EventSeries/name

2024 nyarán immár 17. alkalommal rendezik meg Dél-Baranyában az Ördögkatlan Fesztivált, amely kiterjedt kulturális és művészeti programokat kínál, beleértve a színházi előadásokat, irodalmi esteket, képzőművészeti és családi programokat, valamint koncerteket.
Az Ördögkatlan elnevezés megtévesztő lehet, nem egy heavy metal fesztivált takar. Valójában utalás a Nagyharsány mellett elnyúló "ördögszántotta hegy" legendájára. A helyiek ismerik és szeretik a fesztivált, kialakult a szoros együttműködés a települések és a fesztiválszervezők között.
Az első Ördögkatlant 2008-ban tartották, az esemény védnökei Törőcsik Mari színművész és Cseh Tamás előadóművész voltak. Azóta minden év nyarán megrendezésre került ez az ötnapos összművészeti fesztivál. Jelenleg ezeken a helyszíneken várják az érdeklődőket: Nagyharsány, Kisharsány, Vylyan Pincészet, Mokos Pincészet, Szársomlyói Szoborpark, Beremend, Villánykövesd. A rendezvény főszervezője - és Kiss Mónika dramaturg mellett társigazgatója - Bérczes László színházi rendező. Így hát a programok közül kiemelkedik az a több mint hatvan színházi esemény. Az Ördögkatlan népszerűségét mutatja, hogy 2019-ben már közel százezer fesztiválozó fordult meg náluk. Ezzel együtt a rendezvény közel 60 helyszíne akkora területen helyezkedik el, hogy soha nincs zsúfoltság.
Az elejétől kezdve igyekeztek úgy kialakítani a programot, hogy a különböző helyszíneken különböző műfajok kapjanak hangsúlyt. Például a Vylyan az irodalom, a képzőművészet és a dzsessz, Villánykövesd inkább a népi kultúra helyszíne. Ami pedig a könnyűzenei kínálatot illeti - bár az idei fellépőkről még nincs hír - de az elmúlt években többek között a 30Y, Balaton, Bohemian Betyars, Csík Zenekar, az Esti Kornél, Herczku Ágnes, Lajkó Félix, Quimby, Szabó Balázs Bandája, és a Tudósok muzsikájától volt hangos az Ördögkatlan.
HZ

Ördögkatlan Fesztivál

Ördögkatlan Fesztivál - Kezdetek

Ördögkatlan Fesztivál - Életképek, hangulatok 2022-2023

Underground líra (Balaton, Trabant)
E két zenekar – mely között rengeteg a személyi átfedés, nemcsak egymás közt, hanem más együttesekkel (főként Európa Kiadó) is – képviselte az 1980-as évek harsány, heroikus és indulatokban gazdag hazai underground színtéren a lírát, az intimitást, a belső utazást.
„Sosem tartottam természetesnek ezt a vad hozzáállást. Arra gondoltam, ez ellen kéne dolgozni. Kifejezetten arra hajtottam, hogy ne legyünk vad” – emlékezett vissza a kezdetekre Víg Mihály (1957, gitár, ének). Víg egyike azon keveseknek, akik 1978 elején ott voltak a Spions mindkét fővárosi koncertjén, sőt Molnár Gergely rocktörténeti előadásain is. Ezek hatására kezdett el hallgatni David Bowie-t, Lou Reedet és Brian Enot. Aztán rátalált Hunyadi Károlyra (1958–2023, gitár, ének), akivel 1979 telétől zenélgettek együtt, előbb házibulikon, majd a Belvárosi Művelődési Házban és a Bercsényiben. Ekkoriban a szaxofonos Villányi Zoltán volt a harmadik társuk, de ő 1981-ben lelépett Nyugat-Berlinbe.
Víg és Hunyadi szinte állandóan együtt voltak ekkoriban, tökéletes volt köztük az összhang, szinte sorról sorra rakták össze az első, szomorkás, melankolikus dalaikat. Kettejük formációjának Hunyadi a DNS nevet javasolta, Víg viszont kevésbé agresszív hangzásút szeretett volna, mondta, legyen Balaton, és a végén ebben maradtak. Ebben az intenzív első korszakban született például a Felejthetetlenek, az Álompor, a Valld be… és a Nem segít című számuk.
Az első komolyabb koncertjüket a Kulich Gyula téri Pszichiátriai Klinikán adták, az akkor debütáló URH előtt. És ettől kezdve rendszeresen játszottak a kor fontos underground helyein, többek között a Kassákban és a Bercsényiben. Mígnem 1982-ben Víg bele nem keveredett a Trabantba.
E furcsa nevű, és a kelet-német népautóhoz semmiben sem kötődő zenekar terve még 1980 nyarán a fotós Vető János (1953) fejében fogant meg, aki az ötlet megvalósításához megnyerte magának gyerekkori barátait, Lukin Gábort (1958, zongora) és Méhes Mariettát (1958, ének).
„Elmentünk a Balatonra nyaralni – idézi fel az indulást 1995-ben Vető. – Lukin szülői tiltás vagy lebeszélés ellenére megtanult zongorázni, sőt írt két dalt is. Egyik, a Balettcipőben, kis zongoraetűd, a másik, a Reggel a fürdőkádban, Bartók-átirat, akárhogy is vesszük. Szívesen írok rá verset, mondtam. Marietta meg rávágta, hogy szívesen elénekli. A német Plan csinált egy Fix Planet című lemezt, mire mi gyorsan csináltunk egy zenekart, Trabantban-d volt a neve, jó nagy, szobai csinnbummcirkusz, zongora, furulya, lábasok. Semmi köze a Trabanthoz, de mégis ez az a pillanat. A lemezre végül is a Vágtázó Halottkémek kerültek rá, de ez volt a Trabant kezdete. Rögtön utána magnót béreltünk. 500 forint volt három napra egy Akai, ez sok volt akkoriban. Kettőt béreltünk, pingpongoztunk velük. Aztán bevettük Víg Miskát, akinek volt egy ugyanilyen magnója, és akkor már csak egyet kellett bérelni.”
A befelé forduló alkatú Lukin úgy gondolta, a Trabant maradjon igazi szobazene, létezzen és terjedjen kizárólag magnókazettákon. S mivel Vető nem tudott igazán zenélni, Lukin megkérte az akkor még URH-s Menyhárt Jenőt, hogy gitározza fel néhány dalukat. Később jöttek a többiek, és az 1982 és 1984 között készült felvételeken Menyhárton kívül az Európa Kiadóból Dénes József és Magyar Péter, a Kontroll Csoportból Hajnóczy Árpád és Farkas Zoltán, a Balatonból meg Víg Mihály és Hunyadi Károly vett részt.
