Band/name

A Kozso-műhely első fiúcsapata az 1997-ben összeválogatott Shygys, amelynek tagjai: Gera Zoltán (Brandon), Csordás Levente (J.D.), Gajdos Attila (Julian), Ács Bálint (Martin) és Zákonyi János (Zak), és amely a Backstreet Boys-zal elindult trendet igyekezett időben elkapni. A kifejezetten szívtiprókból összeállított ugri-bugri, tátika együttes két albummal (Shygys, 1998; Vágyom rád, 1999) bérelte ki a sikerlistákat, ám ezt követően önállósítani akarták magukat. Bele is buktak.
Ezzel együtt a Shygys a 90-es évek egyik legsikeresebb magyar fiúegyüttese volt: akkoriban sok fiatal lány szobájának falát díszítették a posztereik. Két nagylemezük közel százezer példányban kelt el, olyan nagy sikerű dalaik vannak, mint a Hello!, a Vágyom rád! vagy a Szeress akkor is, ha néha fáj…
1998-ban felléptek a Neoton Família búcsúkoncertjén, 2000-ben pedig vendégszerepeltek Olaszországban és Spanyolországban.
A Shygys végét az jelentette, hogy 2001-ben két énekes kilépett és saját együttest alakított. De 2014-ben három tag, Csordás Levente "J.D.", Gajdos Attila "Julian" és Ács Bálint "Martin" újra összeállt. Azóta is járják az országot és fellépéseiken közönségüknek visszaidézik a kilencvenes évek hangulatát.
JBSz, HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/shygys/">https://www.facebook.com/shygys/</a>

Shygys

Shygys koncertfotók

As long as you love me - Shygys

Vágyom rád - Shygys

Nem a te hibád - Shygys

Hello - Créme de la Pop

Szeress, akkor is, ha néha fáj - Shygys

Hello - Shygys

Dübörög a zene - Shygys

Back for good - Shygys

Kozso (Kocsor Zsolt, 1965) mondhatja magáénak az egyik legváltozatosabb karriert a magyar poptörténetben. 1993-tól popelőadóként (Alvajárók, Ámokfutók), 1997-től üzletemberként is sikeres lett. Samurai Songs néven létrehozott produceri irodája a Warner leányvállalataként működött. Az első felfedezettje a lányokból álló Bestiák volt, majd 1997-ben egy fiúegyüttessel (Shygys) szintén az amerikai mintát követte. 1999-ben helyettük alakult a Picasso Branch, amely szintén a lányszívekért indult harcba. Az új évezredben Kozsó irodájához tartozott a Jeriko, az All 4 One, a Taboo, az Akt és az Exoticból kivált Sipos F. Tamás is.
Az egri születésű énekes, dalszerző, producer, valamint festőművész egykor gitáros-énekesként kezdte pályafutását egy rockzenekarban, aztán szakított ezzel a zenei stílussal. 1993-ban megalakította az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-alvajarok-amokfutok-12215">Alvajárók</a> elnevezésű triót. Nyugati mintájú techno-diszkót játszottak - sikerrel. Első kiadványuk rögtön aranylemez lett, ám ekkor Kozso elhagyta az Alvajárókat. De az ebből a korszakból származó legnagyobb slágereiket (Don Juan, Crazy Dance) a mai napig magával viszi a fellépéseire.
1994-ben már egy másik trió, az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-alvajarok-amokfutok-12215">Ámokfutók</a> vezére, ez a formáció már teljesen az ő irányításával és elképzelése alapján működött. Olyan slágereik születtek, mint a Bad Man, Mr. Casanova, Hé várj!, Varázsolj el!, és a máig töretlen népszerűségnek örvendő Szomorú szamuráj. Az Ámokfutók tincses, kinyírt szemöldökű énekes rappere ekkorra már kultuszt teremtett maga körül. Rajongók tízezrei énekelték dalait, fan clubok tucatjai alakultak. A gyakori tagcserék miatt folyton átalakuló Ámokfutók együttes már a múlté, de Kozso a mai napig ezen a néven néven tartja meg fellépéseit lelkes közönsége előtt. Legutóbbi kiadványai az Ámokfutók negyed századára utaló 25 (2018), valamint Szállj velem (2023) címeken jelentek meg.
Az „imidzs-kialakítás nagymesterének” tartott Kozso a 1990-es évek közepétől 23 hazai formáció kitalálója és producere volt, kezdve a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bestiak-12276">Bestiák</a>tól egészen a 2010-es évek elején létrehozott JukeBox Babiez nevű lánycsapatig. 2005-2007 között saját karrierjét próbálta beindítani az Egyesült Államokban. A kétezres évektől kezdődően leginkább a kereskedelmi csatornák celebeket foglalkoztató műsoraiban láthattuk őt - volt hogy bokszolt, máskor a túlélésért küzdött a vadonban, majd pedig a főzőtudományát ismerhettük meg. 2014-ben ez a megfeszített életmód agyvérzéshez vezetett, hónapokig válságos volt az állapota, de 2015-ben már újra színpadra állt. Manapság - a fellépései mellett - szabadidejében festményeket készít és új zenéken dolgozik.
Kozsóról sokan és sokfélét írtak már, ami biztos: időről időre - néha tiszavirág életű - sikerzenekarokat alapított és rengeteg lemezt adott el. Ez a mestert dicséri, aki immár 30 éve osztja meg velünk romantikus lelkületű dalait.
JBSz-SJ, HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/amokfutok">https://www.facebook.com/amokfutok</a>
<a href="https://www.instagram.com/kozso_official/?hl=hu">https://www.instagram.com/kozso_official/?hl=hu</a>

