Band/name

A Tunyogi-család a magyar rockban kivételes státuszt foglal el, hiszen hárman is énekelnek benne, a papa, Tunyogi Péter (ex P.Mobil), meg a két lánya Orsi és Bernadett. Mindketten vokálénekesnőként kezdték pályájukat, felléptek az R-GO, az East, a Rapülők, Charlie, az Omega és a Tátrai Band koncertjén.
Orsi középiskolásként leszerződött a Rock Színházhoz, és 1997-től a Sonynál sorra jelentek meg nagylemezei (Ha lemegy a nap, 1997, Egy csepp méz, 1998, 7 másodperc, 2001). Utóbbin Ákossal énekelt duettet. Pályafutása alatt több slágerrel (Ha lemegy a nap, Nem elég, Soha ne mondd! Egy hang a csendben, Választok egy csillagot, Felgyúlt a tűz) szerepelt a sikerlistákon, de nem tudott az élvonalban maradni.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 380–381.

Orsi (Tunyogi Orsolya)

A rendszerváltozás után a korábbi monolitikus, felülről beszabályozott, vertikálisan tagolódó poprockkultúra helyét Magyarországon is egyre inkább a több pólusú, horizontális, erősen differenciálódó popkultúra vette át. Ennek az egykori megtűrt underground vagy a támogatott mainstream éppúgy részét képezte, mint a tiltott, marginalizálódó rétegkultúrák vagy a késő Kádár-korszakban születő új ifjúsági szubkultúrák. A kilencvenes években jól elkülönülő fő ág jött létre: az értékorientált, új zenei-ideológiai törekvéseket magába foglaló alternatív kultúra (újhullám, kortárs rock, világzene, grunge, újprogresszívek), a piacorientált, popularitásra törekvő, fogyasztói kultúra (diszkó, house, euro-dance, szintipop, fiú és lányzenekarok, rap), valamint az agresszív, szélsőséges, ezért marginalizálódó kultúra (skinhead, hardcore). 
                     
Nem jött létre önálló alternatív közeg
A popkultúrának ezek az egymástól markánsan elkülönülő irányzatai már a kádári puha diktatúra utolsó éveiben is léteztek. Akkor egyértelműen úgy tűnt, hogy a beatgeneráció tagjainak pozíciókba kerülésével, az egyre szélesedő, új középosztályának létrejöttével, az iskolarendszer átalakulásával, kiterjedésével összhangban az alternatív kultúrából lehet az új mainstream. Aztán a rendszerváltozást követően hamar nyilvánvalóvá vált, hogy egyrészt az alternatív kultúra régebbi és újabb képviselői nem tettek komoly kísérletet arra, hogy a mainstreamtől eltérő kulturális-zenei-piaci-média közeget hozzanak létre, másrészt nem állt szándékukban a létező, elavult struktúra átalakítása sem.
Bár a rendszerváltozás idején a megalakult kis kiadóknál számos alternatív produkció kapott nyilvánosságot, a remélt áttörés, az országos ismertség nem következett be. Csupán annyi történt, hogy megjelentek a régóta kiadásra váró vagy korábban parkolópályára kényszerített produkciók, amelyek a beatkorszakkal ellentétben már nem nemzedéki, hanem csak szűk – igaz, véleményformáló – értelmiségi-baráti-egyetemi-főiskolai-újságírói körben terjedtek, hatottak.
Csaknem hasonló sorsra jutottak (leszámítva a legendásodás folyamatát) a nyolcvanas évek második felében startoló, tehetségkutató vetélkedőkön, kis klubokban felbukkant előadók. Az alternatív létből kellő nyilvánosság, közönség- és médiatámogatás hiányában ők sem tudtak továbblépni a születő újkapitalizmus szigorú törvényei között. 
Bár kezdetben a magyar alternatív rockzenekarok is szép számmal szerepeltek a multik üzleti terveiben, ezeket később módosították, mert a kiadók portfóliójában – a nemzetközi trendeket és a piaci logikát követve – mindinkább a profitorientált produkciók kerültek előtérbe. A kilencvenes évek elején már csak azok jöhettek számításba (Kispál és a Borz, Tankcsapda, Nyers, PUF, Quimby), akik átküzdötték magukat a hazai vadkapitalizmus akadályain, és eközben kellő népszerűséget is szereztek ahhoz, hogy érdemes legyen szerződtetni őket.
Az alternatív kultúra kibontakozásának és áttörésének esélyeit rontotta, hogy bár a nyolcvanas évek végén nálunk is megjelentek a kortárs rockkal szimpatizáló darkok, gothok, rapperek, újromantikusok. Magyarországon ezek a csoportok társadalmi méretekben jelentéktelenek voltak azokhoz a tinédzser tömegekhez képest, akik körében már a piackonform magatartásforma és gondolkodásmód, a fogyasztásra szocializálódó kapitalizmus vált általánossá. 

