Band/name

Az 1985 és 1991 között működő, Csihar Attila (ének) vezette formáció nemcsak a hazai black metal színtér legendájának számít, de a világban is a legnagyobb becsben tartott magyar metalzenekar.
Az 1986-os AORTA tehetségkutató versenyen tűntek fel, és miután kategóriájukban a döntőig meneteltek, a szélesebb közönség is megismerhette őket. Első demójukat (The 7th Day Of Doom, 1987) egyetlen éjszaka rögzítették, növekvő népszerűségüknek köszönhetően az akkor még szinte egyeduralkodó MHV leszerződtette őket, és bár az 1988 novemberében felvett stúdióanyag (Anno Domini) végül dobozban maradt, másolt kazetták formájában elterjedt a rajongók között. A folytonos szélmalomharc kikezdte a zenekar egységét, így a Tormentor 1991-ben a Petőfi Csarnokban elbúcsúzott a közönségtől. Mint utóbb kiderült, nem örökre: 1999 és 2001 között – megváltozott összetételben – újraéledt, de a 2000-es Recipe Ferrum-ot mind a régi rajongok, mind a kritikusok fanyalogva fogadták. A Tormentor régi felállása 2017 óta ismét ad koncerteket.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 198–199.
 
Kapcsolat:
<a href="https://tormentor.hu/">https://tormentor.hu/</a>
<a href="https://www.facebook.com/people/Tormentor-official/100044603740073/">https://www.facebook.com/people/Tormentor-official/100044603740073/</a>

Tormentor

Tormentor, Cult of Fire (CZ),Perihelion koncertfotók 2018-04-21

Tormentor zenekari fotók

A sikeres kezdetek után Hevesi István tovább folytatta amatőröket menedzselő vállalkozását. 1986-ban a kétévente megrendezésre kerülő Országos Amatőr Pop Rock Jazz Találkozók elő- és középdöntőjét az Almássy téri Szabadidő Központban rendezték meg, Hevesi ekkor adta a rendezvénynek a szakmai körökben elfogadott AORTA nevet. Meghívta a műfajjal hivatalból foglalkozó intézmények (MHV, ORI, AIB, IRI, OSZK) képviselőit, tekintsék meg a kínálatot. Hátha a győztesek ideiglenes működési engedélyt kapnak az ORI-tól, hátha felvételt készít velük a Magyar Rádió, hátha kiadja őket a Hanglemezgyár. Hevesi úgy vélte, az amatőrmozgalom igazi aranybánya lehetne. 
1986-ban – a rockpangás évében – csak a Budapest-Pest megyei területi elődöntőkben száznegyven zenekar lépett fel. Az AORTA keretében még három területi döntőt rendeztek Győrben, Tamásiban és Szolnokon, közel hasonló részvétellel. Csaknem hatszáz zenekar aktivizálta magát azért, hogy a döntőbe kerülhessen. Közülük tizenhárman – Ars Légió, C’est La Vie, El Paraiso, Exotic, Ippolit Matvejevics, Kamarilla, Kézi-Chopin, LP, Milleneumi Földalatti Vasútvonal, Newox, Rizikó, Új Centrál, Új Menüett – jutottak el az augusztus 9-i salgótarjáni döntőbe.
A végső sorrend: 1. Exotic, Új Menüett; 2. LP; 3. Ippolit Matvejevics. Dicséretet kapott a Kézi Chopin, a C’est la Vie és az El Paraiso. A díjazottak közül az Exotic a maga profizmusával kiemelkedett a mezőnyből. Joggal írta róluk a döntőről tudósító Magyar Ifjúság újságírója: „ha ők indul(hat)nak az Interpopon, most nem Napoleon Boulevardnak hívnák a győztest, hanem Exoticnak.” 
Két évvel később, a második AORTA-n ismét gazdag volt a felhozatal. Ez a rendezvény egyben a Ki mit tud? előselejtezőjének is számított, mert az országos vetélkedő pop-rock kategóriájában indulók az itteni győztesek közül kerültek ki. Ezúttal huszonnyolc zenekar jutott az elődöntőkig, közülük a zsűri a következőket juttatta a Ki mit tud? országos televíziós válogatójára: Bass College (Pécs), Company (Tatabánya), Dixieland Band (Hódmezővásárhely), Excelsior (Miskolc), Item Klan (Pécs), Kabinet Rt (Miskolc), Kamera 06 (Debrecen), Kortársak (Kecskemét), Radír (Sopron), Relax (Budapest), Swetter (Miskolc), Testcselpuszi (Székesfehérvár), Trico (Budapest). A második AORTA-n a fődíjjal járó ORI-engedélyt a Swetter és a Morris zenekar kapta.
A versenyt 1990-ben is megrendezték, de a rendszerváltozással az amatőr mozgalom helyzete megnehezült. Már csak nagy nehézségek árán lehetett huszonnégy zenekart összehozni a döntőre. A korábbi évek eufóriája, nyüzsgése véget ért, a létszám a két évvel korábbi ötödét sem érte el, és a színvonal is arra vallott, hogy ennek a paternalista rendezvénynek bealkonyult. A verseny győztesei: Pop – 1. Szilánkok, 2. Swingapur, 3. Ladánybene 27; Heavy metal – 1. Impulzus, 2. Butchers, 3. Jack Daniel’s Kommando; Avantgárd – 1. Klán Gruppensex, 2. Virus 63, 3. Magyar Vizsla; Jazz – 1. Relax ’90, 2. Manusok, 3. Ham and Eggs

