A kezdetektől a komplexitásra törekedett a szintén a partizenék és a hagyományos rock közötti hidat képező Korai Öröm, melynek pályája sokban hasonlatos, zenéje viszont számos ponton eltér tőle. Zenei gyökerei egyértelműen a hatvanas évek pszichedelikus világába nyúlnak vissza, azt színezik át világzenei elemekkel (arab, afrikai, tibeti folk) és modern ritmusképletekkel. A Másfél strukturáltabb és végig kontroll alatt tartott világával szemben náluk az elszállás vagy a buli, a lebegés vagy éppen a pörgés a lényeg. Ahogy ők határozták meg stílusukat: pszichedelikus etnovibráció.

A zenekar 1990-ben alakult, kezdettől fogva nagy létszámban voltak a színpadon és már első fellépéseiket is vetítés kísérte. Az 1993-as ötszáz példányban megjelent debütáló kazettát készítők közül mára Csányi Viktor (dob), Jócsik János (ütősök), Kilián Zoltán (basszusgitár), Nádasdi Zsolt (ütősök) és Vécsi Tibor (ének) maradt csapattag, de közöttük is csak ketten (Jócsik, Kilián) voltak ott az alapításnál. 1994 végén már tíz zenész tolongott a színpadon, négy VJ gondolkodott mellettük a kellő vizuális élményről. Főként a Fiatal Művészek Klubjában játszottak sokat, egészen annak 1995-ös bezárásáig. Az akkoriban megrendezett első uszodapartikon is a Korai Öröm szolgáltatta a zenét és a „fényeket”.

Az 1996-os második lemezüket a Katona József Színházban mutatták be, és ez később amolyan hagyomány lett náluk. Ebben az évben kérte fel őket Halász Péter, hogy a Sanyi pilóta című darabjához írjanak zenét, amit aztán minden alkalommal élőben játszottak el a Merlin Színházban. A következő években jutottak el talán népszerűségük csúcsára: 1997-ben és 1998-ban a Sziget nagyszínpadán léphettek fel, 1998-ban több médiumban (köztük a Magyar Narancs-ban) az év koncertzenekarának választották őket, többször mentek külföldi turnéra, két filmben (Cukorkékség, Észak, észak, mindkettő 1999) is hallani őket.

Aztán 2000 és 2004 között inkább csak koncerteztek, és részben kiadatlan felvételeket, részben remixeket jelentettek meg, majd, amikor már mindenki úgy gondolta, hogy vége, 2005-ben előrukkoltak egy kizárólag új anyagot tartalmazó, meglepően erős koronggal, melyen elsőként alkalmaztak szitárt és bolgár népdalénekesnőt. Azóta további három albumot (Korai Öröm 2009, Korai Öröm 2010, Korai Öröm 2013) jelentettek meg.

A Korai Öröm tagjai a kezdetektől fogva nem adtak címet albumaiknak (csupán a kiadás éve került a nevük mellé), ahogy a különböző „daloknak” sem, ezzel is hangsúlyozva, hogy ezek sokkal inkább hangulatok és improvizációk, mint tudatos komponálás eredményei.

JBSz

Forrás: 

JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János, A magyarock története 2. 80–90-es évek, Bp., Kossuth kiadó, 2019, p. 450–451.

Kapcsolat:

http://korai.hu/

https://hu-hu.facebook.com/koraiorom/