Solaris
Az 1980-ban indult progresszív rock zenekar, a Solaris – Cziglán István (gitár), Erdész Róbert (billentyűsök), Seres Attila (basszusgitár), Kollár Attila (fuvola), Tóth Vilmos (dob) – a Pesti Műsor tehetségkutató versenyén harmadik helyezést ért el instrumentális, space rockos zenéjével. Több daluk (Solaris, Ellenpont, Éden) megjelent kislemezen, A fuvolákat nem a szelek fújják című komplex audiovizuális élményt nyújtó színdarabjukat az FMH-ban mutatták be. Kisszabó Gábor (basszusgitár), Bogdán Csaba (gitár) és Rauschenberger Ferenc (dob) személyében új tagok érkeztek, velük 1982-ben egész nagylemeznyi anyag készült, Noah címmel. Mivel azonban a Hanglemezgyár esetükben nem volt hajlandó instrumentális zenét tartalmazó albumot megjelentetni, ezért Kisszabó és Bogdán inkább divatos popra váltott, és megalapította az Első Emeletet.
Bár 1984 májusában végre a boltokba kerülhetett a Solaris bemutatkozó albuma (Marsbéli krónikák), melyből közel 40 ezer példány fogyott (akkoriban 100 ezer volt az aranylemez), a zenekar továbbra is úgy érezte, hogy gyakorta falakba ütközik, úgyhogy 1986 áprilisában szintén divatos popra váltott, és Vincze Lilla énekesnővel kiegészülve Napoleon Boulevard néven futotta meg sikerköreit – egészen a rendszerváltozásig.
Mígnem a zenekar első lemeze 1989-ben megjelent Japánban, 1990-ben a Hungaroton szintén kiadott egy dupla albumot kiadatlan dalaikból (Solaris 1990). Majd a progresszív rock kilencvenes évek eleji reneszánsza hatására Böszörményi Gergely, a Periferic Records vezetője úgy döntött, hogy újra életre kelti a Solarist. Neki köszönhető, hogy az akkor már kilenc éve nem létező zenekart 1995-ben meghívták Los Angelesbe egy progrock fesztiválra, ennek a koncertnek az anyaga a következő évben CD-n és VHS-en is megjelent, amit aztán Rio de Janeiróban mutattak be. Mire felkérték őket egy új album készítésére, így született meg 1999-ben a Nostradamus – Próféciák könyve.
A reaktivizálódott Solaris azonban sosem lett rendszeresen koncertező zenekar, a tagok nem adták fel időközben kialakult egzisztenciájukat, csupán egy-egy reprezentatív fellépést vállaltak be, azokat is lehetőség szerint másik földrészen. Így jutottak el Washingtonba, New Yorkba, Mexikóvárosba és Monterreybe, majd vissza Los Angelesbe. Miközben 2006 áprilisában – húsz évvel a búcsúkoncert után – a Művészetek Palotájában adtak három és fél órás retrospektív koncertet, hogy aztán hét esztendővel később, 2013 szeptemberében ugyanitt indítsák el azt az évi rendszerességű sorozatot, amelynek során a Solaris-életmű egy-egy újabb időszakát mutatták be.
2014 októberében mutatták be a Marsbéli krónikák II. súdióalbumukat, melyet az első nagylemez megjelenésének 30. évfordulóján rögzítettek. A Marsbéli krónikákból pedig 2016 áprilisában az Erkel Színházban balettet készítettek. Majd 2019 novemberében publikálták a Nostradamus megjelenésének 20. évfordulójára írt Nostradamus 2 albumot.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 150–152.
Kapcsolat:
