Band/name

Szandi (Pintácsi Alexandra, 1976) 1988 májusában a Modern Hungaria által meghirdetett Mini-tini popénekes pályázatra jelentkezett, és Fenyő Miklós menedzselésében 1989 és 1992 között a korszak legnagyobb tinisztárja lett, olyan slágerekkel, mint az Álmodozás, a Kicsi lány, a Nyugi, doki, a Tinédzser L’amour, az Öri hari vagy a Kislány, kezeket fel!.
Karrierjének 1991-ben a Szerelmes szívek című film főszerepe adott új lendületet. 1994-től férje, Bodnár Csaba (ex-Első Emelet) segítségével maga vette kézbe karrierjét. Az ötvenes évek retro stílusát próbálta meg piacképessé tenni. 1998-tól rendszeresen szerepelt a Dáridó-ban. Ugyanebben az évben megkapta a Hotel Menthol című rockmusical egyik szerepét.
Az új évezredben mindinkább az egyre gyarapodó családnak szenteli az életét. 2013-ban a Sztárban sztár című TV2-es műsor első szériájának női győztese.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 452–455.
Kapcsolat:
<a href="https://szandi.eu/aktualis/"> https://szandi.eu/aktualis/</a>
<a href="https://www.instagram.com/szandi_hivatalos/?hl=en">https://www.instagram.com/szandi_hivatalos/?hl=en</a>
<a href="https://www.facebook.com/szandihivatalos/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/szandihivatalos/?locale=hu_HU</a>

Szandi (Pintácsi Alexandra)

Szandi előadói fotók

Faragó „Judy” István (1944–2003), a korai beatkorszak egyik kiemelkedő képességű gitárhőse volt.
A Bács-Kiskun megyei Borotán, a jugoszláv határ közelében született. A szerény körülmények között élő család Budapestre küldte őt továbbtanulni, majd visszatért szülőfalujába, ahol a megyei tanács alkalmazta népszámlálóként. Zenei érdeklődését az újvidéki rádió könnyűzenei műsora, abban is mindenekelőtt a Shadows és ­ legfőképpen – Elvis Presley dalai keltették fel. Először egy tangóharmonika, majd egy akusztikus gitárt került tulajdonába. A szakma alapjait az utóbbin sajátította el, játékát a fővárosba való visszaérkezése után egy zeneoktatói munkaközösségben fejlesztette.
Faragó István 1962-től a Földmunkát Gépesítő Vállalat segédmunkásaként dolgozott, és még ugyanabban az évben megalapította első zenekarát, a Szinkront, amelyből hamarosan Tacskó együttes lett, abból pedig az időközben csatlakozó józsefvárosi vagány, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-komar-laszlo-6232">Komár László</a> javaslatára <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-scampolo-160">Scampolo</a>. Ugyancsak Komár lett István „névadója” is, ő nevezte el Judy-nak.
