Band/name

Az 1980-as évekbeli délszláv népzenei hullám egyik fontos formációja a Nikola Parov (1960, gadulka, kaval, gitár, duda) vezette Zsarátnok.
A Szófiában született, de magyar közegben felnőtt Nikolára saját bevallása szerint elementáris hatást gyakorolt a magyar táncházmozgalom, de idővel ráébredt, az ő zenei világa mégiscsak a sajátja. Miként megfogalmazta: „Ezt hordozzák a génjeim, ott minden olyan könnyed és egyszerű.”
Az általa alapított Zsarátnok – Várhelyi Lilla (hegedű), Barvich Iván, fúvósok, tambura), Kaibinger Pál (bőgő), Kelemen Ferenc (dob) – szonikus spektruma meglehetősen széles skálán mozgott, hisz bolgár, román, szerb, macedón, horvát, görög és albán népzenét egyaránt játszott. Koncertjeiken rendszeresen fellépett velük Sebestyén Márta (ének), Balogh Kálmán (cimbalom) és Jorgosz Tzortzoglou (ének, derbuka).
A Zsarátnok 1994-ig öt LP-t/kazettát jelentetett meg. Ekkor hívta meg Nikolát a világhírű ír zeneszerző, Bill Whelan, hogy hangszeres szólistaként csatlakozotton az eredeti Riverdance formációhoz, amellyel aztán a következő öt évben körbeturnézta az egész világot.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar folk története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2013, p. 134.

Zsarátnok

Zsarátnok Albumborító

A többség még a balkáni népzenét játszó és rendszeresen táncházazó Zsarátnok együttes vezetőjeként emlékezhet a félig magyar, félig bolgár származású Nikola Parov-ra (1960), aki a Barbaro-ban is megfordult, majd az 1995 és 2001 közötti időszakot a világ egyik legjelentősebb táncos show-ja, a Riverdance zenekarában töltötte.
Nevéhez fűződik a Magyar Állami Népi Együttes 2000-es Naplegenda című tánc-show zenéje is. Az új évezredtől a magyar és a Kárpát-medence népdalvilágától megihletve, a legtehetségesebb itthoni énekesekkel (Herczku Ágnes, Szalóki Ági, Bognár Szilvia) készíti felvételeit, illetve koncertezik itthon és külföldön. Az utóbbi években pedig Herczku Ágnessel közös kvartettjével – további tagok: Födő Sándor (ütősök, billentyűk) és Wertetics Szlobodan (harmonika) – több sikeres, igényesen megmunkált, de populáris hangvételű nagylemezt jelentetett meg.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar folk története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2013, p. 256–257.

