Venue/name

A Semmelweis Klinikák és a Nagyvárad téri metrómegálló között elterülő 12 hektárnyi kert története még az 1700-as évekig nyúlik vissza, amikor is Orczy Lőrinc báró megvásárolta a park területét vadászat céljából, a későbbiekben pedig fia Orczy László az akkori Pest legnagyobb és leglátványosabb angolkertjét alakíttatta ki belőle. 
A 80-as évektől a parkban koncerteket is tartottak, ’92 májusában pedig a Hobo Blues Band rendezkedett be az áltatuk felrenovált pavilonba, amely a TÓpART Pódium nevet kapta. „Ezentúl mindenki előtt nyitva áll a TÓpArt Pódium, a dzsessztől az avantgárdon át a rock and rolling, a nemzetiségi táncháztól a klasszikus zenéig, vagy a színházi előadásokig.” mesélte az együttes basszusgitárosa Póka Egon. Hétfőként amatőr zenekarok léptek színpadra, keddenként a Lépcsőház majd a No együttes játszott, szerdán pedig a Zsarátnok zenekar balkán népzenéjére rophatta a közönség. Péntekenként ismert rockegyüttesek léptek fel, a szombat pedig a Hobo Blues Banddé volt. Emellett Cseh Tamás és Földes László is többször adott itt önálló estet.
A tó melletti rész nyáron szabadtéri rendezvényeknek ad otthont, 2022-ben pedig egész nyáron át tartó kulturális eseménysorozat került megrendezésre Orczy Summer Chill néven, amelynek keretén belül olyan zenekarok léptek fel, mint a Pély Barna Band, Oláh Ibolya, Magidom, Tóth Vera Quartet, a Varga Tivadar Trió vagy a Barabás Lőrinc Quartet.
A város egyik legnagyobb zöldfelülete azonban főként a sportkedvelők számára kedvez, a sportpályák mellett ugyanis időmérővel felszerelt futópálya és különböző szabadtéri kondigépek is a látogatók rendelkezésére állnak. 
BBB
 
Kapcsolat: https://www.facebook.com/Orczypark/?