Trendkövető tinédzserek
A nyolcvanas években az új technikai innovációk, a CD, a videóklip és a VHS-kazetta megjelenése alapvetően alakította át a poptermelés és -fogyasztás szerkezetét. Magyarországon ezek a változások – a szokásos sokéves fáziskésésnek köszönhetően – épp a rendszerváltozás idejére estek. Amikor 1988 őszén megjelent az első CD, hivatalosan még csak pár száz lejátszó készülék volt az országban. Elsőként az Omega és a Neoton albumát nyomták ki 2-2000 példányban, amelyeket először az őszi BNV-n árusítottak 550 forintért. Aztán Székesfehérvárott – Kelet-Európa első CD-gyárában – nagyban is megkezdték a termelést. Bár a termékek 80 százaléka eleinte a nyugat-európai piacra készült, a VTCD 1990 óta hazai CD-k kiadásával is foglalkozott. Eleinte évi 12-15 kiadványt vállaltak fel ezer-ezer példányban (olyan előadóktól, mint a Bikini, az Első Emelet, a Hungaria, Katona Klári, Komár László, Koncz Zsuzsa, Máté Péter, a Napoleon Boulevard, a Neoton, az Omega és Szécsi Pál), de Koltai Róbert Sose halunk meg című filmjének zenéje már tömegsikert aratott (20 ezret adtak el belőle).
A változásokat elősegítette, hogy a nyolcvanas évek fordulóján ezek a műfaji, üzleti, technológiai változások nálunk egybeestek a nemzedékváltással. És a nagy többség számára a pop is fogyasztási cikk lett. A kilencvenes évek elejétől a hazai popüzlet már különböző stílusokba, trendekbe sorolva szállította a fogyasztásra szánt termékeket, sztárokat. Az új tizen- és huszonéves korosztály pedig hamar a kereskedelmi rádiók és televíziók befolyása alá került, a kommersz popcorn-kultúra (vagy hazai megfelelőjének) fogyasztója lett. A kereskedelmi szempontok szerint kialakított kínálatba nem fértek bele sem a hazai, sem a külföldi alternatív vagy progresszív zenei törekvések sem. A world music sokáig éppúgy periferiális jelenség maradt nálunk, mint a grunge vagy a hip hop.

