Az 1972-ben Dandó Péter basszusgitáros és Solti János dobos alapította, folytonosan cserélődő tagságű Theatrum deklaráltan a klasszikus zene, a jazz és a rock ötvözetét játszotta. Ahogy nyilatkozták: „külföldi példaképeink a King Crimson, a Blood Sweat and Tears együttes, akik ugyancsak a klasszikus zene, Bartók és Bach hívei, többen közülük kiváló jazzmuzsikusok, a blueséneklés és a folk-beat jeles képviselői.” Ők meg Kodály Zoltán, Bartók Béla és Kadosa Pál műveit próbálták meg új felfogásban játszani.

A zenekar legismertebb felállása: Torontáli István (1948–2010, ének), Szűcs László (billentyűsök), Kovács Péter (gitár), Dandó Péter (1951–1997, basszusgitár) és Pálmai Zoltán (dob).

A Theatrum a nagyközönség előtt 1973 nyarán, a miskolci popfesztiválon mutatkozott be, nagy sikerrel. Budapesten, törzshelyükön, a Bem rakparton és különböző egyetemi klubokban játszottak, alig néhány hónap múlva már a Syriusszal és a Minivel együtt emlegették őket. Amíg azonban az előző kettőnek sikerült önálló profilt kialakítania, addig ők lényegében megmaradtak repertoár-zenekarnak, saját kompozícióik (például a harmincperces Apokalipszis című szvitjük) iránt sem a rádió, sem a Hanglemezgyár nem érdeklődött. Hiába nyerték meg 1974-ben a Népművelési Intézet által kiírt klasszikus zenei népszerűsítő pályázatot, hiába arattak Kadosa Pál két etűdjének és Bartók Allegro Barbaro-jának átdolgozásával nagy sikert az Egyetemi Színpadon, hiába készítettek a háború befejezésének 30. évfordulójára egyórás műsort (benne József Attila-versmegzenésítésekkel, Bartók-, Kodály- és Kadosa-átiratokkal), hiába játszottak benne később olyan zenészek, mint Solti János, Donászy Tibor vagy Gidófalvy Attila, a tömegkommunikáció továbbra sem fedezte fel őket, így a hetvenes évek derekán feloszlottak.

A beatkorszak.blog.hu 2023 januári cikke szerint 1974-ben mégis megörökítették a repertoár egy részét. Egyik barátjuk, Szendrei István rendelkezett egy Grundig típusú magnetofonnal, ami akkoriban nagy kincsnek számított – ezzel rögzítették a dalokat. A zenekar sokat próbált a felvétel készítése előtt, hogy a hangkép a lehető legoptimálisabb legyen. A felvétel a Kőbányai Sörgyári Művelődési Házában készült el. Az anyag a mai napig kiadatlan.

Miként Dragojlovics Péter fenti cikkben olvasható: "Bár a Theatrum nem kapott lehetőséget lemezkészítésre, a zenekar tagjai sikeres és termékeny pályát futottak be a hazai, valamint a nemzetközi zenei életben. Solti János máig az egyik legkiválóbb magyar dobos, olyan zenekarokban játszott, mint a Generál, az LGT, a Hobo Blues Band, illetve a Tátrai Band. Pálmai Zoltán dobolt a P. Mobilban, a Hobo Blues Bandben és a Beatricében. Szűcs László 1975-ben disszidált, manapság Németország egyik legsikeresebb komponistája, hangszerelője és producere. Angyal József Norvégiában él, 2001 óta a norvég állami gyerekszínház, a Brageteatret zenei igazgatója, Kántor Péter pedig a norvégiai Buskerud Népfőiskolán tanít."

JBSz–SJ

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1. 60–70-es évek, Bp., Kossuth Kiadó, 2019, p. 310–311.