Lovász Irén az Alföld szülötte, Szvorák Katalin (1958) viszont a Felvidéké, és a Ghymesen kívül az egyetlen, akinek Szlovákiából komoly magyarországi hírnévre futotta. A Losoncon született és az Ipolymenti parasztvilágban felnőtt énekesnő kétszer is diadalmaskodott a szlovákiai magyarok népdalversenyén. Budapestre jött egyetemre, és előbb 1980-ban megkapta a Népművészek Ifjú Mestere címet, majd 1981-ben megnyerte a Röpülj pává!-t. A nyolcvanas-kilencvenes években több zenekarban – Vízöntő, Bekecs, Csámborgó, Hegedős – énekelt, majd 1999 tavaszán Kiss Ferenccel megalapította a Kőfaragó Együttest, és azóta gyakori vendége az Etnofon Zenei Társulásnak és az Odessa Klezmer Bandnek.

Szvorák a lemezkiadás terén igen termékeny, eddig közel két tucat önálló hanghordozót jegyez. Az első (Dalvándorlás) még 1986-ban jelent meg, a második (Iglice szívem) 1989-ben, a rendszerváltozás óta pedig gyakorlatilag évente-kétévente jön ki egy-két-három albuma. Jórészük tematikus építkezésű: megénekelte már a tavaszt, a bánatot, a jeles napokat, énekelt megzenésített verseket, Közép-Európa népeinek közös dallamkincséből egy hét lemezből álló sorozatot készített, és több hanghordozója szól a gyerekeknek.

JBSz

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar folk története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2013, p. 203.

Kapcsolat:

https://www.szvorakkatalin.hu/

https://www.facebook.com/profile.php?id=100032495606936