Band/name

A nyolcvanas évek dereka óta aktív a Tükrös, amely jelenlegi felállásában – Koncz Gergely (1975, hegedű), Halmos Attila (1969, hegedű), Liber Endre (1966, brácsa), Árendás Péter (1969, brácsa), Lelkes András (1973, nagybőgő) ugyanúgy „a legjobb falusi bandák összeszokott kamara muzsikálására” esküszik, mint tette az 1986-os indulásakor. Vallja, hogy az abban rejlő erő és dinamizmus „minden korban megállja a helyét, és a feldolgozás szándéka és a műfaji keveredés nélkül is képes nem mindennapi élményt nyújtani a hallgatóságnak.”
2001-ben megkapta a Népművészet Ifjú Mestere címet. Négy önálló albumot jegyez, emellett több hazai gyűjteményes népzenei lemezen szerepel. A hazai és európai fellépéseken kívül két sikeres ausztráliai és egy Egyesült Államok-beli turnén vett részt. Évről évre állandó nyári programja a Tükrös Népzenei- és Néptánc Tábor.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar folk története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2013, p. 190.
Kapcsolat:
<a href="https://tukros.hu/">https://tukros.hu/</a>
<a href="https://www.facebook.com/profile.php?id=100063739505501">https://www.facebook.com/profile.php?id=100063739505501</a>

Tükrös

Tükrös Zenekar - zenekari fotók

Hat év klasszikus zongoratanulás és néptánc után kamaszként fogott a kezébe először háromhúros brácsát, majd később cimbalmot. Több táncegyüttes mellett muzsikált, játszott a Lókötő, a Marton és a Gázsa zenekarokban, az 1986-ban alakult Tükrös zenekarnak a mai napig aktív tagja. Emellett az 1990-es évek második felében a Fonó kereskedelmi munkatársa volt, majd 2000-ben Lelkes Andrással megalapította a FolkEurópa lemezkiadót, 2002-ben pedig a zenei táborok, képzések, nemzetközi együttműködések szervezésével foglalkozó Fórum a Népművészetért Alapítványt. 2003-ban – a folklemezek hazai, és nemzetközi terjesztésére – az Etnofonnal és az X-Produkcióval közösen létrehozták a Hangvető Zenei Terjesztő Társulást, amelyet 2008 óta egyedül vezetnek. A Hangvető egyik legnagyobb eredménye a világ legrangosabb népzenei- és világzenei vására, a WOMEX (World Music Expo) 2015-ös budapesti megrendezése. Ezt a jogot 2020-ban is elnyerte.
A Homokszentgyörgyön felnőtt, Gödöllőn diplomázott, majd az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetének kísérleti gazdaságában dolgozó édesapa és a váli gyökerekkel rendelkező könyvelő édesanyja Martonvásáron telepedtek le, úgyhogy itt nevelkedett fel két testvérével együtt (közülök Liber Róbert ma a Magyar Nemzeti Táncegyüttes bőgőse). Az általános iskola zenei tagozatán Salamon Ferencné Erzsi néni vezette a néptánccsoportot, ahová a székesfehérvári Alba Regai Táncegyüttesből jártak le tanítani. Liber barátaival ennek hatására alapította meg a Lókötő együttest. 1983-tól rendszeresen utaztak Erdélybe, eleinte Székre, később Kalotaszegre és a Mezőségre. Mezőkölpény zenéit és táncait pedig együtt fedezhette fel Szabó Szilárddal és Németh Ildikóval, a martonvásári táncegyüttes akkori vezetőivel. 
Miként a Tükrös együttes honlapján írja: „A mai napig legszívesebben népzenei gyűjtéseket hallgatok. Fiatalon a legmélyebb benyomást a következő muzsikusok játéka tette rám: Kalotaszegről Varga Ferenc „Csipás” prímás Bunyi József brácsással, Székről Ádám István „Icsán” és két fia alkotta zenekar, Bonchidáról a Pusztai Sándor, Pusztai Endre, Kalló János, Berki Ferenc összeállítású banda, valamint Nagysármásról a Varga Emanuel „Moni”, Moldován Károly, Petru Gáspár zenekar. Pár évvel később ismertem meg a palatkai muzsikát és az ottani zenészeket.”
Még a Lókötőkkel párhuzamosan csatlakozott a Tükrös együtteshez, melynek a mai napig tagja. S amellyel a Fonó szerdai magyar táncházát sokáig az Ökrössel felváltva tartotta. Közben 2000-ben úgy döntött, saját vállalkozásba kezd: Lelkes Andrással létrehozta a FolkEuropa kiadót. 2003-ban a Kiss Ferenc vezette Etnofonnal és Horváth László X-Produkciójával közösen létrehoztuk a Hangvető Terjesztő Társulást, de végül az eltérő koncepcióik miatt 2008-ban a szétválás mellett döntöttek. 
2011-ben Koppenhágában a WOMEX-en a Hangvető kapta meg a világzenei világvásár nyitó gálakoncertjét, melyet Liber szerkesztett és rendezett, a fellépők között Balogh Kálmánnal, Lukács Miklóssal, Both Miklóssal, Szalóki Ágival, Tompos Kátyával, Dresch Mihállyal, illetve a Tükrös és a Söndörgő együttessel. Majd 2015 októberében a világ legrangosabb népzenei- és világzenei vásárának már Budapest adott helyet. Ahogy 2020-ban is
A Hangvető emellett évek óta rendez fesztiválokat (Pont, Budapest Ritmo), Liber pedig megalakulása óta vezeti a NKA Halmos Béla Programját. Így egyszerre, zenész és menedzser, miközben mindegyik tevékenysége mozgatórugója ugyanaz: a népzene szeretete.  
JBSz
Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/liber.endre/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/liber.endre/?locale=hu_HU</a>