Kozso

A Neoton Família vitathatatlan sikerénél Erdős Péter bábáskodott

Az egykor beatzenekarként alakult <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-neoton-6654">Neoton</a> 1977-től Neoton Família néven folytatta, egy évre rá pedig a korszak első számú magyar diszkóegyüttessé nőtte ki magát. A kiugrást az MHV új üzletpolitikájának és személy szerint Erdős Péternek köszönhette, aki az ABBA sikereit látva – Stig Andersson menedzser példáját követve – egy családias, az aktuális zenei trendhez igazított, jól formálható, profi zenekarban gondolkodott. Elképzeléseinek – a hazai piac akkori kínálatában – a Neoton felelt meg leginkább.
A kérdésre, miért a magyar középmezőnybe sorolt Neotont választotta ki ambiciózus tervei megvalósítására, Erdős Péter a következőket válaszolta: „Alkalmazkodnak az érvényesüléshez elengedhetetlen szakmai követelményekhez. Lojalitást követelek azoktól, akikkel dolgozom. Ahol játékosuralom van, ott nincs foci. A Neotonnál menedzseruralom van.”
A Neoton 1979-ben szintén ott volt a MIDEM-gálán, és nemzetközi karrierje beindítása érdekében az együttes több angol nyelvű albumot is készített (Neoton Disco, Disco Party, Sunflowers). Kezdetben elsősorban az európai piacra, mindenekelőtt a latin országokra koncentráltak. A Napraforgó (Sunflowers) albumról kimásolt első kislemezzel (Santa Maria / Sunflowers) fel is kerültek a francia listára, majd 1980 márciusában a Movie Play gondozásában a Santa Maria a spanyol piacon is megjelent, majd az együttes tizenegy napos hírverő látogatást tett Madridban és Barcelonában. Az egyik politikai lapban Neoton, az enyhülés rockja címmel írtak róluk: „Ha a Santa Mariát meghallgatja az ember, akkor kiderül, hogy a Neoton a keleti politika Boney M-je, sőt ha a színpadot is nézzük, akkor nyilvánvaló, hogy ők a Varsói Szerződés ABBA-ja.”
Csepregi Éva: „A Neoton számára kétféle stílust céloztak meg: a Pásztor Lacinak nagyon tetsző Santa Esmeralda-féle vonal volt az egyik, ami dús hangszereléssel, sok vokállal előadott diszkózene volt, a másik vonzó lehetőség pedig az ABBA-stílus, aminek én különösen örültem. Péter is ez utóbbit támogatta, az ABBA kötelező »hallgatmány« lett a zenekarban, mindent meg kellett tőlük hallgatni, amihez csak hozzá lehetett jutni. Péter elintézte, hogy a Filmgyárban levetítsék nekünk az ABBA ausztrál turnéjáról készített filmet, még mielőtt a hazai mozikban bemutatták volna. Az ABBA amúgy azért is tűnt jó példaképnek, mert mi is ezt az »egy család vagyunk« imázst szerettük volna sugározni. Péter kitalálta »a mi koncertünkre apádat is elhozhatod, a mi lemezünket anyádnak is megveheted« jelmondatot, és ezzel tömören meg is fogalmazta a célt: nem rétegzenét akarunk játszani, hanem széles közönséget szórakoztatni magas színvonalú popzenével, amibe a jó szöveg és a csúcsminőségű felvétel is beleértendő.”
Az 1980 márciusában megjelent Sunflowers promóciója érdekében Pásztorék június 25-től augusztus elejéig 25 koncertből álló turnén vettek részt. A Santa Maria nyolcadik helyének köszönhetően még a körutat megelőzően megjelent a második kislemezük, amiről a Lord Of The Mountain (Hegyirabló) siker lett, majd következett a legnagyobb sláger, a Don Quijote, amely már a következő Neoton-albumot, a Marathon-t előlegezte meg.
Közben több tag is kicserélődött: 1980-ban csatlakozott hozzájuk Végvári Ádám (1951, szólógitár) és Bardóczi Gyula (1947, dob), a vokálból előbb Fábián Éva, majd Pál Éva távozott. 1983-ban a Yamaha fesztiválon Grand Prix-t kaptak (Time Goes By). 1986-ban Csepregi Éva elnyerte a szöuli fesztivál közönségdíját.
1984 és 1989 között a tagok a Neoton Família mellett különböző formációkban is működtek: Ádám és Éva, 1985–86, Csepregi Éva, 1985–2005. A zenekar 1989-ben két részre bomlott: a Neotonban 1990–1991 között Pásztor László, Bardóczy Gyula, Borhi Miklós, Jakab György és Szulák Andrea folytatta, az Éva-Neotonban 1989–1993 között pedig Csepregi Éva, Végvári Ádám, Baracs János, Rajcs Renáta és Schaffer Edina. A folytatásban Ádám’s Family 1994–1995, Csepregi Éva 1985–2005. A Neoton Família 1998. április 24-én a BS-ben adta búcsúkoncertjét. 2005-ben egy est erejéig a Népstadionban ismét összeálltak. De azóta is – Csepregi Évával a középpontban – különféle felállásokban évente végigturnézzák az országot.
JBSz-SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 427–435.
Facebook:

