A leginkább a Hortobágyi Lászlóval közös 1995-ös Világfa című lemezéről ismert Lovász Irén (1961) nemcsak énekesnő, de tudományos kutató is, néprajzból van PhD-je. Egyetemista évei alatt kapcsolódott a táncház-mozgalomba, énekelt a Tékával is. Diploma után egyből tudós körökbe csöppent, tanított a pécsi egyetemen, 1987 és 1995 között a Néprajzi Múzeum munkatársaként ismerkedett Bartók, Kodály és Lajtha gyűjtéseivel – ezek az elfoglaltságok nem engedtek neki más irányú elmélyülést. Aztán 1995-ben jött egy váratlan fordulat, a Magyar mondák tévésorozat szignáljában ő énekelte a Csodaszarvas-t, mire a Nemzeti Múzeum felkérte, hogy a millecentenáriumi régészeti kiállítás kísérőzenéjét készítse el. Lovász segítségért Hortobágyi Lászlóhoz fordult, aki az éneke alá különös, egyedi, elektronikus zenei hátteret festett, és így született meg a Világfa CD, melynek átdolgozott változata (Rosebuds In The Stoneyard, 1996) egy évvel később népzene/világzene kategóriában elnyerte a német zenekritikusok díját.

Úgy tűnt, Lovász Irén régóta esedékes énekesi karrierje ekkor elementáris erővel beindul, de valahogy sosem sikerült maga mellé igazi társakat találnia. 1998 óta a Makám együttes több remek lemezén (Skanzen, 1999, 9 colinda, 2001, Szindbád, 2002) szerepelt, de mint vendég, a brnói cseh-morva-szlovák kortárs formációval szintén készített egy CD-t, ez viszont nem igazán az ő tehetségéhez méltó. 2001-ben két másik szálon is elindult – akusztikus-meditativ duó a nagybőgős Lőrinszky Attilával, reneszánsz kori versekből, dalokból, virágénekből álló műsor a lantos Kónya Istvánnal –, végül 2005-ben újabb zenei formációt hozott létre, amellyel azóta több albumot jegyez. De a 2009-ben újra kiadott (és jelentősen átkevert) Világfa sikerét még megközelíteni sem tudta.

JBSz

Kapcsolat:

www.lovasziren.hu

https://www.facebook.com/irenlovaszofficial/