Előadó

P. Box

Borítókép forrása: Fortepan / Urbán Tamás

A korszak fontosabb kemény rock csapatai közül a legkésőbb, 1980 őszén bontott zászlót a Pandora’s Box. A P.Mobil legerősebb felállásának két tagja, Bencsik Sándor (1952–1987, gitár) és Cserháti István (1954–2005, billentyűsök) alapította, hozzájuk csatlakozott Varga Miklós (1956, ének), Sáfár József (1952, basszusgitár) és Szabó István (dob). Nevüket a Procol Harum egyik dalának címe ihlette. A nagyközönség előtt karácsonykor a KEK-en mutatkoztak be, de sem ez, sem a szilveszterkor a Corvin moziban adott nagyszabású buli – Závodi János és Pataky Attila vendégszereplésével – nem keltett különösebb izgalmat sem a szakma, sem a közönség körében.

Ők is a Deep Purple, Grand Funk Railroad ihlette hard rock vonalon indultak el, de valójában csak gyarapították a versenyzők számát, új színt nem hoztak. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat mégis vevő volt a produkcióra, és előbb egy kislemezt (Halálkatlan / A bolond), majd 1982-ben egy albumot is megjelentetett tőlük. Még ugyanebben az évben az Edda és a Karthago társaságában a BS-beli Popmajálison is felléptek, és az erről készült koncertlemezre három dalukat is beválogatták.

Az 1983-as énekesváltás – Varga Miklós helyére a Dinamittal időközben leszerepelt, egykor ugyancsak „mobilos” Vikidál Gyula (1948) érkezett – kétségkívül jót tett a P. Box-nak. Mindjárt egy rockslágerrel – a Radics Béla halálára írt A zöld, a bíbor és a fekete című dallal – indítottak, és azzal, hogy Vikidál, illetve a korábbi énekes, Varga Miklós egyaránt főszerepet kapott az augusztusban a Városligetben bemutatott új rockoperában, az István, a király-ban. A darab sikerének farvízén megindult a P. Box szekere is. Még ebben az évben megjelent második albumuk (Kő kövön), rajta a már említett slágerrel. Koncertjeiken rendszeresen játszották az István, a király egyes dalainak rockzenei átiratait, egyre nagyobb közönséget vonzva (több istvános szereplő, Deák Bill Gyula, Sebestyén Márta és Varga Miklós ekkoriban rendszeresen fel is lépett velük). Ennek köszönhetően ők lehettek az Iron Maiden és a Motörhead budapesti előzenekara, az 1985-ös Kelet–Nyugat Rock Randevún szintén ők képviselték a magyar színeket.

Időközben változtak a tagok, Sáfár helyére az egykori eddás Zselencz „Zsöci” László (1953), Szabó István helyére pedig a szintén egykori „mobilos”, majd HBB-s Pálmai Zoltán (1954) érkezett. Az év végén megjelent új album (Ómen) pedig még keményebb lett, egyes vélemények szerint ez az első magyar heavy metal nagylemez.

Aztán ismét oszlásnak indult a társaság: előbb kivált az egyre inkább a színházban elmerülő Vikidál, majd Cserháti költözött Debrecenbe. A többiek Mr. Basary énekes-billentyűssel kiegészülve Metal Company néven folytatták, ebből lett Deák „Bill” Gyula csatlakozása után Bill és a Box. Amikor pedig 1987-ben Bencsik Samu váratlanul elhagyta az országot (egy ausztriai menekülttáborban máig tisztázatlan körülmények között halt meg), az egykori P. Box újraélesztésének reménye is végleg szertefoszlott.

A névtulajdonos Cserháti István 2001-ben azonban úgy gondolta, érdemes még egyszer nekirugaszkodnia, maga mellé vette a fiatal Szfinx együttes tagjait, és Cserháti 2005-ös haláláig – letűnt korokat idéző zenéjükkel – rendszeres fellépői voltak a hazai fesztiváloknak.

JBSz–SJ

 

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 393–394.

Frissítve: 2023-8 , Jávorszky Béla Szilárd – Sebők János