Band/name

A Carbonfools zenekart 2001-ben alapította Tóth Szabolcs szitárművész és Bicskei Titusz, aki az 1990-es évek óta <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-dj-titusz-12911">DJ Titusz</a> néven a magyarországi elektronikus underground zene egyik meghatározó alakja. Az együttes hangzásvilágának alapja az elektronikus és az élő hangszeres zene keresztezése.
A 2001-es Sziget Fesztiválon debütáltak, első nagylemezük, a Poisoned Goulash 2004-ben jelent meg. 2006-ban csatlakozott hozzájuk Fehér Balázs énekes, szövegíró. Második nagylemezüket, a Carbonheart-ot 2008-ban jelentették meg. Innentől lettek igazán ismertek, dalaikat előszeretettel játszották a magyar zenei televíziók és rádiók. És innentől lett hagyomány, hogy lemezeik címe a Carbon szó összekapcsolása egy másik szóval, mely meghatározó az albummal kapcsolatban. 2010-ben, 2012-ben és 2014-ben a zenekar újabb albumokat adott ki Carbonsoul, Carbonsweet és Carbonbliss címmel. Közben folyamatosan járták az országot, és 2010-ben két londoni fellépésük is volt.
Az együttes 2015-ben úgy döntött, egy időre szünetet tartanak. Ez év őszén tartották búcsúkoncertjüket a Budapest Parkban. A szünet alatt Fehér Balázs frontember kiszállt a zenekarból. 2017-ben tértek vissza egy teltházas A38-as koncerttel. A zenekar jelenlegi tagjai DJ Titusz (elektronika), Fóris-Ferenczi Gábor (ének), Hámori Benedek (dob), Gulyás Barna (gitár) és Miklós Milán (basszusgitár).
Az addig angolul éneklő Carbonfools első magyar nyelvű dala a 2018-as Carbonflames albumon megjelent Sarki fény című szerzemény volt. A Carbonsun című 2019-es lemezen is szerepel egy magyar dal, a Mindent eltakar. Fennállásuk alatt rengeteg remixet készítettek olyan előadóknak, mint a Noir Désir, a Kispál és a Borz, a Jazz+Az, a Korai Öröm és a Kimnowak.
Az elmúlt években folyamatosan készítették és adták ki új dalaikat. 2023 őszén ők nyitották meg az Akvárium Klub megújult Lokálját, ahol két estén át léptek fel tematikus műsoraikkal - az első nap a disco, a második napon pedig a rock került terítékre. 2024 januárjában ismét az A38 Hajón adtak évindító nagykoncertet rajongóiknak.
HZ

The Carbonfools

The Carbonfools koncertfotók

The Carbonfools koncert 2022

A kétezres évek legvégén a Random Trip a budapesti éjszaka egyik legkülönlegesebb, heti rendszerességű örömzenebulijaként indult, aztán idővel minden szempontból kinőtte saját kereteit, nemcsak az A38-on talált állandó helyet magának, de jó ideje a legnagyobb hazai fesztiválok és a legjobb vidéki klubok szívesen látott vendége. Miközben ebben a műfaji határokon (pop, rock, jazz, hiphop, blues, elektro) átívelő improvizációs koncertsorozatban a húszas-harmincas-negyvenes generáció szinte minden tagja megfordult.
A Random Trip az egykor klubszinten roppant népszerű, hasonló koncepción – állandóan változó felállás, folytonos szabadzenélés – alapuló jazzes Random Szerdából sarjadt, amely anno igazi kollektív közösségi koncertélményt adott, mégis a többség az azt vezető, frontemberként tündöklő Barabás Lőrinccel azonosította. Mondhatjuk úgy is, benne találta meg a maga személyes hősét. Így amikor a fiatal trombitás hosszabb időre Londonba költözött, a produkció egyfelől gazdátlan lett, másrészt sokat lanyhult iránta az érdeklődés. Ezért döntött úgy egyik társa, a dobos Delov Jávor, hogy új helyszínen, új néven próbálja meg ezt az alapkoncepciót megtartó, mégis más csapásvonalon mozgó bulizene sorozatot létrehozni.
Némi keresgélés után a Nagymező utcai romkocsma, az Instant pincéjére esett a választása, és ott házasította össze az egykorvolt Random Szerda jazzes rögtönzéseit a szintén múltidejű Gimmeshot klubok freestyle világával. Az első Random Tripet 2009. január 27-én tartották, és az azóta eltelt közel másfél évtizedben megszámolni is reménytelen, hány muzsikus fordult meg benne. Az oldalra tett dobszerkó mögül irányító Delov Jávor mellett többek között rendszeresen felléptek a Brains, az Akkezdet Phiai, a Carbonfools, a Zagar, Ivan &amp; the Parazol, a Supernem, a United, a Hősök, az Irie Maffia és a Quimby tagjai, de az elmúlt évek során számtalan jónevű, kalandvágyó külföldi zenész is csatlakozott ehhez a szabadon szárnyaló örömprodukcióhoz.
JBSz
 
