A nyolcvanas évek undergroundjában külön kategóriát képvisel a Neurotic. Mindenekelőtt vezetője, Pajor Tamás (1963, gitár, ének) miatt. Mind közül ő volt a legféktelenebb, a legexcentrikusabb, aki a lázadást a permanens közbotrányokozás szintjén művelte, mozgó autókon ugrált részegen, toronyházak ablakából lógott ki, drogos-alkoholos bódulatban teltek mindennapjai. Majd 1987 októberében egy filmforgatás alatt látványosan megtért. Ahogy ő fogalmazta a Rock térítő-ben: „a drog helyébe beült a Szentlélek”.

Ennél azonban fontosabb, hogy a korszak egyik legsziporkázóbb dalszövegírója volt. Nem mellékesen a magyar rap elindítója, legalábbis az undergroundban. (Az overgroundban Fenyő Miklósé az érdem.) Szócsavaró képessége, utánozhatatlan nyelvi leleményei szövegírók sorára (Geszti Péter, Lovasi András) hatott inspirálóan, és ha tovább maradt volna a rock and rollban, még akár popsztár is lehetett volna belőle. Így viszont nem maradt több örök lehetőségnél.

Budai polgárcsaládban született, már tinédzserként Nietzschét, Dosztojevszkijt és Újszövetséget olvasott, és az életet egyetlen hatalmas performansznak fogta fel. Gimnazistaként Apokalipszis Riders néven alapított egy fantom-zenekart, majd 1981-ben létrehozta a Neuroticot, mely 1981 februárjában a Kassák Klubban (az URH előtt) lépett a nyilvánosság elé. Pusztán a történelmi hűség kedvéért az első felállás: Pajor Tamás (gitár, ének), Solymár Árpád (basszusgitár, ének), Czeller Péter (gitár, ének), Lányi Tamás (dob). Igazi zúzós, darálós neobarbár punkzenét játszottak, Damned-módra festették magukat és elhitték, hogy három akkordot megtanítva is lehet punkzenekart alapítani.

„Az emberek 60-70 százaléka neurotikus hajlamú, a fennmaradó 30-40 százalék pedig pszichotikus típus” – magyarázta a szokatlan névválasztást az akkor még gimnazista Pajor Tamás az 1981-es Rockévkönyv-ben. Majd meglehetősen magabiztosan hozzátette: „Szűkebb körön belül lehet, és lesz is belőlem sztár, de nem ez a célom. Hanem az, hogy megértessük és megéreztessük az újhullámot, ami felfrissítette, megújította a hetvenes évek prostituálódott rockzenéjét. Az újhullám jelent és múltat felölelő, felfokozott rock and roll, amely a lírát és az erőszakot is magába építi. A rock a legprogresszívebb művészeti forma, és úgy gondolom, hogy nincs aktuálisabb zenei nyelv nála.”

A Neurotic azonban sokáig még nem érte el ezt a színvonalat. Csak évekkel később, a nyolcvanas évek közepére érett be, ekkorra a repertoár és a tagság is alaposan kicserélődött. A Rock térítő című film forgatása idején a kezdeti csapatból csak Solymár Árpád maradt, mellette Ruff Tibor, Szlazsánszky Ferenc, Szerb Zsófia és Szász Zsuzsa játszott/énekelt. Mindössze egy 16 számos demo anyag maradt utánuk, ami hivatalosan azóta sem jelent meg, viszont kazettákon, később az interneten mp3-formátumban eléggé elterjedt.

Stilárisan igen eklektikus az anyag, letűnt vagy kurrens zenei irányzatokból (rhythm and blues, beat, újhullám, reggae, rap) merítkezik, inkább a sokszínűségre, mint az egységességre törekedve. Pajor hangja sem túl erőteljes, gyakran hamiskás az ének, de a szövegek, azok egyéniek, korhűek, ütősek. Nagyvárosi underground sztárokról, nagymenőkről, pitiánerekről, kötekedőkről és szenvedélybetegekről szólnak, egy szürkülő város színes, vagy csak annak vélt figuráiról.

Aztán 1987 októberében Pajor Tamás visszaköltözött az édesanyjához, három napig böjtölt, majd elment a Hit Gyülekezetébe, megkeresztelkedett és megtért. Korábbi énjétől pedig radikálisan és kategorikusan elhatárolódott.

„Nagyon lehangoló, depressziós, vergődő életet éltünk – emlékezett vissza 2006-ban, – ami a szürke, kommunista világban azt az illúziót adta, hogy mi igazi elit ultramanok vagyunk, akik megvetve ezt a masszát, fennkölten bulizgatunk. De közben sivár volt az életünk, és napjaink döntő többségében egykedvűen unatkoztunk, és vártunk a következő bulira. Ha meg nagyon untuk magunkat, elmentünk lopni alkoholt a közértbe, meg beszereztünk itt-ott kábítószert, és ebben véltük felfedezni az izgalmat és az életszerűséget. De valójában ez maga volt a halál. Évek estek ki az életemből. Rendszeresen találkozom olyan emberekkel, akik történeteket mondanak el, amikre nem emlékszem – pedig én tettem és énvelem történtek.”

Pajor – a Rock térítő révén mozivásznon is látható – megtérésével egész lavinát indított el. Hamarosan nem csak a Neurotic tagjai léptek be a Hit Gyülekezetébe, de az underground szubkultúra más képviselői (például Víg Mihály, Dénes József) is. És ezzel szimbolikusan is véget ért egy korszak a magyar rockzenében.

JBSz–SJ

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 72–75.