Víg és Lukin nagyon inspirálóan hatottak egymásra. Szinte versenyben írták a dalokat, és hamarosan komoly repertoárt sikerült összehozniuk. A kizárólag kazettán létező zene pedig futótűzként terjedt a fővárosban.
Aztán 1984-ben Xantus János az Eszkimó asszony fázik című filmjének forgatása szükségessé tette a szobák falai közül való kimozdulást. Játszottak többek között a Ráday Klubban, a MOM Művelődési Házban és az újpesti Úttörőházban, utóbbi két helyen adott ingyenes koncertjükből hat dal (Tangó, Itt van, pedig senki se hívta, Ragaszthatatlan szív, Gesztenyefák, Napszúrás, Balettcipőben) került rá a filmhez kiadott Hungaroton filmzene-kislemezre.
Különös, álomszerű, néha gyermeiken ábrándos zene a Trabanté, olyan érzése van az embernek, mintha egy házibuliban ülne, fél- vagy háromnegyed részegen, úgy hajnali ötkor. Méhes Mariettának nincsen különösebben hangja, ráadásul sokszor hamisan énekel, mégis e fásult/ernyedt daloknak sajátos, csak rá jellemző ízt ad. Mindehhez diszkrét a kíséret, nem mindig pontos, főleg nem megtervezett; néha olyan, mintha a gitárok sem lennének rendesen behangolva, de lehet, hogy ez csak azért tűnik így, mert a huszonegynéhány év alatt megnyúltak a szalagok. Mégis, mindez így együtt könnyen hangulatba hozza az embert, a mából hallgatva is hitelesen idézi a nyolcvanas évek első felének nyomasztó légkörű Budapestjét: hajnali részegség, reménytelenség, elvágyódás, melankólia.
Aztán 1985-86-ban, nagyjából egy időben, de egymástól teljesen függetlenül Lukin Gábor és Méhes Marietta úgy döntött, inkább az Egyesült Államokba menekülnek. A fennmaradt Trabant-felvételeket azóta többen több alkalommal próbálták publikálni, de ez Lukin ellenállásán rendre elakadt. A pirosbetűs napok szerepelt Kamondy Ágnes az irányzatnak méltó emlékművet állító 1995-ös Dalok Közép-Nirvániából című estjén, az abból kiadott lemezre azonban szintén nem kerülhetett rá. A fanatikusoknak viszont jó hír: Lukin 2006-ban mp3 formátumban 120 Trabant-felvételt küldött szét néhány barátjának, vélhetően ennek is ugyanazt a sorsot szánva, mint annak idején a kazettáknak: nincs hivatalos kiadás, de azért másolás útján úgyis elterjednek.
Lukin Gábor tehát szisztematikusan dokumentált, nem úgy Víg Mihály, aki a Trabant-évek után újrakezdte a Balatont. Mint hangsúlyozta, sosem őrizgetett meg semmit. „Azok a dalok, amik igazán érdemlegesek, valahogy úgyis napvilágra kerülnek. Sőt, néha olyanok is, amiknek nem kéne. Mindig úgy álltam hozzá, hogy a múlt nem érdekes. Majd csinálok holnap jobbat. Másokkal ellentétben nekünk nincs stúdiófelvételünk a nyolcvanas évekből. Felkérni nem kértek, mi meg nem nyomultunk. Éltük az életünk. Ahogy szoktam mondani: igaz, hogy minket nem akartak felfedezni, de nem is lehetett volna. Egyszerűen nem voltunk rá alkalmasak.”
Az újjáalakult Balatonba Víg magával vitte a Trabant-korszakban írt legfontosabb dalait (Fáraó népe, Harang, A Nap az apa, Kígyó). A következő években egyfajta szimbiózisban éltek az Európa Kiadóval: együtt járták az országot, s Víg és Hunyadi mellett a három EK-tag, a gitáros Dénes József, a szintetizátoros Másik János és a dobos Magyar Péter játszott. Ez volt talán mindkét zenekar életében a legjobb, legemlékezetesebb korszak, bizonyítja ezt többek között a Bahia által kiadott 1986-os Zichy-kastély-beli koncert CD.
„Az előttünk járó generációval szemben nálunk semmiféle irigység nem volt – emlékszik a közelmúltból Víg. – Az öregek szinte belülről nyomták a stúdióajtókat, nehogy betehessük a lábunkat az ő területükre. Az underground zenekarok viszont mindent megosztottak egymással, keverőket, erősítőket, ha kellett, a hangszereket. Ha meg szükség volt rá, mentünk játszani egymás zenekaraiban.”
1987 őszén azonban minden megváltozott. Pajor Tamás hatására/hívására Víg Mihály is megtért, és a Hit Gyülekezetének tagja lett, s bár három hónappal később „kitért a hitéből”, utána igen hosszú szünet következett. Minden változott, átalakulóban volt, és csak 1993-ban érezte úgy, hogy újra érdemes felmennie a színpadra. Egy Batu Kármen-koncert után odament annak vezetőjéhez, feLugossy Lászlóhoz (ex-Bizottság), és megkérdezte, zavarná-e, ha a basszusgitárosával, Wahorn Simonnal és a dobosával, Oláh Immánuellel dolgozna. FeLugossyt nem zavarta, így újra emelkedni kezdett a Balaton, és 1996-ban ebben a felállásban vették fel a zenekar egyetlen „valósidejű” lemezét (Fény közepe a sötétség kapujában). Amit 2019-ben követett egy sok feldolgozással teli CD (Lassan már hiába… stb.), míg Víg Mihály szólóban az évek során kiadott egy válogatást a Tarr-filmzenékből, egy Petőfi és Ady-versekre épülő hangköltészeti kiadványt, valamint édesapja, Víg Rudolf cigányzenei gyűjtéseinek emlékére egy szép folk-feldolgozáslemezt Cigánydalok címmel.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 67–72.
Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/TrabantZenekar/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/TrabantZenekar/?locale=hu_HU</a>