A repertoárjuk főként Elvis Presley-dalokból állt. A névváltás jó ómen volt, a banda ugyanis egyre sikeresebb lett, a Dália Klubban és az Ifiparkban is zenéltek. Újságokból lesték el a külföldi sztárok táncmozdulatait, a színpadon pedig hatalmas energiával játszották a legvadabb számokat. Saját klubjuk is lett: a Földgép Vállalat KISZ-helyisége, a Vigyázó Ferenc utcai Scampolo Klub. Ott az alig húsz éves virtuóz gitáros, Faragó „Judy” István és a vele egykorú Komár László énekes volt a két legnagyobb sztár.
„Az egyik haverom vitt el '63 májusában a Scampolo Vigyázó Ferenc utcai klubjába, és mondta, hogy itt egy fantasztikus gitáros van, a Faragó „Judy” István, látni kell. Valóban, hihetetlen technikai tudása volt, amit fejlesztett is. A boogie-woogie volt az erőssége, de játszottak sok Shadowst és hasonló instrumentális gitárzenét is.” – emlékezett vissza Danyi Attila, a későbbi Scampolós zenésztárs.
1964-ben Faragó „Judy”-t behívták kötelező sorkatonai szolgálatra, amely akkoriban két évig tartott. A seregben is zenélt, a Flottilla együttes gitárosa volt. Az 1965-ös Ki mit tud?-on is felléptek - matrózruhában.
Miután „Judy” letöltötte szolgálatát, ismét felmerült a Scampolo újraélesztése. A formációba 1967-ben néhány hónapra Presser Gábort is el tudták csábítani. De ez az új Scampolo nem kapott sok fellépési lehetőséget, saját nagylemezről pedig nem is álmodhatott. Az évek során „Judy” több zenésztársa is Nyugat-Európában telepedett le, ő viszont "képtelen volt külföldön élni", ezért itthon maradt.
1973-ban ismét összekerült Komár és „Judy”, a Szemek, Szájak, Szívek zenekarban, amelyet egy évre rá <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-sprint-6851">Sprint</a>re kereszteltek át. Első sikerük a Postakocsi című szerzemény volt, azonban a rádiófelvételt csak egy nagylemez követte, 1978-ban, azután pedig fel is oszlottak. Faragó „Judy” és Komár László kapcsolata továbbra is megmaradt, „Judy” 1981-től kezdődően szerzőként és gitárosként is közreműködött az énekes szólóalbumain. Az első ilyen lemezen ő a zeneszerzője az Országutak csillaga című Komár-slágernek. És mindketten a magyarországi Elvis Klub tiszteletbeli elnökei voltak.
Faragó „Judy”-nak három önálló nagylemeze jelent meg: Judy Guitar (1983), Ezüst Gitár (1986), Judy 3. (1991), és egy válogatás CD-je, a Best of Faragó "Judy" István (1992). Ezek az instrumentális lemezek elsősorban "Judy" gitárjátékára épültek, saját szerzeményeken kívül magyar sikerdalok és világslágerek feldolgozásai szerepelnek (Akácos út, Szomorú vasárnap, Csinibaba, Love me tender).
Az 1986-1993 között közreműködött olyan előadók lemezein, mint Aradszky László és Szandi. Utoljára 1998 februárjában, a Budapest Kongresszusi Központban lépett színpadra a Scampolo emlékkoncertjén. Ezt követően végleg visszavonult a nyilvános szerepléstől. Hosszan tartó, súlyos betegség után 2003-ben érte a halál. Abban az évben töltötte volna be 59. életévét.
HZ

