A Benkó Dixieland Band legfőbb és legkitartóbb konkurenciája, a Molnár Gyula (1944) vezette szegedi Molnár Dixieland Band 964-ben alakult, s annak jutalmául, hogy az akkori legnagyobb hazai könnyűzenei rendezvényen, a Salgótarjáni Jazz- és Tánczenekarok Fesztiválján többször nyert aranydiplomát, számos felvételt készíthetett a Magyar Rádióban.

Molnárék külföldre először 1972-ben jutottak el, s mivel a csehszlovákiai Prerovban mindjárt Európa Klasszis-díjat nyertek, ennek hatására – kezdetben Szeged Oldtimers néven – sorra végiglátogatták a keleti blokk országait. Emellett az elmúlt évtizedek alatt számos nyugat-európai országban megfordultak, sőt a műfaj szülőhazájába, az Egyesült Államokba is eljutottak. Cím nélküli bemutatkozó nagylemezüket 1978-ban jelentette meg a Hungaroton, lelkesen támogatta őket Kiss Imre, így a hetvenes–nyolcvanas években szinte bérelt helyük lett a Magyar Rádió által szervezett/támogatott jazzfesztiválokon, mindenekelőtt Debrecenben és Salgótarjánban.

Pályafutásuk során olyan világneves szólistákkal léptek fel, mint Fatty George, Eddy Davis, Tony Scott, Joe Muranyi, John Mortimer vagy Ian Wheeler.

JBSz

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 237–238.