A kortárs jazzélet két legeredetibb alkotója és előadóművésze, Oláh Kálmán (1970, zongora) és Bacsó Kristóf (1976, szaxofon) az elmúlt évtizedekben sokféle fórumon egyesítette erőit. 

2005-ben a francia bőgőssel, Sébastien Boisseau-val készítettek közös nagylemezt (Fitting), melyen a modern jazz improvizatív hozzáállása a kortárs zene repetitív jellegével és a népzene dallamosságával keveredik (az albumon hallható hat kompozícióból hármat Oláh, kettőt Bacsó, egyet Boisseau jegyez). Bacsó emellett több mint tizenöt éve tagja az Oláh Kálmán Sextetnek/Septetnek, szólistaként rendszeresen játszik Oláh Kálmán Concerto for Symphony Orchestra and Jazz Band nagyzenekari művében, Barcza Horváth József bőgőssel pedig trióban is szoktak muzsikálni. Miközben ő is előszeretettel hívta Oláh Kálmánt akár a lemezeire (Nocturne, 2012), akár különböző formációiba.

Nem utolsóssorban pedig Oláh Kálmán és Bacsó Kristóf alkalmanként duóban is adnak koncerteket. Ebben a minimál felállásban ugyanis sokkal szabadabban, sokkal improvizatívabban tudják megszólaltatni akár a saját kompozíciókat, akár a jazz standardeket, mint egy nagyobb formációban. Esetükben a duó valóba egyfajta zenei párbeszéd két nagy formátumú alkotó között. És miután a mainstream jazz mellett mindketten erősen vonzódnak a XX. századi kortárs zene felé (Bartók Béla például mindkettőjük egyik kedvence), mindketten hasonló zenéket és stílusokat preferálnak, és hasonló nyitottsággal közelítenek más műfajok felé, így ebben a zenei párbeszédben is egymást inspirálják és nagyjából együtt haladnak. 

JBSz