Band/name

Lajkó Félix és zenekara

A hegedű hangszínét és kifejező erejét definiálta újra a jobb híján szintén a világzenei színtérhez sorolható Lajkó Félix, akinek szonikus világa erősen egyéni: magyar, roma és szerb népzene, kortárs hatás, illetve némi jazz keveredik benne. Az öntörvényű és kiszámíthatatlan vajdasági hegedűművész még Dresch Mihály zenekarában tűnt fel, úgy 1993 táján, aztán az évtized derekán bandával és anélkül is meghódította Budapestet. Azóta sokszor sok időre eltűnt, de mindig újra felbukkan, és különböző formációban ismét megcsillogtatja tudását. De lényegében továbbra is ugyanazt az egy, élethosszig tartó művet játssza.
Újat mondani róla továbbra is nehéz, az őt jellemző kettősség változatlanul igaz: istenadta tehetség, sorsa mégis – vagy tán épp ezért – kiszámíthatatlan. Lényegében ma sem jár sokkal előrébb, mint mondjuk öt éve, és ma sincs igazán elveszve. Úgy kezeli a hangszerét, olyat húz a vonójával, amit nem lehet tanulni, szívből és vérből muzsikál, néha a legelemibb zenei szabályokat is felrúgva. Játéka helyenként hamisnak tűnhet persze, el-elcsúszik a hangokkal, de a temperált hangköz csak európai beidegződés. S ha Lajkó valamire valóban nagy ívben tesz, az épp a beidegződés. És a megfelelni vágyás, illetve kötelezettség. 2009-ben New York-ban ráadást sem adott („nem éreztük, hogy kellett nekik”, nyilatkozta), ahogy a koncert utáni fogadáson is látványosan félrevonult. Miként mondogatja, neki teljesen mindegy, hogy Tokió, New York koncerttermeiben vagy egy kis szerbiai falu kocsmaközönségének játszik. Ahogy a változás, fejlődés hiányát firtató vélemények is rendre leperegnek róla. „Nem tudok kitalálni semmi újat. Mindig ugyanazt fogom az emberek fejéhez verni.” – nyilatkozta 2009-ben az Figyelőnetnek. Vagy 2012-ben a Lángoló Gitárokban Rácz Mihálynak: „Minden alkalommal mást kéne csinálnom? Nézd meg, a falusi hegedűsök életük végéig ugyanazt játsszák, ráadásul generációkon át.”
Lajkó Félix a vajdasági Topolyán született, a nyilas jegyében, Beethovennel egy napon. Zenekedvelő családban nevelkedett, amelynek korábban egyetlen tagja sem választotta a zenélést élet- és szakmai hivatásul.
Első hangszerével, a citerával tíz éves korában ismerkedett meg. Hegedűt két évre rá vett először a kezébe. Az alsófokú zeneiskolát három év alatt végezte el Kishegyesen. A szabadkai zenei középiskola második osztályát otthagyva indult el Budapestre, kölcsönkért hegedűvel, ahol a Dresch Quartet tagja lett. Azóta ingázik Budapest és Szabadka között, egyformán képviselve és összekötve az anyaországot és a Vajdaságot.
„A zeném alapját a hangszerem érzékenysége és sokszínűsége adja. Nem játszom semmilyen új stílusú muzsikát, csak járom a magam útját, improvizálok és zenét komponálok. Nem teszek különbséget zenei stílusok és irányzatok között; játszok népzenét, klasszikus muzsikát, rockot, bluest, jazzt és improvizatív dallamokat.”
Sok neves együttessel és egyéniséggel dolgozott. Tagja volt Szabados György együttesének, a MAKUZ-nak és Boris Kovač zenekarának, a Ritual Nova-nak. Számos alkalommal fellépett a világhírű japán bhutó táncossal, Min Tanaka-val, a francia Noir Désir zenekarral. Több koncertet adott Alexander Balanescu-val, Boban Marković rézfúvós roma zenekarával. Számos színházi előadáshoz írt zenét, például a Szabadkai Népszínház Közellenség című vajdasági underground operettjéhez, de komponált a Franciaországban élő, szintén vajdasági születésű, legújabban a budapesti Trafót igazgató Jozef Nadj (Nagy József) és Bozsik Yvette koreográfiaihoz is. Nevéhez fűződik az 1998-as szarajevói kulturális fesztivál, a Sarajevska Zima himnuszának megkomponálása. Számos nagyjátékfilmben szerepelt és róla forgatta Jancsó Miklós a Játssz, Félix, játssz! című kisfilmjét. 2000-ben zenét írt a Velencei Biennálé Új Atlantisz felé című projektjéhez. Főszerepet játszott Mundruczó Kornél Delta című filmjében, amelynek zenéjét is ő szerezte és játssza. 2008-ban a Magyar Filmszemlén a legjobb filmzene kategóriacímet nyerte.
Hegedűjátékával elbűvölte többek között New York-ot, Tokiót, Berlint, Londont, Amszterdamot és Bécset. A párizsi Théâtre de la Ville színpadának visszatérő vendége. 2001-ben vendége volt zenekarával Pina Bausch wuppertali fesztiváljának és ő nyitotta meg 2000-ben a monacói Grimaldi Forum kulturális és konferencia központot. 2001-ben, a franciaországi Magyar Év egyedüli fellépőjeként játszott az Avignoni Színházi Fesztivál keretén belül a Pápai Palota udvarán. Azóta különféle formációkban járja a világot és bűvöli el hegedű- és citerajátékával a nagyérdeműt. 2006 óta Brasnyó Antal brácsás kíséri ezen az úton.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar folk története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2013, p. 264–267. 
Kapcsolat:
<a href="http://lajkofelix.hu/">http://lajkofelix.hu/</a>
<a href="https://www.facebook.com/lajkofelix/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/lajkofelix</a>
<a href="https://www.instagram.com/lajkofelixofficial/">https://www.instagram.com/lajkofelixofficial/</a>