Balaton / Trabant

Az 1990-es évek egyik legegyénibb hangvételű rockzenekara.
Előzménye: a Kiss testvérek – Kiss Tibor (1971, gitár, ének) és Kiss Endre (1965, gitár) köré szerveződő Október nevű középiskolai formációban már játszott Varga Livius (1971, ütőhangszerek) is. A rendszerváltozást megelőző években a Münnich Ferenc Gimnázium diákjaiként az Október zenekarban játszottak, műsoruk az akkori jelen idejű újhullámtól (Talking Heads) a klasszikus rockhagyományokig (Rolling Stones) mindent átfogott. 1988 őszén a helyi szalagavató bálon léptek fel, ekkor már Kiss bátyja is a zenekar tagja volt, és hamarosan amolyan lokális hősök lettek. Az érettségi után a képzőművész ambíciókkal rendelkező Kiss Tibor felköltözött Budapestre (később festő szakon elvégezte a főiskolát), de vissza-visszajárt Dunaújvárosba, ahol különböző alkalmi formációkkal zenélgetett. A Tequila nevű kocsmában például sokat játszottak duóban vagy trióban akusztikusan, a főnök meg egy idő után felvetette, mi lenne, ha nyáron kiütnék a falat, és létrehoznának egy szezonális klubot, ahol ők lennének a házigazdák. Kiss Tiborék megörültek, kiütötték a falat, és a következő években igazi pezsgést hoztak Dunaújváros életébe. Több száz ember fordult meg a klubban alkalmanként, ahol az akkori feltörekvő rockzenekarok, a Kispál és a Borztól a Tankcsapdáig mind megfordultak. Majd a Tequila sikerén felbuzdulva más kocsmárosok is hívtak együtteseket.
Közben Kiss Tibor és az időközben az Egyesült Államokból visszatért Varga Livius elhatározta, hogy itt az ideje saját számokat írni. Mivel sokat kocsmáztak, abba a miliőbe álmodták bele a zenekart is, helyzetekről, kalandokról, házibulikról énekeltek, és annak a világnak teljesen megfelelt az angol nyelv. Így születtek az első dalok (Rotten Vein, Stink, Upside Down), és az akkori repertoárból a feldolgozásokat szép lassan felváltották a sajátok. Melyekből persze még erőteljesen ki lehetett hallani a hatásokat (Kurt Weill, Tom Waits). Majd a Tilos az Á-ban megismerkedtek későbbi névadójukkal, Birth Quimby-vel. És már az ő nevén léptek fel 1991 szilveszterén (mások szerint a zenekar neve ennél szaftosabb eredetű).
Sorozatos tagcserék után 1993-ra állt össze az első stabilabb felállás – Kiss Tibor, Kiss Endre és Varga Livius mellett Molnár Tamás (szaxofon), Mikuli Ferenc (1971, basszusgitár) és Medve Ákos (dob) –, mely rögzítette az első, angol nyelvű kazetta anyagát (A Sip Of Story). Eredetileg nem akarták megjelentetni, amolyan demónak szánták, hogy házalhassanak vele, de a Mafioso Records vezetője, Podlovics Péter mégis látott benne fantáziát, így kiadta. Pedig valóban nem kiérlelt produkció, inkább csak amolyan helyzetjelentés arról, éppen hol tartottak.
Ezt követően kilépett Kiss Endre, helyére Balanyi Szilárd (1974, billentyűsök) érkezett, és már vele vették fel a végül magánkiadásban megjelent, még szintén angol nyelvű Jerry Can Dance-t. Ráadásul nem akármilyen – de a kort jól jellemző – körülmények között. Amikor kezdtek ismertté válni, megkereste őket egy illető, hogy a menedzserük lenne. Bevitte őket egy stúdióba, ahol januárban felvették a Jerry Can Dance-t, az áprilisi lemezbemutató koncert előtt két héttel viszont még nyoma sem volt a CD-nek. A menedzserük nyugtatgatta őket, hogy késik a nyomda, meg a nyersanyag. Kissék gyanút fogtak, felhívták a stúdiót és kiderült, hogy a felvételek még mindig ott állnak. Rokonoktól, ismerősöktől végül egy nap alatt sikerült összegyűjteni azt a négyszázezer forintot, amiért kiválthatták a masterjüket, majd kerestek nyomdát, maguk csomagolták a CD-ket, és így pont kész lettek a koncert napjára.
Ezután szerződtek le – a Kispál és a Borzhoz hasonlóan megint csak az ott dolgozó Oláh István márkamenedzsernek köszönhetően – a PolyGramhoz. Ekkor már idehaza az angolul éneklő rockzenekarok között ők voltak a legkeresettebbek, megelőzve a Sexepilt és az Andersent is. És bár nem túl előnyös feltételekkel szerződtették le őket, végül öt albumuk jelent meg a PolyGramnál.
1995 őszén Kiss Tibor és Varga Livius három hónapot töltött New York-ban, majd hazajövetelük után több szempontból is váltottak: egyrészt ettől kezdve kizárólag magyarul írták a dalokat, másrészt kiszélesedett a zenei horizont, és a korábbi sanzonos-bárzenés stílus mellett az új számokban mindenféle népzenei/világzenei behatások jelentek meg. Az ekkor született Majom-tangó, majd az egy évvel későbbi Diligramm hozta meg nekik a szakmai áttörést és a közönségsikert, a kilencvenes évek második felében már az egyik legnépszerűbb alternatív együttesnek számítottak.
Ekkorra végleg kialakult saját letisztult és egyéni hangjuk, az 1999-es Ékszerelmére szintén tovább erősítette pozíciójukat, a 2000-es Szigeten már a nagyszínpad egyik sztárzenekara voltak. Ezt követően azonban megtorpant a Quimby, a 2002-es Káosz Amigos után pedig komoly válságba kerültek, amit tetézett Kiss Tibor drogfüggősége, így hosszú időre eltűntek a reflektorfényből. A Quimby 2004 végén tért vissza a színpadra, 2005 végén kiadott egy remek nagylemezt (Kilégzés), és attól kezdve egyre nagyobb lett a felhajtás körülötte. Bárhol, bármikor teltházak előtt játszhatott. Nagyot lökött rajtuk, hogy 2008-ban a Csík zenekar feldolgozta a Most múlik pontosan című dalukat, és ezáltal szélesedett a közönség korfája. A celebközeli állapotra utalt, hogy a zenekart szidni is divat lett, mondván, Kiss Tibiék rég elvesztették a szüzességüket és a lelkesen mámoros bájukat, egyre kevesebbet vetnek, inkább csak aratnak. Ami őket felszínesen szemlélve akár igaznak is tűnhetett, de közben számos olyan produkciót vállaltak be (például országjáró teátrumturné), amely pont nem ezt sugallta. Meg hát persze a szüntelen igény kiváltotta szüntelen rohanás rengeteg alkotói energiát szívott el. Miközben folytonosan küzdhettek a bulvárosodó médiával és a szegényes műfaji infrastruktúrával.
Így esett meg velük, hogy bár pontosan tudják, a Budapest Sportaréna mennyire nem az ő életterük, 2011. november 12-én – kizárásos alapon – mégiscsak ott vágták a tortát a huszadik születésnapjukon (öt évvel később ugyanitt ünnepeltek). Majd 2013 augusztusában, a Sziget nulladik napján ismét csak ők uralták a nagyszínpadot. Nagyjából ekkorra értek népszerűségük csúcsára, bár továbbra is a hazai koncertélet aktív és hangsúlyos szereplői.
Közben 2006-ban fennállásuk tizenöt éves évfordulójára válogatáslemezt és DVD-t jelentettek meg (Family tugedör), majd 2010-ben jött a várva várt új stúdióalbum (Kicsi ország), a huszadik évfordulót pedig 2011. november 12-én a Budapest Sportarénában ünnepelték. Szintén ekkor jelentették meg első koncertkorongjukat (Instant szeánsz), ami a Kicsi ország-hoz hasonlóan szintén vezette a MAHASZ eladási listáját, és aranylemez lett. Ezután további két albumot (Kaktuszliget, 2013, Jónás jelenései, 2016) jegyeztek. 2020 legelején a zenekar frontembere, Kiss Tibor terápiás céllal ismét hosszú időre visszavonult a nyilvánosság és a média elől, csak 2022 őszén állt a zenekarral ismét színpadra.
JBSz-SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 445–448.
Kapcsolat:
<a href="http://quimby.hu/hu/">http://quimby.hu/hu/ </a>
<a href="https://hu-hu.facebook.com/Quimby.hu/">https://hu-hu.facebook.com/Quimby.hu/</a>

Quimby

Ha egy dalról nehéz eldönteni, hogy alternatív zenekart vagy folkcsapatot hallunk; ha a szöveg nagyon költőinek tűnik vagy konkrét költeményre emlékeztet, valószínűleg Szabó Balázs bandája játszik – ez a formáció ugyanis a versek megzenésítésének és a műfajok házasításának is specialistája.
Vezetője, Szabó Balázs (1978) életét a kezdetektől kíséri a zene: előbb zongorázni, gitározni és hegedülni tanult, aztán a furulya, a kaval és a koboz következtek, úgyhogy ma már egyszerűbb multiinstrumentalistaként beszélni róla. Falusi fiúként – a Hajdú-Bihar megyei Tetétlenen – bőven volt része lakodalmakban, sorszerű volt tehát népzenei kötődése. Ennek ellenére nem népzenészként, még csak nem is zenészként, hanem bábszínészként, bábrendezőként indult a pályája a debreceni Vojtina, a pécsi Bóbita, illetve a kecskeméti Ciróka Bábszínházban. Kecskeméten találkozott a FankaDeli művésznéven ismert Kőházy Ferenccel, vele hozták létre 2005-ben a népzenei és rap elemeket kombináló Suhancos együttest, amely két albummal (Üzenetrögzítő, 2007; Jól tévedni emberi dolog, 2009) írta be magát a honi kultúrtörténetbe. A második korong megjelenésének évében aztán fel is oszlott a zenekar, Szabó Balázs pedig elkészítette Ül.dög.élek című szólólemezét és megalapította jelenlegi együttesét, a Szabó Balázs bandáját.
A frontember mellett Ölveti Mátyás csellista, Harangozó Sebestyén gitáros, Acsády Soma basszusgitáros és Ferencz László dobos alkotta formáció elsősorban a magyar népzenét a könnyűzene különböző válfajaival, és gyakran klasszikus vagy kamarazenei hangszereléssel ötvöző dalaival hívta fel magára a figyelmet, de költészetünk gyöngyszemeinek – többek között Radnóti Miklós, Pilinszky János, Ady Endre és Grecsó Krisztián verseinek – megzenésítése is munkáságuk fontos részévé vált.
Bemutatkozó albumuk, a Megcsalogató 2010-ben látott napvilágot, amelyet az Átjárók (2011), a Közelebb (EP, 2012), az Élet elvitelre (2014), az Újracsalogató (2015), a Rajtad felejtett szavaim (2018), a megzenésített Radnóti-verseket tartalmazó Hasonlatok (2018) és az X (2019) című korongok követtek.
Az együttes egyéni hangvételű, magával ragadó koncertjei teltházzal mennek, a szakmai elismerések sorából pedig a zenekarvezető 2016-os Petőfi Zenei Díja (az év férfi előadója), illetve az Élet elvitelre című korong Fonogram Díja (a 2015-ös év hazai alternatív albuma) emelhető ki. Szabó Balázs sokoldalúságát tükrözi a Magyar Állami Népi Együttes 2016-os Apám ablakából az ég című előadása is, amelyet rendezőként és zeneszerzőként jegyez.
Három évvel a Szabó Balázs Bandája zenekar 10. születésnapi albumának megjelenése után 2022 augusztusában Szabó Balázs új szólószámmal (Naphajó) jelentkezett, ami a Szia, Életem! című új film egyik betétdala. 
CsO
 