<a href="https://hu-hu.facebook.com/randomtrip/">https://hu-hu.facebook.com/randomtrip/</a>
<a href="https://www.instagram.com/randomtripofficial/?hl=hu">https://www.instagram.com/randomtripofficial/?hl=hu</a>
<a href="https://www.randomtrip.hu/">https://www.randomtrip.hu/</a>

Random Trip

DJ Titusz (Bicskei Titusz, 1970) 1993-ban az akkor még illegalitásban működő Tilos Rádióban kezdte, Harmadik fül című, különleges zenéket felvonultató műsora – kisebb-nagyobb kihagyásokkal – volt hallható szerda éjszakánként. A bigbeattől a tribal house-on és trip-hopon át az easy listeningig mindenféle stílusban játszik, saját bevallása szerint igazából csak a hangulatnak és a helyszínnek megfelelően válogat.
A kilencvenes évek vége felé elunta, hogy hetente három-négyszer pakolgassa a lemezeket, és különböző projektekbe vágott. Portásfej néven régi magyar slágerekből készített különböző mixeket. <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-the-carbonfools-12912">Carbonfools</a> (a „szénhülyék” tükörfordítása) néven Tóth Szabolcs szitárművésszel zenekart szervezett, amelynek zenéje a rock, a blues, a reggae, a folk és a modern elektronikus műfajok egyvelege volt. Ezzel a formációval 2004 óta hét nagylemezt jelentetett meg (a legutolsó: Carbonsun, 2019), emellett rengeteg remixet készítettek.
DJ Titusz legsikeresebb projektje azonban kétségkívül az esztrád hip hopos <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-belga-8250">Bëlga</a>. Az 1998-ban alakult formációnak alapító tagja, és a mai napig lemezlovasa, valamint zeneszerzője. Szerzeményeiben a legkülönfélébb stílusok színes kavalkádját hallhatjuk. “Igazából bennünk a hiphop a legnagyobb közös pont. Bár pont Titusz nem szereti annyira. Nem érzi. Mi szeretnénk hiphopot, ő meg tízből kilencszer elviszi másfelé. Azért sem vagyunk hiphopzenekar, mert Titusz nem csinál hiphopot.” - nyilatkozta zenésztársa, Bauxit a Recordernek.
DJ Titusz személyes zenei projektje a Chip Chip Chokas, amelynek lényege, hogy minden barkácsmódszerekkel készül benne. Saját készítésű hangszerekkel alkotja meg az alapokat, ezekhez pedig Titusz zenész barátai írnak dalszövegeket. Az első nagylemez, a Chip Rock Hungary 2009-ben jelent meg olyan közreműködőkkel, mint Lovasi András, Beck Zoltán (30Y), a Bëlga tagjai, Vécsi Tibor (Korai Öröm), Kardos-Horváth János (Kaukázus) és Mező Misi. Később készült közös dal a Fish! énekesével Kovács Krisztiánnal és Likó Marcell-lal (Vad Fruttik) is.
Azért időről időre önállóan is láthatjuk őt a lemezjátszók mögött. Mostanában a legendás szintetizátor, a Roland TB-303 hangzásának bűvöletében fogant klubesteken lép fel, amelynek címe Acid Boogie Tribe.
JBSz–SJ, HZ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 491–492.
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/djtitusz/">https://www.facebook.com/djtitusz/</a>
<a href="https://www.facebook.com/chipchipchokas/">https://www.facebook.com/chipchipchokas/</a>