Faragó „Judy” István

Fenyő Miklós (1947. március 12., Budapest) a rock and roll legismertebb hazai képviselője, akit tisztelői Mr. Rock and Rollnak neveznek.
Gyermekkorát az ötvenes évek végén az Egyesült Államokban töltötte, innen ered a stílus iránti elkötelezettsége. 1962-ben a Sztár együttesben kezdett zenélni, 1964-től a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-syconor-6244">Syconor</a> tagja. 1967-ben alapította a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-hungaria-6630">Hungariát,</a> amelynek számos korszaka volt az elmúlt évtizedekben. Fenyő változó tagsággal és többször változó, mindig az aktuális trendekhez igazodó stílusokkal végig az élvonalban maradt.
A Hungariával a hatvanas évek végén megnyerte az 1968-as Ki mit tud?-ot, és a vokálhangzásra építő dalokkal (Csavard fel a szőnyeget, Rémlátomás, Repül a varázsszőnyeg, Eredeti rubin) állandó szereplője volt a sikerlistának. Fenyő a hetvenes évek közepétől megpróbálkozott a Nyugaton sikeres, múltat idéző nosztalgiahullám (revival) hazai népszerűsítésével, de a Beatles megidézésével nem érvényesült. Annál nagyobb sikert ért el viszont 1980 és 1983 között a rock and roll nosztalgiát elindító új Hungariával. Ebben az időszakban a legsikeresebb magyar zenekarvezetőnek és slágerszerzőnek számított, aki könnyed kézzel írta a korszak legnagyobb slágereit (Limbo-hintó, Hotel Menthol, Multimilliomos dzsesszdobos).
A zenekar szétválása után a Miki Teammel Magyarországon elsőként (1983–1985) játszotta az új trendi zenét, a rapes breaket, és igyekezett honosítani azt. 1985-ben ismét új tagokkal (Plexi, Frutti, Stolwerck Frici, Szóda Vaszil, Jáki Attila) megpróbálta modernizálni a rock and rollt, de ez a formáció rövid életű volt (lemezdokumentuma: Van, aki forrón szereti, 1985). Ezt követően a nálunk is népszerű euródiszkós Modern Talking mintájára létrehozta a Modern Hungariát (tagok: Bodnár Attila, Frutti és Plexi), és három évig ismét a sikerlistákon szerepelt (Elfújja a szél, Száll a léghajó, Csók x csók).
1989-től szólókarriert kezdett, emellett több előadót (Step, Szandi, Park, Cherry) menedzselt – váltakozó sikerrel. A kilencvenes években szerzőként és szólistaként is mindvégig aktív és sikeres maradt, így elmondható, hogy Presser után ő a legtermékenyebb magyar slágergyáros. 1992-ben műsorvezetőként a Calypso Rádióban dolgozott. 1995-ben a Népstadionban telt ház előtt tért vissza a Hungariával, majd egy turné után ismét szólóban énekelt. 1997-ben mutatták be Novai Gáborral közösen írt Hotel Menthol című musicaljét, 2001-től a József Attila Színház játszotta önéletrajzi ihletésű Made In Hungaria című darabját, majd 2006 májusában – ugyancsak a József Attila Színházban – mutatták be harmadik musicaljét, az Aranycsapat-ot.
Legsikeresebb dalainak gyűjteményét 2002-ben jelentette meg a Fenyő gyöngye albumon. Azok a nagylemezek, amelyen közreműködött, több mint ötmillió példányban keltek el. A kétezres évek óta rendszeresen fellép a Margit-szigeti színpadon, decemberben pedig Fenyő ünnep címmel ad karácsonyi koncertet a rajongóinak, akik közül sokan ötven éve elkötelezett hívei. Eddigi utolsó stúdióalbuma (Kell egy álom) 2007 nyarán jelent meg (ha nem számoljuk a 2009-es Made In Hungaria filmzenelemezt és a 2013-as, Vándorfi Lászlóval közös Száll az ének musical-albumot).
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 14–17.
<a href="https://www.fenyomiklos.hu/">https://www.fenyomiklos.hu/</a>
<a href="https://www.facebook.com/fenyomiklosofficial/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/fenyomiklosofficial/?locale=hu_HU</a>
<a href="https://www.instagram.com/fenyomiklosofficial/?hl=hu">https://www.instagram.com/fenyomiklosofficial/?hl=hu</a>