Lajkó Félix

Lajkó Félix zenéjét nehéz műfaji vagy stiláris kategóriába sorolni, ugyanis éppúgy megtalálhatók benne a klasszikus zene, a magyar és más kelet-európai népzenék motívumai, a dzsessz és a blues, ami pedig ezeket a látszólag egymástól távoli elemeket képes összekötni, az Lajkó Félix virtuozitása és játékának sodró ereje, a közönségre ható szuggesztivitása. A különleges hangszerelésű (cselló-klarinét-tangóharmonika-bőgő) belga DAAU a kortárs zene páratlanul izgalmas produkciója. Az alapvetően instrumentális szerzeményeket előadó együttes rengeteget merít a repetitív zenei hagyományból, alapvetően minimalista, ismétlődő szekvenciákra épülő darabjaik ugyanakkor lenyűgöző tempóváltásokkal operálnak, magukkal ragadó szenvedélyektől feszülnek.

Lajkó Félix és régi zenekara, Die Anarchistische Abendunterhaltung (DAAU) (BE)

Mazura János

Bizják Gábor

Kertész Endre

Czirják Tamás

Barcza Horváth József (1974, Budapest) az egyik legkeresettebb hazai bőgős-basszusgitáros. Számtalan formációban hallhatják őt a zenekedvelők, legyen szó jazzről (Szőke Nikoletta Quartet, Snétberger Ferenc, Gadó Quartet, Modern Art Orchestra, Oláh Kálmán Septet), világzenéről (Palya Bea, Mitsoura, Szalóki Ági), vagy éppen popzenéről (Caramel, Takács Nikolas, Zséda).
Klasszikus zenei tanulmányait a Szent István Zeneiskolában, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Budapesti Tanárképző Intézetében végezte. 1995-től 1997-ig a Claudio Abbado által vezetett Gustav Mahler Ifjúsági Zenekar tagja volt, majd 1997-98-ban a Budapesti Fesztiválzenekarral dolgozott.
Autodidakta módon sajátította el a jazz-zene fortélyait, illetve vett néhány magánórát olyan kiválóságoktól, mint Egri János, valamint a svéd Palle Danielsson. A klasszikus képzettségből adódó magas szintű technikai tudása segítette őt a jazz elemek elsajátításában, így ebben az improzivatív zenei stílusban egy rendkívül egyéni zenei világot képvisel. 1995-ben Krakkóban a Jazz Juniors versenyen ő lett a „legjobb nagybőgős”, 2002-ben a Magyar Rádió által szervezett jazzbőgő tehetségkutató versenyén már ő volt a zsűri alelnöke.
Számtalan zenei projekt közreműködője, igen keresett session zenész. Emellett az évek során saját formációkat is létrehozott, ilyen a kortárs akusztikus jazzt játszó Barcza Congressio, a neo soult és R'n'B-t elektronikával fűszerező Bart’z eColony Band, vagy a Barcza Trió, amelyben Balázs Elemér (dob) és Zana Zoltán (szaxofon) a zenésztársai.
Több, mint 30 lemezfelvételen hallhatjuk játékát. Olyan előadókkal dolgozott együtt, mint Lakatos Tony, Erik Truffaz, Chris Potter, Joshua Redman, Mike Moreno, Gerald Presencer, vagy Gregory Hutchinson. 2011-ben jelent meg első önálló szerzői albuma, Garden of Myths címmel. 2022-ben adta ki The Sky Beyond the Glass című lemezét.
Az elmúlt húsz évben leginkább jazz-zenészként volt látható, de az utóbbi években újra elkezdett klasszikus zenészként is dolgozni - többek között a Danubia Zenekarral. A Budapest Scoring nevű formációval pedig filmzene felvételeket készít külföldi produkciók számára. A magyar jazz közép nemzedékének kimagasló nagybőgőse 2007 és 2008 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára volt, majd a Rajkó-Talentum Alapfokú Művészeti Iskolában tanított. Jelenleg a Snétberger Központban oktat, illetve a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékén a kötelező klasszikus nagybőgőt tanítja a növendékeknek. Oktatói munkáját 2010-ben Artisjus Pedagógusi Díjjal jutalmazták.
HZ

Lajkó Félix és zenekara

Kapcsolatok

Lajkó Félix

Lajkó Félix és régi zenekara, Die Anarchistische Abendunterhaltung (DAAU) (BE)

Mazura János

Bizják Gábor

Kertész Endre

Czirják Tamás

Barcza Horváth József

Lajkó Félix és Zenekara (Koncert ’98)

Lajkó Félix és Zenekara