DJ Titusz

Techno, house, trance, jungle, ambient, drum’n’bass, hip hop, nu jazz és a többiek – ismerős, a fiatalabb zenerajongók közt gyakrabban forgó fogalmak, zenei stílusok ezek. Könnyed skatulyázással elektronikus tánczenének, partikultúrának szoktuk mindezt nevezni, van, aki nem lát benne mást, mint betépett ifjak kurrens agymenését, mások mindezzel kapcsolatban inkább eljövendő világzenéről beszélnek, ami a jövő társadalmának kizárólagos nyelve lesz. Vélhetően e két véglet között rejlik az igazság.

A kezdetek: techno, house, rave
A nyolcvanas évek második felében az amerikai és az angol (elsősorban ipari) nagyvárosokban szokatlan jelenség ütötte fel a fejét. Hétvégenként fiatalok ezrei hagyták el a metropolisokat, hogy kis települések határaiban vagy használaton kívüli iparcsarnokokban, raktárépületekben hajnalig tartó táncos tömegrendezvényeken vezessék le a hét során bennük felgyülemlett stresszt, feszültséget, frusztrációt. E nem ritkán tíz-tizenkét órás posztmodern táncpartikon a gyakorta monoton dübörgésű zenéhez a monotonitást tovább erősítő stroboszkóp-villogás és lézershow is társult, és mindez egyéb ajzószerekkel kombinálva tényleg tökéletessé tette a mindennapi mókuskerékből való kiszállás illúzióját. 
Ez a tengerentúlon (mindenekelőtt Detroitban és Chicagóban) technónak és house-nak, a briteknél rave-nek mondott új mozgalom tulajdonképpen a hetvenes évek végi nagy diszkóhullám kései, modernizált és elektronizált változata volt. 
A techno kifejezést a visszaemlékezések szerint elsőként Juan Atkins használta, aki – Derrick May-jel és Kevin Saundersonnal – az elsők között jött rá arra, hogy érdemes lenne korszerűsíteni a hetvenes évek egyhangú, 4/4-es metrumú, de a hangsúlyos basszusgitár-játéknak köszönhetően vérpezsdítő lüktetésű diszkó-funk zenéit. Ezekről az általuk feleslegesnek ítélt szonikus sallangokat lecsupaszították, és minimalista, robotikus, hangvételű kompozíciókban szinte kizárólag csak a spártaian egyszerű ritmusra, a folyamatos pulzálásra helyezték a hangsúlyt. Ezt az általuk technónak nevezett stílust – amely ekkor még nem az egész modern tánczenei mozgalmat, hanem annak csak egy irányzatát jelölte – nem jellemezte a később más áramlatokban oly gyakori hangminták használata, inkább csak egymásra pakolták, illetve úsztatták a különböző repetitív melódiákat, és az egészet monoton, lassan mozgó ritmikai alapokra ültették.
Készítői már nagymértékben használták az elektronikát, mindenekelőtt az úgynevezett elektro-basszusokat, és a későbbi irányzatok acid-hangzásában oly nagy szerepet játszó Roland TB 303-ast (lásd keretben).
Miközben Detroitban a techno, Chicagóban a house kezdett a nyolcvanas években hódítani, mely talán a legközelebb áll a klasszikus diszkó-funkhoz és messze a legnépszerűbb a későbbi elektronikus tánczenék közül. Ennek is számtalan alfaja létezik, és hangzását a szintetizátor és a dobgép mellett már nagyban a sampler (mintavételező) és a sequencer határozza meg. (Utóbbi az, amely a számítógépes midi-rendszeren keresztül irányítja a teljes technoid hangszerparkot – dobgépet, szintetizátorokat és a samplert –, és meghatározza, hogy e berendezések melyik és hány bemeneti csatornája jusson el a keverőhöz, ahol aztán a hangerő és a hangszínek végső szabályozása zajlik).
A house és a techno 1987 körül került át Angliába, és egy évvel később már nem csak a szigetországban kaptak rá a fiatalok, de a kontinensre is átterjedt. 1988 nyarát második Summer of Love-nak is nevezték, (az első Szeretetnyár még 1967-ben Kaliforniában zajlott), utalva egyrészt a szabadtéren vagy elhagyatott raktárházakban hajnalig tartó tömegpartikra, másrészt a hozzá kapcsolódó pszichedelikus szerek használatára. A hatvanas években felkapott LSD-k szerepét e rendezvényeken az új, rafináltabban működő szintetikus drogok, mindenekelőtt az ecstasy tabletta, váltották fel (lásd keretes), az alkoholt pedig egyre inkább kiszorította az új hangulatserkentő folyadék, az energiaital. 