Liber Endre

Miközben a beat/rockzene területén a hetvenes évek elején látványos visszaesés figyelhető meg, a vele érintkező más zenei területeken újszerű kezdeményezések tapasztalhatók. A hatvanas években kibontakozó folklór reneszánszából ekkor született meg a táncház-mozgalom, Cseh Tamás ekkor adta elő először nyilvánosan Bereményi Gézával közösen írt dalait, és megjelent a színen a jazz-rock második hulláma.

Tiszta forrásból – a folkreneszánsz
A hatvanas években kibontakozott folklórreneszánsz elég széles spektrumot fogott át: az Arany Páva népdalversenytől a folk-rock formációkon át az önálló, sajátos hangzásvilágú magyar népzenét a beat/rockkal ötvöző nagyobb színpadi művekig ívelt. Nem beszélve arról az újjászületésről, ami a – világzene globális térhódításával – a kilencvenes években a táncház-mozgalom révén végbement.
De vissza a hatvanas évek végére: fiatalok egyes csoportjai – elsősorban egyetemisták és fiatal értelmiségiek – egyfelől az akkoriban felgyorsult városiasodás, az egyre gyorsuló technikai haladás és a hozzá kapcsolódó életmód- és szemléletváltás, másrészt az addigra kiüresedő beat formái, jelentéstartalma helyett új kifejezési formákat, új közösségeket, új azonosulási lehetőségeket kerestek. És ihletért a tiszta forrásokhoz, a népdalhoz, a paraszti zenéhez nyúltak vissza. Nem a múltat akarták fátyolos szemekkel felidézni, hanem a múlt értékeiből eleven valóságot teremteni, és a folklórból merített zenei és magatartásformákkal, a költőktől átvett, tehát megtámadhatatlan versekkel, szövegekkel kívántak szólni generációjuk problémáiról. Egyesek, mint például Sebőék és később a Muzsikás, az eredeti parasztzene artisztikusabb másolásával, a Kaláka versmegzenésítésekkel, az Orfeo mozgalmi-politikai indulattal, külföldi életformaminták adaptálásával. És a hetvenes évek elején egy szűk, nagyvárosi, illúziót kereső réteg rá is kapott a friss zenei-szellemi táplálékra, melynek hatására 1972-ben életre kelt a mai napig eleven, időközben nemcsak Európában, hanem Amerikában és részben Japánban is elterjedt táncházmozgalom. 
Az egykor a Liszt Ferenc térről indult szűk szakmai kezdeményezés ma tízezreket vonz világszerte. Újabb és újabb generációk fedezik fel, és csak kevesen hagyják el. Követőit nevezték nacionalistának, néha irredentának, sokan sokféle szándékkal megfordultak benne, a többség azonban hű maradt a bartóki elvekhez. És bár többen többször temették, múltidézőnek, korszerűtlennek bélyegezték, ma is eleven valóság, mi több, exportképes magyar termék.

A folk élő, saját törvényei szerint kibontható anyag
Maga a táncház kifejezés erdélyi eredetű, máshol batyubálnak, mulatságnak, taposóbálnak, csűrdöngölőnek, fonóbálnak hívják. Mint hely és szórakozási forma a Kolozsvárhoz közeli Széken maradt fenn a legépebben, a maga tiszta és teljes egészében. Benne a városi fiatalok számukra ismeretlen szórakozási formával és különleges közösségteremtő erővel találkoztak.  Rádöbbenhettek, hogy a folklór nem elsősorban múzeumba való, hanem élő, saját törvényei szerint kibontható anyag. 
A népzenei új hullám megszületésében és kibontakozásában két mérnökhallgatónak, Sebő Ferencnek (1947–) és Halmos Bélának (1946–2013) volt úttörő szerepe. Miként Halmos emlékezett vissza később: „A hatvanas évek végén egy nemzetközi régészeti táborban a szerb, a szlovák, a német és a bolgár diákokkal kizárólag a dalokon keresztül értettük meg egymást. És ahogy hallgattam őket, rádöbbentem: csak mi magyarok nem tudunk közösen énekelni. Elkezdtünk Sebő Ferivel gitárakkordokat tenni a népdalok és a versek alá, majd szólóban és duóban beneveztünk a Röpülj, pává!-ra. A nemzetiségi zenével azonnal kiestünk. A magyar népdalokkal viszont egyéniben a döntőig jutottam, ahol nyertem egy hétnapos NDK-utat és egy táskarádiót. A Magyar Rádióban Sárosi Bálint sorozatában hallottam először a Le is szállnak, fel is szállnak című széki lassút. Márk József helyi lakos énekelte, Ádám István zenekara kísérte. És akkor már tudtam, hogy mit keresek.”  
A hangszeres népzenével Halmos és Sebő elsőként a néptánckutató Martin György (1932–1983) lakásán találkozott, aki – látva fogékonyságukat és lelkesedésüket – elküldte őket a Bartók Táncegyütteshez, ahová Martin mostohafia, Éri Péter (1953–) szintén velük tartott. S hogy miért az erdélyi hangszeres népzene volt az, amire a hetvenes évek elején a fiatalság fogékony volt? Egyszerűen másképpen szólt, másfajta művészi erőt adott, más volt a kisugárzása. Ősiségében is korszerűen hangzott. Virtuóz, de sallangmentes, ugyanakkor ritmikus, funkcionálisan tánchoz való.