Orczy Kert

Amíg a „fekete bárányok” közül a P.Mobil képviselte a jelent, a Beatrice meg a kapcsolatot a közeli jövővel, addig a Hobo Blues Band a múlt egyik fontos, Magyarországon alig ismert örökségét, a bluest próbálta meg némi fáziskéséssel honosítani. Vissza a gyökerekhez! – hirdette meg a műfaj legvehemensebb és a nyilvánosság előtt sokáig ismeretlen elkötelezettje, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-foldes-laszlo-hobo-9446">Hobo</a> (Földes László, 1945), aki korábban cikkeivel, novelláival, előadásaival is sokat tett a blues hazai népszerűsítéséért. Schuster javaslatára kezdett próbálni 1978 júliusában az Ikarus három tagjával – Szakács László (dob), Gecse János (basszusgitár), Kőrös József (szólógitár) – egy sashalmi szenespincében, és első koncertjüket 1978 augusztusában, a P.Mobil előzenekaraként adták a Lőrinci Ifjúsági Parkban.
Hobo 1989-ben megjelent Hobo Sapiens könyvében közli az első buli műsorának dallistáját, amit talán érdemes idemásolni: Dobókocka (Tumblin’ Dice) – Jumpin’ Jack Flash – Tökös srác (Manish Boy) – Szimpátia az ördöggel (Sympathy for The Devil) – Bordély blues (Honky Tonk Women) – Éjféli csavargó (Midnight Rambler) – Indulnod kell (You Gotta Move) – Vándor az úton (Riders On the Storm). Az utolsó számot (Doors) leszámítva csupa Rolling Stones-szám. De már ugyanebben az évben magyarított és elénekelt több más Stones-, Hendrix- és Cream-dalt. 1979 tavaszára pedig már összeállt az első „igazi” Hobo Blues Band: Póka Egon (basszusgitár), Szénich János (gitár), Kőrös József (gitár), Döme Dezső (dob), Deák Bill Gyula (ének).
A HBB – Hobo szavaival – „szombat esti blueszenekarként” azzal a céllal indult, hogy újra felfedeztesse a rock klasszikusait, és a harmadik rockgeneráció tagjaival is megismertesse, honnan indult el ez a műfaj. Zenekarával a MOM Művelődési Házban olyan zenei központot alakított ki, amely a hatvanas évek beatklubjait utánozva minden héten gazdag programmal várta az érdeklődőket. Nemcsak koncertet adtak, hanem kiállításokat rendeztek, diaporáma-műsorokat és filmeket vetítettek, vendégeket hívtak, beszélgetéseket szerveztek. Mindezt fesztelen, oldott légkörben, élő és konzerv zene kíséretében. És ezzel nem csak újat kereső tizenéveseket, de a régire vágyó beatnemzedék tagjait is sikerült elérniük. Hobo személyében ráadásul hosszú évek után ismét megjelent a hazai rockszínpadokon az értelmiségi előadó típusa.
A Hobo Blues Band számára az igazi kiugrást az 1979-ben a Kisstadionban (a svájci Krokus és az Omega előtt) adott koncert jelentette. Azzal, hogy a HBB-t országszerte tíz- és tízezrek fedezték fel maguknak, Hobo utópiája („szombat esti klubzenekar”) hamar megbukott az élet realitásán. Egyre nagyobb helyeken léptek fel, de ezzel együtt jöttek a botrányok is, aminek következményeként egyes megyékből kitiltották őket, és 1980-ra ők is megbélyegzett „fekete bárányok” lettek.
Igaz, ők többre vitték, mint a többiek (mások úgy fogalmazzák: őket más módszerekkel akarták lehetetlenné tenni). Nyáron megjelenhetett első kislemezük (Rolling Stones blues / 3.20-as blues), majd karácsonyra kijöhetett az első LP, amiből több mint százezer példányt fogyott, Hobót az év emberének választották. Ráadásul Szomjas György készülő Kopaszkutya című filmjének nemcsak a főszerepét bízta Hobóra, hanem részben a mű sztoriját, ötleteit is a zenészektől kölcsönözte.