AORTA

Hogy Magyarországon ki játszott először heavy metált, azt kellő dokumentumok hiányában nem lehet eldönteni. Két együttes, a budapesti <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-pokolgep-10735">Pokolgép</a> és a soproni <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-moby-dick-10756">Moby Dick</a> is magát tartja az úttörőnek. A soproniak kétségkívül előbb alakultak, viszont a város határain túlra csak azután jutottak el, hogy a Pokolgép 1983-ban feltűnt a Ki mit tud?-ban, majd <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kalapacs-jozsef-10738">Kalapács József</a> szerepelt az István, a király-ban, és ezzel bandája mindenkivel szemben behozhatatlan előnyre és országos ismertségre tett szert.
A hőskor: teatralitás és marginalitás. A Pokolgép nemcsak az idehaza szokatlan zenei világával, fémes hangzásával tűnt ki az akkori rockmezőnyből, hanem az új szubkultúra kelléktárának demonstratív viselésével is. Emellett a színpadi látványra is nagy hangsúlyt fektetett. A tagok minden alkalommal Orff Carmina Burana-jára vonultak be, és a lehetőségekhez képest éltek a pirotechnika eszközeivel is. S bár a zenészek nyilatkozataikban nem győzték hangsúlyozni, hogy ez a teatralitás csak a zenét hivatott alátámasztani, a közönség jó részét éppen ez vonzotta, és nem annyira a panelekből építkező, kiszámítható zenei produkciójuk. Ehhez jött még a szövegeket alapvetően jellemző sötét, sátánisztikus fantáziavilág, tele pokolfajzatokkal, boszorkányokkal, démonokkal, vérszívó asszonyokkal, ami szintén teljesen újszerű volt a korabeli Magyarországon.
Jól jellemzi a társadalmi környezetet, melyben mozogniuk kellett, hogy a legnagyobb sajtóvisszhangot nem a zenei teljesítményükkel, hanem egy véletlen balesettel sikerült kiváltaniuk: 1987. december 28-án a Petőfi Csarnokban egy szabálytalanul használt pirotechnikai anyag az első szám alatt felrobbant a színpadon, és a közelben állók közül tízen megsérültek, közülük ketten rendkívül súlyosan. Miként az is kortünet, hogy a még 1983-ban publikált első daluk (Kegyetlen asszony) – ami valójában nem is metál, hanem egy keményebb rock and roll szám volt – a Ki mit tud? 1983-as, egyenborítós kislemezsorozatában jelent meg, másik oldalán a Smog újhullámos dalaival.
Hogy miért ódzkodott a Hanglemezgyár még 1985-86-ban is ettől a műfajtól? Nyilván volt benne egyfajta rossz beidegződés: mint minden Nyugatról érkezett zenei és ideológiai áramlat, eleve gyanús volt, és mint ilyen, nem támogatandó. Másrészt ez az addig sosem hallott vad hangzás, illetve a hozzá tartozó, a szabadságról és mindenféle hatalomellenességről szóló, alapvetően destruktív szemléletű szubkultúra – akárcsak az ekkor szintén indexre került punkoké – egyáltalán nem volt összeegyeztethető a hivatalos szocialista ideológiával. És csak az egyre elviselhetetlenebb külső nyomás hatására adták be 1986-ban a derekukat, és jelentették meg a Pokolgép első albumát.
Aztán az elkövetkező években mind az MHV, mind az újonnan alakult kiadók számára az egyik legbiztosabb bevételi forrást éppen a metálzenekarok korongjai jelentették.
A Pokolgépből kivált Paksi Endre által alapított <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-ossian-10777">Ossian</a> nemcsak zeneileg körözte le a konkurenciát (mindenekelőtt <a href="https://popkulturalis.hu/szemely-marothy-zoltan-10778">Maróthy Zoltán</a> gitárjátékának köszönhetően), de dalai is melodikusabbak voltak, szövegei pedig sokkal földhözragadtabbak. Annak, hogy az Ossian a metálzenekarok közül másodikként lemezszerződéshez jutott az MHV-nál, nemcsak színpadi aktivitásuk, de demójuk akkoriban még szokatlan terjesztési módszerei – kazettaosztogatás a budapesti Scorpions-koncerten, postaköltség ellenében a szalag elküldése bárkinek – is szerepet játszottak. Így, amikor Wilpert Imre, a Hanglemezgyár könnyűzenei főnöke elment meghallgatni a német UDO előtt őket, és a több ezer rajongó láthatóan kívülről fújta a szövegeket, számára is nyilvánvalóvá vált, hogy Paksiék jelentős vásárlóerőt képviselnek.