Fenyő Miklós

A rendszerváltozás után a korábbi monolitikus, felülről beszabályozott, vertikálisan tagolódó poprockkultúra helyét Magyarországon is egyre inkább a több pólusú, horizontális, erősen differenciálódó popkultúra vette át. Ennek az egykori megtűrt underground vagy a támogatott mainstream éppúgy részét képezte, mint a tiltott, marginalizálódó rétegkultúrák vagy a késő Kádár-korszakban születő új ifjúsági szubkultúrák. A kilencvenes években jól elkülönülő fő ág jött létre: az értékorientált, új zenei-ideológiai törekvéseket magába foglaló alternatív kultúra (újhullám, kortárs rock, világzene, grunge, újprogresszívek), a piacorientált, popularitásra törekvő, fogyasztói kultúra (diszkó, house, euro-dance, szintipop, fiú és lányzenekarok, rap), valamint az agresszív, szélsőséges, ezért marginalizálódó kultúra (skinhead, hardcore). 
                     
Nem jött létre önálló alternatív közeg
A popkultúrának ezek az egymástól markánsan elkülönülő irányzatai már a kádári puha diktatúra utolsó éveiben is léteztek. Akkor egyértelműen úgy tűnt, hogy a beatgeneráció tagjainak pozíciókba kerülésével, az egyre szélesedő, új középosztályának létrejöttével, az iskolarendszer átalakulásával, kiterjedésével összhangban az alternatív kultúrából lehet az új mainstream. Aztán a rendszerváltozást követően hamar nyilvánvalóvá vált, hogy egyrészt az alternatív kultúra régebbi és újabb képviselői nem tettek komoly kísérletet arra, hogy a mainstreamtől eltérő kulturális-zenei-piaci-média közeget hozzanak létre, másrészt nem állt szándékukban a létező, elavult struktúra átalakítása sem.
Bár a rendszerváltozás idején a megalakult kis kiadóknál számos alternatív produkció kapott nyilvánosságot, a remélt áttörés, az országos ismertség nem következett be. Csupán annyi történt, hogy megjelentek a régóta kiadásra váró vagy korábban parkolópályára kényszerített produkciók, amelyek a beatkorszakkal ellentétben már nem nemzedéki, hanem csak szűk – igaz, véleményformáló – értelmiségi-baráti-egyetemi-főiskolai-újságírói körben terjedtek, hatottak.
Csaknem hasonló sorsra jutottak (leszámítva a legendásodás folyamatát) a nyolcvanas évek második felében startoló, tehetségkutató vetélkedőkön, kis klubokban felbukkant előadók. Az alternatív létből kellő nyilvánosság, közönség- és médiatámogatás hiányában ők sem tudtak továbblépni a születő újkapitalizmus szigorú törvényei között. 
Bár kezdetben a magyar alternatív rockzenekarok is szép számmal szerepeltek a multik üzleti terveiben, ezeket később módosították, mert a kiadók portfóliójában – a nemzetközi trendeket és a piaci logikát követve – mindinkább a profitorientált produkciók kerültek előtérbe. A kilencvenes évek elején már csak azok jöhettek számításba (Kispál és a Borz, Tankcsapda, Nyers, PUF, Quimby), akik átküzdötték magukat a hazai vadkapitalizmus akadályain, és eközben kellő népszerűséget is szereztek ahhoz, hogy érdemes legyen szerződtetni őket.
Az alternatív kultúra kibontakozásának és áttörésének esélyeit rontotta, hogy bár a nyolcvanas évek végén nálunk is megjelentek a kortárs rockkal szimpatizáló darkok, gothok, rapperek, újromantikusok. Magyarországon ezek a csoportok társadalmi méretekben jelentéktelenek voltak azokhoz a tinédzser tömegekhez képest, akik körében már a piackonform magatartásforma és gondolkodásmód, a fogyasztásra szocializálódó kapitalizmus vált általánossá. 

Trendkövető tinédzserek
A nyolcvanas években az új technikai innovációk, a CD, a videóklip és a VHS-kazetta megjelenése alapvetően alakította át a poptermelés és -fogyasztás szerkezetét. Magyarországon ezek a változások – a szokásos sokéves fáziskésésnek köszönhetően – épp a rendszerváltozás idejére estek. Amikor 1988 őszén megjelent az első CD, hivatalosan még csak pár száz lejátszó készülék volt az országban. Elsőként az Omega és a Neoton albumát nyomták ki 2-2000 példányban, amelyeket először az őszi BNV-n árusítottak 550 forintért. Aztán Székesfehérvárott – Kelet-Európa első CD-gyárában – nagyban is megkezdték a termelést. Bár a termékek 80 százaléka eleinte a nyugat-európai piacra készült, a VTCD 1990 óta hazai CD-k kiadásával is foglalkozott. Eleinte évi 12-15 kiadványt vállaltak fel ezer-ezer példányban (olyan előadóktól, mint a Bikini, az Első Emelet, a Hungaria, Katona Klári, Komár László, Koncz Zsuzsa, Máté Péter, a Napoleon Boulevard, a Neoton, az Omega és Szécsi Pál), de Koltai Róbert Sose halunk meg című filmjének zenéje már tömegsikert aratott (20 ezret adtak el belőle).
A változásokat elősegítette, hogy a nyolcvanas évek fordulóján ezek a műfaji, üzleti, technológiai változások nálunk egybeestek a nemzedékváltással. És a nagy többség számára a pop is fogyasztási cikk lett. A kilencvenes évek elejétől a hazai popüzlet már különböző stílusokba, trendekbe sorolva szállította a fogyasztásra szánt termékeket, sztárokat. Az új tizen- és huszonéves korosztály pedig hamar a kereskedelmi rádiók és televíziók befolyása alá került, a kommersz popcorn-kultúra (vagy hazai megfelelőjének) fogyasztója lett. A kereskedelmi szempontok szerint kialakított kínálatba nem fértek bele sem a hazai, sem a külföldi alternatív vagy progresszív zenei törekvések sem. A world music sokáig éppúgy periferiális jelenség maradt nálunk, mint a grunge vagy a hip hop.