Az 1981-es év a Kopaszkutya jegyében telt. Hobo ősztől a miskolci színházban főszerepet kapott (meg is bukott vele), könyvet írt a Rolling Stonesról, és Bereményi Gézával egy rockmusical színpadra állítását tervezte. Az augusztusi hajógyári szuperkoncerten a HBB széteső, fáradt zenekar benyomását keltette, és a szeptember végén, az Ifipark záró buliján bemutatott Mindennek vége műsorban Hobo már inkább csak a megszokott manírjait hozta, nem új ötleteket.
A következő két nagylemezen (Oly sokáig voltunk lenn, Még élünk!) viszont kettős szereposztást alkalmaz: Deák Bill Gyula énekelte a proli életképeket felvillantó rhythm and bluesokat (Kőbánya blues, Tetovált lány, Hosszúlábú asszony), Hobo pedig az intellektuálisabb, kántálóbb szövegmondásra épülő dalokat (Halálapa blues, Mata Hari, Közép-európai Hobo Blues Nr. 2).
Hobo ettől kezdve a bluestól eltérő kompozíciós és hangszerelési ötleteknek is sokkal nagyobb teret adott, és egész előadásmódjával igyekezett egy értelmiségi, a bluestól nem idegen, de törvényszerűen abból nem következő formát kialakítani. 1983-ra a HBB is teljesen átalakult, a Póka–Tátrai duó szerzői vénája és hangszeres virtuozitása szerencsésen párosult Hobo költői szövegeivel, és 1984-ben megszületett a magyar rock történetének egyik legfontosabb albuma, a Vadászat.
A Vadászat-tal határozottan irányt váltott a zenekar, és ez egyáltalán nem ment zökkenőmentesen: 1985-re Hobo és Póka kivételével az egész társulat lecserélődött. Az újonnan érkezett társakkal – Tóth János Rudolf (ének, gitár), Fuchs László (zongora) – a korábbi rockos jellegű bluestól egy költőibb és stilárisan heterogénebb irányba fordultak, nagyjából arra, amerre a főnök a kezdetek óta tartani akart. Az új felállás első munkája – kihasználva Fuchs zenei sokoldalúságát, könnyed és finom játékát – mindjárt egy Jim Morrison emlékműsor volt (nagylemez is lett belőle), aztán Hobo kuplékkal, esztrád-jellegű dalokkal is megpróbálkozott, majd a gyökerek keresése jegyében Allen Ginsberggel elkészítette az Üvöltés-t.
A rendszerváltozás előtti évek enyhülő ideológiai nyomása még kihozta belőlük azt a lemezanyagot (Tiltott gyümölcs), amelyet igazából az induláskor kellett volna rögzíteniük – akkor még lett volna benne kellő izgalom, így viszont óhatatlanul önismétlésnek tűnt. Majd az MHV-tól elmenekülő, ismételten nagymértékben átalakuló Hobo Blues Band az évtized végén megkezdte talán legellentmondásosabb időszakát, melyet nagyjából az 1995-ös Vissza a 66-os úton zárt le. Ebben a hat-hét évben születtek emlékezetes (Tábortűz mellett, 1990) és felejthető albumok (Kocsmaopera, 1991, Férfibánat, 1992), de szellemileg/zeneileg kétségkívül helyben járt a zenekar.
Érezte ezt Hobo is, és a megélhetést jelentő koncertezés mellett egyre inkább a színház és a költészet felé mozdult el. Nyilván azért is, mert míg a nyolcvanas évek második felében a Hobo Blues Band keretein belül sok számára kedveset, de elvben oda nem illőt – verset, bohóctréfákat, kuplét, színházat, népzenét – sikerült megvalósítania, addig a kilencvenes évek elején rá kellett döbbennie, hogy ez a szellemiség nem minden tag számára világos vagy lényeges. Elkezdett hát előbb egyedül, később más muzsikusokkal összefogva a HBB mellett különféle zenés-irodalmi műsorokat létrehozni – melyek közül talán a legemlékezetesebb a Márta Istvánnal közös József Attila-korongja, a Magyarország messzire van, illetve a részben ennek anyagából összeállított színházi estje, a Légy ostoba!. Főként e társak segítségével a kilencvenes évek vége felé ismét teljesen megújította együttesét, és a Hobo Blues Bandben annak 2011-es leállásáig ismét minden ott volt, ami számára kedvesnek számított: blues, színház, költészet.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 324–327.

