A II. világháború előtti világ egyik legjobb (jazz)dobosa.

Herrer Pál és Radics Gábor felvételein az a Weisz Api (Weisz József, 1910–1945) dobolt, aki emellett vibrafonon és marimbán is játszott és már fiatalon legendássá vált. Édesapja egy időben a debreceni Aranybika Szálló éttermét vezette, fia állítólag itt találkozott a jazzesebb megszólalással és határozta el, hogy a dobra teszi fel az életét. Később ő lett a Moulin Band és a Parisien Grill Band állandó dobosa, de Herrer Pál és Martiny Lajos hangfelvételein is találkozhatunk vele. Nevéhez fűződnek az első dobszólók, melyek nemcsak technikailag nehéz elemeket tartalmaztak, hanem a korabeli játékstílushoz képest meglepően modernnek hatottak. Tehetségét azonban nem maradt ideje kibontakoztatni: 1942-ben Chappy zenekarából vitték el munkaszolgálatra, a háború végét pedig már nem élhette meg, 1945 legelején a táborban kitört flekktífuszjárvány vitte el.

JBSz

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 50.