Nikola Parov

Bár pályája szorosan összefügg a Muzsikáséval, érdemes külön írni a méltán világhírű Sebestyén Márta (1957) népdalénekesről, aki kellő zenei örökséggel született, lévén édesanyja, Sebestyénné Farkas Ilona – vagy, ahogy a mozgalomban hívják, Mona néni – Kodály Zoltán egyik utolsó tanítványa, és az egyik legismertebb hazai zenepedagógus és karnagy. Ő nyerte azt a hanglemezt, amelyen palóc lányok és csángó asszonyok énekeltek, és amely tizenkét éves korában úgy elbűvölte a lányát. És miközben korosztálya Beatles- és Stones-lázban égett, Sebestyén Márta a csángó Jánó Annától tanulta felvételről a népdalokat.
Tizenöt és fél évesen fedezte fel Sebő Ferenc, az első koncertjét 1974 márciusában az Egyetemi Színpadon adta a Muzsikással, majd a Sebő, a Muzsikás és a Vujicsics együttessel egyaránt rendszeresen fellépett. Az igazi hírnevet az 1983-ban bemutatott István, a király című rockopera hozta meg neki, bár Koltay Gábor nem ítélte színpadképesnek és a Réka szerepét játszó lánynak csak a hangját kölcsönözhette. (Pedig, mint a bemutatón Koncz Zsuzsa megjegyezte: „Ennek a lánynak gyöngyök peregnek a torkából”.) Miközben a nyolcvanas évek második felében Cserepes Károllyal három, korát megelőző, ma már világzenének nevezhető albumot készített (Jeles napok [Szörényi Leventével] 1984, Szerelmeslemez [Szörényi Leventével], 1985, Kivándorlás [Hobóval], 1989).
Aztán, ahogy az évtized végén beindult a Muzsikás nemzetközi karrierje, úgy csodálkozott rá a világ Sebestyén Márta kivételes hangjára és énektechnikájára. Az angol Hannibal Records is jelentetett meg tőle szólólemezt, az igazi nemzetközi kiugrást viszont egy zenei miliőben és színvonalban hozzá egyáltalán nem illő produkció, a francia elektronikuszenei duó Deep Forest hozta számára. Nem Sebestyén kereste az alkalmat, de, mint 1998-ban elmondta, számára ez mutatta, hogy van értelme annak, amit csinál. „Két francia zenész, akinek az égadta világon semmi köze ehhez a kultúrához, de még a saját népzenéjét sem ismeri, beleszeretett egy erdélyi dalba. Őket egy melódia ragadta meg, egy dallam és egy hangszín, és ez történetesen az én hangom volt és ez a dal. Azt sem tudták, hol van Erdély, azt hitték, valahol Szlovákiában. Legalább valamit tanultak tőlem.”
Aztán 1996-ban jött az Angol beteg című film, melynek Oscar-díjas filmzenéjéhez ő is hozzájárult két gyönyörű dallal (Szerelem, szerelem, Lullaby for Catherine). Időközben neve már a Muzsikás-koncerteken is külön szerepelt, de 2008-ig sajátos szimbiózis volt ez, hisz a Muzsikás legfontosabb, legnagyobb koncertjein ott volt, és neki sem akadt olyan jelentős fellépése, ahol legalább részben nem Hamar Dánielék játszottak volna mögötte. Nem mindig persze, hisz Sebestyén Márta művészete a kezdetek óta nem korlátozódott a magyar népzenére, a délszláv vagy román dallamokat hasonló színvonalon képes előadni, mint ezt szólólemezei is mutatják.
Aztán a kétezres években Szokolay Dongó Balázzsal és Bolya Mátyással ígéretes szólópályába kezdett, megjelentette élete elsőnek deklarált szólólemezét (Nyitva látám mennyeknek kapuját, 2008) de az újabb világhír küszöbén sajnálatosan széthullott a társulat. Az utóbbi évtizedben javarészt a régizenére specializálódott Andrejszki Judittal, a Gryllus testvérekkel, Agócs Gergellyel és a Folk Embassy-val koncertezik. Meg persze több évtizedes pályája rendszeres partnerével, a Vujicsics együttessel.
JBSz
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar folk története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2013, p. 84–85, 122–124.
Kapcsolat:  <a style="font-family: -apple-system, BlinkMacSystemFont, 'Segoe UI', Roboto, Oxygen, Ubuntu, Cantarell, 'Open Sans', 'Helvetica Neue', sans-serif;" href="https://www.facebook.com/MartaSebestyenOfficial/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/MartaSebestyenOfficial/?locale=hu_HU</a>

