Kása Béla mellett a táncházmozgalom másik nagy vizuális dokumentátora a filmrendező Szomjas György (1940–2021). Aki tősgyökeres urbánus fiatalként ugyanúgy 1972 karácsonyán szédült meg Széken, Kali néni táncházában, mint Halmos Béla, Sebő Ferenc vagy Sipos Mihály. Ő volt az, aki Sebővel az első ütőgardont átcsempészte a román-magyar határon, s aki már egy akkoriban készült, de dobozban maradt 15 perces idegenforgalmi propaganda filmben összehozta a folkot a progresszív jazzrockkal: miközben modernkori betyárok ismerkednek a Hortobágyon piros Citroennel száguldozó lányokkal, a Halmos-Sebő népies témáira improvizált hosszasan a Syrius együttes.

Szomjas György: „Mikor évekkel később a Talpuk alatt fütyül a szél című filmem forgattam, Sebő Ferit kértem fel zeneszerzőnek. Aki kitalálta, hogy annak főcímdala a Kiszáradt a tóból mind a sár mind a víz című archaikus pásztornóta legyen. Felmentünk az elképzelésünkkel Martin Györgyhöz a lakására, aki mondta, remek ötlet. Azzal levett egy könyvet a polcról, felütötte és ott volt, nem hazudok, 76 strófa ehhez. Úgyhogy kiválasztottam a 12-est, a 28-ast és a 42-est belőle, hogy nekünk ezek kellenek. Mindez jól érzékelteti a mozgalom mögötti tudományos hátteret, amire az egészet rá lehetett húzni. Sebőék voltak azok a kulcsemberek, akik megtalálták ennek a módját. Segített ebben, hogy egyszerre voltak zenészek és építészek. Egyrészt érezték a szívükben a zenét, másrészt értették, hogyan kell ezt felépíteni.”

Bár az 1976-ban bemutatott Talpuk alatt a fütyül a szél-ben végig autentikus népzene szól, következő betyárfilmjében, a Rosszemberek-ben a szonikus hagyomány már némi áttétellel jelenik, igaz, főcímdalát az alig 20 éves Sebestyén Márta énekelte. Ezt követően viszont Szomjas csak bő tíz évvel később fordult a kamerájával ismét a táncházmozgalom felé. Így született meg 1989-ben A mulatság című film, amelyet a Téka táborban forgatott, s amely a mozgalom releváns lenyomata lett.

Szomjas György: „Négy napig még a cipőmet sem vetettem le. Úgy zuhantunk be minden éjjel ruhástól a sátorba. Egyik nap Sára Ferenc kitalálta, hogy legyen hajnalköszöntés. Fél ötkor Feri, Dresch Mihály és még valaki furulyával elkezdték a muzsikát, ahogy lassan jártak körbe a táboron belül, az emberek úgy ébredtek fel és csatlakoztak. A végén már kétszáz méteres sorban kígyóztak, le a halastó partjára, ahol Feri és Misi is bevágta magát a vízbe, megmártóztak, majd vitték vissza a tömeget a táborba. A végén pedig bevonultak egy nagy csűrbe, és kezdetét vette az igazi buli. Na, arra aztán mindenki felébredt.”

Bár Székely Orsolya 1973-ban már ott forgatott az első nyilvános táncházakban (eredménye a Hajnalban indultunk című tévéfilm), mégis talán A mulatság volt az első film, amely a maga valóságában mutatta be az egész mozgalmat. S nyilván azért is vált annyira emblematikussá, mert szerencsés pillanatban született: nemcsak a témát kapta el derékon, de benne sűrűsödött a rendszerváltás környékének eufórikus hangulata. Azé a rendszerváltásé, amely aztán gyökeresen átszabta a táncházmozgalom társadalmi, gazdasági és politikai környezetét.

JBSz

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar folk története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2013, p. 139–140.