A popzenei együttest Szikora Róbert (1953) alapította, miután 1982-ben kilépett a Hungariá-ból (a zenekar neve is erre utal: „Robi Go”, azaz R-Go).

Szikora Róbert már a Hungariában is igazi multitehetség volt a színpadon: dobolt, zongorázott, gitározott, énekelt és táncolt (bár olykor utóbbiról nem vett tudomást). Az éjszakai élet mulatóiban épp olyan spílernek számított, mint a popszínpadokon. Szertelen volt, bohókás, hajlamos az érzelgősségre, ez a játékán, a dalain is meglátszott. Meglehetősen egyenetlen az életmű, örökzöldek és örökzöldségek egyaránt találhatók benne, de egy dupla lemezen azért remek best of-ot lehetne összeállítani belőle.

Szikora az egyik legügyesebb mesterember a hazai popban. Bob Lanky álnéven írt egy színvonalas nagylemezt Szűcs Judithnak , de ugyanilyen könnyedén komponált slágereket Aradszky Lászlónak is. Bárkinek a bőrébe bele tudott bújni, bizonyították ezt paródialemezei. Egész pályáján a zsenialitás és az infantilizmus harcolt benne, ennek tulajdonítható, hogy Szikora – ezt valószínűleg Fenyő Miklós is érezte – a legjobb formájában komoly riválisa lehetett a mesterének. A Hungariában azonban rendre apró részfeladatokat kapott, de azokat briliánsan oldotta meg (Ciao Marina), ráadásul neki volt a legvagányabb fazonja a társulatból. Szikorát tehát féltékenységből, engedetlenség miatt tette ki Fenyő a bandából, a Szűcs Judith-kaland után mennie kellett (Robi, Go!), így született meg az R-GO. Fenyő árnyékában ki tudja, mi lett volna belőle, így viszont kényszerpályára lökve, szabad vágtában nemcsak faképnél hagyta főnökét, de az induló új versenyben simán le is körözte.

Új zenekarát egy régi haverral, Környei Attilával (1948, basszusgitár), két, tehetségkutatón feltűnt fiatallal, Kozma Tiborral (1957, gitár) és Holló Józseffel (1956, billentyűs), egy profi dobossal, Barille Pasquale-lal (1948), valamint két Gidával, Varga Évával és a félig francia, félig vietnami származásű Clavier Charlotte-tal hozta össze. Az addig elfojtott tehetség elemi erővel tört a felszínre.

Szikora – a későbbi menedzser-felfedezővel, Környeivel – nemcsak kitalált egy, a hazai popkörökben addig nem látott, bár Rejtő Jenő könyveiből jól ismert világot, de ezzel a színpadi kavalkáddal eltalálta a dilizésre vágyó fiatal közönséget is. A páratlan látványhoz és egyedi imázsához egy nálunk kevésbé ismert, de hatásos, ritmusos, vérpezsdítő latinos-olaszos zenét is társított (copyright by Kid Creole and the Coconuts), amit elnevezett csikidamnak. Kezdődhetett az egész évben tartó farsangi móka – trópusi kalapokkal, pálmafákkal, szexi bombázókkal és suszterinasoknak való slágerekkel (Ergo: létezem, Bombázó, Egy alacsony férfi dilemmái a szerelem körül, Ballag a katona, Rég várok valakire, Látod így sikerült, Szerelmes vagyok, mint egy nagyágyú, Mindig nyár’ 75, Szeretlek is + meg nem is).

Szikora energiájából, Környei ötleteiből és a zenészek invencióiból három húzós nagylemezre (R-GO, 1983, Amulett, 1984, Szeretlek is + meg nem is, 1985) futotta, aztán négy év múltán a közönség elpártolt, és az R-GO-t háttérbe szorították a Kis Generáció új tini kedvencei, az Első Emelet és az Exotic. Szikora még csinált két remek paródialemezt (Így jácctok ti, 1986, Így jácctok kinn, 1987), majd belső iránytűjét elvesztve különböző zenei és píár-kalandokba bonyolódott. Kipróbált minden szerepet, elfogyasztott jó néhány Gidát, kikoptak, elmaradoztak mellőle a zenészek, de ő csak futott előre. Ebben az ámokfutásban rajongótábora körülbelül 1987-ig tudta követni, nagyjából addig, míg Szikora ki nem tette zenekarából az ötletember Környei Attilát.

Előbb készített egy zeneileg meglepő, Prince-t is megidéző albumot (Az idő, 1988), majd az együttes nevét R-GO Proletars-ra változtatta, és a csikidam zenét egyre inkább magyaros (népzenei motívumokra épülő) popzene váltotta fel (ezt fejlesztette később tökélyre a NOX), de aztán – hallgatva a közönség elvárására – egy frappáns nyilatkozattal („a művészlélek már csak olyan, hogy sikerre vágyik”) visszatért a régi stílusához. A Moho Sapiens tagjaival közösen megírta az Angyalbőrben című televíziós sorozat dalait (platinalemez lett), és egészen 1994-ig futtatta az R-GO szekerét, amikor is Szikora úgy döntött, hogy a továbbiakban inkább (zömében feledhető) szólóalbumokat készít.

JBSz–SJ

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 21–24

https://r-go.hu/