Hobo Blues Band

Nevezték már prófétának, rockköltőnek, az ifjúság megrontójának, lázítónak, ellenzékinek, sőt Jagger-imitátornak is. Azt viszont mindenki elismerte, hogy előadóművészként, népművelőként és íróként elévülhetetlen érdemei vannak a blues magyarországi népszerűsítésében. Zenekara, a Hobo Blues Band fennállása harminchárom éve alatt folyamatosan a színpadon volt – ami hazai viszonylatban egyedülálló jelenség. Ráadásul Hobo emellett színházi vonalon is rendkívül aktív volt, időről időre összeállított példaképei – József Attila, Jim Morrison, Vladimír Viszockij, Francois Villon vagy Ady Endre – verseiből önálló estre valót.
Próbálkozott szövegírással és szövegfordítással a Kex-szel, a Syriusszal, az Olimpiával, a P.Mobillal, felbukkant filmekben (Extázis 7-től 10-ig, Agitátorok), Szerémi László néven novellákat publikált. Állítólag 1968-ban egy Kex-koncerten énekelt először színpadon (két Rolling Stones-dalt, a The Spider And The Fly-t és az I’m Alright-ot), akkoriban Baksa Soós János a közönség soraiból hívott fel embereket, hogy színesítse a műsort. Aztán sokáig semmi, majd a hetvenes évek derekán egy nap a Metro Klubban beugrott a P.Mobilba énekelni. Néhány Stones-dal is terítékre került. A sikeren felbuzdulva Hobo nekilátott zenészeket keresni, ekkor ajánlotta neki Schuster Lóránt a P.Mobil előtt rendszeresen fellépő, angol rockszámokat játszó Ikarust. Javarészt belőlük jött létre a Hobo Blues Band első felállása.
Hobo tehát tizenöt évet töltött a rock peremvidékén, mielőtt 1978-ban beszállt volna a rock and roll cirkuszba. Hogy aztán egyetlen év alatt minden babért learasson. Zenekarában, a Hobo Blues Bandben fennállása harminchárom éve alatt több mint harminc zenész fordult meg, rajta kívül minden hangszeres többszörösen cserélődött. A legfontosabb társak: Póka Egon (basszusgitár) 1978–1993 és 2009–2011 között, Tátrai Tibor (gitár) 1983–1985, 1989–1998 és 2009-2011 között, Döme Dezső (dob) 1979–1980 és 1985–1989 között, Deák Bill Gyula (ének) 1979–1985 között, Tóth János Rudolf (gitár, ének) 1985–1998 között, Hárs Viktor (basszusgitár) 1998–2008 között, Fehér Géza (gitár) 2002–2008 között, valamint Fuchs László (zongora) 1985–1989 között volt a zenekar tagja. A HBB 2011-ben elbúcsúzott, azóta ifj. Tornóczky Ferenc (gitár), Póka Egon (basszusgitár), Szakadáti Mátyás (ütőhangszerek) és Fekete-Kovács Kornél (trombita, billentyűs hangszerek) Hobo állandó kísérői.
A HBB-vel több mint húsz korongot jelentetett meg, nem túl egyenletes színvonalúakat, de van köztük néhány egészen kimagasló teljesítmény. Az első évtizedből mindenekelőtt az 1984-es dupla Vadászat, mely a magyar rocktörténelem egyik legerősebb albuma, szövegekben, zenében, hangszeres virtuozitásban (Tátrai–Póka duó) egyaránt. A második évtizedből talán az 1995-ös Vissza a 66-os úton-t érdemes kiemelni: ebben rótta le Hobo Amerika (a blues és a beatirodalom) előtti tiszteletét, nem utolsósorban pedig megjelentetett mellé egy érdekes „roadfotó”-albumot, útinovellákkal. Az azt követő időszakból pedig kétségkívül az Idegen tollak a legemlékezetesebb: Hobónak benne bő két óra terjedelemben sikerült meggyőző szellemi-kulturális ívet húznia Francois Villontól Tom Waitsig.
Nagyjából a rendszerváltozás óta építgeti a maga képzeletbeli hármasoltárát. Középen József Attilával, a két szélén Jim Morrisonnal és Vlagyimir Viszockijjal. Emellett kezdetben ott voltak a fekete bluesénekesek (Muddy Waters, Elmore James, Willie Dixon), a fehér bluesrockerek (Rolling Stones, Cream, Fleetwood Mac) és Jimi Hendrix, majd jött hozzájuk Allen Ginsberg, később Tom Waits, Francois Villon, Faludy György, Pilinszky János, Ady Endre, legutóbb pedig Bob Dylan.
Munkásságát 2011-ben Kossuth-díjjal ismerték el.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 324–328.
<a href="http://hobo.hu/">Kapcsolat:</a>
<a href="http://hobo.hu/">http://hobo.hu/</a>

Hobo (Földes László)

Az 1980-as évekbeli délszláv népzenei hullám egyik fontos formációja a Nikola Parov (1960, gadulka, kaval, gitár, duda) vezette Zsarátnok.
A Szófiában született, de magyar közegben felnőtt Nikolára saját bevallása szerint elementáris hatást gyakorolt a magyar táncházmozgalom, de idővel ráébredt, az ő zenei világa mégiscsak a sajátja. Miként megfogalmazta: „Ezt hordozzák a génjeim, ott minden olyan könnyed és egyszerű.”
Az általa alapított Zsarátnok – Várhelyi Lilla (hegedű), Barvich Iván, fúvósok, tambura), Kaibinger Pál (bőgő), Kelemen Ferenc (dob) – szonikus spektruma meglehetősen széles skálán mozgott, hisz bolgár, román, szerb, macedón, horvát, görög és albán népzenét egyaránt játszott. Koncertjeiken rendszeresen fellépett velük Sebestyén Márta (ének), Balogh Kálmán (cimbalom) és Jorgosz Tzortzoglou (ének, derbuka).
A Zsarátnok 1994-ig öt LP-t/kazettát jelentetett meg. Ekkor hívta meg Nikolát a világhírű ír zeneszerző, Bill Whelan, hogy hangszeres szólistaként csatlakozotton az eredeti Riverdance formációhoz, amellyel aztán a következő öt évben körbeturnézta az egész világot.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar folk története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2013, p. 134.