A zenekar Facebook-oldala: https://hu-hu.facebook.com/szabobalazsbandaja/

Szabó Balázs Bandája

Az egyik legeredetibb szabadcsapat kétségkívül a dadaista Tudósok, melynek vezetője, drMáriás (Máriás Béla, 1966, ének, szaxofon, trombita) a nyolcvanas évek vége óta provokál és meghökkent, elszomorít és nevettet bennünket. Versben, rajzban, zenében, performance-ban.
A nyolcvanas évek második felében drMáriás a belgrádi zeneakadémián népzenét és zenetörténetet tanult, illetve különféle jazzformációkban vett részt. Ezzel párhuzamosan avantgárd zenével, képzőművészettel foglalkozott, Cage és Brötzmann koncertjeit hallgatta, majd mintegy válaszként 1988-ban Újvidéken megalapította a Tudósokat, melyben akkoriban – mint megfogalmazta – „csapásmérő szövegek ötvöződtek egy hendrixes élményvilággal és a free jazzel”. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján főként Újvidéken és Belgrádban koncerteztek, de ellátogattak Budapestre, ahol a Tilos az Á, a Fiatal Művészek Klubja, a Fekete Lyuk, a szentendrei Vajda Lajos pincegaléria és hasonló helyeken léptek fel.
A katonai behívó és zaklatások elől aztán drMáriásnak menekülnie kellett, Magyarországon új formációt alapított, majd amikor Bada Dada (Bada Tibor, 1963–2006, ének) szintén átjött, 1992-ben friss társakkal folytatták a Tudósok történetét. A kilencvenes évek közepén adott koncertek azonban nagyban függtek Bada hullámzó lelki világától, voltak nagyon erős és eredeti megnyilvánulásai, és voltak értelmezhetetlen helyzetek. Bada végül 1996-ban távozott a zenekarból, és a Tudósok onnantól valóban zeneibb vizekre evezett.
Az azóta évente, kétévente megjelent korongok egyaránt a jazz, a kísérleti zene, a performance, a költészet határán mozognak, sok humorral és öniróniával. A kétezres évek második felében különösen erős volt a csapat – drMáriás mellett Endrei Dávid (1982, basszusgitár), Jeli Gergely (1977, dob) játszott –, és bár Tövisházi Ambrus (1976, billentyűsök) 2012-es csatlakozása után sokat is poposodott a Tudósok hangzása, koncertjei és albumai továbbra is kellőképp ütöttek. Miközben a zenekar New York-tól Berlinen át Gyergyószárhegyig, a kortárs zenei fesztiváloktól az avantgárd jazzklubokon át a pubokig sokfelé megfordult a világban.
A Tudósok eddigi utolsó stúdióanyaga (Akkor is nevetek) 2019-ben jelent meg, de 2021-ben – a Tudósok 35. születésnapjára – kihoztak egy válogatáslemezt (Buta szeretnék lenni), mely a zenekar 1993 és 2018 között megjelent számainak újramasterelt változataiból áll.
2023-ban új lemezt készítettek Himnikus idők himnuszai címmel, amelyen a társadalomkritikát, humort, iróniát, lendületet és szabadságérzést egy új szintre emelték.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 453–454.
A zenekar Facebook-oldala: https://hu-hu.facebook.com/tudosok/

Tudósok

Amikor a klasszikusok új ruhát kapnak – ezek a legizgalmasabb feldolgozáslemezek

Lehet, nem is kell több új szerelmes dalt írni, a régieket is fel lehet dolgozni

Az utóbbi másfél évtized legnagyobb közönségsikert arató magyar népzenei együttese. A Csík János (1964, hegedű), Szabó Attila (1968, hegedű, gitár), Majorosi Marianna (1969, ének), Barcza Zsolt (1978, cimbalom, harmonika), Kunos Tamás (1970, brácsa), Bartók József (1977, bőgő), Makó Péter (1979, fúvósok) felállású zenekar népszerűségét mutatja, hogy 2012-ben a jubileumi Szigeten a mínusz egyedik napon önálló nagykoncertet adhatott.
Az 1988-ban Kecskeméten Csík János és Kunos Tamás által alapított Csík zenekar a kilencvenes években azon kevés vidéki együttes egyike volt, amelyik tudta állni a versenyt a legjobb budapesti táncházi bandákkal. Az 1995 őszén megnyílt Fonó Budai Zeneházban igazi otthonra leltek: a mai napig ott próbálnak és ott jelentetik meg lemezeiket.
A kezdeti trió a kilencvenes évek során többször bővült, illetve átalakult. 1994-ben csatlakozott hozzájuk Majorosi Mariann, a Magyar Állami Népi Együttes egyik vezető táncosa és énekese, egy évre rá pedig Szabó Attila, aki sokáig párhuzamosan az egri Gajdos prímása is volt. 2000 után több fiatal került az együttesbe, többek között a tangóharmonikás és cimbalmos Barcza Zsolt.
A vidékiek közül kétségkívül az 1988-ban indult kecskeméti Csík zenekar volt az, amelyik a legjobban állta a versenyt a fővárosi bandákkal. S amelyik aztán az elmúlt években zenefronton a legnagyobb befutó lett. Sikere nemcsak a szűkebb népzenei színtéren zavarba ejtő, de a hazai popsztárok számára is megszégyenítő. Tizensokezres lemezeladásokkal, sokezer embert megmozgató nagyszabású koncertekkel, közte a 2012-es Szigeten önálló, sokvendéges nagyszínapos bulival. Ráadásul sokáig ők jegyezték a világháló legnépszerűbb magyar dalát: a Most múlik pontosan youtube-klipjére közel tízmillió alkalommal kattintottak rá. S hogy sikerük mennyire széles spektrumú, mondhatni, népfrontos jellegű, a magyar társadalomban szerteágazóan gyökeret verő, jól mutatja, hogy dalaik nemcsak táncházas környezetben vagy zajos rockkoncerten állják a sarat, de urbánus tinédzserpartikon vagy nyugdíjas klubesteken is.
E nagyfokú felfutás persze alapvetően annak köszönhető, hogy az utóbbi tíz évben popslágerek tömegét formálták át a maguk népzenés képére. De fennállásuk első másfél évtizede alatt mégiscsak konokul ragaszkodtak az autentikus előadásmódhoz. Igyekeztek az erdélyi öregek tudását, muzsikálását minél hitelesebben és életszerűbben elsajátítani, s igyekeztek azt minél több embernek megmutatni. Tették ezt hol sikeresebben, hol csendesebben, de következetesen.
2000-ben Sydneyben az olimpiai játékokat kísérő kulturális programok keretében ők képviselhették Magyarország népi kultúráját.
2002-ben Csík János súlyos autóbalesetet szenvedett, a bal karja több helyen eltört, sokáig kérdéses volt, vehet-e még a kezébe vonót valaha. Évek alatt fokozatosan nyerte vissza képességeit. A zenekar ebben a nehéz időszakban sem szűnt meg létezni, a másik prímás, Szabó Attila vezetésével játszottak.
Szabó Attila volt az is, akinek hatására Kispál és a Borz számokat kezdtek népzenei hangszerekkel és dallamokkal átdolgozni. Akkora sikerrel, hogy Senki nem ért semmit című lemezük világzenei kategóriában Fonogram-díjat nyert. A 2008-as, beszédes című Ez a vonat, ha elindult, hadd menjen… albumukon folytatták ezt az irányt, és az ezen hallható Most múlik pontosan című Quimby-szám feldolgozása hozta meg számukra az igazi sikert.
Fontosabb fellépéseikre rendszeresen hívtak zenész vendégeket. Többek között a jazz szaxofonos Dresch Mihályt (aki egyébként sokáig az együttes állandó tagja volt), a szájharmonika virtuóz Ferenczi Györgyöt, a fúvós Szokolay Dongó Balázst, a tamburaprímás Csurai Attilát és Pál István „Szalonnát”. A popzenészek közül pedig Lovasi Andrást, Kiss Tibort és Presser Gábort.
Az utóbbi időben persze nagyot pördült velük a világ. De azért minden nyomás, kísértés, emberi ingadozás ellenére megmaradtak önazonosnak. És ha időnként el is vétették a mértéket és belecsúsztak hamiskás, giccsközeli szentimentalizmusba, utólag rendre korrigáltak. És ne feledjük, hídverő szerepük régóta sokkalta fontosabbá nemesedett annál, mint hogy pontosan mit és miként játszanak. Hatásukra mégiscsak tízezrek fordultak az autentikus magyar népzene és azon keresztül a hagyományőrző paraszti kultúra felé.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, A magyar folk története, Bp., Kossuth Kiadó, 2013, p. 191–192.