A nyolcvanas években feltűnt többi magyar metál együttes azonban a rendszerváltozás előtt önálló nagylemezig nem jutott el. Sem a klasszikus metálvonalat követők (<a href="https://popkulturalis.hu/eloado-stress-10925">Stress</a>, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-saman-10897">Sámán,</a> Morris), sem a thrash bandák (<a href="https://popkulturalis.hu/eloado-undertaking-10936">Undertaking,</a> <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bedlam-10802">Bedlam</a>, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-beyond-10807">Beyond</a>, Atomic), sem a black metal-előfutár <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-tormentor-10931">Tormentor</a>, sem a paródia határát súrolók (Diktátor, Rotor), sem a könnyedebb glam-metálosok (Ramses, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-dance-10817">Dance</a>), sem a kemény zenét a klasszikus elemekkel ötvöző, érzelemdús dalokat játszó Classica.
Ez a helyzet 1988-ra változott meg gyökeresen. Nemcsak a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat monopóliumának megszűnése után felbukkanó új lemezkiadóknak (lásd a Sztárt, amely Robbanásveszély címmel adott ki metalválogatásokat), hanem a szintén ekkoriban gombamód szaporodó új független ifjúsági lapoknak, illetve a Nagy Feró vezette, akkoriban komoly tömegbefolyással bíró Garázs rádióműsor és a hozzá kapcsolódó válogatáslemez-sorozat megjelenésének köszönhetően, melyek általában már elfogulatlanul és súlyához mérten tudósítottak a műfaj történéseiről. Plusz ebben az időszakban több tízezer példányszámban kelt el a Metallica Hungarica néven indult fanzine, mely később együtt jelent meg a német Metal Hammer magyar verziójával, majd egyesült vele, és ma HammerWorld néven az ország egyik legstabilabb rockmagazinja.
Annak, hogy nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján az egyik legprofitképesebb műfaj a metál volt, persze társadalmi okai is voltak. Mindenekelőtt az, hogy a magyar gazdaság addig soha nem tapasztalt mélyrepülésbe kezdett, az egyre romló életszínvonal egyre nehezebb életkörülményeket teremtett, és az ekkor felnövekvő új generáció a benne feszülő érzéseket, indulatokat leginkább a metál durvaságában és energiájában találta meg. Ez a meglehetősen egyszerű szerkezetű és szövegvilágú, ugyanakkor rendkívül direkt és erős kisugárzású zene lett számukra a legalkalmasabb csatorna a feszültség és a frusztráció átmeneti levezetésére, az egyetlen lehetőség a mindennapokból való kiszakadásra. Közérthető zenék, könnyen dekódolható üzenetek kellettek, és ezt a leghatásosabban a heavy metált játszó együttesek nyújtották.
A kilencvenes években gyakorlatilag a metáltól volt hangos az ország. 1990-ben Bíró Ica Metal Lady néven – a Pokolgép segítségével – kiadta az első magyar női metállemezt. Nem sokra rá pedig a Metal Hammer piacra dobta az első Demonstráció CD-válogatást, rajta a feltörekvők fiatal zenekarokkal. 
Az évtized közepére a multik betelepedésével és a kereskedelmi rádiózás elterjedésével azonban erőteljesen átalakult a zeneipar, ugyanakkor a külföldi történések és sikerek már egyre kisebb fáziskéséssel jutottak el Magyarországra. Mindez magával hozta – akárcsak a punkban, a Green Day-féle populáris vonal megjelenése – a rajongótábor felhígulását, a régi és az új metálosok közti konfliktusokat, mely gyakorlatilag idehaza is végigkísérte a kilencvenes évtizedet. A metál tábor ebben az évtizedben két meghatározó részre szakadt: a régiek – az újakat divatmetálosoknak titulálva – alapvetően visszavonultak az időközben kialakult metál undergroundba, a folytonosan cserélődő (a tizenéves lázadó kor elmúltával a műfajt levedlő) újak pedig – a régieket csak marginális csökevénynek tartva – mindig a legújabb irányzatokra vetették magukat, és megbízható fogyasztói lettek a zeneipar termelte új együtteseknek, illetve azok termékeinek.
JBSz

