A közgazdász öregdiákok által alapított Neoprimitív, azaz „a paródiákok, akik intellek tussal győzték le a rendszert”.

A Jobbágy Gyula „Vászon” (ének), Jancsó Kornél „Jamzon” (gitár), Nagy Gyula „Szipü” (gitár), Markó István „Jack Bruce” (gitár), Szántó Péter „Yeti” (ütősök) és Szentirmay László „Irma” (ütősök) felállású csapat 1976. április 29-én lépett fel először egy rongyosbálon. Debütáló műsorát 1976 őszén Neandervölgyi séta címmel mutatták be (Koton-mezők, Add ide a didit), majd egy évvel később a Hótehénke és a hét tirpák következett (A törpe az ágyból jött, Tanduli).

1977 nyarán kibővültek: egy fiatal újságíró, Föld S. Péter a műsorukat unalmasnak és rossznak találta, ezért úgy döntött, hogy néhány dalszöveggel javít rajta. Így született meg a Robinson a kani bálon című harmadik műsor (Szavazol-e rám, Régi cipészek balladája, Nyugtasd meg magad), majd a Szolidaritási fa-rock fesztivál (Szolid a Rita, Léna, Hegyes cipő, tompa farok, Anya csak egy van), amelyet 1979-ben a már punkra hajazó The Antibabies követett olyan dalokkal, mint az Ávó néni, a Szép gyári nap, a Szombat este vagy a Várj, míg felkel majd a nép.

Az ekkorra már kultikus státusú zenekar 1980 őszén mutatta be legbátrabb műsorát, az Uralkodó osztály 1/b-t. Ez már vérbeli politikai kabaré volt, olyan slágerekkel, mint az Önkéntes rendőr, a Választási blues, az Elöljárók fia vagy Az uralkodó osztály lakosztálya.

A Neoprimitív első búcsúfellépésére 1982 márciusában került sor. Azóta további 30 búcsúkoncertet adtak.

JBSz–SJ

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 409–410.