Neoton Família

A rendszerváltozás után a korábbi monolitikus, felülről beszabályozott, vertikálisan tagolódó poprockkultúra helyét Magyarországon is egyre inkább a több pólusú, horizontális, erősen differenciálódó popkultúra vette át. Ennek az egykori megtűrt underground vagy a támogatott mainstream éppúgy részét képezte, mint a tiltott, marginalizálódó rétegkultúrák vagy a késő Kádár-korszakban születő új ifjúsági szubkultúrák. A kilencvenes években jól elkülönülő fő ág jött létre: az értékorientált, új zenei-ideológiai törekvéseket magába foglaló alternatív kultúra (újhullám, kortárs rock, világzene, grunge, újprogresszívek), a piacorientált, popularitásra törekvő, fogyasztói kultúra (diszkó, house, euro-dance, szintipop, fiú és lányzenekarok, rap), valamint az agresszív, szélsőséges, ezért marginalizálódó kultúra (skinhead, hardcore). 
                     
Nem jött létre önálló alternatív közeg
A popkultúrának ezek az egymástól markánsan elkülönülő irányzatai már a kádári puha diktatúra utolsó éveiben is léteztek. Akkor egyértelműen úgy tűnt, hogy a beatgeneráció tagjainak pozíciókba kerülésével, az egyre szélesedő, új középosztályának létrejöttével, az iskolarendszer átalakulásával, kiterjedésével összhangban az alternatív kultúrából lehet az új mainstream. Aztán a rendszerváltozást követően hamar nyilvánvalóvá vált, hogy egyrészt az alternatív kultúra régebbi és újabb képviselői nem tettek komoly kísérletet arra, hogy a mainstreamtől eltérő kulturális-zenei-piaci-média közeget hozzanak létre, másrészt nem állt szándékukban a létező, elavult struktúra átalakítása sem.
Bár a rendszerváltozás idején a megalakult kis kiadóknál számos alternatív produkció kapott nyilvánosságot, a remélt áttörés, az országos ismertség nem következett be. Csupán annyi történt, hogy megjelentek a régóta kiadásra váró vagy korábban parkolópályára kényszerített produkciók, amelyek a beatkorszakkal ellentétben már nem nemzedéki, hanem csak szűk – igaz, véleményformáló – értelmiségi-baráti-egyetemi-főiskolai-újságírói körben terjedtek, hatottak.
Csaknem hasonló sorsra jutottak (leszámítva a legendásodás folyamatát) a nyolcvanas évek második felében startoló, tehetségkutató vetélkedőkön, kis klubokban felbukkant előadók. Az alternatív létből kellő nyilvánosság, közönség- és médiatámogatás hiányában ők sem tudtak továbblépni a születő újkapitalizmus szigorú törvényei között. 