Zsarátnok

Hadd főzzek ma magamnak – zenés életreceptek

A magyar könnyűzene egyik megkerülhetetlen alakja, Pély Barna (1975, Budapest) 2017-ben kezdett szólókarrierbe. Egy gitár, egy looper és egy stomp box segítségével egyszemélyes zenekart alkot a színpadon. Előadásmódjában energikusság jellemzi, számaiban a pop, a blues, a soul, és a funk stílusjegyeit ötvözi. Első szólólemeze (Improvised Destiny) 2017-ben jelent meg, ezt követte 2019-ben a Blue Heart, amelyen már jóval több magyar nyelvű szerzemény szerepelt.
1998-ban megnyerte a TV2 Kifutó című tehetségkutató műsorát, 1999 és 2017 között pedig a United énekes-gitárosa volt. 2000-ben diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, majd a Dr. Lauschmann Gyula Zeneművészeti Jazz Szakközépiskolában kezdett tanítani. 2010-től 2017-ig a Kodolányi János Főiskola Művészeti Tanszékének tanára volt Székesfehérváron. 2003 és 2006 között a TV2 kereskedelmi televíziós csatorna tehetségkutató műsorában, a Megasztár-ban zsűrizett, itt ismerte meg volt feleségét, Galambos Dorina énekesnőt. 2011-ben Péterfi Attila basszusgitárossal létrehozta a B The First zenekart, amellyel 2017-ig koncertezett országszerte, és amelynek frontembereként megkapta az év könnyűzeneszerzőjének járó Artisjus-díjat. Sikeres előadóművészeti tevékenysége, valamint a fiatal zenei tehetségek támogatása érdekében végzett munkája elismeréseként 2021-ben a Magyar Arany Érdemkereszttel tüntette ki a köztársasági elnök.
BB

Pély Barnabás

– Megvettem a lemezedet. – Te voltál az? – Bemutatunk öt garantált kedvcsináló jazzformációt

A Barabás Lőrinc Eklektric egykori vezetője, az utóbbi években sikeres Live Act-eket tartó trombitás-zenekarvezető 2015-ben alapította meg a Barabás Lőrinc Quartetet. Az autentikusabb jazzhangzás felé mozduló formációval eddig három energikus jazz-fusion albumot (Beardance, 2016, Other Than Usual, 2018, Open, 2021) jelentetett meg.
„Jazz, punkos attitűddel” – nyilatkozta a zenekarvezető, akinek kvartettes albumait nem utolsósorban Miles Davis hetvenes évekbeli, fúziós lemezei ihlették. „Az ösztönösségről a punk jut eszembe. Szeretem, hogy a punkban annak is hatalmas energiája van, ha valaki beleordít a mikrofonba. Persze érdekes, hogy egy C7b9 akkordra hányféle hangot lehet játszani, de emellett szeretem és keresem a zenében az ösztönös energiákat.”
A debütáló Beardance-t és a két évvel későbbi Other Than Usual-t – partnerei Cséry Zoltán (billentyűsök), Herr Attila (basszusgitár) és Mihalik Ábel, akit később a klasszikus zenéből érkező Nagy Zsolt (dob) váltott – egyaránt a populárisabb jazz-fusion hangzásvilága határozta meg. Aztán a pandémia alatt a zenekarvezető teljesen megújította zenekarát (új muzsikustársai: Premecz Mátyás billentyűsök, Ajtai Péter bőgő és Klausz Ádám dob), és a 2021. július 22-én az A38 Hajón bemutatott Open már a korábbiakhoz képest lényegesen nyersebb, jazzesebb, kísérlezőbb lett.
JBSz

