Az 1987-ben alakult, de színpadra csak 1988 márciusában lépő, addigra számos tagcserén áteső No együttes – Szatai Gábor (ének), Slamovits István (gitár), Galló Sándor (basszusgitár), Ámon László (dob) – az 1990-es évek első felének egyik ígéretes, de az élvonalba soha be nem jutott popzenekara. Munkásságát az 1998 eleji feloszlásig három stúdiólemez, illetve egy kompiláció őrzi. Stílusára az első években erősen hatott a U2 és a Cult.

Miután a Magyar Rádióban felvették a Hallottalak sírni című dalt, Erdős Péter (MHV) lemezszerződést kötött velük. Az első nagylemez anyagát 1990 elején vették fel, de Erdős halála miatt az végül dobozban maradt, és csak 1992-ben jelentette meg Rózsa István időközben megalakult új kiadója. A Rózsa Records a következő két évben két újabb albumot (A holnap fényei, 1993, Titkos napló I.-II., 1994) adott ki tőlük, de Szatai és Slamó duójára épülő zenekar sosem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. 1995-ben No More címmel a legjobban sikerült dalaikból (többek között: Hallottalak sírni, A folyónál, Húsz évvel később) még összetettek egy válogatás CD-t, de aztán 1998 elején végképp pont került a pályájuk végére. A zenekarban az eltelt bő tíz év alatt a Slamovits-Szatai páros mellett olyan muzsikusok fordultak meg, mint Gallai Péter (billentyűsök), György Ákos (billentyűsök), Balogh Ferenc (ének), Barille Pasquale (dob), Dorozsmai Péter (ütősök) és Zsoldos Tamás (basszusgitár).

2005-ben Slamovits és Szatai Gábor rövid ideig ismét No néven koncerteztek, de az újbóli egymásra találásnak végül nem lett folytatása.

JBSz