Cinizmus, apátia és hideg intellektuális kegyetlenség – a visszaemlékezések szerint ez jellemezte a Molnár Gergely (1950) vezette Spions produkcióját, melyet 1978 elején mindössze három alkalommal láthattak-hallhattak a szokatlanra fogékonyak. Bár az ezekről fennmaradt hangdokumentumok, illetve a később külföldön megjelent hanghordozók inkább csak különlegességet, mint zenei izgalmat jelentettek, az irodalmi/képzőművészeti neoavantgárd és a punk alkalmi találkozása a nyolcvanas évek budapesti undergroundjának számos meghatározó figurájára (Menyhárt Jenő, Víg Mihály, Müller Péter Sziámi) hatott inspirálóan.

A punk és újhullámos szellemiség egyik hazai meghonosítója, Molnár Gergely tehát nem a rockzene, hanem a neoavantgárd irodalom-színház felől érkezett, ahogy zenekara, a Spions többi tagja sem állt korábban semmilyen viszonyban a rock and rollal. Cinizmus, apátia és hideg intellektuális kegyetlenség jellemezte produkciójukat – no és jól tapinthatóan üldözési mánia feszült benne.

Molnár 1976-ban és 1977-ben több filmbevezető és rocktörténeti, rockkultúrával foglalkozó előadást tartott, a Kossuth Klubban David Bowie-ról, az FMK-ban Hermann Nitsch-ről mesélt. Majd 1977 augusztusában két Zeneakadémiára járó fiatallal, ifjabb Kurtág Györggyel (1954, gitár) és Hegedűs Péterrel (1955–2019, gitár) megalakította az első, magát tudatosan punknak hirdető magyar zenekart, a Spionst. És mire 1978. január 15-én az Egyetemi Színpadon – Donauer Video Familie néven – az első koncertjüket adták, Molnár és Hegedűs mellett a gitározással csak nem sokkal korábban megismerkedett fotós, Zátonyi Tibor (1955) játszott, a ritmusszekciót pedig egy dobgép alkotta.

Az Anna Frank Emlékest címmel megrendezett punk-happening botrányba fulladt. A technikai eszközök tökéletlensége, a kisegítő személyzet összehangolatlan munkája ugyanis lehetetlenné tette a produkció kivitelezését. De miként Müller Péter Sziámi később nyilatkozta: „ennek ellenére mindenki úgy emlékszik rá, mint valaminek a kiindulópontjára. Egy intellektuális koncepció behatolt a rockzene területére és megtalálta a maga közönségét.”

Nem volt sokkal szerencsésebb a zenekar második, 1978. március 8-án a Tömegkommunikációs Kutató Központban megtartott fellépése sem, melyen a Spions tagjai a közönséget provokálva saját rock and roll dalaikat (Menekülj végre, Ungvári Tamás, Sose bízz egy punkban, Nirvánia, Dobj meg egy gesztussal, baby, Az utcán vizisízve) játszották. Még a tavasz folyamán tartottak egy előadást Pécsett is, de a változatosság kedvéért technikai okok miatt az is félbeszakadt.

Molnár és Hegedűs nem sokkal ezután – beleunva, hogy mindenhol falakba ütköznek – elhagyták az országot. Párizsban kiadtak egy kislemezt (Russian Way Of Life/Total Czecho-Slovakia, 1979), majd Molnár – már Hegedűs nélkül – elkészített egy Spions EP-t (The Party, 1980). Hegedűs később Peter Ogi néven számos (stilárisan és színvonalában elég egyenetlen) albumot jelentetett meg, több ismert popsztár mögött játszott, és filmzenéket írt. Molnár pedig Kanadában telepedett le, és előbb Gregor Davidow néven publikált, később pedig felvette a Helmut Spiel! művésznevet.

De visszatérve 1978-ra: a hazai közönség előtt a Spions – egy szűk kört leszámítva – teljesen ismeretlen maradt. A név később is csupán a punkról folytatott sajtóvitákban bukkant fel, akkor is negatív példaképként. A hivatalos, elítélő megnyilatkozások ellenére Molnár Gergely működése és koncepciója (a punk szerinte értelmiségi kísérlet új művészi kifejezési formák találására) azonban így is nagy hatással volt a nyolcvanas évek elején ugyancsak értelmiségiekből, művészekből álló új zenekarok (URH, Kontroll Csoport, Európa Kiadó, Balaton) tagjaira.

JBSz–SJ

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 44–47.