Válságban a koncertszervezés
A kilencvenes évek elején a közönségigények átalakulását, a piaci változásokat, a tradicionális rockzenei stílusok, formák, üzletágak iránti érdeklődés csökkenését már jelezték a különböző listák, nézőszámok, mutatók. 1991-ben az eladott lemezek alapján készülő sikerlistát már a Bonanza Banzai vezette, Gergely Róbert, a Manhattan, az Edda és Szandi előtt, miközben a Top 10-be még olyan előadók és formációk fértek be, mint a Locomotiv GT, Demjén Ferenc, Zámbó Jimmy, a Republic és a Rapülők. 
Aztán 1992-ben a Magyar Hírlap közölte az ország egyik leglátogatottabb vidéki nyári koncerthelyszíne, az Agárdi Popstrand statisztikáját, ahol 150–260 forintos jegyárak mellett a legtöbben (4000-en) az Edda fellépésére váltottak belépőt, ezt követte a Manhattan (1500), a Pa-Dö-Dö (1400) és az R-Go (1400). Miközben Demjén Ferenc és a Republic 1000–1000, az AD Stúdió, Deák „Bill” Gyula, az Exotic, Vincze Lilla és Zorán mindössze 300–400 nézőt vonzott. A Neotonra Pécsett 3000 fős koncerthelyen 400-an voltak kíváncsiak, az Eddára és a Pokolgépre 1000 fős bulihelyen 630, illetve 560 néző váltott jegyet, ugyanakkor az R-GO 70–100 fős jegyeladásokkal turnézott. 
A Tavaszi Fesztivál-on Koncz Zsuzsa három telt házas koncertet adott a Budapesti Kongresszusi Központban, amelyeknek az összköltsége 803.200 forint volt. A jegyeladásokból, reklámból származó bevételek 864.000 forintot tettek ki, így tehát a vállalkozás koncertenként 20-20 ezer forint nyereséget hozott. Demjén Ferenc viszont hiába töltötte meg az Erkel Színház nézőterét, lemezbemutató koncertjének összbevétele csak 366.400 forint volt, ugyanakkor a fellépés költsége 409.800 forintra rúgott. Vagyis ebben az esetben a telt ház is 43.400 forint ráfizetést eredményezett. Szponzor nélkül ezért a továbbiakban már a legnagyobb sztárok sem koncertezhettek.
Az alternatívoknak és a feltörekvőknek ennél jóval rosszabbul ment. A 800 ezer forintos költségvetésű, háromnapos HungaroCarrot fesztivál például 400 ezer forint veszteséget hozott a Petőfi Csarnokban. Ugyancsak hasonló nagyságrendű bukás volt a Ring Kiadó reprezentatív gálája, amelyen A Rock gyermekei és a Csillag születik akció legtehetségesebb zenekarai vonultak fel, és amelyre 520 néző váltott jegyet.

A sztárcsinálók
Magyarországon a rendszerváltozás idején a nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező zenészek – menedzserként, művészeti vezetőként, igazgatóként – leszerződtek a megalakuló hanglemezkiadókhoz (Nívó, Proton, Rákóczi, Magneoton, Rózsa, Craft), majd a multinacionális cégek betelepülésével elfoglalták azok felkínált igazgatói, ügyvezetői székeit. (Szigeti Ferenc – Zebra, Universal, Benkő László – Hungaroton, Pásztor László – Warner)
A kilencvenes években a nagy öregek mellett megjelentek a hazai show bizniszben azok a zenész üzletemberek is (Környei Attila, Berkes Gábor, Pierrot, Hauber Zsolt, Tabár testvérek), akik pályájukat a nyolcvanas évek végén sikeres vagy kevésbé sikeres zenekarokban kezdték, és gyorsan kifutó karrierjük után a kilencvenes évek elejétől producerként vagy menedzserként kívánták hasznosítani tapasztalataikat, kapcsolataikat. Mivel a multik egyre kevesebb figyelmet fordítottak a magyar előadókra (inkább a készárut vették át a beszállítóktól), ezeknek a független lemezkiadóknak, producereknek, zeneszerzőknek még nagyobb tér nyílt felfedezetteik befuttatására.

