A Nemzeti Sportcsarnokban rendezett első beatfesztiválon a közönség nemcsak forró liverpooli hangulatot teremtett a rendezvény előtt, alatt és után, hanem ez volt az első nyilvános, politikai felhangoktól sem mentes demonstráció az 1956 utáni Magyarországon. Pedig a KISZ – a jazz területén tanúsított pártoló magatartását folytatva – szeretett volna bekapcsolódni a szórakoztató zenei életbe, és – a nagyobb balhé elkerülése végett – megpróbálta a beatet is felvállalni. 1963-ban a jazz után az ifjúsági zene is átkerült a tűrt, sőt bizonyos esetekben (Ki mit tud?) a támogatott kategóriába. Ennek jegyében rendezték meg az új amatőrzenekarok első reprezentatív vetélkedőjét, ami a gondos előkészítő munka ellenére mégis botránnyal végződött. Addig a beatzenekarok egymástól elszigetelten – de azért egymás fellépéseit figyelve, egymás klubjaiba kölcsönösen eljárva – játszottak, vagy alkalmi rendezvényeken léptek fel. Ezúttal viszont minden kedvenc – Illés, Metro, Omega, Scampolo, Sankó, Atlantis, Benkó – egy helyen léphetett fel. A nagy létszámú rendőri készültség már a Sportcsarnokhoz felvonuló közönség láttán érezhette-tudhatta, hogy történni fog valami. A mintegy kétezer fiatal beatrajongó transzparensekkel érkezett, betörték az ajtókat és a számukhoz képest szűkös, túlzsúfolt nézőtéren hamarosan igazi koncerthangulatot teremtettek. Liverpooli légkörben sikítoztak, fütyültek, dobogtak, tapsoltak, és mire a küzdőtér két végén felállított színpadokon, ahol felváltva játszottak a zenekarok, sor került az igazi kedvencekre (Illés, Scampolo), a rendezők csak kapkodhatták a fejüket. Nem segítette a hangulat lecsillapítását a zsűri összetétele sem: Nagy Richárd, a budapesti KISZ-bizottság agit-prop. titkára, Bolba Lajos, a rádió könnyűzenei szerkesztője, a zsűri zenei szakértője és Vértessy Sándor riporter foglalt helyet a döntnökök között.

A botrány a Benkó Dixieland Band műsora előtt tört ki. Az egykor népszerű, de dixie-zenéje miatt időközben cikisnek minősített zenekar színpadra lépését füttykoncert, pfujolás fogadta. A közönség tojással, paradicsommal, a legkülönfélébb holmikkal dobálta meg őket, és az áldásból bőven jutott a nagyérdemű zsűrinek is. Amikor az egyik zenekar rázendített a Moszkva-parti esték című szocreál slágerre, egy bakancsot is odavágtak a zsüri asztalára. A koncert után a Thököly úton – egy újságcikk szerint – „visszataszító jelenetekre került sor. A fiatal közönség egy elenyésző, hangos csoportja fütty- és almacsutka-hajítási produkcióval tüntetett az Illés mellett, a többi zenekar ellen”.