Sebestyén Márta

A cigány világzene fontos figurája Balogh Kálmán (1959). Ha valaki, hát ő aztán tényleg műfajoktól függetlenül játszott az elmúlt negyvenpár évben, modern jazzt és dixielandet éppúgy, mint kortárs vagy klasszikus zenét.
Már a nyolcvanas években mindenféle zenekarban és stílusban kipróbálta magát, többek között az Ökrös, a Méta, a Téka, a Muzsikás, a Zsarátnok, a Vízöntő, a Vasmalom, a Budapest Ragtime Band, a Joel Rubin Klezmer Band, a 100 tagú Cigányzenekar, a holland Sultan és a svéd Orientexpressen koncertjein és/vagy lemezein bukkant fel, a Fesztiválzenekar pedig vele vette CD-re Brahms magyar táncait. Közben megalapította a Gipsy Cimbalom Bandet, melynek végül csak 1997-ben jelent meg lemeze, s mellyel inkább a szórakoztató-kiszolgáló cigányzene fogalmát fogalmazta újra.
1999-ben Balogh Kálmán már újabb zenekar, a Romano Kokalo élén (jórészt a Rományi Rotá tagjaival) adott ki új CD-t. S bár később a Gipsy Cimbalom Bandet újraélesztette és alkalmanként turnéra indult vele, sőt újabb két albumot készítettek, ebben a zenekarban lényegesen több potenciál lenne, mint ami végül kijött belőle.
Ez is sokkalta inkább erősítette, mint cáfolta a Balogh pályafutását jellemző felemásságot. Hiába kiugró tehetség, úgy tűnik, nincs benne kellő kitartás. Mondhatnánk azt is, túlságosan mohó, sok mindenbe belekap, sok minden érdekli, és a sok között aprózza el energiáját, tehetségét. De mint 2009-ben nyilatkozta: „A szívem és a mohóságom vitt bele mindenbe. Nem mondom, hogy nem szoktam haknizni, de az, hogy ennyi mindennel foglalkoztam, főként a kíváncsiságomból fakad. Egyszerűen mindent ki akartam próbálni. Az ilyen jellegű kalandozásokhoz volt érzékem, adottságom, gyorsan tanulok, hamar alkalmazkodom, könnyen improvizálok, s ha valami felkelti az érdeklődésem, nagyon fanatikus vagyok. Azért szórtam szét magam, mert jól esett. Lehet, hogy sokat akartam és keveset fogtam. Lehet, hogy jobb lett volna, ha valamelyik vonalat mélyebben vittem volna végig. De belőlem ez jött."
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar folk története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2013, p. 263–265.

Balogh Kálmán

Közép-Európa legrégebbi folkzenei fesztiválja, melyet 1980 és 2011 között a Diósgyőri várban, 2012 óta pedig Egerben rendeznek meg.
Ötletét 1980 tavaszán a miskolci Városi Művelődési Központ munkatársa, Barta Éva vetette fel, akinek elképzelése szerencsésen találkozott az akkor már tizenegy éve működő <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kalaka-39218">Kaláka</a> együttes tagjaiéval, akik korábban számos nyugat-európai (Németország, Franciaország, Hollandia) országban léptek fel hasonló rendezvényen. 1980 júniusában Kaláka folknapok néven szervezték meg az első eseményt, melynek helyszínét a Diósgyőri várrom adta. Már az első alkalommal amolyan hazai folktalálkozót tartottak: a kétnapos rendezvényen a házgazda Kaláka együttesen túl – alfabetikus sorrendben – Bródy János, Cseh Tamás, Dévai Nagy Kamilla, a Délibáb, a Kalamajka, a Mákvirág, a Muzsikás, Sárközy Gergely, Szörényi Levente, a Tolcsvay, az Unikum és a Vujicsics lépett fel, miközben a műsort az akkori népszerű rádiós-televíziós személyiség, Szilágyi János vezette. 
1985-től az időközben Kaláka folkfesztiválra keresztelt eseményre a hazai élvonal mellett egyre több külföldi együttest és szólistát hívtak meg, azon a népzenén kívül megjelent a jazz és a versmegzenésítés illetve a program szerves része lett az amatőr előadók versengése. A rendszerváltozásig Városi Művelődési Központ állt mögötte, annak megszűnése után, 1993-tól pedig a Kaláka Alapítvány vette át a szervezői feladatot. Az előadásokat idővel már nem csak a Diósgyőri várban felállított két színpadon tartották, hanem a város számos más pontján is, például a Városháza díszudvarán, az Európa Házban, a Csodamalom Bábszínházban, a Belvárosi evangélikus templomban, a Zsinagógában és az avasi műemlék templomban.
2011 júliusában tartott 32. Kaláka Folkfesztivál egyben az utolsó lett a régi Diósgyőri várban, amelynek akkor kezdődött a rekonstrukciója. Az esemény Egerbe költözött át , ahol azóta is megrendezik minden évben (kivéve 2020-at, amikor a pandémia miatt elmaradt). A kulturális kínálat itt is ugyanaz: koncertek, táncházak, kiállítás, gyerekműsor, templomi hangverseny, verskoncert. Eger több pontján zajlanak az események, a kiemelt koncerteket esténként az egri várban tartják. Az időpont pedig azóta is változatlan: minden évben június negyedik hétvégéjén. A 44. alkalmat 2024. június 27-30 között.
JBSz