Klasszik folk

Folk és világzene

Lelkes András

A Tükrös együttesben brácsázó Árendás Péter az a táncházmozgalom egyik legtöbbet foglalkoztatott népzenei szakértője. Többek között gyűjtőként és szerkesztőként részt vett az Utolsó Órában, illetve az abból készült Új Pátria lemezsorozatban, 1999 óta a tavaszi Táncháztalálkozó és az arra megjelenő Táncház-Népzene CD-sorozat zenei szerkesztője, a Zeneakadémia Népzene Tanszékének alapító tanára, kinevezett adjunktusa.
Hétéves korától tanult klasszikus zenét. 1985 körül az Almássy téri Téka táncházban döntötte el végleg, hogy népzenész lesz. Az Óbudai Népzenei Iskolában ifjabb Csoóri Sándortól és Lányi Györgytől tanult brácsázni, majd 1986-ban Havasréti Pállal eljutott Kalotaszegre és Mezőségre. Azóta végez rendszeresen népzenei gyűjtéseket, legtöbbet Erdélyben és Szabolcs-Szatmárban járt. 1992-ben az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán, 2003-ban pedig a Zeneakadémián szerezte ének-zene-karvezetés szakos diplomáit.
Szintén 1986-ban alapította a Tükrös zenekart, amellyel számos önálló albumot készített. A hazai és európai fellépéseken kívül három sikeres ausztráliai és több amerikai turnén vett részt. Évről évre állandó nyári programjuk a Tükrös Népzenei- és Néptánc Tábor. A mi Mezőségünk című lemezük miatt 2010-ben Fonogram díjat kaptak.
1997 és 2001 között a Fonó Budai Zeneházban az Utolsó Óra népzenei gyűjtőprogram állandó munkatársa volt, ahol nem csupán gyűjtött, hanem az 1250 CD-nyi rögzített anyag teljes rendszerezését, katalogizálását és utólagos jegyzőkönyvezését is javarészt ő végezte.
Több tucat népzenei CD zenei rendezője. Rendszeres zsűritagja országos népzenei- és néptáncversenyeknek. Gyakran ír cikkeket a folkMAGazin című lapba és a Bartók Rádióban állandó népzenei műsora van.
1993-tól a Budapest Táncegyüttes hivatásos zenésze, 2001-től zenei vezetője, egyúttal az abból átalakult Honvéd Táncszínház zenei vezetője. Ezekkel számos európai országot bejárt, de többször turnézott Japánban, Észak-Amerikában, Mexikóban vagy Kínában. Több koreográfia és műsor zenei összeállítása fűződik Árendás nevéhez. Az együttes zenészeiből alakult Gázsa zenekarral is több CD-t készítettek, táncegyüttesek zenei kíséretét látják el, emellett színpadi művek és filmek kísérőzenéjében is közreműködtek. Emellett Kiss Gy. László tárogatóművésszel 15 éve alapított trióban is játszik.
Díjak, elismerések: A Magyar Művészeti Akadémia arany oklevele (Tükrös: Szatmári népzene az 1900-as évekből, 2000), Népművészet Ifjú Mestere (2001), Fonogram díj (Tükrös, 2010), Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkereszt (2012).
 
Kapcsolat:
<a href="https://tukros.hu/">https://tukros.hu/</a>

Tükrös

Kapcsolatok

Tükrös Zenekar - zenekari fotók

Liber Endre

Klasszik folk

Folk és világzene

Lelkes András

Árendás Péter

Halmos Attila

Vígan legyünk! - Népzene gyermekeknek

Tükrös tábor

Szatmári népzene az 1900-as évekből

Erdők, vizek zenéje

Hegyen völgyön - Népzene gyerekeknek

A mi Mezőségünk

Magyar népzene (Tükrös)