90s mainstream pop

Tunyogi Péter (1947-2008) énekes, aki 1979-1997 között a P.Mobil tagja volt. Emellett a nevét viselő Tunyogi Rock Banddel is sikereket ért el.
Színészcsaládba született Békéscsabán, gyermekkorában szülei foglalkozása miatt városról városra vándoroltak. A győri Anonymus együttesben kezdte zenei pályafutását 1963-ban. Ezt követően a zalaegerszegi <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-cyklon-6739">Cyklon</a> dobosa lett, itt együtt zenélt a későbbi Bergendy-, majd HBB-tag Tóth János Rudolffal. Tunyogi később már gitározott és énekelt a formációban. Közben szerepelt a Spirál zenekarban is.
1975-ben „Tunyó” a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-beton-417">Beton</a> zenekar énekese lett. A saját számok mellett külföldi rockdalokat játszó együttesnek a Lőrinci Ifjúsági Park volt a „törzshelye”, ahol többször játszottak a P.Mobil előtt. Tunyogi innen ismerte a mobilosokat, akik Vikidál Gyula távozása után őt hívták meg énekesnek.
Tunyogi Péter karrierjének csúcsát jelentették a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-pmobil-6827">P.Mobil</a>ban töltött évek. A hatalmas népszerűségű rockzenekar első néhány nagylemezén Tunyó énekelt, aki innentől országos ismertséget szerzett. A P.Mobil 1985-ben leállt, a zenekar nélkül maradt énekes külföldre ment vendéglátózni.
1991-ben újra feltűnt a magyar zenei életben és megalakította a Tunyogi Bandet, amelynek koncertjein főként P.Mobil-dalok hangzottak el. A P.Mobil 1994-ben visszatért, de a Tunyogi Band is tovább működött. Ez feszültséghez vezetett, aminek az lett az eredménye, hogy Tunyoginak 1997-ben el kellett hagynia a P.Mobilt.
1997-től együttese neve Tunyogi Rock Band (TRB) lett, elkezdtek saját dalokat írni, bár a P.Mobil-slágerek is műsoron maradtak. Megjelent több nagylemezük. A formációban Tunyó mellett kiváló rockzenészek álltak színpadra: Závodi János (Piramis), Donászy Tibor (Beatrice), Zeffer András (P.Mobil), Kékesi „Bajnok” László (P.Mobil).
A 2000-es években az egykori Cyklon zenekar tagjai gyakran együtt játszottak Pardon néven, egy albumuk is megjelent (I Fell Good, 2006), amelyen Tunyogi Péter énekével feldolgozásokat is előadtak, mások mellett James Brown-, Beatles- és Deep Purple-szerzeményeket.
2008-ban Zeffer András több volt P.Mobil-taggal együtt megalapította a Mobilmánia együttest, melynek Tunyogi lett az egyik énekese. Sajnos csak rövid ideig. 2004-ben diagnosztizáltak nála egy súlyos betegséget, amelyet műtét és hosszas kezelés követett. Ezután egészségi állapota hol jobb, hol rosszabb lett. 2008. november 1-jén egy koncert előtt összeesett és súlyos fejsérülést szenvedett, amelynek következtében november 9-én elhunyt. 61 éves volt.
Gyermekei közül Tunyogi Orsi ismert énekes lett, aki mára már visszavonult a zenéléstől. Másik lánya, Bernadett színész-énekes, ő ma is gyakran szerepel a P.Mobil fellépésein. A két lány annak idején édesapjukkal is koncertezett, és albumokat vettek fel közösen.
Tunyogi Péter neve mára sem merült feledésbe. Több rajongói oldala „él” a közösségi médiában, és rendszeresen koncertezik a Tunyó Öröksége Zenekar is, akik felidézik a kitűnő énekes dalait.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/groups/491152984293596/">https://www.facebook.com/groups/491152984293596/</a>
<a href="https://www.facebook.com/groups/tunyogi/">https://www.facebook.com/groups/tunyogi/</a>

Orsi (Tunyogi Orsolya)

Kapcsolatok

90s mainstream pop

Tunyogi Péter

Egy csepp méz

Ha lemegy a Nap

7 másodperc

Arckép

Felgyúlt a tűz

Választok egy csillagot

Egy hang a csendben

Soha ne mondd!

Nem elég

Ha lemegy a nap