Klasszik metál

Csihar Attila

The 7th Day Of Doom

Recipe Ferrum

Anno Domini

Jó, hogy újra együtt vagyunk // Csihar Attila, Sunn O)))

Csihar Attila túlzások nélkül az extrém zene egyik legegyedibb énekese, aki szinte Diamanda Galast idéző módon lényegül át a színpadon. A karrierjét a kultikus Tormentorban kezdő, majd a Mayhemmel a black metal alapkövét – a De Mysteriis Dom Sathanas lemezt – is kiadó torok a millenium óta a Stephen O'Malley vezette legendás(an hangos) drone metal zenekar, a Sunn O))) tagja is. Utóbbi banda (és benne Csihar) szeptember 6-án visszatér az A38 hajóra - e kapcsán faggattuk őt a kezdetekről, arról, hogyan is került a Sunn O)))-ba, és még sok másról.
 
Több, mint harminc éve alapítottad az első zenekarodat, az extrém metálos Tormentort. Milyen érzés, hogy ennyi idő elteltével is még hivatkozási pont olyan zenekarok számára, mint a Ghost?
 
Durva belegondolni, hogy akkoriban – '85-ben – még kölykök voltunk, én például tizenöt éves voltam. Rendkívül érdekelte mindannyiunkat ez a fajta zene, meg az egész, ami körülvette; nem voltak még videójátékok és hasonlók, más volt a feeling, tudod? Illetve, most is vannak emberek, akiket ez érdekel, főleg fiatalok, de nekünk tényleg ez töltötte ki az időnket. Én mondjuk sportoltam is mellette, de amint elkezdtük komolyan venni a zenekart, ez folyamatosan eltűnt.
 