Bár kezdetben a magyar alternatív rockzenekarok is szép számmal szerepeltek a multik üzleti terveiben, ezeket később módosították, mert a kiadók portfóliójában – a nemzetközi trendeket és a piaci logikát követve – mindinkább a profitorientált produkciók kerültek előtérbe. A kilencvenes évek elején már csak azok jöhettek számításba (Kispál és a Borz, Tankcsapda, Nyers, PUF, Quimby), akik átküzdötték magukat a hazai vadkapitalizmus akadályain, és eközben kellő népszerűséget is szereztek ahhoz, hogy érdemes legyen szerződtetni őket.
Az alternatív kultúra kibontakozásának és áttörésének esélyeit rontotta, hogy bár a nyolcvanas évek végén nálunk is megjelentek a kortárs rockkal szimpatizáló darkok, gothok, rapperek, újromantikusok. Magyarországon ezek a csoportok társadalmi méretekben jelentéktelenek voltak azokhoz a tinédzser tömegekhez képest, akik körében már a piackonform magatartásforma és gondolkodásmód, a fogyasztásra szocializálódó kapitalizmus vált általánossá. 

Trendkövető tinédzserek
A nyolcvanas években az új technikai innovációk, a CD, a videóklip és a VHS-kazetta megjelenése alapvetően alakította át a poptermelés és -fogyasztás szerkezetét. Magyarországon ezek a változások – a szokásos sokéves fáziskésésnek köszönhetően – épp a rendszerváltozás idejére estek. Amikor 1988 őszén megjelent az első CD, hivatalosan még csak pár száz lejátszó készülék volt az országban. Elsőként az Omega és a Neoton albumát nyomták ki 2-2000 példányban, amelyeket először az őszi BNV-n árusítottak 550 forintért. Aztán Székesfehérvárott – Kelet-Európa első CD-gyárában – nagyban is megkezdték a termelést. Bár a termékek 80 százaléka eleinte a nyugat-európai piacra készült, a VTCD 1990 óta hazai CD-k kiadásával is foglalkozott. Eleinte évi 12-15 kiadványt vállaltak fel ezer-ezer példányban (olyan előadóktól, mint a Bikini, az Első Emelet, a Hungaria, Katona Klári, Komár László, Koncz Zsuzsa, Máté Péter, a Napoleon Boulevard, a Neoton, az Omega és Szécsi Pál), de Koltai Róbert Sose halunk meg című filmjének zenéje már tömegsikert aratott (20 ezret adtak el belőle).
A változásokat elősegítette, hogy a nyolcvanas évek fordulóján ezek a műfaji, üzleti, technológiai változások nálunk egybeestek a nemzedékváltással. És a nagy többség számára a pop is fogyasztási cikk lett. A kilencvenes évek elejétől a hazai popüzlet már különböző stílusokba, trendekbe sorolva szállította a fogyasztásra szánt termékeket, sztárokat. Az új tizen- és huszonéves korosztály pedig hamar a kereskedelmi rádiók és televíziók befolyása alá került, a kommersz popcorn-kultúra (vagy hazai megfelelőjének) fogyasztója lett. A kereskedelmi szempontok szerint kialakított kínálatba nem fértek bele sem a hazai, sem a külföldi alternatív vagy progresszív zenei törekvések sem. A world music sokáig éppúgy periferiális jelenség maradt nálunk, mint a grunge vagy a hip hop.