Csík Zenekar

Művész, aki ugyanazt az egy, élethosszig tartó művet játssza

A hegedű hangszínét és kifejező erejét definiálta újra a jobb híján szintén a világzenei színtérhez sorolható Lajkó Félix, akinek szonikus világa erősen egyéni: magyar, roma és szerb népzene, kortárs hatás, illetve némi jazz keveredik benne. Az öntörvényű és kiszámíthatatlan vajdasági hegedűművész még Dresch Mihály zenekarában tűnt fel, úgy 1993 táján, aztán az évtized derekán bandával és anélkül is meghódította Budapestet. Azóta sokszor sok időre eltűnt, de mindig újra felbukkan, és különböző formációban ismét megcsillogtatja tudását. De lényegében továbbra is ugyanazt az egy, élethosszig tartó művet játssza.
Újat mondani róla továbbra is nehéz, az őt jellemző kettősség változatlanul igaz: istenadta tehetség, sorsa mégis – vagy tán épp ezért – kiszámíthatatlan. Lényegében ma sem jár sokkal előrébb, mint mondjuk öt éve, és ma sincs igazán elveszve. Úgy kezeli a hangszerét, olyat húz a vonójával, amit nem lehet tanulni, szívből és vérből muzsikál, néha a legelemibb zenei szabályokat is felrúgva. Játéka helyenként hamisnak tűnhet persze, el-elcsúszik a hangokkal, de a temperált hangköz csak európai beidegződés. S ha Lajkó valamire valóban nagy ívben tesz, az épp a beidegződés. És a megfelelni vágyás, illetve kötelezettség. 2009-ben New York-ban ráadást sem adott („nem éreztük, hogy kellett nekik”, nyilatkozta), ahogy a koncert utáni fogadáson is látványosan félrevonult. Miként mondogatja, neki teljesen mindegy, hogy Tokió, New York koncerttermeiben vagy egy kis szerbiai falu kocsmaközönségének játszik. Ahogy a változás, fejlődés hiányát firtató vélemények is rendre leperegnek róla. „Nem tudok kitalálni semmi újat. Mindig ugyanazt fogom az emberek fejéhez verni.” – nyilatkozta 2009-ben az Figyelőnetnek. Vagy 2012-ben a Lángoló Gitárokban Rácz Mihálynak: „Minden alkalommal mást kéne csinálnom? Nézd meg, a falusi hegedűsök életük végéig ugyanazt játsszák, ráadásul generációkon át.”
Lajkó Félix a vajdasági Topolyán született, a nyilas jegyében, Beethovennel egy napon. Zenekedvelő családban nevelkedett, amelynek korábban egyetlen tagja sem választotta a zenélést élet- és szakmai hivatásul.
Első hangszerével, a citerával tíz éves korában ismerkedett meg. Hegedűt két évre rá vett először a kezébe. Az alsófokú zeneiskolát három év alatt végezte el Kishegyesen. A szabadkai zenei középiskola második osztályát otthagyva indult el Budapestre, kölcsönkért hegedűvel, ahol a Dresch Quartet tagja lett. Azóta ingázik Budapest és Szabadka között, egyformán képviselve és összekötve az anyaországot és a Vajdaságot.
„A zeném alapját a hangszerem érzékenysége és sokszínűsége adja. Nem játszom semmilyen új stílusú muzsikát, csak járom a magam útját, improvizálok és zenét komponálok. Nem teszek különbséget zenei stílusok és irányzatok között; játszok népzenét, klasszikus muzsikát, rockot, bluest, jazzt és improvizatív dallamokat.”
Sok neves együttessel és egyéniséggel dolgozott. Tagja volt Szabados György együttesének, a MAKUZ-nak és Boris Kovač zenekarának, a Ritual Nova-nak. Számos alkalommal fellépett a világhírű japán bhutó táncossal, Min Tanaka-val, a francia Noir Désir zenekarral. Több koncertet adott Alexander Balanescu-val, Boban Marković rézfúvós roma zenekarával. Számos színházi előadáshoz írt zenét, például a Szabadkai Népszínház Közellenség című vajdasági underground operettjéhez, de komponált a Franciaországban élő, szintén vajdasági születésű, legújabban a budapesti Trafót igazgató Jozef Nadj (Nagy József) és Bozsik Yvette koreográfiaihoz is. Nevéhez fűződik az 1998-as szarajevói kulturális fesztivál, a Sarajevska Zima himnuszának megkomponálása. Számos nagyjátékfilmben szerepelt és róla forgatta Jancsó Miklós a Játssz, Félix, játssz! című kisfilmjét. 2000-ben zenét írt a Velencei Biennálé Új Atlantisz felé című projektjéhez. Főszerepet játszott Mundruczó Kornél Delta című filmjében, amelynek zenéjét is ő szerezte és játssza. 2008-ban a Magyar Filmszemlén a legjobb filmzene kategóriacímet nyerte.
Hegedűjátékával elbűvölte többek között New York-ot, Tokiót, Berlint, Londont, Amszterdamot és Bécset. A párizsi Théâtre de la Ville színpadának visszatérő vendége. 2001-ben vendége volt zenekarával Pina Bausch wuppertali fesztiváljának és ő nyitotta meg 2000-ben a monacói Grimaldi Forum kulturális és konferencia központot. 2001-ben, a franciaországi Magyar Év egyedüli fellépőjeként játszott az Avignoni Színházi Fesztivál keretén belül a Pápai Palota udvarán. Azóta különféle formációkban járja a világot és bűvöli el hegedű- és citerajátékával a nagyérdeműt. 2006 óta Brasnyó Antal brácsás kíséri ezen az úton.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar folk története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2013, p. 264–267.

