A fiatalabb jazz-zongorista generáció egyik legnagyobb tehetsége

Szabó Dániel (1975) már az induláskor rátalált/ráállt arra a zenei irányra, stílusra, amelynek csiszolásán, fejlesztésén azóta is dolgozik. Több hazai és nemzetközi versenyt megnyert – többek között 2000-ben Montreux-ben első helyezett lett, 2006-ban Európa legrangosabb jazz-zongora versenyéről, a párizsi Martial Solal világversenyről szintén győztesként tért haza –, a hazai tanulmányok után a világhírű amerikai New England Conservatoryban képezte tovább magát. Számos formációban játszott és játszik, a legfontosabbak értelemszerűen szólómunkái és saját triója. Frictions (Súrlódások) című anyaga a 2007-es év egyik legegyénibb és legerősebb hazai jazzprodukciója volt.

Egyben a legplasztikusabban mutatta meg azt, ami igazán Szabó sajátja: zenéje úgy amerikai jazz, hogy közben nagyon is közép-európai. Bartók éppúgy kihallatszik belőle, ahogy a térség népzenéi. Nyilván ezt értékelik az amerikaiak. Ezért készíthetett 2010-ben CD-t Chris Potterrel (Contribution), ezért költözhetett át 2012-ben Los Angelesbe, ezért nyilatkozta róla Peter Erskine, korunk jazzéletének egyik legnagyobb hatású dobosa, hogy „Szabó Dánielt kivételes, lenyűgöző tehetségnek ismertem meg – zongoristaként éppúgy, mint zeneszerzőként”. Erskine ráadásul nem csak állította ezt róla, hanem stúdióba vonult vele és a bőgős Edwin Livingstonnal, hogy elkészítsék az A Song From There című új albumot, amelyet 2014 nyarán a Művészetek Palotájában szintén nagy sikerrel mutattak be.

Ahogy Szabó Dániel még 2008-ban nyilatkozta: „Sosem törekedtem rá, hogy többféle stílust vagy kultúrkört szervesítsek. Ezek a hatások nálam szerencsére automatikusak. Mindent szeretek, ami érdekes. A jazzen belül klasszikust éppúgy hallgatok, mint modernet. Mindenből próbálok tanulni. Ha elhívnak egy mainstream formációba, ott is mindent beleadok. De ha az ember ilyen közegbe születik, ilyen családba, ilyen iskolába járhat, mint én, ahol a zene egyfolytában az élet szerves része, akkor ezek a hatások ott vannak. Szerencsére.”

JBSz

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 266–267.