Kaláka Folkfesztivál

Miközben a beat/rockzene területén a hetvenes évek elején látványos visszaesés figyelhető meg, a vele érintkező más zenei területeken újszerű kezdeményezések tapasztalhatók. A hatvanas években kibontakozó folklór reneszánszából ekkor született meg a táncház-mozgalom, Cseh Tamás ekkor adta elő először nyilvánosan Bereményi Gézával közösen írt dalait, és megjelent a színen a jazz-rock második hulláma.

Tiszta forrásból – a folkreneszánsz
A hatvanas években kibontakozott folklórreneszánsz elég széles spektrumot fogott át: az Arany Páva népdalversenytől a folk-rock formációkon át az önálló, sajátos hangzásvilágú magyar népzenét a beat/rockkal ötvöző nagyobb színpadi művekig ívelt. Nem beszélve arról az újjászületésről, ami a – világzene globális térhódításával – a kilencvenes években a táncház-mozgalom révén végbement.
De vissza a hatvanas évek végére: fiatalok egyes csoportjai – elsősorban egyetemisták és fiatal értelmiségiek – egyfelől az akkoriban felgyorsult városiasodás, az egyre gyorsuló technikai haladás és a hozzá kapcsolódó életmód- és szemléletváltás, másrészt az addigra kiüresedő beat formái, jelentéstartalma helyett új kifejezési formákat, új közösségeket, új azonosulási lehetőségeket kerestek. És ihletért a tiszta forrásokhoz, a népdalhoz, a paraszti zenéhez nyúltak vissza. Nem a múltat akarták fátyolos szemekkel felidézni, hanem a múlt értékeiből eleven valóságot teremteni, és a folklórból merített zenei és magatartásformákkal, a költőktől átvett, tehát megtámadhatatlan versekkel, szövegekkel kívántak szólni generációjuk problémáiról. Egyesek, mint például Sebőék és később a Muzsikás, az eredeti parasztzene artisztikusabb másolásával, a Kaláka versmegzenésítésekkel, az Orfeo mozgalmi-politikai indulattal, külföldi életformaminták adaptálásával. És a hetvenes évek elején egy szűk, nagyvárosi, illúziót kereső réteg rá is kapott a friss zenei-szellemi táplálékra, melynek hatására 1972-ben életre kelt a mai napig eleven, időközben nemcsak Európában, hanem Amerikában és részben Japánban is elterjedt táncházmozgalom. 
Az egykor a Liszt Ferenc térről indult szűk szakmai kezdeményezés ma tízezreket vonz világszerte. Újabb és újabb generációk fedezik fel, és csak kevesen hagyják el. Követőit nevezték nacionalistának, néha irredentának, sokan sokféle szándékkal megfordultak benne, a többség azonban hű maradt a bartóki elvekhez. És bár többen többször temették, múltidézőnek, korszerűtlennek bélyegezték, ma is eleven valóság, mi több, exportképes magyar termék.