Lajkó Félix

5 tuti dal, hogy csúcsra járasd a szakítás utáni érzelmeidet

Sokan a Mano Negra/Manu Chao vagy a Gogol Bordello fémjelezte mulatós hullám friss feltörekvőjét látták/látják ebben a 2009-ben Miskolcon alakult zenekarban, amely valóban sikeresen gyúrta össze a kocsmapunkot a balkáni cigányos zenével. Az énekes Szűcs Levente és a gitáros Mihályfi Máté vezette soktagú formáció öndefiníciója szerint speed-folk-freak-punk zenét játszik, vagy ahogy megfogalmazták: „a zúzós punkot, a pattogó skát, a sodró pszichedéliát vagy éppen a melodikus témáikat fűszerezte magyar, balkáni és cigány dallamokkal.” A Bohemians eddig öt elementáris erejű nagylemezt (Boros utca 1., 2011, Stone Soup, 2012, Utcabetyár, 2013, Csavargó, 2017, Gubancos, 2021) jegyez, de azok egyike sem tudja igazán visszaadni azt az őrült-hedonista hangulatot, amely a koncerteken annyira magával ragadja az érdeklődőket. A zenekar további tagjai: Palágyi Máté (hegedű, ének), Fehér Gábor (basszudgitár), Dankó Dániel (dob) és Kondor Domonkos (trombita).
A legenda szerint Szűcs Levente és Mihályfi Máté egy végtelenül hosszúnak tűnő vörösboros-pálinkás éjszaka után határozta el, hogy zenekart alapít. Végigjárták Miskolc klubjait és éjszakai szórakozóhelyeit, míg rátaláltak a zenei elképzeléseiknek leginkább megfelelő hegedűsre, szaxofonosra, basszusgitárosra és dobosra. Már a 2011-ben megjelent bemutatkozó albumukkal (Boros utca 1.) sikeresen turnéztak a Baltikumtól Németországon át Spanyolországig, a következő években pedig szinte a teljes kontinens bejárták. Majd miután 2016-ban a Bohemian Betyars megnyerte a Nagy-Szín-Pad című tehetségmutató versenyt, eljutottak a Távol-Keletre, Kínába, Japánba, Dél-Koreába, ahol igazi egzotikumnak számítottak.
„Minden embernek megvan a saját &gt;folkja&lt;: a gyökerei, a személyes története. Ebből merít és épít fel maga körül egy világot – nyilatkozta Szűcs Levente azzal kapcsolatban, hogy a nagy nemzetközi sikerek ellenére miért ragaszkodnak annyira a borsodi megyeszékhelyhez. – Nekem, nekünk Miskolc ez a &gt;folk&lt;. De még meg sem volt a zenekar, amikor már tudtam, hogy egyszer elhagyom a várost és Pestre költözök. Ha egy vidéki srácnak mehetnékje van, akkor általában irány Pest. És én már 15-16 évesen tudtam, hogy egyszer ezt szeretném: együtt lakni a barátaimmal Budapesten. Ami össze is jött. De annak ellenére, hogy elköltöztünk Miskolcról, a várost szeretem, és nagyon jó volt ott felnőni.”
Az RTL Klub 2016-ban a Farm című valóságshow főcímdalának a zenekar Megjöttek a fiúk című számát választotta, ahogy három évvel később szintén ők játszák a Drága örökösök vígjátéksorozat főcímdalát is (Majd’ meghalok).
2024 májusában 15. születésnapi koncertjüket adják a Budapest Parkban. Emellett új lemezzel is készül a zenekar. Az album koncepciója hazai - köztük a Parno Graszt és a Platon Karataev - valamint külföldi zenekarokkal való együttműködéseken alapul, ilyen a katalán La Pegatina együttes, akikkel már meg is jelent a közös daluk, Quatre Grapes címmel.
JBSz, HZ

Bohemian Betyars

Társművészeti találkozó – Öt dal, amelyet filmekben is hallhatunk

Ez a két filmzene a mozivásznon kívül is nagy népszerűségre tett szert

A VAN filmzenekar a megalakulását a 2014-ben bemutatott, nagysikerű, generációs kultfilmmé vált VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmvígjátéknak köszönheti, hiszen az ahhoz készült zene megkomponálásához és előadásához társultak a tagok. Aztán mikor négy évvel később bemutatták a rendező, Reisz Gábor második, Rossz versek című újabb filmvígjátékát, annak újraértelmezett zenei anyagát ismét többször előadták, koncertszerűen, vetítéssel kombinálva.
„Gyakorlatilag a filmes ötleteimnek legalább a fele valamilyen zenei inspirációból ered. Meghallok egy dalt, és elindul a fejemben egy folyamat, egy jelenetsor, vagy megjelenik egy kép. Néha lejátszási listákat is szándékosan úgy állítok össze, hogy a mozi feltételezett atmoszférájával szinkronban segítsen jobban belemélyedni a munkába.” – magyarázta Reisz Gábor 2020 decemberében a kortarsonline.hu-n. Diplomamunkájában a főszerepet egykori osztálytársára, Ferenczik Áronra bízta, vele kezdett el örömzenélgetni a konyhában (ő gitározott, Áron énekelt), majd forgatás közben bevonta Csorba Lóránt (Lóci játszik) barátját is, így született meg a filmzene. Majd amikor ennek felvételéhez megfelelő muzsikustársakat kerestek, kialakult körülöttük egy zenekar.
A VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan zenéje olyannyira nagy sikert aratott, a kapcsolódó dalokat kiadták lemezen, ők meg jónéhányszor élőben is előadták. Majd négy évvel később jött az újabb Reisz-film, a Rossz versek, ahhoz meg az új zeneanyag, melynek zenekari átirataival ismét számos alkalommal léptek fel.
A Szendrey-Nagy Olivér (ének), Reisz Gábor (gitár), Csorba Lóránt (gitár), Kálmán András (billentyűs hangszerek), Koroknay András (basszusgitár), Lukács Roland (ütőhangszerek) és Burucs Szabolcs (dob) felállású VAN filmzenekar a 2018-as, 2019-es koncertjein mindkét film eklektikus és melankolikus hangulatú zenéjéből válogatott. Felléptek az A38-on, a Kobuci Kertben, a Pontoonon, a Margó fesztiválon és az Ördögkatlanon is, valamit két videóklippel is előrukkoltak. Miközben régóta szerettek volna filmtől függetlenül is, önálló zenekarként bemutatkozni. úgyhogy 2020 júliusában egy film nélküli dalt (Szőke lettél) készítettek, Jakab Juli főszereplésével. Azóta viszont nem hallattak magukról.
JBSz

