A progresszív rockot játszó V’73 a példakép Emerson, Lake & Palmerhez hasonlóan trióban próbálkozott.

A konzervatóriumot végzett fiatal muzsikusok – Lerch István (1953, billentyűsök), Sáfár József (1952, basszusgitár) és Herpai Sándor (1954–2014, dob) – 1973-ban a Volán klubban alakítottak zenekart, és az első komolyabb bemutatkozásuk nekik is a miskolci popfesztiválon volt, ahol az ELP és Elton John szerzeményei mellett már saját dalokat énekeltek, és a diósgyőri stadionban ők kísérték Delhusa Gjont is. Ismertté azonban klasszikus instrumentális feldolgozásaikkal váltak, különösen Csajkovszkij Patetikus szimfóniá-jával és Weiner Leó Rókatánc-ának átiratával arattak sikereket. A televízió nyilvánossága előtt azonban könnyedebb slágerekkel (Általában mindig, 1974; Dal mindenkinek, 1975) léphettek fel, és mivel eredeti törekvéseikre nem volt igény.

1977-ben Lerch és Herpai csatlakozott a populáris rockzenét játszó V’Moto-Rockhoz.

JBSz–SJ

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 311.