A hazánkban élő délszláv nemzetiségek, elsősorban a szerbek és horvátok változatos és gazdag népzenei hagyományának kétségkívül legismertebb magyarországi képviselője. Nemcsak idehaza népszerűek, hanem a határokon túl is rendre sikeresen koncerteznek. Ezek közül kiemelkednek az ausztráliai, angliai, franciaországi turnék, valamint 365 fellépési alkalmat jelentő kuvaiti meghívás. Ez utóbbi kapcsán – korábbi tapasztalat alapján – a mozgalomban sokan féltették őket a feloszlástól, átalakulástól, de ez szerencsére nem következett be.

Az együttes – Eredics Gábor (1955, basszprímtambura, harmonika, ének), Eredics Kálmán (1952, bőgő, tarabuka), Borbély Mihály (1955, szaxofon, klarinét, tárogató, furulya, okarina, dvojnice, brácstambura), Győri Károly (1955–2006, hegedű, prímtambura), Szendrődi Ferenc (1952, prímtambura, brácstambura, szamica), Brczán Miroszláv (1955, csellótambura, brácstambura, ének) – 1974 tavaszán alakult Pomázon, a helyi nemzetiségi táncegyüttes zenekaraként. Az első években Nyári Iván (harmonika) és Janka László (hegedű), a későbbi időszakokban Barnás András (bőgő), Balázs István (hegedű), Várhelyi Lilla (hegedű), Eredics Tibor (táncházvezető) és Horváth Zoltán (prímtambura) is részt vettek a zenekar munkájában.

Az 1977-es Ki mit tud?–on elért első hely hozta meg számukra az országos ismertséget. Az együttes első lemezének megjelenésére mégis 1981-ig kellett várni. S bár az album megkapta az év hanglemeze díjat, hangzása, szerkesztése, kivitelezése egyaránt újszerű volt, a következő korong újabb hét év elteltével került csak a boltokba (Szerb és horvát népzene, 1988). Ezt az LP-t az angol Hannibal Records is kiadta, ismertek lettek Nyugat-Európában is, ismét nyílt egy újabb előrelépési lehetőség – és a következő hangzóanyag (Samo sviraj, 1997) minden addiginál később, kilenc év múltán vált elérhetővé, míg eddigi utolsó lemezük (Podravina – Drávamenti horvát táncok) 2001-ben, valamint első két LP-jük (Délszláv népzene, Szerb és horvát népzene) CD változata egyaránt 2005-ben jelent meg.

„Harminckilenc éve játszunk közel azonos felállásban, az adottságainkat és lehetőségeinket elfogadtuk. Nem erőszakolunk ki egymásból semmit. Nem tudom, hogy lustábbak vagyunk-e, mint a többi együttes, de biztos, hogy tovább érleljük az anyagokat. Ami kikívánkozik, kiadjuk, de nem akarunk sorozatgyártásra állni” – kommentálta mindezt Eredics Gábor. 

Győri Károly 2006-os halála óta a zenekarban Eredics Áron (1983, primtambura, basszprímtambura, szamica) játszik, 2007 és 2019 között pedig Vizeli Balázs (hegedű) is a zenekar tagja volt.

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszéke sok szálon köthető az együtteshez, a Söndörgő-ben pedig munkájuk közvetlen folytatóit látják.

A Vujicsics együttesről az elmúlt évtizedekben több koncertfilm készült, számos játékfilmben (Csontváry, Mennyei seregek, Hanna’s War, Az én XX. századom, Egy tél az Isten háta mögött) és színházi darabban (Templom-téri játékok, Tévedések vígjátéka, Beszterce ostroma, Legenda a lóról, A revizor, Hát, parancsoljon Szakulába!, Négy lába van a lónak) szerepelt.

Díjak, elismerések: Ki mit tud? népzenei kategória I. helyezett (1977), Az év hanglemeze (1981), Pro Urbe Szentendre (1986), Pest megye Közművelődéséért (1986), Pomázért Emlékérem (1999), Szent Száva díj (1999), Líra díj (1999), Kisebbségekért állami díj (1999),  Pest Megye Művészetéért díj (2000), eMeRTon díj (2000), Pest megye Népművészetéért díj (2009)

Albumok: Vujicsics Együttes – Délszláv népzene (1981), Somogyi szomszédok (1986, USA), Szerb és horvát népzene (1988), Samo sviraj (1997), Vujicsics 25 – Ünnepi koncert a Zeneakadémián (1999), Podravina – Drávamenti horvát táncok (2001), Délszláv népzene CD kiadás (2005), Szerb és horvát népzene CD kiadás (2005). Emellett a Miqueu Montanaro által alapított Vents d’Est együttessel kilenc LP, illetve CD kiadványt készítettek.

JBSz

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar folk története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2013, p. 91–96.