Az 1980-as évek meghatározó underground zenekara volt a Bizottság. A szentendrei művésztársaságból formálódott együttes 1986-ban megszűnt. A legközelebb az újjáalakuláshoz 1993-ban került, mikor is az egykori tagok közül feLugossy László, Szulovszky Joni István, Kukta „Kokó” Erzsébet és Wahorn András felvettek egy lemezanyagot, amit Edd meg a fényt címmel a Bahia Kiadó jelentetett meg.

Az album zenei anyagát Wahorn szerezte, a dalszövegeket Laca írta. Ahogy az egyik kritikus fogalmazott a kiadvánnyal kapcsolatban: a Bizottság volt tagjai „mintha az eltelt majd egy évtized alatt Csipkerózsika-álmukat aludták volna, mit sem törődve a kor elvárásaival és divatjaival. Az ő kifejezésmódjuk kozmikus, beleértve a zenei hangzást és a formai kivitelezést. Csúnya szóval: kísérleti rocksanzon. Teljesen mindegy, hogy a hatás elérése érdekében reszelő gitárokat, giccses zongorát vagy jéghideg dobgépet vetnek be. A hangulati skála nagyon széles, a morbid szövegű monológtól a lágy dzsesszig és a punkos lendületű »élcelődésekig« mindent elbír.” Egy jellemző dalszöveg-részlet a lemezről: „Otthon otthon semmi konkrét /elhagyottnak érzem magam / nézd az időt nem is múlik / olyan mintha tegnap volna".

A formáció nem koncertezett, de videófelvételeket készítettek számaikból. Aztán 1994-ben Wahorn András visszatért Los Angelesbe, ahol már évek óta azelőtt is élt és dolgozott, Jony az ef Zámbó Happy Dead Bandben gitározott tovább. Laca új zenekart alakított, Kokó művésznővel már a Batu Kármenben énekeltek együtt – és patafizikus rockzenéjükkel vitték tovább a Bizottság-örökséget.

HZ