Az egykor beatzenekarként alakult Neoton 1977-től Neoton Família néven folytatta, egy évre rá pedig a korszak első számú magyar diszkóegyüttessé nőtte ki magát. A kiugrást az MHV új üzletpolitikájának és személy szerint Erdős Péternek köszönhette, aki az ABBA sikereit látva – Stig Andersson menedzser példáját követve – egy családias, az aktuális zenei trendhez igazított, jól formálható, profi zenekarban gondolkodott. Elképzeléseinek – a hazai piac akkori kínálatában – a Neoton felelt meg leginkább.

A kérdésre, miért a magyar középmezőnybe sorolt Neotont választotta ki ambiciózus tervei megvalósítására, Erdős Péter a következőket válaszolta: „Alkalmazkodnak az érvényesüléshez elengedhetetlen szakmai követelményekhez. Lojalitást követelek azoktól, akikkel dolgozom. Ahol játékosuralom van, ott nincs foci. A Neotonnál menedzseruralom van.”

A Neoton 1979-ben szintén ott volt a MIDEM-gálán, és nemzetközi karrierje beindítása érdekében az együttes több angol nyelvű albumot is készített (Neoton Disco, Disco Party, Sunflowers). Kezdetben elsősorban az európai piacra, mindenekelőtt a latin országokra koncentráltak. A Napraforgó (Sunflowers) albumról kimásolt első kislemezzel (Santa Maria / Sunflowers) fel is kerültek a francia listára, majd 1980 márciusában a Movie Play gondozásában a Santa Maria a spanyol piacon is megjelent, majd az együttes tizenegy napos hírverő látogatást tett Madridban és Barcelonában. Az egyik politikai lapban Neoton, az enyhülés rockja címmel írtak róluk: „Ha a Santa Mariát meghallgatja az ember, akkor kiderül, hogy a Neoton a keleti politika Boney M-je, sőt ha a színpadot is nézzük, akkor nyilvánvaló, hogy ők a Varsói Szerződés ABBA-ja.”

Csepregi Éva: „A Neoton számára kétféle stílust céloztak meg: a Pásztor Lacinak nagyon tetsző Santa Esmeralda-féle vonal volt az egyik, ami dús hangszereléssel, sok vokállal előadott diszkózene volt, a másik vonzó lehetőség pedig az ABBA-stílus, aminek én különösen örültem. Péter is ez utóbbit támogatta, az ABBA kötelező »hallgatmány« lett a zenekarban, mindent meg kellett tőlük hallgatni, amihez csak hozzá lehetett jutni. Péter elintézte, hogy a Filmgyárban levetítsék nekünk az ABBA ausztrál turnéjáról készített filmet, még mielőtt a hazai mozikban bemutatták volna. Az ABBA amúgy azért is tűnt jó példaképnek, mert mi is ezt az »egy család vagyunk« imázst szerettük volna sugározni. Péter kitalálta »a mi koncertünkre apádat is elhozhatod, a mi lemezünket anyádnak is megveheted« jelmondatot, és ezzel tömören meg is fogalmazta a célt: nem rétegzenét akarunk játszani, hanem széles közönséget szórakoztatni magas színvonalú popzenével, amibe a jó szöveg és a csúcsminőségű felvétel is beleértendő.”

Az 1980 márciusában megjelent Sunflowers promóciója érdekében Pásztorék június 25-től augusztus elejéig 25 koncertből álló turnén vettek részt. A Santa Maria nyolcadik helyének köszönhetően még a körutat megelőzően megjelent a második kislemezük, amiről a Lord Of The Mountain (Hegyirabló) siker lett, majd következett a legnagyobb sláger, a Don Quijote, amely már a következő Neoton-albumot, a Marathon-t előlegezte meg.

Közben több tag is kicserélődött: 1980-ban csatlakozott hozzájuk Végvári Ádám (1951, szólógitár) és Bardóczi Gyula (1947, dob), a vokálból előbb Fábián Éva, majd Pál Éva távozott. 1983-ban a Yamaha fesztiválon Grand Prix-t kaptak (Time Goes By). 1986-ban Csepregi Éva elnyerte a szöuli fesztivál közönségdíját.

1984 és 1989 között a tagok a Neoton Família mellett különböző formációkban is működtek: Ádám és Éva, 1985–86, Csepregi Éva, 1985–2005. A zenekar 1989-ben két részre bomlott: a Neotonban 1990–1991 között Pásztor László, Bardóczy Gyula, Borhi Miklós, Jakab György és Szulák Andrea folytatta, az Éva-Neotonban 1989–1993 között pedig Csepregi Éva, Végvári Ádám, Baracs János, Rajcs Renáta és Schaffer Edina. A folytatásban Ádám’s Family 1994–1995, Csepregi Éva 1985–2005. A Neoton Família 1998. április 24-én a BS-ben adta búcsúkoncertjét. 2005-ben egy est erejéig a Népstadionban ismét összeálltak. De azóta is – Csepregi Évával a középpontban – különféle felállásokban évente végigturnézzák az országot.

JBSz-SJ

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 427–435.

Facebook: