A Videoton Interjazz Fesztiválban Kiss Imre vélhetően mégsem látott elég fantáziát. Mindenesetre hagyta, hogy 1972-ben kényszerűen leálljon. Viszont rendszeresen lejárt oda, és épp azon a bizonyos utolsó fesztiválon találkozott össze Beke Árpáddal, aki egy éve működtetett már egy jazzklubot a nagykanizsai Fegyveres Erők Klubjában. Beke pedig felvetette neki, hogy a következő esztendőben a Magyar Rádió társszervezésével rendezzék meg a város első jazzfesztiválját. Az érdeklődést tesztelendő azért előbb próbahangversenyeket tartottak az Úttörőházban. Az Interbrass, a Molnár Dixieland és a Rákfogó sikere egyaránt meggyőzte őket arról, hogy igenis lehet létjogosultsága egy-egy ilyen jellegű rendezvénynek.

Így született meg 1973 novemberében az első Nagykanizsai Jazzhétvége. Miként Beke Árpád pár éve nyilatkozta: „A Jazzhétvégék programját mindig Kiss Imre állította össze. Javaslatainkat elfogadta, de az ő döntése volt a végső. A vendégzenekarokat és szólistákat az Interkoncert közreműködésével hívtuk. A műsorpolitika tulajdonképpen esetleges volt. A közelben turnézó együtteseket, szólistákat, a szomszédos országokból meghívott zenészek részvételét az aktuális anyagi helyzet motiválta. (…) A fesztiválokat a városi tanács (polgármesteri hivatal), a Magyar Rádió és a szponzorok finanszírozták. Teddy Wilson legendás zongoraművész 1978-as kanizsai fellépését az USA nagykövetsége intézte.”

Erős indításként az első fesztiválon mindjárt az amerikai Mal Waldron triója és a Syrius koncertezett, a következő évben a lengyel Leszek Zadlo kvartettje érkezett, 1975-ben pedig az országot a világháború után elhagyó Zoller Attila lépett fel a Nagykanizsai Jazzhétvégén. A rendezvény aztán 1976-ban költözhetett be az újonnan átadott, ötszáz fős Hevesi Sándor Művelődési Központba, ahol 1980-ban a visszaemlékezések szerint legalább háromszor ennyien zsúfolódtak össze Eddie Gomez és Jeremy Steig duójára. E frenetikus sikerű koncerttel azonban – mivel a város vezetése pénzügyi nehézségekre hivatkozva kihátrált mögüle – le is zárult a jazzfesztivál „hőskora”.

A nagykanizsai fesztiválok története amúgy négy korszakra osztható. Az első 1973-tól 1980-ig tartó időszakban a két-három napig tartó zenei kavalkád mellett az irodalom, a fotóművészet kiválóságai színesítették a programokat. A második, 1982-1986 közötti intervallumban a pénzügyi nehézségek miatt csak kétévente nyílt lehetőség a fesztivál megrendezésére. A harmadik korszak 1991-től 2009-ig tartott. Ezen időszakban főként olasz, osztrák, horvát és szlovén zenekarok szerepeltek a hazai együttesek mellett, s amerikai együtteseket és szólistákat is sikerült meghívni a rendezvényre. A negyedik korszak 2009-től datálható, mikor a jazz-zenészek mellett a világzene jeles képviselői is szerepet kaptak a fesztivál programjában.