DJ-k, MC-k, egymásba érő zenék
A technónak, a house-nak és a nyomukban a kilencvenes években létrejövő többi elektronikus tánczenei műfajnak az elsőszámú közvetítője – akárcsak a diszkónak – a lemezlovas, angol kifejezéssel a disc jokey, rövidített változatban a DJ volt. Aki mindenekelőtt abban különbözött klasszikus kollégájától, hogy a számok között sosem szövegelt, sosem közölt információkat az éppen forgó felvételekről, sosem próbálta verbálisan lelkesíteni a tömeget: ő kifejezetten a zenére és azok egymásutánjára, összeillesztésére koncentrált. Ezt a szerepkört a mellettük felbukkanó „szövegelőgépek”, az MC-k vették át, akik nevüket az amerikai szórakoztatóipari ceremóniamesterektől (Master of Ceremony) kapták. 
Bár a kilencvenes években tovább árnyalódott a DJ fogalma, alapjaiban ma is ugyanaz jellemzi őket, mint az első techno és house DJ-ket. Egyfelől a közönséget szolgálják, másfelől önkifejeznek. Egyszerre művészek és tömegpszichológusok. E két törekvésnek egyensúlyban kell lennie. Ahogy Palotai Zsolt szokta mondani, „minden zenét azzal a meggyőződéssel kell lejátszania, hogy az pont ott, pont akkor a legjobb”. 
A hagyományos lemezlovassal ellentétben a DJ szettjeiben nem slágereket forgat, hanem igyekszik minél újszerűbb hangzású és hangvételű felvételekkel előrukkolni. Ráadásul egy partin már egyetlen szám sem hallható az elejétől a végéig – csakis a folyamat. Ha jó a DJ, a közönség észre sem veszi, hogy hol kezdődik az újabb dal – átúsznak, egymásba érnek a zenék.
Vannak, akik nem csak mixelnek, de játszanak is a lemezekkel. Backspin, cut, scratch – három különböző technika az effektezésre. Az előbbinél a DJ a futó lemezt visszahúzza a tű alatt, a másodiknál a hangsúlyos ütemeknél átkeverés helyett hirtelen csatornát vált a keverőpulton, a harmadik esetében pedig oda-vissza rángatja a lemezt, újszerű lüktetést adva ezzel a zenének.
A DJ-k kreativitás szempontjából amúgy két nagy csoportra oszthatók. A többség kizárólag mások felvételeit játssza, és az a plusz, amit ezekhez hozzátesz, nagyjából a zenei ízlésben és szelektálásban, majd a partikon a korongok egymáshoz illesztésében, egymásra úsztatásában nyilvánul meg. A másik, kisebbik csoport viszont egy idő után maga is készít előbb remixeket, majd esetleg kifejezetten saját felvételeket. Az előzetesen stúdióban felvett alapokra a helyszínen effekteket és más színező elemeket kever. Ezeket a „magánszámokat” nevezik live act-nek. 
A DJ-kultúra további fontos jellemzője, hogy a dalnak többféle változata létezik, de a hangzás, az mindig egyedi. Lehet, hogy sosem tudja meg a hallgató, hogy ki volt az eredeti előadó, de általában nem is érdekes. Ráadásul a különböző változatok hiába rögzülnek lemezen, csak elvileg hozzáférhetőek: a heti több száz korongos felhozatalból ki mire talál rá, az rengeteg tényezőn múlik. A kortárs tánclemezek sokszor alig párszáz példányban léteznek a világon, ha időben nem találkozik vele az érdeklődő, lehet, hogy már soha nem is fog. 
Mindez a tömeggyártású hanghordozók megjelenése előtti időket idézi, amikor a dalokat még csak koncerteken lehetett hallgatni. A mai tánczenéknek rengeteg olyan változata létezik, ami kereskedelmi forgalomba nem kerül, csak a megszállottabb DJ-k forgatják őket, így azokat ismét csak adott alkalommal, partikon lehet hallani, azaz újra közösségi élményhez kötődnek.
Hogy ebből a hangfolyamatból mire fogunk mondjuk tíz év múlva emlékezni, az persze más kérdés. Hisz alapvetően nincs konkrét szám, nincs konkrét lemez, illetve ha van, folyamatosan változik.
„Ez a pillanat művészete. A jövő itt nem érdekes – válaszolta erre Palotai Zsolt 2000-ben. – A múlt is csak annyiban, hogy abból ki tudd választani a mindenkor érvényeset. A folytonos új zene a többségnek zavaró. A régit folyamatosan össze kell rakni az újjal. A heti több száz lemezből jó, ha ötven-hatvanat meg tudok hallgatni. A legnagyobb kihívás – különösen annak, aki minden héten játszik –, hogy ebből mennyit vagyok képes beépíteni a repertoárba. Minden héten úgy összerakni az újat a régivel, hogy az működjön. Megtalálni azt, ami a múltból passzol, úgy, hogy talán észre sem veszed, hogy az tíz évvel ezelőtt történt. Egyfajta kettősségnek mindig benne kell lennie a zenében: amikor elkészül, legyen benne a most érzése, ugyanakkor legyen benne az időtlenségé is. Az elmúlt években maga a mű fogalma is erősen átértékelődött. Sőt, ez a folyamatzene sokszor »folyamatalkotást« feltételez. Egyesek gyakorlatilag a stúdióban élik az életüket, tudok olyanról, hogy a keverőpult alatt hálófülkét rendeztek be.”  
A DJ-kultúra további – némiképp meglepő – sajátossága a vinyllemezek varázsa. Hogy az a kultúra, ami jelenleg a leginkább előre mutató, és amelyben a technikának és gépeknek kiemelt szerepe van, éppen e régi, sokak szerint idejétmúlt hanghordozókhoz nyúl. Ennek oka vélhetően a hangzás: az elektronikus zene lüktetésében és érzékelésében meghatározó basszus hangokat ugyanis csak az analóg dubplate képes tökéletesen visszaadni. Ráadásul a koronghoz játszás közben fizikailag is hozzá lehet nyúlni. 
Szokás mondani, hogy a mai tánczenékbe mindenféle stílus, irányzat belefér, a klasszikus zenétől a népzenén át a jazzig. Persze a gyakorlatban az ember sokszor elbizonytalanodik: nem csak a stílusok keverednek itt egymással, de a zseniális művek is a tucattermékekkel, az eredeti hangvételek a halovány kópiákkal.
„Az ellenpontnak mindig ott kell lennie, egy idő után a tökéletes is kioltja önmagát – reagált minderre Palotai az említett interjúban. – Hosszú távon bármi unalmassá válik. Szokták persze azt is mondogatni, hogy a zenekarokkal szemben mi 5-6 órán keresztül is képesek vagyunk változatosak lenni. Ráadásul a világ legjobb zenéit játszhatjuk. Nincs időlimit, nincs kizárólagosság. Ez a kultúra eddig a világ összes létező zenéjéből táplálkozott, most valószínűleg megfordul a dolog, és az összes többi zene fog ebből meríteni. Kölcsönhatás lesz, közelítenek, átcsúsznak egymásba.”