Válságban a koncertszervezés
A kilencvenes évek elején a közönségigények átalakulását, a piaci változásokat, a tradicionális rockzenei stílusok, formák, üzletágak iránti érdeklődés csökkenését már jelezték a különböző listák, nézőszámok, mutatók. 1991-ben az eladott lemezek alapján készülő sikerlistát már a Bonanza Banzai vezette, Gergely Róbert, a Manhattan, az Edda és Szandi előtt, miközben a Top 10-be még olyan előadók és formációk fértek be, mint a Locomotiv GT, Demjén Ferenc, Zámbó Jimmy, a Republic és a Rapülők. 
Aztán 1992-ben a Magyar Hírlap közölte az ország egyik leglátogatottabb vidéki nyári koncerthelyszíne, az Agárdi Popstrand statisztikáját, ahol 150–260 forintos jegyárak mellett a legtöbben (4000-en) az Edda fellépésére váltottak belépőt, ezt követte a Manhattan (1500), a Pa-Dö-Dö (1400) és az R-Go (1400). Miközben Demjén Ferenc és a Republic 1000–1000, az AD Stúdió, Deák „Bill” Gyula, az Exotic, Vincze Lilla és Zorán mindössze 300–400 nézőt vonzott. A Neotonra Pécsett 3000 fős koncerthelyen 400-an voltak kíváncsiak, az Eddára és a Pokolgépre 1000 fős bulihelyen 630, illetve 560 néző váltott jegyet, ugyanakkor az R-GO 70–100 fős jegyeladásokkal turnézott. 
A Tavaszi Fesztivál-on Koncz Zsuzsa három telt házas koncertet adott a Budapesti Kongresszusi Központban, amelyeknek az összköltsége 803.200 forint volt. A jegyeladásokból, reklámból származó bevételek 864.000 forintot tettek ki, így tehát a vállalkozás koncertenként 20-20 ezer forint nyereséget hozott. Demjén Ferenc viszont hiába töltötte meg az Erkel Színház nézőterét, lemezbemutató koncertjének összbevétele csak 366.400 forint volt, ugyanakkor a fellépés költsége 409.800 forintra rúgott. Vagyis ebben az esetben a telt ház is 43.400 forint ráfizetést eredményezett. Szponzor nélkül ezért a továbbiakban már a legnagyobb sztárok sem koncertezhettek.
Az alternatívoknak és a feltörekvőknek ennél jóval rosszabbul ment. A 800 ezer forintos költségvetésű, háromnapos HungaroCarrot fesztivál például 400 ezer forint veszteséget hozott a Petőfi Csarnokban. Ugyancsak hasonló nagyságrendű bukás volt a Ring Kiadó reprezentatív gálája, amelyen A Rock gyermekei és a Csillag születik akció legtehetségesebb zenekarai vonultak fel, és amelyre 520 néző váltott jegyet.

A sztárcsinálók
Magyarországon a rendszerváltozás idején a nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező zenészek – menedzserként, művészeti vezetőként, igazgatóként – leszerződtek a megalakuló hanglemezkiadókhoz (Nívó, Proton, Rákóczi, Magneoton, Rózsa, Craft), majd a multinacionális cégek betelepülésével elfoglalták azok felkínált igazgatói, ügyvezetői székeit. (Szigeti Ferenc – Zebra, Universal, Benkő László – Hungaroton, Pásztor László – Warner)
A kilencvenes években a nagy öregek mellett megjelentek a hazai show bizniszben azok a zenész üzletemberek is (Környei Attila, Berkes Gábor, Pierrot, Hauber Zsolt, Tabár testvérek), akik pályájukat a nyolcvanas évek végén sikeres vagy kevésbé sikeres zenekarokban kezdték, és gyorsan kifutó karrierjük után a kilencvenes évek elejétől producerként vagy menedzserként kívánták hasznosítani tapasztalataikat, kapcsolataikat. Mivel a multik egyre kevesebb figyelmet fordítottak a magyar előadókra (inkább a készárut vették át a beszállítóktól), ezeknek a független lemezkiadóknak, producereknek, zeneszerzőknek még nagyobb tér nyílt felfedezetteik befuttatására.

Shygys

Zeneszöveg

Kapcsolatok

Shygys koncertfotók

As long as you love me - Shygys

Vágyom rád - Shygys

Nem a te hibád - Shygys

Hello - Créme de la Pop

Szeress, akkor is, ha néha fáj - Shygys

Hello - Shygys

Dübörög a zene - Shygys

Back for good - Shygys

Kozso

Neoton Família

90s mainstream pop

Gajdos Attila "Julian"

Gera Zoltán "Brandon"

Csordás Levente "J.D."

Ács Bálint "Martin"

Zákonyi János "Zak"

Vágyom rád

Shygys

Hello!

Szeress akkor is, ha néha fáj...

Vágyom rád!

Dübörög a zene - Shygys

Back for good - Shygys

As long as you love me - Shygys

Vágyom rád - Shygys

Hello - Créme de la Pop

Hello - Shygys

Szeress, akkor is, ha néha fáj - Shygys

Nem a te hibád - Shygys