Barabás Lőrinc Quartet

Ma lenne nyolcvanéves, több mint tizenhárom éve nincs közöttünk Cseh Tamás

Bár Cseh Tamás (1943–2009) kora alapján az 1960-as évek beatgenerációjához tartozik, csak a hetvenes évek elején jelentkezett először dalokkal, amelyekben a beatmozgalom kifulladása utáni korszakban, a macskajajok és karrierek idején énekelte meg nemzedéke szép emlékeit, rossz lelkiismeretét, nyugtalan hétköznapjait. Elfojtásaival, szorongásos látomásaival, sorok között meghúzódó gondolataival, sokat mondó elhallgatásaival, sírásba torzuló nevetésével tipikus közép-európai jelenség volt.
1943-ban Budapesten született, elvégezte a Budapesti Tanítóképző Főiskolát, az egri tanárképzőt, majd szintén Budapesten a Képzőművészeti Főiskolát. 1967 és 1974 között rajzot tanított egy budapesti általános iskolában. A zenével először a hatvanas évek elején került kapcsolatba, a szomszéd fiúkkal megalapította a Stereo beatzenekart, másfél évig nyomták, aztán abbahagyták. Majd sokáig semmi zene, mígnem 1971-ben egy csatangolás során találkozott Bereményi Gézával (1946), akivel onnantól éjszakánként dalok tömegét írta az albérletben.
Akkor még csak a maguk szórakoztatására kezdtek írtak dalokat Aztán kettőt (Rubinpiros tangó, Désiré és az ócska cipő) Baksa Soós biztatására egy Citadella-beli Kex-koncert szünetében nyilvánosan is előadott. Ezt később még párszor megismételte, mire Jancsó Miklós meghívta a Még kér a nép című filmjébe, hogy játssza el a gitáros fiú szerepét. Mások sugallatára pedig megkereste Gyurkó László, a 25. Színház vezetője, hogy állítson össze a dalokból egy estére valót.
„Nyíltan megmondtuk, hogy na ne, a házizenész szerepét végképp nem vállaljuk – mesélte egy interjúban. – Annak a világnak, ami annyi mindent elbaszott körülöttünk, többek között a nemzedékünket, bennünket, az álmainkat, annak a világnak mi nem csinálunk semmit. Aztán 1972 nyarán kimentünk Gézával Párizsba. Ültünk berúgva egy kocsmában és beszélgettünk. Ott derült ki, hogy ezek a dalok már a bőrünk alatt vannak, ezt már nem lehet csak úgy abbahagyni. Végül abban maradtunk, hogy »eladjuk« magunkat, maradjon nyoma annak, hogy a hetvenes években ilyen emberek éltek, így éreztek, így gondolkodtak, így fogalmazták meg világukat. Hagyjunk jelet! Jó, de akkor legyen lemez is – mondtuk ott Párizsban.”
1972-ben aztán Cseh Tamás Dal nélkül címmel megtartotta első estjét a 25. Színházban. A dalokat elküldték a Sanzonbizottságnak, de a hivatal minősíthetetlennek ítélte a zenét és a szöveget egyaránt. Akkor úgy döntöttek, ez az utolsó közeledési kísérletük a hivatalos szervek felé.
Az első lemez, a Másik Jánossal (1952) közös Levél nővéremnek című album végül 1977-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére született meg. Talán azért, mert Erdős Péter popcézár is tisztelte Jancsót, és ha valamit ő jónak tartott, az neki is felkeltette az érdeklődését. Így megkereste a fiúkat, akik végül elfogadták az ajánlatot, és ettől kezdve rendszeresen jöttek a műsorok, és belőlük a korongok.
A Levél nővéremnek nagyot robbant, pedig már nem a legjobb pillanatban került lemezre: egy homályos nőügy miatt erős volt a feszültség Cseh és Másik között. Nem is voltak egyszerre a stúdióban soha. A nagyközönség ebből persze nem sokat érzett, őket a számok így is megérintették, az Apa kalapja, az Éjféli gyors, a Világnézeti klub, a Tanulmányi kirándulás vagy a máig egyik legerősebb dal, a Budapest.
A Cseh–Bereményi páros ettől kezdve – a hetvenes évtized második felétől már nagylemezen is – rendszeres időközönként jelentkezett új műsorral (Antoine és Désiré, 1978; Fehér babák takarodója, 1979; Műcsarnok, 1981), mind-mind árnyalta, bővítette a korábbi képet. 1982-ben váratlanul megszakadt a kapcsolat: vélhetően nem a mondanivaló fogyott el, hanem a rájuk és a dalokra nehezedő súly hatott bénítóan.
Ekkor többen is megkeresték Cseh Tamást, hogy írnának neki dalszöveget, végül új társa Csengey Dénes (1953–1991) lett, az új műsor (Mélyrepülés, 1988) pedig a korszak egyik legbátrabb műve és megszólalása. Aztán jött a rendszerváltozás, Cseh és Bereményi újra egymásra talált, és azóta időről időre új anyaggal jelentkeztek (Új dalok, 1990; Nyugati pályaudvar, 1993; Levél nővéremnek II., 1994; A telihold dalai, 1997; A véletlen szavai, 2004).
Cseh 1972 és 1977 között a 25. Színház, 1982 és 1998 között a Katona József Színház, 1998 óta pedig a Bárka Színház társulatának tagja volt. Több mint húsz filmben szerepelt, közülük a legjelentősebbek: Csinibaba, 6:3 (Tímár Péter), Turné (Bereményi Géza), Nyom nélkül (Fábri Péter). 2000-ben Fonyó Gergely portréfilmet készített róla (Cseh Tamás film). 2001-ben Kossuth-díjat kapott.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 286–290.