A Fortunától a mainstreambe (overground)
Bármily meglepő, a hazai elektronikus tánczenék előképe Fenyő Miklós – az 1984-es Jól nézünk Miki című lemeze volt az, amelyen elsőként szólalt meg idehaza a break. Bár ma a műfaj szerelmesei elnézően megmosolyogják a korosodó rock and roll sztár korai próbálkozásait, azért mindenki úgy tekint erre a korongra, mint a kezdetre. Hatására a Ki mit tud?-on is felvették tánc kategóriában a breaket, és nyomában hamarosan egyik-másik hazai diszkóban megjelent a hip hop, aztán a techno, a house és a többiek.
Magyarországon az overground elektronikus tánczenék bölcsőjének a legtöbben a várbeli Fortuna diszkót tartják, ahol Bakai Mátyás a nyolcvanas évek második felétől a hagyományos diszkózenék mellett egyre több funk, majd hip hop felvételt is forgatott. Itt szerezték első tapasztalataikat aztán a kilencvenes évek vezető mainstream DJ-i, Sterbinszky, Budai, Tommyboy és Schulz, vagy a második vonalhoz tartozó Jutasi, Bárány és Jován. Ők az elektronikus tánczenék populáris vonulatát képviselték/képviselik, és megvolt az az előnyük, hogy bulijaikon olyan zenét keverhettek, amit a hazai és a nyugati kereskedelmi rádióadók is sugároztak.

A Tilostól a Tilosig (underground)
Némiképp leegyszerűsítve a kilencvenes években kialakult hazai partikultúra DJ-i két irányból érkeztek: az overground DJ-k korábban diszkókban zenéltek, aztán a divathullám változásával váltottak, eladták diszkósláger összeállításaikat, és a továbbiakban house-lemezeket vásároltak. Egy részük ráadásul anyagilag is beszállt a klubokba, kiadványokba, így nemcsak lemezlovasként, hanem befektetőként is érdekelt volt a sikerben.
A szintén a nyolcvanas évek végén indult underground DJ-k korábban nem diszkókban, hanem egyetemi klubokban, kisebb alternatív helyeken játszottak, elsősorban olyan funkys és rockos zenéket, amire azért lehetett táncolni. Az overground DJ-knél zeneileg sokkal szélesebb spektrumot öleltek fel, és sokkal kreatívabban bántak a lemezekkel, hangulatokkal is, mint a professzionális szórakoztatásra berendezkedett kollégáik.

Elektronikus tánczene

Fóris-Ferenczi Gábor

Miklós Milán

Gulyás Barna

Hámori Benedek

Tóth Szabolcs (szitárművész)

Fehér Balázs

Vigh Dávid

Keleti Tamás

Süle Ferenc

Találkozzunk!

Poisoned Goulash

Carbonheart

Carbonsoul

Carbonbliss

Carbonflames

Carbonsun

Szomorú dalok vidáman // The Carbonfools

Új, Carbonsun című lemezét január 23-án mutatja be az A38 Hajó koncerttermében a Carbonfools. A zenekar eddigi pályájáról és az új albumról beszélgettünk a zenekar alapítójával, az együttesben az állandóságot képviselő Bicskei Titusszal.

Mondhatni, kismilliószor átalakult az elmúlt 20 év alatt a Carbonfools. Mi az a törekvés vagy szemlélet, az a vezérfonal, ami a kezdetektől fogva állandó?

A tagság átalakulása sosem volt koncepció, a nagybetűs élet hozta a tagcseréket. Természetesen ezek zeneileg is átformálták a zenekart. A legnagyobb változás az első lemez után történt, amikor felvettünk egy énekest, Balázst, és onnantól a tánc-orientáltságból elkezdtünk haladni a dalközpontúság felé. Állandó törekvésről, szemléletről nem tudok beszélni, mert belülről nekem ez természetesen, automatikusan történik. Egyszerűen szeretek, szeretünk számokat írni, rigmusokat fabrikálni és ha valami megérint vagy ötletem támad, kiírni magamból.

Mennyire nehéz neked személyesen, mint alapítónak és producernek egy ilyen állandóan változó közösségben működni?

Hát azért szerencsére nem naponta változik a banda. A szakítások persze szomorúak; olyanok, mint egy párkapcsolatban, vagy mint amikor valaki kiszakad a családból, de aztán az új arcok mindig inspirálóak, új ízeket, feelinget, ötleteket hoznak.

Melyik pillanatot érzed a Carbonfools eddigi történetében a csúcspontnak? És volt olyan pillanat, ami annyira mélypont volt, hogy azt gondoltátok, akkor befejezitek?

Ha a nézőszámot nézzük, akkor nyilván a balázsos korszak vége felé, de ez számomra kevésbé fontos. Én minden lemezkészítést csúcspontnak élek meg, és mivel a népszerűség erősen média, háttérmunka és management kérdése, nekem sokkal fontosabbak a személyes visszajelzések: mikor buli után vagy emailben, üzenetben elmondják, hogy szeretik vagy nem szeretik, esetleg valamilyen hatással van rájuk, amit írtunk, zenéltünk. A mélypontot én az elején éreztem, frontember nélkül gyakran üres bulikba futottunk, illetve amikor Balázs kilépett, és elgondolkodtunk, hogy folytassuk-e.

Hogyan állt össze a mostani Carbonfools-felállás?

Milánon, a basszusgitárosunkon kívül mindenkit castingoltunk, amit fura így kimondani, mert mára mindegyik tagot ezeréves haveromnak, tesómnak érzem. De ha pontos akarok lenni, akkor: gitár, Dadó helyett jött, Isti, Isti helyett jött Barna; basszusgitár: Zsazsa helyett jött Milán; dob, Kelo helyett jött Benő, ének, Balázs helyett jött Gábor. Én maradtam.  

Elkészült az új lemez, a Carbonsun. Hogyan, mennyi idő alatt készült a lemez, hogyan nézett ki az alkotói folyamat?

Nekem is elég sok dalötletem van és Gábornak is. Amikre volt szövegelképzelés, azokat megírtuk, a számötleteket feldemóztuk és a nyerteseket vittük próbára, ahol a fiúk beletolták ötleteiket, feelingjeiket, zeneiségüket. Ezután különböző stúdiókban felvettük a dobot, a gitárt és az énekeket, ezeket pedig én még kissé összegyúrtam, majd elkészült a végleges keverés. A legrégebbi dal a Lie, ami már az előző lemezre is rákerülhetett volna, a többi azóta íródott.

Azt mesélitek a sajtóanyagban, hogy az új dalok „olyan carbonosak”? Ez mit jelent pontosan? Mi a „carbonosság”?

Ahogy mondani szoktam, mi nagyon szomorú dalokat játszunk nagyon vidáman, "sírva vígad a magyar" jelleggel. Zeneileg meg sokféle hatás érezhető a Carbonon: rock, techno, diszkó, country - ezeknek a sajátos katyvasza a carbonsound.

A lemezen társadalmi kérdések is előkerülnek. Mesélnél erről egy kicsit? Miért éppen azok a témák kerültek a szövegekbe, amik; ezek miért fontosak, pontosabban, miért éppen ezek fontosak nektek?

A Carbonfools szövegeiben sosem volt politikus, társadalomtudatos zenekar, most is inkább személyes megélésekről van szó, nem harcos mozgalmista dalok ezek. És azért pont ezek, mert ezekre volt dalötletünk.

The Carbonfools

Forrás:

Kapcsolódó

Zeneszöveg

Kapcsolatok

The Carbonfools koncertfotók

The Carbonfools koncert 2022

Random Trip

DJ Titusz

Elektronikus tánczene

Fóris-Ferenczi Gábor

Miklós Milán

Gulyás Barna

Hámori Benedek

Tóth Szabolcs (szitárművész)

Fehér Balázs

Vigh Dávid

Keleti Tamás

Süle Ferenc

Találkozzunk!

Poisoned Goulash

Carbonheart

Carbonsoul

Carbonbliss

Carbonflames

Carbonsun

The Carbonfools

The Carbonfools interjú, A38 Magazin, 2020

Sarki fény

Mindent eltakar

The Carbonfools - Interjú 2020.

Hajógyár x A38 / Zene x Színház / The Carbonfools