadni a zenét. Ezek a kívülről érkező és részben beépülő ötletek, impulzusok elevenen tartják az egészet.”
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 246–247.
 
Kapcsolat:
<a href="http://www.grencso.hu/">http://www.grencso.hu/</a>

Grencsó István

Dresch Mihály egykori társa, Grencsó István (1956, Nyíregyháza) inkább az avantgárd irányába mozdult tovább, és lett annak hazai meghatározó egyénisége, műhelyteremtő figurája.
Erőteljesen egyéni stílusa először az 1979-ben alakult szombathelyi Masina Jazz Csoportban mutatkozott meg, majd Budapestre költözése után Dresch Mihállyal zenélt. 1985-ben alapította meg a változó összetételű, ma is aktív Grencsó Kollektívát. Emellett a kortárs/etno Makám, a kortárs/rock Kampec Dolores tagja, illetve a kísérleti jazzt és hiphop ritmusokat ötvöző Dubcity Fanatikz egyik kulcsfigurája volt. A triótól a big bandig mindenféle formációval koncertezett és készített felvételeket, zenei világában sajátosan keverednek a jazz, az etno, a pop, a rock, sőt régi magyar tánczenei elemek. Jószerivel sosem tudni, mivel rukkol elő legközelebb. Nemcsak a stílusok, de a különböző zenei korszakok között is meglepő könnyedséggel és magabiztossággal vándorol: egykor a kortárs avantgárd jazz irányából indult, a kilencvenes évek végén a századelő jazz-, illetve a negyvenes–ötvenes évek filmvilágát idézte meg, később a legfrissebb popzenékhez nyúlt, ezzel megmutatva a jövő jazzének egyik lehetséges irányát.
Nemcsak a zenei szövet, de az azt megszólaltató formáció is állandóan más és más. A nevének megfelelően valóban közösséget jelentő Grencsó Kollektívában eleinte kényszerű volt az állandó váltás, később már tudatosan cserélte a muzsikustársakat. Ahogy Grencsó fogalmazta, ezek a kívülről érkező és részben beépülő ötletek, impulzusok tartják elevenen az egészet. A rajongók és tisztelők persze nem mindig tudják kalandozásait követni, de idővel azért a helyükre kerülnek az albumok.
Grencsó István: „Mindenhol ugyanazt játszom, csak mindig az aktuális környezet adja meg annak végső formáját. De nemcsak a zenei szövet, hanem az azt megszólaltató formáció is állandóan más és más. A Grencsó Kollektívában eleinte kényszerű volt az állandó váltás, folyamatosan cserélődtek a muzsikustársak, de ma már tudatosan törekszem erre. Nagyon jó ez a folyamatos mozgás, hogy a Kollektíva hol kibővül, hol beszűkül. De mindig van egy stabil mag – Benkő Róbert bőgő, Jeszenszky György dob –, nagyon jól érezzük egymást, és körénk időről időre mindenféle zenészek csoportosulnak. Így állandóan van frissülés, ez a változás nem engedi megsavanyodni, megposhadni a zenét. Ezek a kívülről érkező és részben beépülő ötletek, impulzusok elevenen tartják az egészet.”
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 246–247.
 
Kapcsolat:
<a href="http://www.grencso.hu/">http://www.grencso.hu/</a>

1988-89

Kapcsolatok

Grencsó István

Grencsó Kollektíva

Benkő Róbert

Baló István

Vaskó Zsolt

Geröly Tamás Sándor