Az 1980-as-1990-es években sikeres önálló klubot működtetett a második táncházas generációs egyik legjelentősebb formációja, a Méta.

A Salamon Beáta (1964, ének, hegedű) által 1983-ban Pécsett alapított zenekar két évvel később Budapestre tette át székhelyét, és a nyolcvanas évek végére Nagy Zsolt (1965, kontrás), Mohácsy Albert (1968, nagybőgő) és Berán István (1954, fúvósok) csatlakozásával jött létre legismertebb felállása.

A rendszerváltozás idején nagy népszerűségnek örvendő klubjukban (vasárnap, Józsefvárosi Klub) a tánctanítás és a szabadtánc szüneteiben szinte minden héten vendégül láttak hagyományőrző előadókat, folk- és blues-zenészeket, koreográfusokat, filmkészítőket. Akkoriban a Méta volt a legtöbbet foglalkoztatott színházi népzenei együttes, és a Hungarotonnál megjelent lemezük (Szabad madár, 1990) mellett öt CD-jük jött ki (részben Balogh Kálmán közreműködésével) gyors egymásutánban a németországi ARC Music-nál. 1990-ben megnyerték a Magyar Televízió népzenei versenyét, majd bejárták Európát, és az Egyesült Államokban is turnéztak.

Az akkori tagok mindegyike elvégezte a nyíregyházi főiskola ének-zene-népzene szakát, hogy az óbudai mellett a másik nagy zeneiskolai bázison, a budafoki művészeti iskolában taníthassanak. A mai napig aktív Méta – melynek tagsága Salamon Beát leszámítva időközben teljesen kicserélődött – emellett 1991 óta évi rendszerességgel szervez táborokat. Salamontól amúgy nem áll távol a rockkal való kacérkodás sem. 1992 és 1996 között az alkalmi jellegű HeavyMétaban a métások mellett Sipeki Zoltán gitározott, Takáts Tamás énekelt, Ferenczi György szájharmonikázott, Mezőfi István „Fifi” dobolt (akit később Molnár Gábor váltott. Salamon emellett számos popprodukcióban (Nox, Balkán Fanatik, Ultramarin) is részt vett.

JBSz

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar folk története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2013, p. 131–132.