Tolcsvay Nagy Béla (1946. november 6. Budapest) gitáros, énekes, zeneszerző, szövegíró, Tolcsvay László bátyja.

Édesapja általános iskolai énektanár volt, hatévesen csellózni tanult, majd amikor eljutott hozzá a Beatles zenéje, kezébe vette a gitárt. Barátaival a korszak folkos beatzenéjét játszották akusztikus hangszereken, 1964 és 1967 között öccsével a Strangers, majd a Wanderers tagja lett, majd 1967-ben Balázs Gábor bőgőssel megalapították a Tolcsvay Triót.

1973-ban a júniusi miskolci popfesztivál egyik fő szervezője volt. Mikor 1974-ben az öccse, Tolcsvay László csatlakozott a Fonográfhoz, azon gondolkodott, hogy a zenélést is abba hagyja. A fotós Kresz Albert azonban elvitte Gyimesbe, és ezzel egy új világ nyílt meg előtte. Majd találkozott Fábián Ágostonnéval, Márika nénivel, aki magnóra mondta neki Az égig érő fa című magyar népmesét. Nem sokkal később Pomázi Zoltánnal és Czipó Tiborral folytatták a Tolcsvay-triót, egészen 1979-ig. 

Közben 1976-ban közreműködött Latinovits Zoltán előadóestjein. 1976 és 1978 között az Agria Színjáték zenei vezetője volt. 1994-tól ismét írt dalokat, régi-új tagokkal – Czipó Tibor (basszusgitár), Egri László – újra indította a Tolcsvay Triót, mellyel Budapesten önálló klubot nyitott, és amellyel több-kevesebb rendszerességgel egészen Czipó 2019-es haláláig játszottak. 

Számos színpadi mű szerzője, társszerzője. 1987-ben a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon mutatták be a Tolcsvay Lászlóval közös Magyar Mise című rockoratóriumot, majd a kilencvenes években megírta a Tolcsvay-trilógiát (A Napfényfia, 1992, Rijjadóleány, 1996, Csillaglánc, 1999). 

A saját dalszövegei mellett számos verset is megzenésített, Balassi Bálinttól, Csukás Istvántól, Móricz Zsigmondtól, Janus Pannoniustól, Kis Dénestől, Jókai Mórtól és Szepesi Attilától.

JBSz