VAN filmzenekar

Ma lenne nyolcvanéves, több mint tizenhárom éve nincs közöttünk Cseh Tamás

Bár Cseh Tamás (1943–2009) kora alapján az 1960-as évek beatgenerációjához tartozik, csak a hetvenes évek elején jelentkezett először dalokkal, amelyekben a beatmozgalom kifulladása utáni korszakban, a macskajajok és karrierek idején énekelte meg nemzedéke szép emlékeit, rossz lelkiismeretét, nyugtalan hétköznapjait. Elfojtásaival, szorongásos látomásaival, sorok között meghúzódó gondolataival, sokat mondó elhallgatásaival, sírásba torzuló nevetésével tipikus közép-európai jelenség volt.
1943-ban Budapesten született, elvégezte a Budapesti Tanítóképző Főiskolát, az egri tanárképzőt, majd szintén Budapesten a Képzőművészeti Főiskolát. 1967 és 1974 között rajzot tanított egy budapesti általános iskolában. A zenével először a hatvanas évek elején került kapcsolatba, a szomszéd fiúkkal megalapította a Stereo beatzenekart, másfél évig nyomták, aztán abbahagyták. Majd sokáig semmi zene, mígnem 1971-ben egy csatangolás során találkozott Bereményi Gézával (1946), akivel onnantól éjszakánként dalok tömegét írta az albérletben.
Akkor még csak a maguk szórakoztatására kezdtek írtak dalokat Aztán kettőt (Rubinpiros tangó, Désiré és az ócska cipő) Baksa Soós biztatására egy Citadella-beli Kex-koncert szünetében nyilvánosan is előadott. Ezt később még párszor megismételte, mire Jancsó Miklós meghívta a Még kér a nép című filmjébe, hogy játssza el a gitáros fiú szerepét. Mások sugallatára pedig megkereste Gyurkó László, a 25. Színház vezetője, hogy állítson össze a dalokból egy estére valót.
„Nyíltan megmondtuk, hogy na ne, a házizenész szerepét végképp nem vállaljuk – mesélte egy interjúban. – Annak a világnak, ami annyi mindent elbaszott körülöttünk, többek között a nemzedékünket, bennünket, az álmainkat, annak a világnak mi nem csinálunk semmit. Aztán 1972 nyarán kimentünk Gézával Párizsba. Ültünk berúgva egy kocsmában és beszélgettünk. Ott derült ki, hogy ezek a dalok már a bőrünk alatt vannak, ezt már nem lehet csak úgy abbahagyni. Végül abban maradtunk, hogy »eladjuk« magunkat, maradjon nyoma annak, hogy a hetvenes években ilyen emberek éltek, így éreztek, így gondolkodtak, így fogalmazták meg világukat. Hagyjunk jelet! Jó, de akkor legyen lemez is – mondtuk ott Párizsban.”
1972-ben aztán Cseh Tamás Dal nélkül címmel megtartotta első estjét a 25. Színházban. A dalokat elküldték a Sanzonbizottságnak, de a hivatal minősíthetetlennek ítélte a zenét és a szöveget egyaránt. Akkor úgy döntöttek, ez az utolsó közeledési kísérletük a hivatalos szervek felé.
Az első lemez, a Másik Jánossal (1952) közös Levél nővéremnek című album végül 1977-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére született meg. Talán azért, mert Erdős Péter popcézár is tisztelte Jancsót, és ha valamit ő jónak tartott, az neki is felkeltette az érdeklődését. Így megkereste a fiúkat, akik végül elfogadták az ajánlatot, és ettől kezdve rendszeresen jöttek a műsorok, és belőlük a korongok.
A Levél nővéremnek nagyot robbant, pedig már nem a legjobb pillanatban került lemezre: egy homályos nőügy miatt erős volt a feszültség Cseh és Másik között. Nem is voltak egyszerre a stúdióban soha. A nagyközönség ebből persze nem sokat érzett, őket a számok így is megérintették, az Apa kalapja, az Éjféli gyors, a Világnézeti klub, a Tanulmányi kirándulás vagy a máig egyik legerősebb dal, a Budapest.
A Cseh–Bereményi páros ettől kezdve – a hetvenes évtized második felétől már nagylemezen is – rendszeres időközönként jelentkezett új műsorral (Antoine és Désiré, 1978; Fehér babák takarodója, 1979; Műcsarnok, 1981), mind-mind árnyalta, bővítette a korábbi képet. 1982-ben váratlanul megszakadt a kapcsolat: vélhetően nem a mondanivaló fogyott el, hanem a rájuk és a dalokra nehezedő súly hatott bénítóan.
Ekkor többen is megkeresték Cseh Tamást, hogy írnának neki dalszöveget, végül új társa Csengey Dénes (1953–1991) lett, az új műsor (Mélyrepülés, 1988) pedig a korszak egyik legbátrabb műve és megszólalása. Aztán jött a rendszerváltozás, Cseh és Bereményi újra egymásra talált, és azóta időről időre új anyaggal jelentkeztek (Új dalok, 1990; Nyugati pályaudvar, 1993; Levél nővéremnek II., 1994; A telihold dalai, 1997; A véletlen szavai, 2004).
Cseh 1972 és 1977 között a 25. Színház, 1982 és 1998 között a Katona József Színház, 1998 óta pedig a Bárka Színház társulatának tagja volt. Több mint húsz filmben szerepelt, közülük a legjelentősebbek: Csinibaba, 6:3 (Tímár Péter), Turné (Bereményi Géza), Nyom nélkül (Fábri Péter). 2000-ben Fonyó Gergely portréfilmet készített róla (Cseh Tamás film). 2001-ben Kossuth-díjat kapott.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 286–290.

Cseh Tamás

A népdalénekes Herczku Ágnes (1975, Sátoraljaújhely) a tánc szerelmese, amatőrként került be a Honvéd Együttes Tánckarába, ott viszont kiderült róla, hogy generációja egyik legtehetségesebb népdalénekese. Nem mellesleg kétdiplomás (történelemtanár, esztéta), plusz moderntánc-pedagógusként középfokú oklevelet szerzett, valamint elvégezte az ELTE ének-zene tanári alapképzését. Másfél évtizeden át volt a Magyar Állami Népi Együttes énekes szólistája, mellette többek között a Hegedős/Fonó Zenekarban, a Szalonna és bandájában és a Szájról szájra projektben énekelt.
Közel huszonöt éve dolgozik együtt jelenlegi élettársával, Nikola Parovval. Korábban az autentikus és világzenei vonal mellett többször kooperált más műfajokban alkotókkal, Borbély Mihálytól Bornai Tiboron és DJ Palotain át Vajda Jánosig. 
Más az ő tehetségével évente szórná a korongokat, Herczku azonban óvatosan bánik velük. 2002-ben gurította elénk a hetvenpercnyi, főként szerelmes népdalokból válogatott Arany és kék szavakkal-t, és amilyen sokszínű az anyag (Moldvától a Mezőségig, a Székelyföldtől Komáromig), olyan sokszínű és sokrétű rajta a hangja. Több díjat nyert vele. Mégsem szédült bele. Nem lovagolta meg a siker hullámát, inkább hosszasan kivárt, csak kilenc évre rá, 2011-ben készített újra autentikus népzenei lemezt (Tüzet viszek‎). 
Miközben persze ő is végez oldalazó mozgásokat, mindenekelőtt Nikola Parovval közös világzenés produkciójával. Vele még 1999-ben a Naplegendákban dolgozott először együtt, Nikola akkor a Balkan Syndicate-et vezette. Végül a 2006-os Volt nékem szeretőm album borítójára került ki először a neve. Idővel a Balkan Syndicate mellett kikristályosodott egy szellősebb hangzású közös világzenei kvartett. Később viszont szüksége lett egy, népzenét és a világzenét egyaránt a legmagasabb szinten játszó formációra, így jött létre a Banda, melynek zeneszerzője, zenekarvezetője, producere a multiinstrumentalista Nikola Parov, akit fiatal tehetségek – Hegedűs Máté (hegedű), Pálházi Bence (hegedű), Fekete Márton (brácsa), Molnár Péter (bőgő), Herédi Zsombor (harmonika)– vesz körül. Így született meg a Bandázom című lemeze, melyet azóta több újabb korong (Live At WOMEX Budapest, 2016, Kamara, 2019) követett.
Közben a 2012-es és 2014-es a Fölszállott a páva televíziós tehetségkutató sorozat műsorvezetője volt, majd 2016 végén otthagyta a Magyar Állami Népi Együttest. Mint mondta, rengeteg előadáson kellett helyt állnia, és egyre kevesebb energiája maradt a saját anyagaira. A 2018-ban kiadott Hozomány – Visa című lemeze egy nagyszabású sorozat első darabja. A következő kiadvány középpontjában várhatóan a magyarvistai Gergely Erzsi „Erdei” áll, és nagyon szeretné, ha a buzai Eke Péterné Simon Mária néni is megélné a maga kiadványát.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar folk története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2013, p. 198–200.
 
Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/profile.php?id=100063527228137">https://www.facebook.com/profile.php?id=100063527228137</a>

Herczku Ágnes

Napfivérek, Holdnővérek – testvérek, akik évtizedek óta együtt zenélnek, és ez jó!