A folk élő, saját törvényei szerint kibontható anyag
Maga a táncház kifejezés erdélyi eredetű, máshol batyubálnak, mulatságnak, taposóbálnak, csűrdöngölőnek, fonóbálnak hívják. Mint hely és szórakozási forma a Kolozsvárhoz közeli Széken maradt fenn a legépebben, a maga tiszta és teljes egészében. Benne a városi fiatalok számukra ismeretlen szórakozási formával és különleges közösségteremtő erővel találkoztak.  Rádöbbenhettek, hogy a folklór nem elsősorban múzeumba való, hanem élő, saját törvényei szerint kibontható anyag. 
A népzenei új hullám megszületésében és kibontakozásában két mérnökhallgatónak, Sebő Ferencnek (1947–) és Halmos Bélának (1946–2013) volt úttörő szerepe. Miként Halmos emlékezett vissza később: „A hatvanas évek végén egy nemzetközi régészeti táborban a szerb, a szlovák, a német és a bolgár diákokkal kizárólag a dalokon keresztül értettük meg egymást. És ahogy hallgattam őket, rádöbbentem: csak mi magyarok nem tudunk közösen énekelni. Elkezdtünk Sebő Ferivel gitárakkordokat tenni a népdalok és a versek alá, majd szólóban és duóban beneveztünk a Röpülj, pává!-ra. A nemzetiségi zenével azonnal kiestünk. A magyar népdalokkal viszont egyéniben a döntőig jutottam, ahol nyertem egy hétnapos NDK-utat és egy táskarádiót. A Magyar Rádióban Sárosi Bálint sorozatában hallottam először a Le is szállnak, fel is szállnak című széki lassút. Márk József helyi lakos énekelte, Ádám István zenekara kísérte. És akkor már tudtam, hogy mit keresek.”  
A hangszeres népzenével Halmos és Sebő elsőként a néptánckutató Martin György (1932–1983) lakásán találkozott, aki – látva fogékonyságukat és lelkesedésüket – elküldte őket a Bartók Táncegyütteshez, ahová Martin mostohafia, Éri Péter (1953–) szintén velük tartott. S hogy miért az erdélyi hangszeres népzene volt az, amire a hetvenes évek elején a fiatalság fogékony volt? Egyszerűen másképpen szólt, másfajta művészi erőt adott, más volt a kisugárzása. Ősiségében is korszerűen hangzott. Virtuóz, de sallangmentes, ugyanakkor ritmikus, funkcionálisan tánchoz való.

Klasszik folk

Kelemen Ferenc

Kaibinger Pál

Barvich Iván

Várhelyi Lilla

Zsarátnok '87 - Folk Music From East Europe

Balkan Wedding

The Balkan Legend

Folk Music From The Balkan

A Semmelweis Klinikák és a Nagyvárad téri metrómegálló között elterülő 12 hektárnyi kert története még az 1700-as évekig nyúlik vissza, amikor is Orczy Lőrinc báró megvásárolta a park területét vadászat céljából, a későbbiekben pedig fia Orczy László az akkori Pest legnagyobb és leglátványosabb angolkertjét alakíttatta ki belőle. 
A 80-as évektől a parkban koncerteket is tartottak, ’92 májusában pedig a Hobo Blues Band rendezkedett be az áltatuk felrenovált pavilonba, amely a TÓpART Pódium nevet kapta. „Ezentúl mindenki előtt nyitva áll a TÓpArt Pódium, a dzsessztől az avantgárdon át a rock and rolling, a nemzetiségi táncháztól a klasszikus zenéig, vagy a színházi előadásokig.” mesélte az együttes basszusgitárosa Póka Egon. Hétfőként amatőr zenekarok léptek színpadra, keddenként a Lépcsőház majd a No együttes játszott, szerdán pedig a Zsarátnok zenekar balkán népzenéjére rophatta a közönség. Péntekenként ismert rockegyüttesek léptek fel, a szombat pedig a Hobo Blues Banddé volt. Emellett Cseh Tamás és Földes László is többször adott itt önálló estet.
A tó melletti rész nyáron szabadtéri rendezvényeknek ad otthont, 2022-ben pedig egész nyáron át tartó kulturális eseménysorozat került megrendezésre Orczy Summer Chill néven, amelynek keretén belül olyan zenekarok léptek fel, mint a Pély Barna Band, Oláh Ibolya, Magidom, Tóth Vera Quartet, a Varga Tivadar Trió vagy a Barabás Lőrinc Quartet.
A város egyik legnagyobb zöldfelülete azonban főként a sportkedvelők számára kedvez, a sportpályák mellett ugyanis időmérővel felszerelt futópálya és különböző szabadtéri kondigépek is a látogatók rendelkezésére állnak. 
BBB
 
Kapcsolat: https://www.facebook.com/Orczypark/?