Válságban a koncertszervezés
A kilencvenes évek elején a közönségigények átalakulását, a piaci változásokat, a tradicionális rockzenei stílusok, formák, üzletágak iránti érdeklődés csökkenését már jelezték a különböző listák, nézőszámok, mutatók. 1991-ben az eladott lemezek alapján készülő sikerlistát már a Bonanza Banzai vezette, Gergely Róbert, a Manhattan, az Edda és Szandi előtt, miközben a Top 10-be még olyan előadók és formációk fértek be, mint a Locomotiv GT, Demjén Ferenc, Zámbó Jimmy, a Republic és a Rapülők. 
Aztán 1992-ben a Magyar Hírlap közölte az ország egyik leglátogatottabb vidéki nyári koncerthelyszíne, az Agárdi Popstrand statisztikáját, ahol 150–260 forintos jegyárak mellett a legtöbben (4000-en) az Edda fellépésére váltottak belépőt, ezt követte a Manhattan (1500), a Pa-Dö-Dö (1400) és az R-Go (1400). Miközben Demjén Ferenc és a Republic 1000–1000, az AD Stúdió, Deák „Bill” Gyula, az Exotic, Vincze Lilla és Zorán mindössze 300–400 nézőt vonzott. A Neotonra Pécsett 3000 fős koncerthelyen 400-an voltak kíváncsiak, az Eddára és a Pokolgépre 1000 fős bulihelyen 630, illetve 560 néző váltott jegyet, ugyanakkor az R-GO 70–100 fős jegyeladásokkal turnézott. 
A Tavaszi Fesztivál-on Koncz Zsuzsa három telt házas koncertet adott a Budapesti Kongresszusi Központban, amelyeknek az összköltsége 803.200 forint volt. A jegyeladásokból, reklámból származó bevételek 864.000 forintot tettek ki, így tehát a vállalkozás koncertenként 20-20 ezer forint nyereséget hozott. Demjén Ferenc viszont hiába töltötte meg az Erkel Színház nézőterét, lemezbemutató koncertjének összbevétele csak 366.400 forint volt, ugyanakkor a fellépés költsége 409.800 forintra rúgott. Vagyis ebben az esetben a telt ház is 43.400 forint ráfizetést eredményezett. Szponzor nélkül ezért a továbbiakban már a legnagyobb sztárok sem koncertezhettek.
Az alternatívoknak és a feltörekvőknek ennél jóval rosszabbul ment. A 800 ezer forintos költségvetésű, háromnapos HungaroCarrot fesztivál például 400 ezer forint veszteséget hozott a Petőfi Csarnokban. Ugyancsak hasonló nagyságrendű bukás volt a Ring Kiadó reprezentatív gálája, amelyen A Rock gyermekei és a Csillag születik akció legtehetségesebb zenekarai vonultak fel, és amelyre 520 néző váltott jegyet.

A sztárcsinálók
Magyarországon a rendszerváltozás idején a nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező zenészek – menedzserként, művészeti vezetőként, igazgatóként – leszerződtek a megalakuló hanglemezkiadókhoz (Nívó, Proton, Rákóczi, Magneoton, Rózsa, Craft), majd a multinacionális cégek betelepülésével elfoglalták azok felkínált igazgatói, ügyvezetői székeit. (Szigeti Ferenc – Zebra, Universal, Benkő László – Hungaroton, Pásztor László – Warner)
A kilencvenes években a nagy öregek mellett megjelentek a hazai show bizniszben azok a zenész üzletemberek is (Környei Attila, Berkes Gábor, Pierrot, Hauber Zsolt, Tabár testvérek), akik pályájukat a nyolcvanas évek végén sikeres vagy kevésbé sikeres zenekarokban kezdték, és gyorsan kifutó karrierjük után a kilencvenes évek elejétől producerként vagy menedzserként kívánták hasznosítani tapasztalataikat, kapcsolataikat. Mivel a multik egyre kevesebb figyelmet fordítottak a magyar előadókra (inkább a készárut vették át a beszállítóktól), ezeknek a független lemezkiadóknak, producereknek, zeneszerzőknek még nagyobb tér nyílt felfedezetteik befuttatására.

Szandi (Pintácsi Alexandra)

Kapcsolatok

Szandi előadói fotók

Faragó „Judy” István

Fenyő Miklós

90s mainstream pop

Mindannyian mások vagyunk

Bolond nyár

Rabold el a szívemet

Tárd ki a szíved

Egyszer az életben

Minden percem a szerelemé

Dúdold a szív dallamát

Kedvenc dalaim

Azok a szép napok

Dancing flame

Bumeráng Party

Szan-di-li

Tizennyolc

Szandi

Aranyos

I Love You Baby

Szerelmes szívek

Tinédzser l’amour

Kicsi lány

Három Kívánság

Kislány, kezeket fel!

Öri hari

Tinédzser L’amour

Nyugi, doki

Kicsi lány

Álmodozás