Album/name

Syrius (klasszikus) albumborítók

A hetvenes évek elejének – az LGT mellett – zeneileg legizgalmasabb magyar zenekara. Rétegzenét (jazz-rock/progresszív rock) játszottak, de világszínvonalon. A klasszikussá vált felállás (Baronits–Orszáczky–Ráduly–Pataki–Veszelinov) mindössze négy évig (1970–1973) létezett, de ezen a néven – Baronits Zsolt (1944–1999, szaxofon, ének) vezetésével, más tagsággal, más zenével – előtte is, utána is működött a zenekar.
Az 1962-ben indult <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-syrius-korai-6713">korai Syrius</a> a hatvanas években a „slágerbeat” egyik mestere volt. Az évekig sikeres formáció végül 1969-ben bomlott fel, és ekkor a zenekarvezető, névtulajdonos Baronits új zenésztársak után nézett. A „nagy” Syrius 1970 tavaszára állt fel: benne Baronits Zsolt mellett Orszáczky Jackie (1948–2008, ex-Új Rákfogó) basszusgitározott és énekelt, Pataki László (1946, ex-Liversing) orgonált, Ráduly Mihály (1944, ex-Pege-együttes) fuvolázott és szaxofonozott, és Veszelinov András (1946–2007, ex-Atlantis, ex-Metro) dobolt.
A legenda szerint, amikor a hatvanas években tánczenét játszó Syrius 1969-ben feloszlott, a zenekarvezető-névtulajdonos, Baronits Zsolt új zenészek után nézett. 1969 novemberében a Premier Klubban hallotta az Új Rákfogó együttes tagjait, és ajánlatot tett: ha levágatják a hajukat, a továbbiakban anyagilag jól kifizetődő slágerbeatet játszhatnak. A megélhetési gondokkal küzdő zenészek rövid tanácskozás után bólintottak, a feltételekről azonban a későbbiekben már szó sem esett. Még néhány tagcsere, és 1970-re kialakult a Syrius legendásnak deklarált felállása.
Első nyilvános fellépésüket 1970 februárjában adták a Csanády utcai pinceklubban – hatvan vendég, zömmel szakmabeli előtt. A Chicago és a Blood, Sweat &amp; Tears zenei világát idéző muzsikájuk híre azonban futótűzként terjedt, és ettől kezdve folyamatosan telt ház fogadta őket minden kis klubban. Nemcsak zenéjükkel, hanem előadásmódjukkal is meglepték a közönséget: a jam sessionök pillanatra sem lazító játéka, a bensőséges hangulat valóban ünneppé, különleges eseménnyé varázsolta fellépéseiket. Ha untak egy számot, „mozaikoltak”, azaz az adott dal egyik pontján valaki átváltott egy másikba, a többieknek pedig követniük kellett. Jazzszínvonalon játszottak, de igazi rockos attitűddel. 
A legtöbben a Műszaki Egyetem Bercsényi utcai Rózsa Ferenc Kollégiumára szoktak – némi pátosszal – emlékezni, ahogy az ételszagú ebédlőben, a kőpadlóra dobált matracokon heverve, ülve, hátat hátnak támasztva hallgatták a zenét. Amely amúgy elég tág határok között mozgott: hol jazzrock, hol progresszív rock, hol jazzbe oltott rhythm and blues, de Orszáczkyék az elsők között játszottak népdalfeldolgozásokat, versmegzenésítéseket (József Attila: Tiszta szívvel), néha a műsorukba még század eleji kuplékat vagy Frank Zappa-zenebohózatokat is felvettek.
1970-ben a magyar származású Charlie Fischer producer hívta meg őket Ausztráliába, ahol a kontinensnyi földrészt bejátszották rendesen: összesen 22 városban léptek színpadra, a Sydney melletti Odyssey Fesztiválon a Pink Floyddal, a Black Sabbathtal, a Deep Purple-lel és a Chicagóval is állták a versenyt. Majd a Generation stúdiójában felvették a Devil’s Masquerade (Az ördög álarcosbálja) című nagylemezt.
Mikor letelt az egy év, mindenki marasztalta őket, de a zenekar tagjai végül 3:2 arányban a hazautazás mellett döntöttek. A sikeres külföldi vendégszereplés után – amelyről a hazai ifjúsági lapok is beszámoltak – a zenészek úgy gondolták, itthon meglódul velük a szekér. Nem így történt. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat még arra sem vette a fáradságot, hogy lemezükből magyar verziót készíttessen: egyszerűen megvásárolták az ausztrál felvétel licenszét, háromezer példányban kinyomták, és a maguk részéről letudták a dolgot.
Negyvenperces rockszvitjük, a Széttört álmok csak a rádióban hangozhatott el, a nekik érkező külföldi meghívásokra – az Interkoncert „jóvoltából” – pedig mindig más zenekarok utaztak el. 1972-ben csatlakozott hozzájuk a gitáros Tátrai Tibor (1952). 1973-ban még ott voltak a magyar rocktörténet első rockfesztiválján a diósgyőri stadionban, de aztán a két meghatározó frontember feladta a reménytelen küzdelmet, Ráduly Amerikában, Orszáczky Ausztráliában próbált érvényesülni – előbbi pincér lett, utóbbi megbecsült muzsikus.
A <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-syrius-kesoi-89141">késői Syrius</a> Baronits vezetésével a könnyedebb, funkysabb zene felé mentek el, 1976-ra Széttört álmok címmel lemezt is megjelentettek. 1976-ban Veszelinov és Tátrai kiszállt, majd amikor 1977-ben Pataki is lelépett (Ausztriába), a Syriusnak végképp befellegzett.
A zenekar klasszikus felállása – az időközben elhunyt Baronits Zsolt kivételével – 2001. szeptember 7-én a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon még egyszer színpadra lépett.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960-as, 1970-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 180–182.

Syrius (klasszikus) albumborítók

Kapcsolatok

Syrius (klasszikus)