Az amerikai New Kids On The Block, majd a brit Take That mintájára az 1990-es évek elején Magyarországon is megkezdték a fiúcsapat klónok gyártását. Környei Attila menedzser így hozta létre ismert zenekarok tagjaiból a Manhattant – Csoki (Nemcsók János, 1962), Dobi Sándor (1963), Varga Szabolcs (1971), Vilmányi Gábor (1965–) –, mely a Bonanza Banzai mellett az évtized első felének talán legnagyobb tinikedvence volt.

A fiúcsapat profi szerzők által írt slágereivel (Rossz vagyok, Várj, te hosszú, forró nyár, Tépjél szét, Őrizz még, Ne sírjál, Látod, így sikerült, Egyedül) és gondosan megtervezett médiaszerepléseivel hamar újraírta a sikerlistákat. Az amerikai mintát követve igazi popsztárként menedzselték őket, aminek eredményeként a Manhattan négy évig őrizte éllovas pozícióját, és a nagylemezeik (Manhattan, 1991, Szállj fel még, 1992, Hazatérés, 1993, Várj, te hosszú forró nyár, 1994, Ajándék, 1995) is sorra bearanyozódtak.

Az évtized közepén – miután közönségük kinőtt a tinédzserkorból – az együttesnek váltania kellett volna, de Dobi Sándor 1996-os távozása már előrevetítette a közeli véget.

Aztán Vilmányi Gábor és Csoki mellé csatlakozott egy fiatal gitáros, Kelemen Tamás, így született meg 1997-ben az Ugyanaz a tűz, 1998-ban a Hetedik, 2003-ban pedig az Újra+újra.

JBSz–SJ

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 395.