Ez egy nagyon érdekes érzés, mert ezt akkoriban senki sem gondolta volna, mármint, hogy a Tormentor egyszer kultikus zenekar lesz. Mi be voltunk indulva, éreztük, hogy jók vagyunk, de persze bennünk volt a „tinédzser láng” is. Talán emiatt. Végül az Anno Domini lemezünk, ami anno (1986-ban) nem jelenhetett meg, vált kultikussá. Amivel kapcsolatban egyébként, máig, ha meghallgatom, úgy érzem, hogy van pár tényleg jó szám rajta. Főleg, ha a nyolcvanas évek többi zenekarával összehasonlítod.
 
Igaz, hogy úgy ismerkedtél meg Stephen O'Malleyvel, hogy '95 magasságában felkért egy interjúra az akkor még működő fanzine-jébe?
 
Igen. Volt egy Descent nevű fanzine-je, abba. Állítása szerint járt egyébként Magyarországon is, és próbált engem elérni, de nem sikerült neki. Utólag azonban összejött, az volt talán az első amerikai interjúm. Stephennek volt egy The Ajna Offensive nevű kiadója is, ahol megjelent a Tormentor Anno Domini című lemeze is – amikor úgy '95-’96 körül már kiadhattuk.
 
Tavaly jelent meg az eddigi utolsó Sunn O))) lemez, a Kannon – számodra miben volt más ezen dolgozni, mint anno a Monoliths & Dimensions-ön?
 
Más volt. Eltelt elég sok idő, sok mindent tapasztaltunk, rengeteget turnéztunk, aztán a Sunn O)))-nak ott volt az Ulverrel felvett lemeze (Terrestrials), amiben én nem is voltam annyira benne, de nagyon támogattam az ötletet, aztán a Scott Walkeres kollaboráció (Soused), ami megint egy olyan lehetőség volt, amire nem lehetett nemet mondani, Greg Andersonnak meg gyereke született. Szóval hosszú idő telt el a két lemez között.
 
Úgy voltunk vele, hogy ezeket a régi riffeket meg az élő hangulatot akarjuk visszahozni – a Monoliths inkább stúdiólemez volt, rengeteg vendégzenésszel, gyönyörű hangszerekkel. A Kannon viszont kicsit „vissza a gyökerekhez” érzésű lett, azonban benne van a tapasztalat, meg a köztünk lévő harmónia is. Utóbbi azért hosszú folyamat volt, nálunk is: még ha nagyon jó barátok vagytok, akkor is lehet, hogy bizonyos dolgokról másképp kezdtek gondolkodni vagy vélekedni. Ebből pedig mindig fakadnak ellentétek, főleg ha erős egyéniségekről van szó – mint például a Sunn O)))-ban. Ezeket pedig kell tudni kezelni. Mindenesetre két éve, Barcelonában találkoztunk hosszú idő után és akkor azt éreztem, hogy mindannyiunknak sikerült emberileg egy szintet lépnie és jó, hogy újra együtt vagyunk – ez pedig azóta is tart. 

Már a Tormentor is híres volt az extrém színpadi akcióiról, a Mayhemről nem is beszélve – de bizonyos értelemben az sem mindennapi, amit a Sunn O)))-nal csináltok. 

Engem mindig ez a mágikusabb-kultikusabb sötét zene vonzott, az ehhez kapcsolódó „szertartásoknak” pedig általában van egy különleges öltözete. Nem vallásról beszélek, inkább egy ceremóniáról. Az ehhez kapcsolódó atmoszférát akarom mindig megteremteni. Ezáltal egy hangulatot tudsz kelteni, már csak a ruhákkal is – valahol ez a lényege a színháznak is. Szerintem bizonyos zenék hangulatát felerősíti, ha megfelelő eszközökkel – ruha, maszk, hasonlók – adod elő őket. Teszem azt a Skinny Puppyban is szeretem, hogy milyen vizuális elemekkel operálnak a koncertjeiken. A Sunn O))) pedig teljesen elképesztő ebből a szempontból néha. Minden attól függ, hogy a zene mit kíván.

Tormentor

Zeneszöveg

Kapcsolatok