Cseh Tamás

Nem készült el a lemezbemutatóra a Magidom új albuma

Zacskó úr megtalálja Zacskónét

A 2010-ben alakult budapesti Magidom zenekar igazi családi vállalkozás, amit két testvér és egy unokatestvér (Benyhe Róbert gitáros-énekes, Benyhe Márton dobos és Bajnok Balázs gitáros-bendzsós-énekes) alapított, majd a rövidesen csatlakozó és a családba is benősülő Pánczél Péter basszusgitárossal, illetve – az egyetlen kívülálló – Szekeres Máté billentyűssel vált teljessé.
Nevüket egy statikában és szilárdságtanban használt fogalom ihlette, számtalan stílusirányzatot – például pop, folk, alterock – ötvöző zenéjüket „szabadfogású gitárpopnak” nevezik. Dalszövegeik aktuális témákból építkeznek vagy az egyéni útkeresés témáját boncolgatják többnyire derűs, néha borongós formában. Szerzeményeik pozitív kicsengése leginkább az ellenpontozásnak – a melankolikusabb szövegek vidám hangszereléssel keretezésének, illetve az ön- vagy társadalomkritikus mondanivaló humoros megfogalmazásának – tudható be.
A józsefvárosi csapat régóta részese a honi klubéletnek, felléptek számos fesztiválon, sőt akusztikus-színházi koncertet is tartottak már a Duna Palotában, fúvósokkal, vonósokkal, színészekkel színesítve, kerettörténetbe ágyazva a dalaikat. Kiadványaik sorát két EP (Mi, merre, meddig, 2011, Obscurity, 2013) nyitotta, amit 2014-ben a Turistajel című debütáló nagylemez, 2016-ban a Csomagol az idő című EP, 2019-ben a Plakátmagány című album, 2022-ben pedig a korábbi slágerek áthangszerelt változatait tartalmazó Újragondolva című EP követett.
Van az a pénz című dalukat és videóklipjüket Terézváros önkormányzatának pályázatára készítettek 2021-ben, kifigurázva az imázsfilm műfaját és – önmagukon keresztül – minden olyan zenekart, amely külső elvárásoknak próbál „igényesen igénytelen” produkciókkal megfelelni. Hogy a Magidom tagjai nem szorulnak ilyen kompromisszumokra és a kiégéstől sem kell tartaniuk, leginkább annak köszönhető, hogy mindenkinek van civil foglalkozása (programozó, geológus, gazdasági informatikus vagy szabadidős sportrendezvény-szervező), így az együttes megmaradt a közös örömzenélés színterének.
Harmadik, Esendő halandó című nagylemezüket 2023 tavaszára tervezték megjelentetni, de mivel csak októberre készült el, két lemezbemutató koncertet is tartott a zenekar. Az album címadó dalával 2024-ben felléptek a Dal című televíziós tehetségkutató versenyen.
CsO

Forrás:

Kapcsolatok