„Délszlávnak magyar, magyarnak délszláv. Könnyűnek komoly, komolynak könnyű. Világzenének népzene, népzenének világzene. Testvérnek barát, barátnak testvér. Magyarnak világhírű, világhírűnek magyar. Réginek új, újnak régi” – fogalmazza meg Eredics Salamon, a zenekar legfiatalabb tagja a Söndörgő ellentétekbe foglalt identitását. Salamon amúgy öt éves volt, mikor a zenekar 1995-ben megszületett: unokabátyja, Eredics Dávid és annak barátja, Buzás Attila az aktuális gimnáziumi bulira beszerveztek néhány kalandvágyó osztálytársat, plusz az akkor tizenkét éves Eredics Áront (Salamon testvérét), két kézzel merítettek a Vujicsics-repertoárból, feltüzelték a népet, aztán a koncertet követően együtt maradtak. Ahogy komolyodott a szándék, úgy morzsolódott/cserélődött a társaság, így amikor 2000-ben az egykor hirtelen felindulásból Söndörgőre keresztelt zenekar megnyerte a Magyar Rádió népzenei versenyét, az eredeti felállásból a két Eredics fiú, Buzás Attila és Bokros György maradt. Meg időközben csatlakozott hozzájuk egy vérbeli budakalászi szerb, Wertetics Szlobodán.

A különböző díjakkal járó pénzösszegekből tudták elkészíteni első, még színtiszta népzenei nagylemezüket (Oj stari, 2001), amely után bevették Áron akkor tizennégy éves öccsét, Benjámint brácstamburásnak. Amikor pedig Bokros György nem sokkal később kivált, a három Eredics fiú mellé Salamon személyében megérkezett a negyedik, a bőgőt pedig Buzás Attila vette át, Majd Wertetics Szlovodán 2006-os váratlan kiválásával létrejött az az ötösfogat, amelyik a következő bő egy évtizedben meghódította a világot.

A nemzetközi ismertséget 2007-ben a macedón cigány lakodalmi zene legjelesebb képviselőjével, Ferus Mustafovval adott koncertek alapozták meg, számos kiemelten fontos helyszínre eljutottak vele, közös albumukra (In Concert, 2008) sok szaktekintély felfigyelt. A 2011 júniusában publikált Tamburising – Lost Music Of The Balkans a nemzetközi színtéren magyar zenekar számára ritkán tapasztalható magasságokba repítette őket. A 2014-es Tamburocket – Hungarian Fireworks meg sem állt az európai világzenei rádiósok listájának első helyéig, az éves összesítésben a harmadik legjobb világzenei lemez lett. 2015 márciusában a Művészetek Palotájában ünnepelték fennállásuk huszadik évfordulóját, emellett Live Wires címmel a korábbi öt évben rögzített koncertjeik felvételeiből válogattak egy CD-re valót.

A Tamburocket szédítő nemzetközi sikere után úgy érezték, a világzene műfaján belül mindent elértek, amit csak lehetett. Még az is a kezükre játszott, hogy 2015 októberében Budapesten rendezték meg a világ elsőszámú világzenei vásárát, a Womexet. Folyamatosan úton voltak, fesztiválról fesztiválra vándoroltak, ahol sokszor meg kellett (volna) felelniük a közönség elvárásainak. Merthogy az ilyen rendezvényekre az emberek alapvetően szórakozni járnak, nem bonyolultabb szerkezetű, zenei finomságokkal élő produkciókat hallgatni. Ők azonban inkább a nehezebb utat választották: előbb 2018-ban az Amsterdam Klezmer Banddel jelentettek meg közös nagylemezt (Szikra, 2018), majd hosszas érlelés után felvették azokat a népzenei ihletésű, de saját szerzeményeket, amelyekből a 2019-es Nyolc 8 Nyolc megszületett. Ezt követően lépett ki az egyik alapító, Buzás Attila, helyén azóta Dénes Ábel bőgőzik. De a lényegen ez sem változtatott: a Söndörgő nemcsak hitelesen és energikusan görgeti a délszláv családi örökséget, hanem további színekkel gazdagítja azt. Derűsen, játékosan, fiatalosan.

JBSz