Az 1968-ban Nagyváradon alakult Metropol Group a hetvenes években az erdélyi magyar rockzene legnépszerűbb előadója volt, hard rock zenéjükön nemzedékek nőttek fel, nemcsak Erdélyben, hanem Románia-szerte. Az együttes önálló, karakteres hard rock hangzást alakított ki, a magyarországi színtérhez képest lágyabb, countrys beütéssel. Szövegeik jelentős részét lefordították románra és Bukarestben is komoly sikereket értek el.

Miközben Magyarországon a Metro, az Omega, az Illés együttes tépte a húrokat az 1960-as, 1970-es években a nagyváradi fiataloknak az országos hírűvé vált Metropol volt a kedvence. A zenekar egyéni hangzást hozott abba a közegbe; a zenészek egy „virtuális világot” teremtettek az adott politikai rendszerben, ahol koncertjeiken 10-15 ezer ember tapsolt nekik az ország bármelyik pontján. Eközben a hatalom részéről nevezték őket bozgoroknak, azaz hazátlanoknak, tiltották el őket külföldi turnéktól, tépték le a plakátjaikat és érte őket atrocitás a hajviseletük és az általuk játszott zene miatt.

Az együttes egyik tagjának édesanyja találta ki a banda nevét. Azt mondta: „Fiúk ti most megalakultatok, majd mentek ki falura Nagyvárad körül, de ti innen jösztök Nagyváradról, az egy metropol, akkor nevezzétek magatokat Metropolnak.” A fiúk pedig mögé rakták a Groupot.

Az alapító tagok között volt Virányi Attila basszusgitáros, énekes, Vajda Tibor énekes (1968-1973), Ráduly Béla énekes, dobos (1968-1994) és Elekes Csaba gitáros, aki 1973-ban elhunyt. Az ő helyét vette át Orbán András gitáros, énekes.

Első nagylemezük, az Égig érhetne az ének 1978-ban jelent meg, ez volt az úgynevezett „fehér lemez”, amelynek anyagát egy nap alatt vették fel Bukarestben. Ezt további három album követte (Vouă, 1979: Metropol 3, 1981: Din Nou Împreună, 1987)

1979-ben Virányi Attila több külföldi turnét is próbált szervezni, ám a romániai koncertiroda nem engedélyezte a fellépéseket. Egy drezdai fesztiválra csak a hangszereik jutottak el. Még a barátinak nevezett egykori NDK-ba és a Szovjetunióba sem engedték őket kiutazni. Jellemző történet, hogy abban a nagyváradi művelődési házban, ahol annak idején többször is zenéltek és ott volt a próbatermük is, - mint később kiderült - 1975-től hat éven át lehallgatták és megfigyelték őket, s vaskos dossziét készített róluk a titkosszolgálat.

1981-ben a hatóságok azt „javasolták” Virányi Attilának, hogy tűnjön el az országból. Ez indította el a folyamatot, melyben a Metropol Group tagjai Nyugat-Európába és Magyarországra települtek át. A csapat Budapesten alakult újjá a kilencvenes évek elején.

Az 1994-ben balesetben elhunyt alapító tag, Ráduly Béla tiszteletére emlékkoncertet rendeztek a nagyváradi teátrumban, 1996-ban. 2000-ben kiadott lemezük címe: In Memoriam Ráduly Béla. Az 50 éves jubileum alkalmából 2018-ban is összeálltak a zenekar tagjai és egy albumot is megjelentettek - Permanent Standby (50th Anniversary Live Edition).

2018-20 között újabb tagok csatlakoztak az égi Metropolhoz: 2018-ban elhunyt Mátza Gyula szövegíró, akinek az együttes többek között himnuszát, az Égig érhetne az ének című dalt is köszönheti. 2019-ben Trifán László énekes-gitáros is eltávozott, aki 1979-től volt tag, míg 2020-ban Mátza Gyula testvére, Mátza Ferenc, a zenekar hangtechnikusa hunyt el, aki a kezdetektől a zenekarhoz tartozott.

De a Metropol Group létezik, több-kevesebb rendszerességgel koncerteznek is. 2020-ban szerepeltek az A38 Hajó Vasárnapi Iskola programsorozatában. A felállásuk akkor így festett: Dobos József (ének), Orbán András (gitár, ének), Szász Ferenc (gitár, ének), Trendler József (dob) és Virányi Attila (basszusgitár, ének).

HZ