Az új évezred egyik legnépszerűbb és legjelentősebb pécsi rockzenekara, jóllehet legalább annyi kötődik a baranyai megyeszékhelyhez, mint a Veszprém megyei lepusztult iparvároshoz, Ajkához, ahol az együttes alapítói közül hárman – Beck Zoltán (gitár ének), Beck László (dob, vokál), Sárközy Zoltán „Papa” (billentyűsök, vokál) – felnőttek. Ők amúgy már a helyi kisugárzású Körökben is együtt játszottak, aztán 2000-ben a Pécsi Tudományegyetem találkoztak Varga Ádám basszusgitárossal, aki hozta magával a lokálisan akkortájt népszerű Játszótér gitárosát, Gradvolt Endrét. A kvintettet az első évben vokalista és hegedűs lányok egészítettek ki, később pedig állandó vendégként csatlakozott hozzájuk Bóra Áron (ütőhangszereken).
A zenekar nevét a szombathelyi Minerva lakópark és az Olad autóbusz-forduló között közlekedő autóbusz ihlette (Beck László az ottani főiskoláról iratkozott át Pécsre), ezt a három karaktert a világ minden nyelvén ugyanúgy írják, nem beszélve arról, hogy lévén szám, minden alfabetikus felsorolásban az élre kerül. Ráadásul semmit sem jelent.
Zenéjükre saját bevallásuk szerint főként az 1990-es évek kísérletező kedvű angolszász zenekarai (Nirvana, Pearl Jam, Radiohead, Blur) hatottak. Meg hát persze a szintén pécsi Kispál és a Borz, melytől pályájuk elején jelentős szakmai támogatást is kaptak. Mindezt abban az útkeresőnek nevezhető időszakban, amelyet országos turnék, változó síinvonalú demóanyagok és egy pop-rock-jazz tehetségkutató verseny megnyerése fémjelzett.
Debütáló CD-jük (Egy perccel tovább) 2004-ben jelent meg, a 2006-os Csészényi tér című anyagukat már a budapesti Gödör Klubban mutatták be, a 2007-es Semmi szédítő magasság a MAHASZ Top20-ba is bejutott (bemutató koncert: A38 Hajó) , sőt, az egy évvel későbbi No. 4. egészen a 3. helyig jutott rajta. Ebben az időszakban számos dalukhoz (Bogozd ki, Dadog, Respekt, Felhő, 6milliárd) készült videoklip, ahogy a következő években kiadott, de mérsékeltebb sikerű albumokhoz (Városember, 2010, Szentimentálé, 2012) is (Városember, Egypár, Világlepedője, Szentimentálom, Csak most ne). Ezt követően évekig nem adtak fesztiválkoncerteket és nem jelentettek meg albumokat, ehelyette nem sokra rá a Beck-fivérek kigurítottak egy egyszerű és egyenes duókorongot Bezzeg a kurva Beckek [„A Beck testvérek terápiája”] címmel. Plusz ugyanebben az évben kihozták az Y-Triász RMX remixalbumot, amely az együttes aktuális munkájának hangsávjaiból, a Hortobágyi Nemzeti Park hangarchívumából és a Fürge Diák Iskolaszövetkezet hangmintáiból készült, pályázat útján beküldött zenei anyagokat tartalmazta.
Az eredeti kvintett Gradvolt Endre kiválásával 2014-ben kvartettre olvadt, már így jelentették meg 2016-ban a Dicsőség CD-t, melyet három évvel a Ki az, akit még megölelnél követett.
A zenekar motorja, frontembere és elsődleges dalszerzője, Beck Zoltán (Devecser, 1971. szeptember 1.) a zenélés mellett a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának adjunktusaként többek között megvalósította a Zenélő Egyetem projektet. 2015-ben a szintén 30Y-tag Sárközy Zoltánnal ő írta a különböző korosztályokat megszólító A kis herceg és A kis herceg és a planéták című táncmesék zenéjét (Pécsi Balett). 2010 óta Háy János íróval Háy come Beck címmel rendszeresen fellép. Emellett alapító tagja a dalszerzők-előadók és kortárs írók közös projektjének, a Rájátszásnak.
JBSz
 Cikkeink:

A 2006-ban mezőtúri gimnazisták alapította zenekar a hazai alternatív zenei szintér egyik karakteres szereplője. Az elmúlt tizenöt évben különösebb médiatámogatottság nélkül tudtak stabil közönséget kiépíteni Budapesten és vidéken egyaránt. Eddig hat nagylemezt (Egytől egyig, 2009; Boldogság, te kurva, 2011; Ne félj, 2014; Éjszaka van, 2016; Eltűnt idő, 2018, Nyitva hagytam, 2022) jegyeznek. Személyes hangvételű dalaikban az őket, és generációjukat foglalkoztató szövegeik mellett fontos társadalmi és közéleti témákra is reflektálnak.
A zenekart Lázár Domokos énekes-gitáros, Veress Imre gitáros és Pályi Ádám basszusgitáros alapította 2006-ban. A szalagavató bálon Pink Floyd dalokat játszottak. A gimnázium utolsó évében épp Kosztolányit tanulta a csapat, végül így találtak rá a zenekar nevére. Miként 2010-ben a Népszabadságban nyilatkozták: „Teljes letargiában voltunk: hogyan lesz ebből zenekar, ha még normális neves sem tudunk találni magunknak?”.
„Egy zenekar, amelyet ha nem feszít szét a tehetség és egyben marad, a következő évtized meghatározó formációja lehet Magyarországon” – állította 2009-ben az első nagylemezüket megjelentető Lovasi András róluk, hozzátéve, hogy ilyen fiatalon, ilyen karakteres zenét játszani rendkívül ritka szerte kis hazánkban. Nem meglepő hát, hogy azok után, hogy a Kiscsillag, a Heaven Street Seven és a Pál Utcai Fiúk zenekarokkal léptek fel, 2010 augusztusában a Sziget Fesztivál nagyszínpadán ők lehettek a Kispál és a Borz búcsúkoncertjén az előzenekar.
Eddigre már túlvoltak az első klipjükön (Panodráma), szinte az összes tehetségkutatót megnyerték, melyen elindultak, így jutottak el az International Live Award bécsi középdöntőjébe is. Az ekkor megjelent bemutatkozó album (Egytől egyig) kellően karakteresen ötvözte a kurrens angolszász rockzenei hatásokat (Arctic Monkeys, Editors, Franz Ferdinand, Radiohead) a nyolcvanas évek magyar undergroundjával (Európa Kiadó, Balaton, Trabant), némi Cseh Tamás és Kispál és a Borz beütéssel.
Az Esti Kornél nemcsak zenekar, hanem baráti társaság is, ezért történt meg velük, hogy 2012 őszén énekest cseréltek: Nagy Istvánt Bodor Áron (1991. 06.02, Veszprém) váltotta. Ezzel kialakult az a hat fős felállás – Bodor Áron (ének, billentyűsök), Lázár Domokos (gitár, ének), Veress Imre (gitár), Horváth Kristóf (gitár), Pályi Ádám (basszusgitár), Lázár Ágoston (dob) –, amely azóta is összetart.
2014-ben már Bodorral készült a Ne félj, melyet a megjelenésekor pár napra ingyenesen letölthetővé tettek. Az albumról különösen a címadó Ne félj és a Rohadt eső lett „sláger”, a 2016-os Éjszaka van-ról – mely sokak szerint a legérettebb, legjobban összerakott anyaguk – szintén a címadó dal és a Nem kár vált a legnépszerűbbé. A tízéves jubileumukat a budapesti Akvárium Klub NagyHall termében ünnepelték, az eseményre az addigi pályájukat bemutató kisfilm is készült.
2017-ben az A38 Hajón, a MüPa Fesztiválszínház termében, majd a Budapest Parkban léptek fel, 2018 végén az újabb anyagot (Eltűnt idő) pedig háromestés koncerten mutatták be az A38 Hajón. Ez amúgy az első lemezük, melynek számait nem sávonként, hanem egyszerre játszották fel.
2019. december 3-án a Művészetek Palotája nagytermében adtak tematikus koncertet Itt maradtam az éjszakában címmel. Ugyanez lett a címe 2020 decemberében annak a nagyszabású kiadványnak, mellyel a zenekar sajátos módon összegezte addigi munkásságát: egyrészt 15 dalát több mint 30 művész segítségével újraértelmezte, másrészt mellékelték hozzá Bátori Gábor ’jim’ (sinco) egyórás filmjét, melyet Ember Márk színművész és a zenekar főszereplésével készített.
A pandémia 2020-as kitörése elég rosszkor jött nekik, épp felívelő pályán haladtak, végül csak 2022 áprilisában rukkoltak elő új anyaggal (Nyitva hagytam).
JBSz
 
<a href="https://www.estikornelband.hu/">https://www.estikornelband.hu/</a>
<a href="https://www.facebook.com/estikornelzenekar/">https://www.facebook.com/estikornelzenekar/</a>